Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-02 / 9. szám
Huszonhatodik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, 1909 március 2. Az igények kora. A hajdani római nép büszkén a mint egy kihívó hangon kiáltotta oda a hatalmas imperatoroknak, hogy: „Kenyeret" és játékot a népnek!“ Az olyan nép, mely nem elégedett meg a legszükségesebb életfentartási eszközzel a kenyérrel, hanem e mellé szórakozást is igényelt, a szó szoros értelmében véve a dolgot bizonyosan az elsőre sem volt ráéhezve. Jó módban élt a római nép, azért volt szüksége a szórakozásnak, fényűzésnek különböző nemeire. A fényűzés ördöge első sorban megszállotta a leghatalmasabb s egyúttal a leggazdagabb néposztályt a nemességet, aztán terjedt az lefele, mint a parázs tűz, egészen a misere' plebsig. A mi korunk hasonló ahoz a korhoz. Az emberek milliói és milliói ma is kenyérért kiabálnak. De amellett arról sem feledkeznek meg, hogy az egyébnemü igények is kielégítést nyerjenek. Hát jól van. Az is meg van Írva, hogy az emberek nem csak kenyérrel élnek, hanem vannak egyéb- nemű, szellemi és testi szükségleteik is. Nem bűn, sőt erényszámba megy, ha az ember igyekezik ezen szükségleteit kielégiteni. Az emberi létfen- tartásnak vannak hatalmas segédeszközei. Ilyenek első sorban az ember nyers fizikai ereje, de még ennél is hatalmasabb az emberi kultúra. Minden kornak és minden népnek a kultúra elterjedése volt az anyagiak terén is fokmérője. Ez szabályozta az igényeket is Az igények hol szállottak, hol emelkedtek a szerint, amint T ARC A.- - ■ A füst. — Verses vígjáték 3 felvonásban. — Irta: Kaczér Ignác. Először adták a szatmárnémeti-i városi színházban 1909. február 27.-én. Szombaton este eensatiós irodalmi esemény színhelye volt a színházunk. Eredeti bemutatója volt Kaczér Ignác „A füst* * cimü vigjátékának. A darab tárgya a XVII. századból van merítve. Bájos és érdekes mese, változatos versformák, csengő-bongó rímek, szellemes dialogok jellemzik Kaczér Ignác vigjátékát. .„A füst“ oly sikerült alkotása a fiatal szerzőnek, mely akármelyik nevesebb Írónak is becsületére vált volna. Iverekded, egymásután gyorsan történő epi sodok, érdekes és elmés párbeszédek gördülnek le a-nézőtér előtt, melyet állandóan feszült érdeklődésben és derültségben tartanak. Kaczér Ignác „A füst“ tehetséges szerzője jelenleg közös háziezredünk közbakája. Természetesen ez cseppet sem Von le a darab értékéből, sem a fiatul szerző nimbusá- ból. Civilben Kaczér Ignác könyvelő. A szerzőt felettes katonai hatósága nem engedte, hogy a premiere estéjén megjelenjen és a publikum kihívását esetleges ünneplését, a színpadon elfogadja. Az előadás szállott, vagy emelkedett az embereknek produktiv képessége. A történelem is tanúságot tett, hogy amely nép többet akart, mint amennyit elbírt, többet költött, mint amennyit keresett, elsiilyedt, elpusztult, úgy, hogy ma csak a történelem őrzi emlékét. A mi most élő társadalmunkra nagyon rá férne a történelem lapozgatása Csak egy a bajunk, hogy erre vagy nem érünk rá, vagy nem akarjuk. Ma is kenyeret és igény kielégítést, kiabálunk, de sajnos mindig csak másoktól és nem önmagunktól. A haladó korral megváltoztak és ezentúl is örökösen változni fognak társadalmi és gazdasági viszonyaink. A múltból nem tud felmutatni senki csak egy félszázadot is, melyben kultúrái, társadalmi és gazdasági viszonyaink egy állapotban maradtak volna. Ami a jövőt illeti, ezen változás még gyorsabb ten.póban fogja követni egymást. Mír most aki előre nem tud számítani, aki gyorsan nem tud beleilleszkedni az uj rendbe, hányát homlok bukik s megsemmisül mintha