Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-16 / 7. szám
Huszonhatodik évfolyam. 7-ik szám Szatmár, 1909 február 16. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fÚL 'Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára K • KOzségek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Mami János Hnyvnyoudája Eötvts-utcza 6-ik sz. alatt. = 'pet .-CT-raj-azA ; vs_ A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIBDBÍrÉ8EK • lap MadéWvatalákaa a lepsiasébh árak sMllett IMvétetaak. Nyüttér garmood sora 30 Már. Blrdatéaak díjjal ilhs fizetendők. Utcarendezés. Dr. Kovács Gyula képezd''! igazgató ur Szatmárváros tanácsának és közg} ülésének címezve, eg/ terjedelmes memorandumot irt, amelyben a város által már régebben meghozott határozattal szemben, hogy a Zárdákért átvágásával az István-tér a Ver- böczy-utcával köttessék egybe, ellenérveit kifejti. Közérdekű kérdésről lévén szó, a helyi sajtó kötelessége, hogy azzal foglalkozzék, de meg is érdemli, hogy ezt a honorálást megkapja, mert nagy buzgó-ággul csoportosított minden elképzelhető érvet, a mivel kimutathassa, mennyire helytelen és a közérdek ellen volna, ha a határozat tényleg foganatba is vétetnék Hogy aztán ezek az érvek elég erősek-e annak a határozatnak a megdöntésére, arról akarunk egy kis eszmecserét folytatni. Első sorban is kijelentjük, hogy a kérdésnek semmiféle felekezeti jellege nincsen. Mikor a közgyűlés ama határozatot meghozta, egyetlen bizottsági tag sem gondolt arra, hogy no most az apácáknak kellemetlenséget, fogunk csinálni, hanem csakis arra, hogy ily módon egy rövid éá kényelmes összeköttetést teremtsünk Szat- már és Németi között, amelylyel eddig csakis a Kazinczy-utcán érintkezhettünk. Hogy aztán 12 évi szünet következett, annak magyarázata épen az, hogy felekezeti sérelmek játszottak közbe, amelyek a hatóság vezetőit a határozat végrehajtásától visszatartották. A második, amit szintén előre kell bocsátani, az, hogy az irgalmas nővérek működéséről és azokról az érdemekről, amiket ők a várossal szemben a múltban szereztek, u jelenben szereznek és a jövőben szerezni fognak, nincs és nem is lehet csak egy vélemény, ugyanaz, ami az igazgató ur vádiratában oly szépen van Elmerülve. Elmerülve gondolkodom, Mi volna jobb énnekem; Törni magam uj gondokon, Vagy meghalni csendesen. Édes álom, boldog álom Jer, óh fogd le két szemem : Örök éj a másvilágon : Sötétebb bú lelkemen! Ivánovics Sándor. Melyik az igazi ? Szí nesz! Két érthető szónak az összetétele „S'in és ész!“ Vagyis az ésszel pá- rowult szín. VHjry h s'/inne) harmóniában levő csoportosítva. E tekintetben az utolsó betűig aláírjuk, a miket ö mond és elismerjük mi is, hogy íjzatrnár-Németi városának eminens közérdeke az, hogy ez a működés meg ne akasztassák. Sőt hozzá tesszük, ha arról volna szó, hogy a tervbe vett utcarendezéssel lehetetlenné tétetnék az irgalmas nővérek további működése, bármily fontos közérdeknek tartsuk is azt, véglegesen elejtendőnek mondanék ki. De hála Istennek, a dolog nem úgy néz ki s ha elfogulatlanul tekintjük a kérdést, be fogjuk látni, miszerint meg lehet oldani úgy, hogy egyik közérdek sem szenved sérelmet, a város is hozzá jut amihez akar és az irgalmas nővérek is zavartalanul folytathatják áldásos működésüket. Azt jól hallotta az igazgató ur, hogy a tanácsnak is, a közgyűlés tag jai nagyobb részének is olyan irányú nézete alakult ki, amely szerint a zárda kertjét múlhatatlanul átvágan- dónak Ítélik. Ez tényleg így van és valószinii, hogy igy is fog maradni, mert alig hisszük, hogy a memorandum ezt