Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-23 / 12. szám
Huszonhatodik évfolyam. 12-ik szám. Szatmár, 1909 március 23. MEG JELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:— t Egész évre ... 8 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. i Fél évre .... 3 * | Egyes szám ára . 18 » I Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvöv-utcza fiik sz. statt = TELEFON-SZAm : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvős-rlcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK ===== o taf MaáMihmWibn a Io|otao<kk árak mellett fWvétetnok. Nyitttér gannoad sora 2D Mér. . Hlrdotéook Aljjal olőio fizetendők, i mm; Az újságok mint tanítók. Ezelőtt egy-két évtizeddel sokszor hallotta az ember azok szájából, kik a külföldet is bejárták, hogy a nyugati kultúra annyira előre haladt, hogy p. o. Németországban, amint a vonat legelőkön ' át száguld, mindjárt találkozik az utas oly delelő csordákkal, melyeknek pásztorai az árnyékon pihenve, újságokat olvasnak. Akkor még minket, kiknek hivatásunk a népet tanítani és nevelni, bizonyos sóhajok fogtak el Keseregve a múltak mulasztásain s töprenkedve a jövőnek nagy munkáján, amit el kell végezni. Nem nagy idő telt el azóta s immár mi is elértük, hogy itt-ott a magyar pásztor is böngészi unalmában a krajcáros újságokat. Nem ritka eset, hogy ezt látva a bojtár, Ő is kedvet kap a betűvetéshez s nyájának nyomában firkantja le a betűknek képeit szerény palatáblájára. Ezek a jelenségek'azt jelentik, hogy’a mí népünknek is, hova-tovább szellemi táplálékra is van szüksége. A régi időben is olvasgattak az emberek, különösen a hosszú téli estéken. Az úri házakhoz jártak komolyan szerkesztett s a hazugságoktól ment politikai és szépirodalmi lapok. A paraszt nép olvasta a ponyva- irodalom termékeit. De azért merem állítani, hogy a ponyva-irodalom sem végzett a nép erkölcseiben és gondolkozás módjában annyi rombolást, mint- a legújabb időkben, a hírlap irodalomnak az a része, mely állandóan szenzációkban utazik A népnek már nem kellenek az „Istoriák.“ Első sorban a politika és ehhez fűződő események érdeklik. A nép már él, tudni, látni, hallani akar. Kezd bekövetkezni az az idő nálunk is, midőn a legutolsó ember is nem jól érzi magát, ha az nap valamit nem olvasott, nem tapasztalt, tehát: nem tanult. A népnek ezen nagy nehézségekkel felköltött érdeklődése óriási erkölcsi tőkét képvisel, de csak akkor, ha ezen tőkét erkölcsös utón és erkölcsös eszközökkel kamatoztatjuk. Itt mindjárt megjegyzem, hogy a nép olvasni vágyását az iskola és más kulturális tényezők ébresztették fel, vagy mondjuk: az életszükséglet. De semmi esetre sem a dobszó, a. nagyképűsködés és hazugságok előretolakodása. Ezeknek a néppel szemben semmi érdemük nincs s ha most már, minden percben a körül settenkednek, mindenki láthatja, hogy a legelfásultabb önérdek a rugójuk semmi erkölcs és igazságszeretet nélkül. A keresztény erkölcsökön és igazságon nyugvó sajtónák az emberiség művelődésével szemben óriási érdemei vannak. Ha valaki iskolát végez, megszerezte hivatásához az alapot. De az élet iskolája csak azután következik. Az élet iskolájához is kell tanító. És az a tanító az lesz, akit az illető az elterjedt hírlapi sajtóból maga mellé vesz. Egy fiatal ember évek hosszú során át megmaradt egy komoly irányú és reputációjára is sokat adó hírlap mellett. Egyszer csak azt veszi észre, hogy bizony az iskola falai között ahhoz képest, mint amennyit az élet megkövetel, keveset tanult. Amire az élet ben mindennap szüksége van, azt az ő hűséges barátja, tanítója, felkarolt lapja szolgáltatja. A lap irányához, hangjához és előkelőségéhez simul annak olvasója. Az oly egyén, aki meg szokta, hogy lapjából, vagy más hivatása magaslatán álló lapból csak a szépet, nemest és erkölcsi igazságokon nyugvó tanításokat merítette, alkalom- adtán sem vezethető félre. Elolvassa egyszer-kétszer a túlságos fenhangon tartott disertáciokat s mivel nagyon hamar rá jött az erkölcsi tartalom és igazság hiányaira, nem igen kap kedvet többé, az ilynemű szellemi csemegékre. Nagy hiba azonban, hogy az ilynemű helyes