nem lett volna Uj emberek, uj felfogások, uj szokások lépnek előtérbe. Es aki mindezeknek ura tud lenni, ura lesz az uj helyzetnek is. Nem lehet azonban elképzelni egy szebb, biztosabb jövőt, sem a társadalom, sem egyesek részére, ahol ma sincs meg az összhangzatosság. A béka ne próbáljon ökör lenni, mert kipukkan. Az ő teritóriumában a békához fűzött erényeket sokkal jobban ki tudhatja fejteni, mint az ökör s akkor a természet rendjének sokkal nagyobb szolgálatot tett, mintha utálatosan fulfuvalkodva az ökör helyére, a járomba állott volna. Ne akarjon tehát senki és ne igényelje magának azt a szerepet és olyan dolgot, amire nem képes és amihez nem ért, habár erősen izgatja is hiúsága, mivel magának és a társadalomnak is csak ront és végre is csak a béka sorsára jut. Bármely társadalmi osztályunkat vizsgáljuk, mindenütt találkozunk túlhajtott igényekkel. A gazdag arisztokrata, hogy az udvar fényében sütkérezhessen, követi mint az árnyék azt még hazáján kivül is, mert már neki nem elég az a fény, amit neve, gazdasága és honfitársai tisztelete gyújt. Generációjának jövője előtte nem numerái, lesz ahogy lesz, a fő ■ a mai napnak teljes kiélvezése. A hivatalnok erején felüli magaslatra törekszik. Első sorban legyen rang, legyen ehhez méltó társaság. Az ezekkel parallel járó anyagi eszközöket, nem sokára azután a hitel segíti előteremteni, inig az is egyszer, megálljt nem parancsol. És akkor kész a lezuhanás. Iparos, kisgazda kezdi unni a maga szerény, de biztos foglalkozását. Azt hiszi az árva, hogy ez nem nyújt neki elég tekintélyt hasonszőrű embertársai között. Kapkodnak az emberek olyan dolgok után, melyekhez sem kis késük, .sem kulturális képességük nincsen. De hát az ember, kénytelen menteni őket, mert ilyen a kor amelyben élünk. Nagy örömünk sőt boldogságunk telnék szemlélni és gyönyörködni a rongyos és büszke társadalmat és életnyilvánulásait, de csak akkor, hogy ha bizonyosok lehetnénk róla, hogy az ágálástól kezdve, a feszítésig minden készfizető számlájára történik. Sőt még ez sem volna elég. Éhez kellene még, hogy mindenki hordjon bugye- lárisábau, egy fehér papírlapot, melyre az lenne rá Írva: „Holnap“ és utána „?“-jel. És ha az a lap, naponta nem izgatná gazdáját, akkor rendbe van a dolog. De sajnos az a lap sok tárcából hiányzik. És hiányozni fog mind addig, inig ez a kor le nem tűnik. Uj felfogásnak kell gyökeret verni a társadalomban. Ellöbb utóbb rá kell jönni az embereknek, hogy az igények csak úgy fejlődnek egészségesen, ha kontaktusban fejlődnek szellemi és anyagi képességeink is. Akkor nincs szükség, mert szükségét senki sem érzi, sem ágálásra, sem feszítésre, sem kierőszakolt megbámulásra vagy tiszteletre. Az arany nem olyan nehéz mint az ólom, de azért a tulajdonságával soha sem kérkedik mint emez, mivel nincs szüksége rá. Nem régen egyik miniszter szájából hallottam, hogy az angol, ha reggel hozzá fog munkájához, egész nap minden egyéb neki hekuba. De ha munkáját befejezte, egyszóval keresett, tud és akar ur is lenni, mert van miből. Magától értetődik, hogy a holnap cimü cédula is garasai között található. Az angol pedig irigyelt nemzet. Azt Írják és akik szemükkel is látták állítják, hogy a leggazdagabb nemzet a világon. Minden intézményük példás. Odajár a világ tanulni. MinAz 1909. évi újdonságok ■^jpH figyelemre M :: méltók. Wekz ( Utólérlietetlén előtt a szinpudon kedves ds meghaló kis ünnepség játszódott le. A darabban szereplő színészek nevében Sipos Zoltán szép beszéddel üdvözölte a fiatal szerzőt s gyönyörű pálmaággal fejezte ki a színészek elismerését műve iránt. A pálmaág vörös selyem