Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-16 / 11. szám
Huszonhatodik évfolyam. 11-ik szám. Szatmár, 1909 március 16. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. -= AZ lész évre ... 6 kor. évre .... 3 » | Egyes szám ára KOzaágak, községi jegyzők és néptanítók ELŐ FIZETÉS ÁRA: — Negyedévre ' I kor. 50 fllL . Ifi > részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Mervai lános kínyvuyozniája EiMvfis-atcza 6-ik u. aML = TELEFONIAM : 78. A Szerkesztő lakása: Eőtvös-utcza 19-ik szám. • lap MaélhwztzHéaa a IsuSiOt árak »ellett füvétetnak. MyiHfcér garmeaá un 20 fillér. Hirdetéaak Aljjal elöie fizetendők. A haza oltárán egy áldozat száll az ég felé... A nemzet szive meg- rezdül e napon, s hálával tekint fel a füstölgő kandeláberek előtt a népek atyjához, a magyarok Istenéhez ... Pompázó természet üde illattal, kéjjel... Virág fakadás ... Nemzetek, népek szabadságának hajnala ... tündérálom ... szivdagasztó álom !... Messze keletről bömbölő ágyuk moraját, trombiták riasztó harsonását rohanva hozza felénk a forrongás tomboló orkánja. De a Kárpátok tör vábuen. jiiegmozduL^a.. vihar... s .a négy. folyó táján már csak lenge szellő fu- valma susog szabadságról, egyenlőségről. Temető volt hajdan, ma mausoleum ... A dicsőség temploma ... Félszázad eltűnt látomásai jelennek ott meg .. . Volt idő, mikor örömmámorban úszott az ország; nem kérdezték, de mindenki tudta, mi lehel örömpirt a honfiak arcára. Mikor lelkes honfiak regéltek egymásnak, nem mondták, de mindenki TA&CA. A csillagbörtön szobrásza. — Egy ügyész elbeszélése után. — Irta: Pataky István. Nemes Nagy Pál számadójuhász volt Kiskőrös és Kecskemét központján. A különböző irányokból Kecskemét, Halas, Csongrád, Mujsakunszent marton és Szabadszálás fele igyekvők holt bizonysággal útba ejtették a Nagy Pál jól ápolt tanyai lakását és igénybe vették hallgató barátságát. Előtte nyiltdn beszélhettek, sőt tervezgethettek is. Az öreg hallgatag volt, mint a hal. Megértett kevés szóból mindent, a legények tervét is, de soha bele nem szólt. Megesett, hogy «lesett báránynak rövid kimúlása, nem a természeti erőket, hanem az ajándékozási kedvét találhatta halál hozónak. De máskor meg vendégei hoztak bográcsbavalót. Az is igaz, hogy az öreg soha sem kérdezte, hogy milyen igaz járásban akadt utjokba az a borjú, vagy bárány. Hozták, megfőzte, evett ő is. Néha, néha, olyan kezdőket sötét éjjel elvezetett ide-oda, ahol a megrakott szekereket raegkönoyithették. De ismételve soha. Szóval mindössze vagy ötször, járt úgynevezett orgazdáknál. Ezenkívül minden évben egyszer, hus- vétkor ment be Kecskemétre, ahol Zsófi tudta, hogy feltámadásról, újjászületésről. Lobogó nemzeti érzés honolt a szivekben, s a kedélyek el voltak készülve a nagyszerű eseményekre, melyéknek szülötte a szabad Magyar- ország lesz. S a gondviselés küldötte, egy ifjú csapat jelenik meg... és a sejtelem beteljesedett. Szabadon repül tova a gondolat; a Királyhágó nem határkő többé; a nemzet a kamarilla aknamunkáján aratott győzelme tudatában hévvel harsogja a fiatal költő után : A magyarok Istenére Esküszünk 1 Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk I ♦ Ez. a tragédia első felvonása, mert a nemzet tragédiája előtt állunk. Volt idő, mikor az anya búcsúzott egyetlen fiától, de nem sirt... Midőn a jegyes búcsúzott forrón szedetett mátkájától, de kitépte szivét... ÍMikor az apa búcsúzott ifjú nejétől, sírva ölelő gyermekeitől, de az ő szemében nem ragyogott köny. Mi volt, mi elnyomta a szív hatalmas érzéseit? Senki sem