Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-21 / 25. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. tévedt egyik másik hivutott papja a zenének, az keservesen megbánta .azt u percet is, a melyben ilyen gondolata támadt, mert üres nézőtér előtt kellett játszania, nem volt egyáltalán közönség, mely a művészi zene iránt érdeklődött volna, mig ma már ott vagyunk, hogy észrevétlenül egy zenekedvelő közönség képződött, mely szívesen megy a hangversenyekre, sőt óhajtja, hogy ilyen hangversenyek gyakrabban legyenek. Ez a körülmény vetette fel az eszmét egy zenekedvelő egyesület megteremtésére, mely az alkalmat megteremteni volna hivatva, hogy évenként legalább négy hangversen)' biztosittassék, a mikor elsőrangú művészek játékában lehessen gyönyörködni. Fájdalom, a zenekedvelők egyesülete eddig még nem alakult, meg, de nagyon kis hijja, hogy a városi zeneiskola tönkre nem ment. Mert a dolog úgy áll, hogy á zeneiskolában gyermekeinkét oktatják a zenére, a mi a zenetanárok kötelessége, ellenben a zenekedvelők egyesülete a felnőttek kívánsága, a miknek megvalósításában Vezérszerepet játszani már nem elsőrangú kötelessége azoknak, a kiknek a zeneoktatás a hivatásuk. Sőt egész határozottan állíthatjuk és erre példát nyújtanak a történtek, hogyha a zeneoktatásra kötelezett erők a zenekedvelők egyletének megalakításán avagy az ezek ál túl óhajtott hangversenyek megvalósításán fáradoznak, ez feltétlenül a zeneoktatás kárát mozdítja elő, már pedig a zeneiskola nem ezt a célt szolgálja, az igazi célt szolgálni azonban csak úgy képe«, ha az arra hivatott erői nem másfelé szaladgálnak. Gondoljunk csak vissza arra az időre, mikor a zeneiskola két tanára elindult házalni, hogy a rendezendő 4 hangversenynek a biztos anyagi alapot megteremtse, mi történt a zeneiskolában. Szünetelt a zeneoktatás, mert nem volt a ki tanitson, a tanerők másfelé voltak elfoglalva. És szünetelt azután is, mert következett az anyagi alap megteremtése után a [hangversenyek rendezése, a művészi (erők kiválasztása és sok más egyéb (részletkérdésnek apróra való inegbe- iszélése, a mi teljesen igénybe vett (minden időt és érdeklődést, s ezer |szerencse, hogy a két tanerő közben (összeveszett, mert ha akadály nélkül (tovább foglalkozhattak volna a hangiversenyek biztosításával és rendezésével, a zeneiskola megvolna most is ja régi állapotában, de a zeneoktatás 'most is szünetelne. A szülök fizetnék laj tandijat s a gyermekek eltöltenék az iskolában az időt minden haszon nélkül. A közönség pedig a zenetanároktól nem hangversenyeket, hanem azt várja, hogy .gyermekeit a zenében eredményesen oktassák, mert hangversenyek lesznek anélkül is, ellenben ha a tanárok a hangversenyekkel vannak elfoglalva, nincsenek, a kik a tanítványoknál őket helyettesítsék. Bármilyen sajnálatos volt is, a mi a városi zeneiskolát a jelenlegi állapotba hozta, mint a legtöbb esetVárosi zeneiskola. Örömmel értesül Ütik, hogV a vá- rosi zeneiskola a közeledő iskolai- évvel rendezett alapon fogja megkezdeni működését, annál nagyobb örömmel pedig, mert a beállott sajnálatos viszonyok miatt sokan féltek attól, hogy megszűnik, a mi pedig óriási kár lelt volna. Ideig óráig talán magán iskola is szolgálhatja a célt, de a zeneoktatás állandósítása csakis egy szilárd alappal biró városi zeneiskola mellett képzelhető, mely bir az anyagi eszközökkel, hogy a szükséges erőket megszerezze, s teljes biztosítékot nyújt bármely rázkódtatás alkalmából, mint a jelen eset is igazolja. Sajnálattal látta mindenki fiz elmúlt félév előtt történteket, láttuk magunk is, de a körfil-mények olyanok voltak, hogy az intézmény érdekében kívánatosabb volt a hallgatás, mint a nyilvános