a nézetet megváltoztatni képes volna. Valaha régen a Szamos folyó választotta el Szatmárt Németitől s mióta a Szamos más helyen folyik, azóta a zárdakert választja el, de a helyzet most is ugyanaz, mintha a Szamos folyó még mindig ott volna. Szinte csudálkozni lehet rajta, hogy a tervezett utcanyitásra hamarább nem jöttek rá az emberek. Szatmár és Németi ezen a részen úgy van, mint az ecsedi láp lecaapolása előtt Börvely és Tvukód voltak egymással, hogy bár a harangszó át hal látszott, óriási kerülőt kellett tenni annak, aki az egyik községből át akart menni a másikba. Igaz, hogy a Kinizsy-köz enyhít valamit a dolgon, de hogy az komoly számba vehető volna, arról beszélni is felesleges. A tervezett utcanyitás tehát, mely a két városrészt teljesen egybe olvasztani van hivatva, olyan fontos közérdek, a melyért a városnak áldozatot hozni érdemes, sőt kötelessége, s azt megakadályozni bárhonnan is, vétek a közönség ellen. Hogy aztán a forgalom miként fog lebonyolódni, az egészen harmadrendű kérdés, a jövő dolga, s bizonyára számot fog Vetni azokkal a nehézségekkel is, amelyek a Hám János-utcán elöallhatnak. Az egyszer bizonyos, hogy a személyforgalomnak nem lesz semmi akadálya, s miután a búzapiac az Árpád-utcán van, a szekérforgalom is megtalálja az útját a nélkül, hogy a Hám Janos-utcát kellene érintenie. Az e tekintetben fejhozott argumentumok tehát olyanok, a melyekre nem szükséges reflektálni. Egyetlen komoly érv az irgalmas nővérek helyzete, de e tekintetben épen a memorandum mutatja ki, hqgy azt nem fenyegeti semmi veszedelem. Mert ha tény az, hogy a zárdákért. azon része, mely az utcanyitás folytán a zárda felé eSnék, két harmadrészben mély fekvésű, vizenyős, ahol egy mindeddig el nem tüntethető tó van, az a rész pedig, mely az utca másik részére esnék, eddig is konyhakert volt, akkor nem tudjuk megérteni, hogy az uj állapot miért volna veszélyesebb akár a tüdőre, akár a gyomorra uézve, miután az egyik rész továbbra is egészségtelen maradna s a másik rész továbbra is konyhakertül szolgálhatna. Ha csakugyan olyan a zárdakert egészségi szempontból, mint az igazgató ur .mondja, akkor a tervezett utcanyitás épen az irgalmas nörérek érdekéből kívánatos. Ä feltétlenül nyerendő kárpótlásból fel lehet tölteni a kertet és olyanná lehet tenni, hogy abbau ezután a nővérek jó levegőt szívhassanak Mert hogy most nem szívhatnak, azt a memorandumból látjuk, épen azért, a legenyhébben szólva, megmosolyogni való, mikor ilyen beismerések után az igazgató ur a zárda- kertről azt mondja, hogy: „a szervezetnek nélkülözhetvén eleme gyanánt pedig mindnyájoknak friss levegőt ad* — s ebből kiindulva, igyekszik a tanácsot és a közgyűlést rábírni, hogy az utcanyitással hagyjanak fel. örvendünk rajta, hogy a gymná- sium építési ügye ezt a kérdést fel- . színre vetette és rajta is leszünk, hogy az onnan többé le ne kerüljön, mig megoldást nem nyer. Csak egy kis jóakarat szükséges az illetékes tényezők részéről, amihez teljes reményünk van, mert nem tudjuk elhinni, hogy azok az érvek, melyek a memorandumban foglaltatnak, olyan nyomósak legyenek, bogy azt a kis jóakaratot elnyomhatnák.