Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-09 / 32. szám
Huszonhetedik évfolyam. 32-ik szám. V \ \ I Szatmár, 1910 augusztus 9. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre I kor. 50011. Egyes szám ára . K » Kflzaégek, községi jegyzők áe néptanítók részére egész évre 4 korona. Egész évre Fél évre 6 kor. 3 » SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, kővé a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések Is küldendőig, = Nemű Ián#» könyvnyomdája EStvés-iitcza 6-ik u. iML xt ’mT.CTrvw-az A -m- - -j*a. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcsa 19-ik szám. HIBDBTÉ8BK • kp hÉaáákirataláken a legatssákk árak «ellett füvétetkek Njüttér gannond sara 20 SUér. Hirdetések díjjal eltis fizetendők. =am> A vipera. _ Irta: Bodnár Gáspár. így nevezi el fővárosi napi lapunk egyik legtekintélyesebbike, — a névtelen levél-irót. És ha a névtelen levélírónak lélektanát megismerjük, el kell fogadnunk, hogy az elnevezés minden tekintetben — találó. Ki ne ismerné a viperának természetrajzi sajátságait? Nincs lelke. Ki lesi, mikor áldozata ellen merényletét legsikeresebben elvégezheti. Mikor a kígyó mérgével legbiztosabban operálhat. És mikor operációja jól hatott s a vipera célt ért, visszavonul odvába. Meghúzódik ottan. Senki sem keresi többé. A névtelen levélíró is legtöbb- nyíre leselkedik a legjobb alkalomra. Neki sincs lelke. Annál jobban kifejlesztette fulánkját. Hegyezi is azt. És táplálják a legsötétebb szenvedelmei. Az irigység, a hiúság, a féltékenység, a kapzsiság, nemtelen busszuvágy és .■ezekkel kapcsolatos ... aljas érzések, Ol yikkor talán a szánandó könnyelműség. A vipera falánkja nem okoz minden esetben halálos szerencsétl'ensésret. De sebez, éget. Sokszor fájdalmasan. Megtörténik, hogy edzett fizikumok, bátor, edzett lelki éberséggel rendelkező emberek tüstént kiszívják a fulánk mérgét... és minden rázkódtatás nélkül haladnak a maguk utján. TÁRCA. Specialitások. I. A téli levélhordó. Egy hete vagyunk itt a kis faluban, ahová nyaralni jöttünk. A levegő valamivel jobb, mint Pestßo, a koszt pedig csak vula- mivel drágább, mint a fővárosban. Zöldséget és bust t. i. a központi vásárcsarnokból hordanak ki a jó falusiak, a nyaraló közönség nagyobb kényelmére. S ezt mind a főváros áldott közelségének köszönhetjük. Az itteni kofák a tejbe csak mérsékelt menyi- ségü vizet öntenek, a tejfölt pedig — a feleségem állítása szerint — lisztből és aludt' tejből kombinálva állítják elő. Por az igaz, hogy több van, mint Pesten, mert a locsolást itt még nem ismerik, fürdőszobánk azonban nincs. Szóval a vízzel mindenképen takarékoskodnak, hogy a szükséges tejmennyiséget előteremthessék. Az általános közismert részletekből elég ennyi. Most a.falu specialitásait mutatom be. Az első a „téli levélhordó.“ Úgy történt, hogy egy délelőtt a postán volt dolgom. A póstamester behívott n hivatalos szobába, * hogy ne álldogál jak a nép között. Amíg egy táviratot lekopogtatott, szétnéztem u helyiségben. A sok fölhalmozott csomagtól alig vettem észre, hogy a sarokban egy fehér- bajuszu öreg paraszt pipázik. ____Szóba álltam vele. *) Mutatvány Gottier Lajos „Speciálitások“ c. legújabb kötetéből. A névtelen levelek sem minden egyes esetben halálnak, megrázó tragédiának okozói. De legtöbb esetben fájdalmas, égő sebet okoznak. Kinos lelki hangulatba hozzák az ártatlan áldozatot. Békés családi fészket tépnek meg. Titkos bút, emésztő szomorúságot okoznak. Főleg a müveit, szubtilis, az érzékeny és legkivált az ártatlan lelket. érintik le nem irható szenvedés- sekkel. / A védtelen, gyönge nő