kritika, mely az ügynek csak áitolt volna. De ma, a mikor már, túl vagyunk rajta és. nyugodjabb szemmel tekinthetünk végig a történteken, nem fog ártani, ha mégis foglalkozunk vele, miután ezen foglalkozásunknak a célja épen az, hogy a múltból meríthető tanúságok a rekonstruált zeneiskola javára szolgáljanak. Tagadhatatlan, hogy a zeneiskola fenállása óta a zenei élet óriásit haladt városunkban. Azelőtt kívül estünk azon a körön, a hol igazi művészek megfordulnak, s ha néha elvétve ideTÁRCA. A nőegylet cabaret-estélye a Kossuth-kerti kioszk termeiben :: 1910. junius 18-án este. :: Az idő, amely forróságu val napközben ugyancsuk árasztja bevét az emberekre nem, kor és rangkillönbség nélkül, pár óra'Szüneteit tartott tegnap este izaszló sugaraival, a mikor ugyauis a jótékony hölgyek szokott évi nyári mujutságukut rendezték, sőt a hűvös szellők ugyancsak csalták kifelé a kertbe a város közönségét, ígérvén jó kedvet, vig szórakozást^ s aztán uiravalóul reggelig tartó disprét mulatságot stb. stb. én szokásom szerint u lankán jártam délután a hires piros berekben Grozu barátommal, hol elmerültünk a természet fenséges csudáiba és panorámáiba egy ideig, uztén felmásztunk a-cseresznyefára és vígan lakinároztunk a fa terméséből, miközben ruhánkat sok bal- szereocaé érte annyira, hogy Grozu néoi alig tudta a folytonossági ideiglenes hiányokat fürge tűjével ugy-ahogy eltüntetni. Kissé megkéstem e miatt a hangversenyről, pedig az aleluöknő 8 órutájbun ugyancsak biztatott a sietésre : „Maga még mindig itt hivalkodik titkár ur? Pedig pontosan kezdik, a vendégek már együtt vannak.“ „Remélem a termek túl lesznek zsúfolva ! ?“' „Perszel 1 A sok kocsi nem birja szállítani a kiváncsi publikumot, párosán igyekeznek a túlterhelt járóművek. Tehát nlnc9 veszteni való idő Titkár ur!“ „Repülök“ feleb m én — repülő gép nélkül. És nyomban meg is indulturn csendesen a kert irányában. A városi park it maga ünneplőjében olyan fejedelmi jelenség volt, a dús lombozatok olyan vígan köszöntöttek, az enyhe, hüs levegő olyan hűségesén és édesen csókolgatott, hogy fantáziám kis hevítésével azt hittem, hogy egy mythosi liget festőin elragadó és pompás zöld úrcúdjui alatt tréfás kóboldok és hamis oérádák incselkednek velem az illatos aer hintázó végtelen tengerében. „Útra kél a vén diák, lovább-tovább“ dudolám s beléptem n pazar fényben úszó kioszk nagy termébe, hol a közönség a játszi jókedv és- hangulat kifejezésével csevegett, társulgott s várta türelmetlenül a műsor kezdetét. A bájos leányok mint illatos virágfüzér töltötték be a terem tisztás tereit, míg a sok fiatal ember vizsgu szemmel, bókoló ajakkal vallotta meg hódolatát a kedves géniuszok bimbós rózsa grupju előtt. A férfiak fekete csoportokba verődve komoly méltósággal méltatták a tova libegő, jövő-menő fiatul hölgyeket s impfessióikról hangosan számolták be egymásnak, de úgy, hogy u figyelő hölgyvilág erről biztos tudo- 'mást nyerjen. Kölcsey Feri barátom az első sorban gondolkodott, Tanódy Marci mindenütt látható volt. Figaró itt, Figaró ott, Figaró mindenütt. „Marcikám mintha búsulnál?“ mondom. „Én? — felelt Marci — Na ezt sosem tettem eddig. Miért is ? Itt van Bandi fiam, ő legye ha akarja; ráér az ügyvédi pruxistól“. „Na-na, ne sértegesd — folytatom én. Barátocskáin az sokat gondolkodik a társadalmi modern problémáról, sokat remél a világ útban levő újjá épülésétől. Es valljuk meg az igazat, sok eredeti eszméje is vun !“ „Dicsérd, dicsérd I hiszen én úgy sem dicsérhetem apai minőségemben.“ Én: „Azt mondja Bandi, hogy sosem is szorult reá. Már ő megél a maga emberségéből is.“ Marci: „Meg fog !“ Uray Géza végig nézett rajtam, de nem szólott hozzám. Miért, nem tudom. Csak nem haragszik?