szalagján ez állt: „A füst szerzőjének“ — áa füst szereplői“. Kaczcr Ignác meghatva köszönte meg a meleg és őszinte elismerést. Az előadás is fényesen sikerült. Pompás összevágó, kerekded volt. A szereplők egytől-egyig kitünően tudták szerepeiket, a mi különösen fontos a verses daraboknál. A közönség a felvonások végén a szereplőkkel együtt hívta a szerzőt is, helyette azonban Peterdi Sándor főrendező köszönte meg az óvátiót és vette át a diézes babérkoszorúkat. * „A füst“ szerepbeosztása a következő voh: Lőrinczy György, gazdag köznemes Herceg V. Erzsi, leánya Várodi Jolán. Klára, öreg cseléd Lő- rinczynél Sz. Gárdonyi Teréz Petka Imre, egy szubad hajducsapat hadnagya Thököli idejében Fodor Oszkár. Báró Kakukfulvi Sipos Zoltán. Lipót, a báró inasa Halász Hugó. Répa Márton, kalandor Somogyi. Balázs, sáfár Lőrinczy egyik jószágán Rónai Imre. * A darab meséje ez: Köztudomás szerint a XVII. század végén az egyház és a törvény mindenkinek szigorúan tiltja a dohányzást. Lőrinczy György (Herczeg V.) nem tud lemondani erről az élvezetről s mivel a törvényt sem akarja áthágni, azért visszavonul s csendes magányában hódol a lassan lassan szenvedélyévé vált szokásának, a pipázásnak. Az ezelőtt közéletben szereplő Lőrinczy vissza- vonultsága, elrejtőzködése (eltűnővé válik a falu népe előtt s kezdik kutatni az okát az elzárkózásnak. A babonás falusi nép rosszat sejt a dologban, félremagyarázza Lőrinczy visszavonultságát. Az a hir terjed el róla, hogy az ördöggel cimborái. Ezen valótlan hirt ő csak akkor tudja meg, amidőn egy kalandor köznemes Répa Márton (Somogyi K.) azzal a kéréssel állít be hozzá, hogy fogadja tanítványának s szerezze meg neki is az ördögök barátságát. Az öreg, aki nem érti Répának ezt a beszédét, kidobja azt a szobából épen akkor, amidőn a portánál Erzsi, Lőrinczy leánya (Váradi Jolán) és Petka Imre (Fodor Oszkár) csókolóznak. Klára (Sz. Gárdonyi Teréz) Lőrinczy régi cseléde, a megtestesült pletykás női személy, aki szintén nagyon csodálkozik gazdája megváltozott természetén, elhatározza, hogy meglesi gazdáját, vájjon mi oka lehet az ő el- zárkódzásának. Rá is jön a titokra, amelyet mindjárt el is akar mondani a falu népének. Az öreg azonban addig kéri a cselédet, míg végre tziz.... ___„ u..11„„»/„. leüt éssel azonban, hogy nagy ára lesz ennek a hallgatásnak. Gondolva ezzel az öreg cseléd arra, hogy Erzsikének, a házi kisasszonynak és Petka Imrének házasságát bármi utón módon az öreg Lőrinczynél keresztül viszi; jóllehet az öreg Erzsi férjéül mindenáron a milliomos hírében álló báró Kakuk- falvit (Sipos Zoltán) akarja. Eközben ház- tüz nézőben meg is érkezik a báró inasával s mindaketten az akkori főrangú szokás szerint francia divat szerint öltözködve és .a francia etiquettet majmolva nevetségessé válik a báró u ház népe, valamint Erzsiké előtt, ki csakhamar ki is kosarazza őt. Ezalatt Klári ellopja az öreg Lőrinczy pipáit, azzal a fogadalommal, hogy ezt csak akkor adja vissza a megrögzött dohányzónak, ha beleegyzik a szerelmes pár házasságába. Az Erzsi után vágyakozó báró a ravasz Répával szövetkezik a célból, hogy a leányt magának megszerezhesse. A kalandor majdnem összes pénzét elszedi a hiszékeny bárónak, azonban a céját el nem érheti, mert az öreg Lőrinczyt, Klári pokoli cselvetésével, a pipák elrejtésével, visszatartja. A vén Lőrinczy| végre megadja magát, pipái árán beleegyezik Erzsiké és Petka Imre házasságába, Kakukfalvit kikosarazza, Répa Mártont pedig kidobja a házából), * „A füst“ legközelebb könyvalakban h megjelenik ifj. Litteczky Endre illuszt rációival. Ara 2 korona lesz. — ________ fe, l.