szenved legtöbbet. A kinek tisztaságához még szennyes lehelet sem fért A kit még virággal se ütöttek meg. A kinek lelkiismeretű olyan, mint az Aeol hárfája, minden szellő érintheti. Gyönyörűen harniónikus szimfónia fakad nyomában. De a hirtelen támadt vad viharban elveszti összhangjának egyensúlyát. így vesztette el a múlt héten egy tizenhét éves, szép, kedves postás leányka ezt az egyensulf, a léleknek, egészséges, bimbóból fakadó, ébredő lelkének egyensúlyát., A névlelen levélíró, ez a két lábú vipera orvul szivén marta. Leikébe eresztette a kígyó mérgét, meggyanúsította, megrágalmazta. Gyanúba hozta, A védtelen leányka kétségbe esik. Nincs senkije, a kiben megbizliafik. IszeiL az ilyen orvtámadások Ö9sze- szakisztják az emberekbe- való bizalom — Tán maga is vár valamit, öreg? Tisztességtudóau kivette a pipát a szájából és fölállt. — Nem éu, kérem alásan.’ Én a hivatalhoz tartozom. Kérdőleg néztem a postamesterre aki éppen bevégezte a dolgát. — Ez a levélhordónk. — De hisz nekem egy nyalka fiatal legény hordja a postát. Az öregnek fölragyogot a szeme: — Az a fiam! Kiszolgált huszárkáplár. O a nyári levélhordó, én a téli vagyok. Nt-m értettem a dolgot. A postamester aztán megmagyarázta: — Télen kevés a, munka. Nincs sem nyaraló, sem katonaság, akkor az öreg is meggyőzi a dolgot. Azt a kevés postát ami télen van, ő is kihordja. Nyáron azonban nem győzné. Akkor a fia levélhordó. — Mert, hogy ő írást is tud, magyarázta az öreg dicsekvőieg. A postamestert ebben a percben kihívta ,a felesége. Sirt agyerek a konyhában. — Hát persze, hogy tud írást, ha levélhordó. Tán maga nem tud? Az öreg zavartan köszörülte a torkát. — Biz én nem tudok, instálom alásan. Csodálkozva néztem rá. Egy levélhordó, uki nem ösnieri u betűt! — Hát akkor hogy hordja ki a-postát ?-=^~ Nem olyan-nagy mesterség az. Érdeklődtem. — Mégis. Hogyan csinálja? Az öreg szétnézett az asztalon. Tele volt az hírlapokkal . és levelekkel. Aztán rámutat egy levélre: — Az ilyen nagy p csétee levél a utolsó szálait is. Kezdetben vergődik. Es aztán kétszer hal meg. Egyszer erkölcsileg Es azután a Duna hullámai közt. És napról-napra- bizonyossabbá lesz, hogy ennek a kedves gyermeknek mosolygó szemében sziiztiszta lélek ragyogott. Kiderül csalhatatlanul, hogy a női tisztesség ellen orvul intézett rágalom kergette a hömpölygő Duna hullámai közé. Virág borítja a koporsóját. Koszorúk födik frissén hantolt sírját. A közönség részvevő könnye .áztatja keresztfáját. Tavaszt ünneplő élete árán jutott ártatlan, tiszta élete igazához, vergődő, sebzett testének nyugalmához. És a vipera meghúzódott odújában. Meg van magával elégedve. Terve sikerült. Ott biztonságban érzi magát. Iszen nem keresi se csendörség. Se a lincselő tömeg. Senki.. . senki. Talán még eltompult lelkiismerete se’ háborgatja. Pedig iszonyú bűnt követett el. Gyilkolt, Gyilkos ő.^, . J** És ne higyjükT~ hogy az ilyen gyilkosság, az ilyen orvtámadás, az ilyen embertelen inegsebesitése a lelkűknek : szórványosak. Minden városnak meg vonnák a maguk viperái. És ezek a viperák nagyon is gyakran bújnak ki odújukból. Sokan felismerik. A társadalom úgyszólván ujjal mutat reájuk. községházára jön. (Tényleg egy hivatalos levél volt a jegyzőnek, a főszolgabírótól.; Pakkot csak a zsidó bótos kap. Ehun'ni! (Rámutatott egy szállító levélre, amely a helybeli kereskedő nevére szólt.) A képes újság, aki vasárnap jön, a kasznár kisasszonyé. Azt is megmutatta.) Az ilyen képes anziksz a segédjegyzőé. (Úgy volt.) A szagos rózsaszínű levél az ispáné. Itt van la (Richtig.) Ez a mindennapi újság a papé.. (Kikereste az „Alkotmány“ egy példányát.) Pénzt csak a korcsmáros kap. Ha pedig valami más jön, azt az urasághoz viszem a kastélyba. Álmélkodva hallgattam. Aztán kezembe vettem egy levelet és megkérdeztem: — Hát ezt kinek adná ? (Egy nyaraló nevére szólt.) Az öreg megnézte: p O — Ez nyári levél. Ezt csak a fiam tudja kihordani. Mert hogy ő Írást is tud... A gyerek a konyhában elhallgatott. A postamester bejött II. Az özvegy férjek vigasztalója. Vecst-rnye után ott álldogáltunk a templom előtt a segédjegyzővel. KackiáB barna asszony jött ki a nagy ajtón. Menyecskésen bátrakötött pipi kendője alul villogó fekete szírnek kaeagtak bele a világba. Csókra termett piros ajkaival mosolyogva köszöntött. '— Dicsértessék a Jészus Krisztusi — Mindörökké, Ámen I önkéntelenül meglöktem a segédjegyzőt p csettenteltem a nyelvemmel. — Tetszik? — Nagyon .... mindingtől, a világhírű angol regény iróttól egyszer kérdezték, határozná meg röviden ki hát és ini hát a félvilági hölgy ? A hírneves író igy válaszolt: — Röviden az, a kiről mindenki tudja, hogy ki és mi. De senki se nevezi annak, aki és ami. Hasonló meghatározással lehet jellemezni a mi társadalmunk viperáit, névtelen levélíróit is. — Sokan, nagyon sokan tudják, hogy ki és mi; de senki se nevezi meg, hogy ki és miÉs itt a társadalom nagy tévedése. Hamis felfogása. Csudálatos gyávasága. De az egyéneké is, a kik a névtelep levéllel szemben tehetetlenek, védtelennek, lelki egyensúlyt vesztettek. Ismeretes egy bölcselőnek az a mondása, hogy a névtelen levélíráshoz két tényező szükséges. Egy gazember, a ki megírja és egy ostoba, a ki elhiszi, bubánatba merül és boldogtalannak érzi magát. Oh nem, nem i Ebben a mondásban sok igazság, valóság rejlik. De még sem elégít ki. Lélektan tanár vagyok. Evek óta tanulmányozom a névtelen levélírók lélektanát. Néhány értekezésem is megjelent róluk. Nem csak gazemberek Írják a névtelen leveleket. Es nem csak ostobák ülnek fel nekik. — Pedig ez olyan szekér ám, amelyik után nekünk csak szaladni lehet, de föl nem vesz. — Nem úgy néz ki, mintha valami nagyon erélyes volna. Jegyeztem meg kétkedőén. — Nem is az. Kezdtem nem érteni a dolgot. A segéd- jegyző aztán megmagyarázta: — Hogy én ehhez az asszonyhoz hozzáférhessek, előbb meg kellene házasodnom, aztán a feleségemnek kellene meghalniu. — Még mindig nem értem. — önnek azonban valamivel könnyebb a helyzete, mert csak a feleségét kellene eltemetnie, ha a Lizi csókjára vágyik. — Köszönöm a szives fölvilágositáist, de ilyen áron nem kérek a Lizi csókjából. — Pedig ő olcsóbban nem udja. Lizi ugyanis missiót teljesít, ő az özvegy' férjek vigasza. — Mit beszél maga ? — A valót. A hány valamire való ember csak megözvegyedett itt a faluban, az utolsó két évtized alatt, azt Lizi mind megvigasztalta. O maga is özvegy asszony. Tizennyolc éves korában- veszítette el a férjét. Gyermeke nem volt soha. Hej! pedig sok özvegy magyart megvigasztalt már életében I... Minthogy semmit sem' feleltem, a segédjegyző magától foly tatta: — Ha egy asszony meghal a faluban, Lizi mindjárt ott terem a halottas'háznál és buzgón tesz-vesz, segédkezik a temetés' körül. Ha árva gyermekek maradnak, azokat is gondozza. N6 meg az özvegyet. A temetés után is ellátogat a házhoz és nem hagyja 50% Egy angol gyárosnak a maradékjait 50% árengedmény nyel vettem meg. Ezen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és női-szövetek, kiváló finom minőség ben, mindenféle méretekben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani. 50% 1 írMltaWir W EI S Z GYULA MMm 1-- uiuiiiUbU^. / 8ZATMAR Deák-tér 21,. szám. 12~12 íuKUlUiUUuüy^. 1 A