-Meglehet! Mert Leona nagysám sem tüntetett ki mint máskor egy sietős-röpke jó estéttel sem. Még most is az motoszkál a fejemben, hogy vájjon miért? Török Pistának, látva őt, megörvend- tem igazán. A nőegyleti férfi hivatalnoki kar ritkán vonul fel testületileg. Ma este igy cselekedett. És milyen aranyos hangulatban volt I „Tán már n jónál is jobban megy az üzlet ?“ — kérdem én tőle ? „Megy-megy I válaszold. Hiszen látod, b«Mi, itt is megvan az erkölcsi haszon a nyert tanulságban, s ha az iskolára felügyelő igazgató tanács ezt jövőre szigorúan szem előtt fogja tartani, a városi zeneiskola még nagyobb eredményeket fog felmutatni, mint a minőket első virágzási korszakában felmutatott. A mi hogy úgy legyen, mindnyájan óhajtjuk! 2>. Füredi zeneiskolája. Tegnaptól kezdve négy napon keresztül számol be Füredi annak a munkának az eredményével, melyet a félév óta maga vezette zeneiskolájára fordított. Becsületes munka, becsületes eredmény. A kis iskola szervezése, ugyancsak megpróbálta a mester szervező képességét, a tegnapi hangverseny sikere csak megerősíti Szatmár zenei intelligenciájának a Füredi zene paedagogiájáró! táplált jóvéleményét. Különösen az ő növendékei váltottak ki u közönségből hangosun megnyilatkozó tetszést. A kis Hermann Mili az ő mosolygós aroával, üde gyermekségével s komoly művészi hivatásával élénkén varázsolta Mozart mester naiv muzsikájának lelkivilágát, nénje a kis Ella, a Spohr komoly, klaszikus zenéjébe tudott belemélyedni s magával vonzani a megértő közönséget. Mindkettőjük eleven bizonyítéka egyrészt az ő istenadta tehetségüknek, másrészt a mesterük zenei s lélektani tudáeánuk, hogy megtudja választani kinek kinek az erőjükhöz s temperamentumokhoz való auctort. Nem mondhatjuk ezt el Bendinerről. A nagy mester mindenkit az ő liszt rajongásán' keresztül néz. Mind a három növedé- ke Liszt darabot játszott. Még legjobb volt Buu-;r Etel játéka, ki megtudta győzni a Rigolette ábránd nehézségeit. Nem is kövehogy majdnem uj házat építettem. Meg a hegyi villám se kutya. Az én aranyos feleségemnek szántam azokat. Láttad a villát ?“ „Én Pista csak akkor nézem meg, mikor felszentelem, mert pogány házba nem lépek.* Pista a füle tövét vakarja. „Jó, jó ! I mondja. Hisz én, tudod gavallér ember vagyok, téged mindig szívesen látlak. Nem hivtaluk meg a múltkor is esti puliszkára?“ „Igaz meghívtál, de elfelejtetted azóta, a puliszkát nem is láttam.“ „Azért ne légy mérges, Te Deumra meg lesz — este!“ „Köszönöm.“ Ily kellemes hangulatban éleeliődtünk és évelődtünk, a mikor a függöny ketté vált hirtelen és kezdődött a programm. Már előzőleg hallottam az éles sarkantyú pengéseket u cordiná mögött. Bájos fiatal leányok pompás jelmezben és délceg ifjak díszmagyarban táncolták a palotást. Á táncot Zelinger mester tanította be és részt- vettek benne: Yodicska Mariska, Somogyi Emma, Szász Giziké, Susitzky Ella, Oláh Erzsiké, Pap Margit, Zelinger Irén és Juhász Erzsiké urleányok, Andrássy Ernő, Hantz Aladár, Vojnár János, Vajnay Lajos, Teréh Lajos, Varga Ferenc, Szabó József és Szabó Imre urak. A tánc a choreográfia kitűnő müve volt. És kitünően is sikerűit. A párok jókedvvel, tűzzel, lobogó temperamentummal lejtették- és remekül színeztek. Apáink sem táncolták szebben, kedvesebben unnak idejében. A bájos, édes táncosnőket 5 07. Egy angol gyárosnak a maradékjait 50% árengedménynyel vettem meg. Esen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és nöi-szövetek, kiváló finom minőség ben, mindenféle méretekben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani. 5= 507, | ártfi iiiÉi WEISZ GYULA ||||É 1 Ul liulUUiUijU^i SZATMAR Deák-tér 21. szám. \ 612 UIIYulUlnUuu^. 1