mondta, de mindenki tudta,, hogy a honszerelem. Ném tudni, hogyan támadt honvédség mesés erővel, a hon imádásá- val verte vissza a gyűlölt áramlatot. De a tragédia hőse elbukott. A mély sirgödörbe ünnepélyesen bocsátották le a szabadság koporsóját. Még be is hántolták, hogy kiásása több fáradtságot okozzon. Sötétségbe burkolódzott az utolsó reménysugár is. Halálos csend ... Csak a mátka zokogó sírása, csak az anya és gyermekek jajkiáltása hallatszik. Csak messziről suhanva közeleg a fátum. Hallatszik a láncok csörrenése; hóhérok sietnek; kemény munka vár rájuk; hősöket végeznek ki, hogy martyrokat temethessenek. Ez az utolsó felvonulás. A népek millióinak szemében gyászköny, a nemzet szemében fájdalom könye ül. Az utódok szivében felemelő büszkeség, mert a tragédia felemel, h% az ősök dicső küzdelembe estek el és az eszme virágzik. Megajándékozta a nemzetet egy nagy öntudattal. Keblében nagy idők megdicsöült harcosai születtek; ha majd újra ébred egy eszme a kebel fog szülni unokákat, kiket az ősök példája vezet a harcra. Egy szent emlékezettel, martyrok véréből nőtt nagyra az eszme, a fel- emelkedés lépcsője, hősök golgotája volt. Ezt regéli a tavasz első szellője. A szent lelkesedésből, melylyel az ősök sírjában szellemeiket felkerestük, ezek az utolsó akkordok, mipdig megmaradnak lelkűnkben. S ha majd jön egy uj Március, mikor elementáris erővel tör ki mindaz, ami az első küzdelemben rejtve maradt, lelkesíts akkor is gyermekkorunkban apáinktól hallott Március emléke, akkor is ezt susogd Kárpátok kebléről fakadt tavaszi szellő, hogy az első harcvonalban lehessünk. Légy a küzdők örök eszményképe. Március 151 Március Idusa. (Saját tudósítónktól.) A nemzeti újjászületés, a sajtószabadság, a népjogok kivívásának örök emlékű napját március 15-ikét nagy lelkesedéssel ünnepelte meg Szatmár-Németi város hazafias közönsége. A nagy napot nagy idők követték, s a nemzeti lelkesedés örök és kiapadhatatlau forrása maradt március Idusa, amely az 1848-iki szabadságharcnak föl— séges nyitánya volt. A harcot békés alko tásokuak kellett volna követniök, de ott, ahol a nemzet sorsát intézték, mást akartak. Március 15-ikének ünneplése örök időre nemzeti ünneppé maradt. Kegyeletes ünnepséggel áldozott a nagy nap emlékének egész Szatmárvármegye és Szatmár-Németi szab. kir. város is. Majdnem összes intézményeink, kulturegyesületeink, iskoláink kivették részüket az ünnepségből. Az ezekről szóló tudósításaink itt következnek: * A ^Kölcsey-kör ünnepélye a városi színházból fényesen sikerült. A dalárda kezdte meg a műsort a Hymnuszszal, majd később a „Bujdosók csillaga“ c. hazafias énekszámot adta elő óriási hatás mellett, melyért a jól megérdemelt tapsot Veres Lajos köszönte meg. A Talpra magyar 1-t Tuba Eudre ref. segédlelkész szavalta dísz- mugyarban, az ünnepi beszédet pedig Bodnár Gáspár tanitóképezdei tanár tar- tottu, melyben a márciusi események sabló- nos elrecitálása helyett tüzes, gyújtó szavakban azoknak jelentőségét vázolta nagy tetszés melleti. Nagyon bájos volt Bállá Mariska szomorú magyar nótáival, melyeket az óriási tetszés miatt egy vig dallal duplázott meg. Nagy tetszéssel fogadták Fábián Lajos dalait is. Utolsó szám a Csomay Imre és Herman Milica „Mult és jövő“ c. párAz 1909. évi újdonságok _xr . I Ml figyelemre W eiSZ 1 l®l í ■ méltók. Utólérhetetlen lánya lakott, tisztességes felesége egy jóra- való és jómódú kalaposnak. Ott maradt 24 óráig s akkor visszavonult újra a pusztaságba. Nemes Nagy Pált nagykörnyéken mindenki becsületes embernek tartotta, de ő maga is annak tartotta magát. Azt a kis segitséget, amit itt is, ott is nyújtott, nem tartotta meggyalázónak. Es abban az időben az ő cselekedetei csakugyan nem voltak, hogy úgy mondjam “főbenjárók.