-D. S ZI TS Z A Z. A szinügyi-bizottság erélyes fellépése, amint látszik, kellő eredménnyel járt. A direktió gondosabb repertoárt állított össze a lefolyt hétre. Az eredménye ennek az volt» hogy egy előadást, kivéve, egész héten telt házak voltak. A jé régi darabok, a Boccaccio, Cigánybáró, Vasgyáros még mindig jobban vonzanak, mint az újabb összetákolt operettek és más fajú darabok. Nevezetessége még a lefolyt hétnek a szombat esti eredeti bemutató előadás, a mikor is dr. Burger Dezső „Margit0 cimü színművét adatta elő Heves Béla. Részletes heti tudósitásunk itt következik : (Aterda.) Izrael. Harmadszor mutatta a társulat Bernstein nagy sikert ért darabját. A szereposztásban annnyi változás volt, hogy a hercegnét Ajtner Ilka helyett Kendi Boriska kreálta és pedig határozottan nagyobb sikerre], mini Ajtner Ilka. A többi szereplők ép’ úgy voltak, mint az előbbi előadásokon. (Csütörtök.) Boccaccio. Ez a régi, de gyönyörű operetté még nem vesztette el jó hirnevét. Telt házat hozott össze. Az előadás is meglehetős volt. A címszerepet Bállá Mariska iát— — meitók •• ész. Mas szóval az észben rejlő l>üvös va laminek összessége. Ez összekombinált két szónak feltétlenül egyezni kell — mert tulajdonképen ez a két szó már csak egy szó. Szín és ész egyenlő ész szín, — mert az észt a szin által kapjuk és viszont a szint az ész hozza elédbe. A szin az csak szimbólum. ellenben az ész kifejezésre jut: egy lehetséges valószínűség. Az ész a domináló ur! Az ész egyenlő színnel vegyült én vagy egyén. Az egyén u színésznek: külső és belső formája es ahol nincs szin, ész, lélek, ott nincs lélek, ott nincs ész és nincs levegő.. A művészi Ennek mindig, mindenben, mindenek felett kell uralkodni. Ahol a színésznek az énje teljesen eltűnik, ott már a produktum nem művészi, mert ahol ninc9 benne a saját művészi egyén a játszandó karakterben. ott csak technika van, azaz mesterség. Művészi egyén egyenlő: tehetség. Ha az úgynevezett művészi egyén mindenkiben meg volna, akkor mindenki nyújthatna művészi produktumot. Az igazi művészek soha sem rejtik énjöket, a karakterbe beolvasztják azt. m**rt ez a művésznek HUtourrammja. logikus bizonyítása hogy ezt, meg ezt a karaktert a. művészi eszemmel igy tetőzöm. Az énnek külsejét változtatni lehet, sőt néha szükséges; értve ezalatt a karakterek látható külső, mozgásait, szokásait, a fizikai munkát. A karakternek belső énje kell hogy olyan legyen, amilyen mindig volt, mert kü lönben az originális én elveszti művészi értékét. Nagy tévedés az, hogy aki kitűnően tud utánozni más egyéneket, vagyis a saját énjére rákényszeríti az idegen ént, az már művész. Művész színész már azért sem lehet, mert nincsen suját eredeti énje. Ha egy nagy színészt megbámulunk, annak csak az ő saját énjét bámuljuk, mert az ő produktumában benne rejlik az ő egyénisége. Azt mondjuk, ugy-e, hogy ezt vagy ezt a szerepet Újházitól szeretném látni, vagyis az Ő ragyogó egyénisége érdekel.' Hallottam már azt is, hogy X. J. színészről azt mondták, hogy unalmas, mert mindig egyforma, pe dig ez nem igaz, mert a játszott szerepében mindig az volt, aminek lennie kellett, csak az idézte elő a tévedést, hogy ő mindig a bwlső énjéhez alk»lm»zta a szerepét.. Az ő ész-szinje ezt igy gondolta ki és épen ezért volt művész, mert nem volt utánzat, hanem eredeti. Különben is minden fajta művészetben az én-nek ott kell lenni. A német a Schauspieler kifejezést alkalmazza a színészre, vagyis azt embert, aki mindig az egyéniségével játszik. Melyik az igazi? Az, aki megtagadja saját énjét, vagy az, aki mindig benne ragyogtatja azt a produktumaiban ? Az egyéniségnek csak látszólagosan kell megváltozni vagyis el kell rejtőznie a szin és észben, de csak rejtőzni és itt-ott előbukkanni, hogy az összeolvadjon a szereppel. A szerepben benne kell lenni bizonyos százaléknak az eredeti énből. Ha az. egyéniség olyan ragyogó és érdekes, hogy hangulatot, levegőt hoz magával a színre, akkor azt a szin és közvetítésével kapjuk. És ez az igazi művész!
