Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-28 / 52. szám
Szatmár, 1909 december 28. m Mi Boldog ■dj é^retl a a Fizetésrendezés A „Polgárok Lapja“ legutóbbi számában válasz jelent meg egyik múltkori vezércikkünkre, mely a városi tisztviselők fizetésemelésével foglakozott. Érdemileg nincs benne egyéb, minthogy a városi tisztviselők, különösen a kisebb tisztviselők rosz- szul vannak fizetve, s miután a lakás és a fogyi‘*2;»ási cikkek ára óriási módon felemelkedett, a megélhetésük jelenlegi fizetésükkel nincs biztosítva. Ezzel szemben mi azt hangoztattuk, hogy a város közönsége épen a hiva- tolt okokra tekintettel az elmúlt 20 év alatt a tisztviselők fizetését megkétszerezte, s ha most a tisztviselők fizetésére az állami dotáció átadatik, ennél többet a városi * közönségtől, a mely épen úgy érzi a drágaság súlyát, és a mellett viseli az óriási módon megnövekedett közterheket, ez idő szerint kivánni nem lehet. A köztér- •ft erk ~~w1 at t rn r neítfcsair'"u~ "pót-adót, hanem az uj adótörvények folytán megnövekedett állami adókat is értjük. A 20 év előtti és a mostani fizetések közötti külömbözet feltünteté- tésére egy táblázatot is tettünk közzé, de a mely táblázat, mint utólag rájöttünk, hibás volt annyiban, hogy a mostani javadalomhoz a 10 °f0 drágasági pótlékot nem adtuk hozzá, a mi pedig még inkább álláspontunkat igazolja, miért is újból ide Írjuk a kétféle javadalmat, most már a 10 °/0 drágasági pótlékkal kiegészítve Polgármester fizetése T889 ben ' 1600 frt 1909-ben 4500 frt Főjegyző , .» 1000 77 2480 n Főkapitány n 1200 77 2480 n Arvaszéki ült) ök „ 1000 9) 2105 )7 Tanácsos y> 1000 yt 2105 77. Tanácsjegyzö 77 800 .77 1675 V» I. oszt. aljegyz § » 600 77 1350 n. £ „ 77 600 » 1240 n Tiszti ügyész ~v J000 77 2050 n Mérnök y> 1400 77 2160 » Községi biró 77 900 » 1570 77 Főorvos 7» 600 *» 1890 77 Kerületi orvos „ 400 77 860 57 Fö.számvevö . » 1200 9) 2276 ír Pénztárnok ír 1000 9} 2000 77 Ellenőr 77 90Ó 77 1570 77 Közgyáin V 900 •77 1570 77 Levéltári tok- • 800 77 1460 n Látnivaló ebből a kimutatásból, hogy a legtöbb tisztviselő javadalma kétszer akkora most, mint 20 év előtt volt, s ha egyik másiknál nem emelkedett fel a kétszeresére, a fizetésrendezés feinda'a lesz az igy előállott különbségeket kiegyenlíteni. Az is igaz, hogy a kisebb java- dalmazásu tisztviselőknél ez az emelkedés nem történt ilyen arányban, már pedig jogos az igényük, ugyanazon okok forogván fent *náluk is, hibgy hasonló elbánásban részesüljenek. A különböző alkalmakkor eszközölt fizetésemeléseknél nagyon sok állásnál személyes tekintetek befolyásolták a megállapítást, s miután soha sem volt egy olyan alap, a melyen e?:en befolyások elkerülhetők lettek volna, sérelmek származtak, a melyek állandóan az orvoslást keresték. Ezeknek a különböző elbánásból származó sérelmeknek orvoslása képezi tehát a tizetésrendezés feladatát, a mely célra mi az állami dotációt elegendőnek véljük, mert annak szükségét, hogy a rendezés céljából a fizetés az egész vonalon emeltessék, egyáltalán nem látjuk és minden esetre korainak tartjuk. Szerintünk tehát első sorban csakis az felelne meg az igazságnak, ha az állami dotáció arra fordittatnék, hogy az 18fi9-dik évi fizetést 1 véve alapul, minden állásnál a fizetés úgy rendeztetnék, hogy az emelkedés a fenti táblázatban kimutatott mértéknek megfeleljen. Ily módon a kisebb javadalmazásu tisztviselők sérelmei orvoslást nyernének és vége szakadna a soha . meg nem szűnő panasznak, mely főként abból származott, hogy a különböző időben eszközölt fizetésemeléseknél nein egyforma mértéket használtuk. Az illető cikk is közöl egy táblázatot, de a melynek adatai nem felelnek meg a valóságnak. 