“ De Lnucsik Máténak meg Ráday Gedeonnak ebben a tekintetben egész más volt a nézetűk. És ekkor, mikor az ő nézetük kezdett a helyesnek látszani, nagyon rossz idő járt az olyan emberre is, mint nemes Nagy Pál. És ezek a véleménykülönbségek csakhamar tetllegességekben nyilvánultak. Úgy pedig, hogy sok emberrel együtt nemes Nagy Pál is bekerült a csillagbörtöube. Amikor sok hét múlva Nugy Pál a vizsgálóbíró, Laucsik Máté elé került, a zárt levegőn egész sápadt alak lett. Laucsik nagyon barátságos, de még határozottabb hangon követelte, hogy mondja meg az orgazdák neveit. — Mert — tette hozzá — a tettesek őszintén beismerték bűneiket, de azok akik felgazdugodtak rajtuk a sötétségben bujkálnak. — Már pedig uram — felelt Nagy Pál — én tőlem azok neveit nem tetszik megtudni. Igaz ismerek egy párt, az is igaz, hogy azoknak a fickóknak munkáiból gazdagodtak meg, de hát mégis, ha eddig hallgattam, azt a néhány évet, ami még nekem hátra van, csak elhallgatom . . . — De ez lelkiismeretlenség! — Nem tudom uram, de ott kint a pusztán ezt mindenki igy fogja fel, mint én.. — Igen ? ha a pusztán ez a felfogás járja, ükkor nem látja kend addig a pusztát, mig a bee űleiérői más fogalma nem lesz. — Sajnálom uram, mert egy lányom van akit minden évben egyszer megszoktam látogatni, de mégsem tehetek másként. — Tudom, tudom. Mindezt én tudom. Ha kend érdemesnek tartja magát arra, bogy a törvény ellen tett cselekedeteiért megbünhödjék, ne tartsa jobbnak magánál azokat, akik magukat a roszra vezették, vagy legalább abban megtartották. — Igaz uram, igaz. De ha ebben nőttünk fel. Öreg nemes Nagy Pál sem jószóra, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elárulni azok neveit, akik az ő zsírjaikon híztak meg. Hanem napról-napra szomorúbb lett. Egy Ízben azzal a különös kérelemmel fordult Luucsik Mátéhoz, hogy ő azt szeretné, ha a saját kenyerét lágyan kapná meg. — Miért ? Kérdi Laucsik. — Hát csuk úgy. Ha megtudná tenni a tekintetes ur. — Ha akarom, miért ne ? Majd gondolkozom róla. — Az Isten is megáldja. • * * Laucsik gondolkozott, hogy mit akarhat az öreg. Kulcs lenyomatnak itt semmi hasznát nem veheti, effélét nem is csinált az öreg. Abban az időben volt paloták és kunyhókban elterjedve, képben és másolatban, az Izsó Miklós „Busuló juhásza.“ Az öreg Nagy Pálnak nagyon tetszett és sokat próbálgatta fából kifaragni. Az előtt is faragott mindenféle cifra botfejeket, amelyeket egy-egy cimborának ajándékozott. Aztán a szobrot megpróbálgatta lágykenyérből s ez már jobban sikerült. Sok időt eltöltött az öreg ebbe a művészies kedvtelésben annyira, bogy most elzárva mindentől, nagyon, de nagyon árvának, elhagyatottnak erezte magát. * # * Laucsik Máté csakhamar rájött, hogy miért kellene az öregnek lágy kenyér. Maga elé hozatta az öreg házából elhozott tárgyakat s azok közt kenyérből készült cifraságokat, megkezdett ember, ló és juh alakokat talált. • * + A Laucsik szobája mellett volt egy kis fülke, kicsiny ablakkal. A fülkét nem használták semmire, mert kicsi volt. Ebbe a szobába kis asztalt, széket, pici fadarabokat, gipszet és vizet tétetett be Laucsik. Az asztalon frrissen sütütt kenyér párolgott. Egy emelvényen pedig a „Busuló juhász, kis alakja, ember és állat szobrocskák, vár alakok stbi voltak. Felhivatta Laucsik öreg nemes Nagy Pált s megmutatta mi van a szobában.