megkülönböztetéseket csak a tágabb körű műveltséggel s valódi erkölcsi tartalommal biró egyének végezhetik. Mig a nagy tömeg, melynek leginkább volna szüksége a leszűrt igazságok és életiráoyitásokra, a sajtó napi termékeiből merítve, legtöbbször mérget szívnak magukba s belekerülnek a -helyes életfelfogás helyett oly J^rgatagba, melyből az ember alig tud 'szabadulni. Én gyermekkoromba, ha a lapban nem láttam képet, nem tartottam újságnak, nem is tettem rá a kezemet. Lélektani oka pedig ennek az volt, hogy csak a világos képek tudták gyermeki fantaziamat foglalkoztatni. A mostani újságolvasó közönség nagy része sem teszi rá a kezét a lapra, ha rovatok címei és segédeiméi nem érdeklődés felkeltők, nem hangosak s nincsenek hízott betűkkel kiszedve. — Hogy aztán a tartalom igaz, vagy nem igaz, és hogy fedi a nagyhangú címeket, mellékes. A vigasztalás az, hogy más alkalommal lesz igaz is benne. Pedig ezen hangzatos címek alatt is tanitás folyik. Az olvasó akarva, nem akarva, észrevétlenül belekerül az örvénybe. Az ilynemű termékeknek irói, már maguk is hiával vannak a nemesebb erkölcsnek. Előttük nem az a fő, hogy olvasóikat a nemes felfogásokban, igazságban és erényekben tanítsák és, fejlesszék, hanem vállalkozásuknak üzleti része a fő. Tudjuk, hogy ezelőtt egy nehány évvel a hazug újságok vették el egy nehány alföldi megyében az egyébiránt józan életű népnek az eszét a földosztás hirdetésével. A szegény, romlatlan lelkű nép eleinte azt hitte, hogy ami írva vagyon, mind színtiszta igazság. Mikor észrevette a felültetést, már szerzett volt magának elég kellemetlenséget. Tudjuk és ismerjük azon kiadványoknak szerzőit, melyeknek célja a békés polgárság között konkolyt hinteni s a tapasztalatlan népet saját képükre nevelni. Pedig, Uram Isten, mentsd meg te józan és becsületes magyar népedet az ilyenektől és a fekete haláltól. Dögvész az ilyen tanács a becsületes emberek lelkében. Ennek az árát azután az egész társadalom adja meg. A ponyvairodalom kiszorítására már vannak eszközeink. Vannak nép és ifjúsági könyvtáraink. De ezek még nem elégségesek. A nép már politizálni is akar. Oly olvasmányok után is vágyódik, mely mindennapi kíváncsiságát is kielégíthetné. És ép az ily TA&CA.- — «eaaxm»*—— Hogyan történik a mozgósítás? Lesz-e háború? Ebben az órában kétségkívül ez a legaktuálisabb és legfontosabb kérdés az egész országban. Az utcákon, káv^házakban, színházakban, mindenütt csak erről folyik a szó. Mindenki türelmetlenül lesi a háborús veszedelemről szóló legújabb híreket. És természetes, hogy a háború kitörésének gondolata a legkülönbözőbb érzéseket váltja ki az emberekből. A katonaság körében persze a háború csak örömet, lelkesedést kellhet. De hány anya, feleség s gyermek várja aggódva, szorongó szívvel, a mi történni, fog. Hányán remegnek már előre a harci riadótól, a mely csatasorba szólítja valamelyik hozzátartozóját! Tegnapelőtt ugyan hivatalosan megcáfolták a mozgósításról elterjedt híreket, de megbízható forrásból veszszük azt az értesülést, hogy az előre megállapított terv szerint, azzal a jegyzékkel egyidoben, a mit a monarchia Szerbiának küld, közhírré teszi a király hadiparancsát, a melyben a mozgósítás első napjául március 25-ikét tűznék ki. Ez a terv csak abban az esetben változnék meg, ha valamilyen váratlan körülmény állana be és békésebb mederbe terelné az eseményeket. Annyi bizonyos, hogy az adott jelre egy már régebben kidolgozott terv szerint megmozdulna az egész ármádia és elindulna győzni vagy hűlni, királyunkért és hazánkért! Akárhogyan alakulnak is azonban az események, mindenesetre rendkívül érdekesnek tartjuk már is elmondani, hogyan hajtanák végre a mozgósítást és hogyan működnék az egész nagy katonai apparátus. Abban az esetben, ha a jelzett időben a mozgósítást elrendelő hadiparancs megjelenik, a királyi kéziratot elsősorban plakátok utján közölnék az összes hadkötelesekkel. A polgári hatóságok felbontják a már régebben kapott pecsétes borítékokat, a melyek a mozgósítási parancsot tartalmazzák, faluhelyeken pedig rögtön kidoboltat- ják a hirt. A csendőrség feladata ügyelni rá, hogy minden