1889-ben u polgármester fizetése nem 2600 írt; a főjegyzőé, árvaszéki ülnöké, tanácsosé, pénztárnoké, tisztiügyészé nem 1200 frt; a főkapitányé, jfőszámvevőé nem 1400 frt, stb. stb volt, hanem annyi, amennyit mi kimutatunk. Cikk- iró abban téved, hogy ö az általunk kimutatott fizetéseket minden egyes állásnál még lakbérrel is megpótolja, holott 1889-ben a tisztviselőknek még lakbérük nem is volt. Nagyon természetes, hogy az emelkedési százalék igy sokkal kisebb, mintha a valóságnak megfelelöleg számítaná. Cikkíró különben az általunk előadottakat egyáltalán nem cáfolja, egyszerűen ismétli, a mik a városi tisztikar által a városi közgyűléshez benyújtott memorandumban foglaltatnak, már pedig ez a memorandum is-azt veszi alapul, hogy a tisztviselők fizetése az állam által a városok részére nyújtandó segélyből rendeztessék, csupán addig, mig ez a segély folyósítva lesz, a közpénztár előlegezze a szükséges összeget, a mely aztán majd a segélyből visszatérittetnék. — Tehát ugyanazt mondja, a mit mi mondott- tünk, hogy t. i. a tisztviselők fizetése T ÁHC A.- 'ip-ODO-ii1 ■; Karácsonyi szokások. Gyermekéveink legédesebb emlékei fűződnek a karácsonyi ünnep szent estéjéhez. A legbájosább illúziók, midőn ártatlan korunk szent tudatlanságában ott ültünk mi. is édes anyánk ölében, a karácsonyfa aranyos árnyékában. Reszkető megindulással vártuk áz- angyalt, a kit az égből kü döttek le hozzánk, hogy meg rakja a fát- csillogó, fényes ajándékokkal, — szivünket pédig örömmel és boldogsággal. Minden évben egy-egy reménységgel leszünk koldusabbak és egy egy friss csalódással gazdagabbak. Amilyen mértékben vesztjük az illúziókat, épp olyan mértékben csendesülnek le bennünk a lobogó vágyak is. Miért is sajnálnánk az üditö forrásvizet, ha már nem szomjazzuk többé ? Mosolyogva nézzük az elhamvadt reményeket és kilobbant illúziókat. De egyet sohasem felejthetünk el' ezek közül. Gyermekéveink naiv hitét, — midőn a ragyogó fa fényében boldogsággal hajtottuk álomra fejünket édes anyánk kebelére. — Ezért légy üdvözölve ifjúságunk örömnapja, — Családi boldogság örök ün nepe, te százszor megáldott és visszasírt Karácsony! Gyökereidet nem tudja soha kiirtani a szivekből semmiféle józanság. Mintha ezt a napot kitépnék a modern haladás sodrából és, fölemelnék egy csodálatosabb magasságba, ahová a földi tusakodás zaja már föl nem hat és a köznapi, élet hullámverése már föl nem csaphat. Ezen a napon minden szív ellágyul § ledobjá magáról az önzés salakját. Odaáll egy pillanatra emlékezni, vagy örülni a gyerlyafénynyel bevilágitott aranyos fenyő alá. Valóban, ez a szent este a kereszténység legrégibb ünnepe, amelyet a rohanó századok lényegében érintetlenül hagytak. Csak alakilag változtak a karácsonyi szokások és szertartások, — de az örömök ugyanazok és az egyes korszakokhoz alkalmazkodva, mindig a legnagyobb hatást akarják a lelkekben fölébrészteni. A hagyomány szerint Telesphore püspök volt a legelső, aki ezt az ünnepet már az első század végén fénynyel ülte meg. A 4 ik században CyYill jeruzsálemi püspök fordult I. Gyula pápához, hogy határozza meg véglegesen Krisztus születésének