hadköteles nyomban bevonuljon a hadkiegészítő állomásra, a hová tartozik. így például a 32. gyalogezredbeliek Budapestre, a 38-asok Kecskemétre, a 61-esek Temesvárra stb. A vonatok természetesen a rendeltetési lap felmutatása után ingyen szállítják a katouákat állomásaikra, a hol nyomban teljesen felszerelik őket. Két nap alatt minden fegyvernem teljes hadifelszerelésben áll. Nevezetes, hogy az összes „vállalkozó“ lovakat, a melyeket a kincstár a parasztoknak ad kölcsön, rögtön visszavonják, felnyergelik és átadják u tartalékos huszároknak. A katonai és politikai hivatalok hetek óta tették meg az előkészületeket és ma már az utolsó sürgöny-blankettáig, a mely a póttartalékosokat fegyverbe szólítja, minden készen van. A mozgósítás napján a polgári élet úgyszólván teljesen megbénul az egész országban. A máskor tele kávéházak üresek lesznek és bizony az üzletekben és híva tatokban is alaposan meglátszik majd, hogy hány embert szólított fegyverbe a királyi parancs. Korosztályra való tekintet nélkül mindenki tartozik bevonulni, a ki katona. A ki már nem elég ruganyos, vagy már betöltötte a harmincnyolcadik életévét, azt nem viszik le a harctérre, hanem valamilyen betegápoló hadosztályba osztják be és ott rójja le kötelességét. Közben, tekintettel arra, hogy a behívott tartalékosok és póttartalékosok messze felülmúlják a hadilétszámot is, uj csapattesteket állítanak fel. Ezekből alakulnának a tartalékos zászlóaljak, századok és ütegek. De hogy arról is gondoskodvu legyen, hogy az elesetteket és sebesülteket pótolni lehessen, minden csapattestből itthon marad egy póttest, a mely a fiatul újoncokat tovább képzi. Az utóbbiakat aztán szükség esetén a küzdő hadsereg után küldik. A nagy mozgósítási napon éjjel tizenkét órakor egyszerre megszűnik az egész vasúti üzem és kizárólag katonai vezetés alá kerül. Az összes vasúti államásokon megjelenik egy-egy kirendelt katonatiszt a megfelelő kísérettel és átveszi az állomási parancsnokságot. Ezzel egyidejűleg megkezdődik a badimenetrend, a melyet már szintén régebben dolgoztak ki s a mely kiterjed még a legkisebb vicinális vasútra is. Ha megkezdődik a mozgósítás, útnak indítják a felvonuló szállítmányt. Erre a célra már jóelőre helyeztek készenlétbe kellő számú vaggont. A keleti pályaudvar északi főműhelyében kétszáz Vasúti kocsit alakítottak át a katonai szállítmányok részére. Hogy mindez a munka zavartalanul történhessék, a mozgósítás elrendelésének órájában, már egy esetleges ellenséges betörés eshetőségére való tekintettel is, az egész határt lezárják. Ettől kezdve a ceendőrség, pénzügyőrség, határrendőrség é9 állami erdészek kötelessége a határt megfigyelni. A hutáron levő, békelétszámban levő katonai csapatok pedig hat óra alatt megszállják az összes fontosabb pontokat. Hadiállapotban a legénység dupla lénungot kúp, a tiszteknek azonban rang szerint utalványozzák ki a hadipótlékot, a mely például a kapitánynál 400 korona. A gyalogos tisztek 1000 koronát kapnak egy beszerzendő ló számáru. A lovastisztek közül a hadnagy és főhadnagy egy-egy saját és kincstári lóval, a kapitány négy lóval, uz ezredes hat lóval indul harcba. A tábornoknak négy lova van és egy kocsija, a melyen a saját podgyászán kivül a szükséges térképek, rajzok és hadipénztár vun elhelyezve. Nagyon természetes, hogy háború idején nem mindig kapják meg a katonák oly pontosan a fizetésüket, mint békében. Ezért is még a háború előtt mindenkitől megkérdezik, hogy abban az esetben, ha a harcban el találna esni, kinek a részére testálja a neki járó összeget? Érdekes az is, és nagyon jellemző arra, hogy milyen pontosan dolgozták ki az egész mozgósítást és haditervet, hogy az összes katonai zenekarok a Kadetzky-induló hangjainál fognak elvonulni. Egy-egy ezrednek teljes elhelyezése a vonatokba nem tart tovább félóránál. Meg van szabva minden tisztnek rang szerint, hogy mennyi podAz 1909. évi újdonságok M figyelemre méltók. ezt:-;-. . ■== Elsőrendű gyapjúszöveteket == —— Női costum Weisz Gyulánál kaphatunk, Szatmár Deák-tér 21. S- nlgy Utolérhetetlen olcsó árak! ^ e-ie Utóiérlietetleu olcsó árak! választékban.