napját. A hittudósok meghallgatása után ekkor tűzte ki az egyház december 25-ikét változatlan karácsonyi ünnepnek. Kivételesen e napot három szent misével ünnepelték. Az éjféli mise az angyalok megjelenését örökíti meg a pásztoroknál. A kora reggeli mise a pásztorok üdvözletét . jelenti a születés barlangjában levő szent c-aládnál. A harmadik pedig a rendes ünnepnapi szent mise. A legrégibb időkben pásztorjátékokkal állították a hívők szemei elé a szent misék jelentőségét. Felállították a templomokban a jászolt, amelyben az újszülött csecsemő szunynyadt. Mellette állottak nemcsak szent anyja és nevelöatyja, József, hanem a pásztorok is barmaikkal és a hódoló napkeleti bölcsek isi Sőt a születés melleit szinrehozták Krisztus gyermekkorának többi eseményeit is. A bethlehemi gyermekirtást, az Egyiptomba való menekülést, amelyet egész legendakörrel vettek körül. Bizonyos drámai élénkséggel, párbeszédekkel, énekekkel és érdekes cselekményekkel adták elő a történelmi eseményeket és belekapcsolták laskankint az egyházi szertartásokba is. Ebből fejlődtek ki idővel a vallási drámák, az úgynevezett misztériumok, amelyeknek előadására színjátszó testületek alakultak. Feldolgozták Krisztus egész élettörténetét és a karácsonyi játékokhoz hozzákapcsolták életének csodáit, szenvedését és föltámadását is. -Sőt később előadták az egész evangéliumot. Bibliai jeleneteket és egyes szentek éleiét, amelyeket a templomból kivittek a piacra, majd később ily célra építtet játékszínekbe. A magasztos eseményeket tréfákkal, bohózatqs jelenetekkel tarkították. A pásztorok közé odaálliiották a a lusta bojtárt. Az álomszuszékot, akit még láncos bottal sem lehet fölébreszteni. A kenetet vevő aszonyok mellé a kapzsi, zsidó olajárust és a kenetvételt tréfás epizódokkal fűszerezték. A szokások maradványa a nálunk is divó betlehemezés, három királyjárás és balázsjárás. Az egész karácsonyi ünnepkört ilyen misztériumok töltötték be. Kezdődött az advent első vasárnapjával az úgynevezett koledajárás. Lucza napján pedig megkezdték a. Lucza szék fonását, amelyet az éjféli misére vittek el a templomba, mert aki rajta ül, Urfölmutatáskor meglátja a boszorkányt. A szent estén pedig fölállították a karácsonyfát, amelyet a délvidéki népek az erdőségekben lakó germánokiól vetlek át, ugyancsak tőlük származik a karácsonyi tuskóégetés, amelyet a déli szlávoknál, sőt déli Franciaországban még mai napig is gyakorolnak. Ezt a tüsköt a germánok Yulaklog-nak, a balkáni népek badujak nak, a délfranciák pedig cariguié-nek hívják. Ilyen karácsony est látható ma is Toulouse vidékén. Á kandalló előtt dúsan felteritett asztal. Egy kiszáradt olajfatörzs a cariguié. Repkényuyel feldíszítve a csa-^ ládfö ül rajta. Mielőtt asztalhoz ülnek a gyermekek letérdelnek a tűz előtt. Atyjuk mondja előttük az imádságot. Kérik benne a kis. Jézust, melegítse fel a szegények kunyhóit is. Az árvák és koldusok rongyait. őrizze meg tűzvésztől a házat. A munkás műhelyét, és a messze tengereken vitorlázó hajósok bölcsőjét. Azután a családfő megáldja a tüzet és felforralt bort önt a parázsra. Ekkor kereplőkkel nagy zajt csapnak a gyermekek a fatuskó körül. Az egész ünnepnek van valami vinagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. m£ClÉBfiEZTEK I! I az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi them és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatoaabb kivitelben.
