Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-30 / 48. szám
Huszonhatodik évfolyam. Szatmár, 1909 november 30. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Fizetésemelés. Általános,'a törekvés minden téren, hogy az anyagi helyzet javittas- sék. A munkások .magasabb bért, a hivatalnokok- nagyobb fizetést óhajtanak. Nagyon természetes, ha a városi tisztviselők is ezt akarják. Mindenkinek veleszületett joga van ahhoz, hogy I saját érdekét előmozditsa és megpróbáljon minden lehetőt arra nézve, hogy célját elérhesse. Joga van tehát u mi tisztviselőinknek is ezt cselekedni. Más kérdés azonban, hogy igazságuk van-e, mikor ezt .cselekszik-. Ez a kérdés is el van döntve, mert a városi közgyűlés elvileg kimondta, hogy a tisztviselők fizetését rendezni fogja, csupán az maradt függőben, hogy mikor és mennyi • összeget fog erre a célra áldozni. Szatmár-Néineti város tisztviselői különben nem panaszkodhatnak valami nagyon a város közönségére, mert velük szemben a közgyűlés : mindig méltányosan járt el és soha sem -történt az meg, hogy a mikor kéréssel fordultak hozzá, azt a kérést ne teljesítette volna. Az elmúlt 20 év alatt 4 ízben javította a fizetéseket és uz eredmény az, hogy ma már a fizetés majd nem két akkora, -sőt egyik másik állásnál több is, mint eredetileg volt. Hogy ezt szémlélhetővó tegyük, ide iktatjuk az egyes tisztviselők akkori és mostani fizetését illetve j.Tndaliniizását. 19M.bm Polgármester fizetése 1600 frt 4200 frt Főjegyző 99 1000 9» 2300 99 Főkapitány 91 1200 JÉ 2200 99 Árvaszé.fi üínök n 1000 JJ 1950 JJ Tanácsos yí 1000 JJ 1950 99 Tanácsjegyző n 800 99 1550 77 I. oszt. aljegyző n 600 77 1250 99 § , 77 600 JJ 1150 7) Tiszti ügyész » 10.00 w 1900 77 Mérnök 1400 JJ 2000 97 Közs. bíró » 900 99 1450. 97 Főorvos• 77 600 J) 1750 JJ Kei*, orvos » 400 99 800 99 FöszámvevŐ » 1200 99 2100 77 Pénztárnok 99 1000 99 1850 99 El lenőr *‘ ff 900 JJ 1450 , 77 Közgyám )9 900 99 145077 Levéltárnok w 800 99 1350 99 Ugyanilyen arányban emeltetett a kezelő és segédszemélyzet, valamint a többi alkalmazottak fizetésé is. Meg-, jegyezzük, hogy 1889-ben lakbér nem volt, az 1909. évi összegbet) a lakbér is benne van, tehát az nem egészen fizetés, azonban a citn lehet több, de | javadalom emelkedését mégis | külömbözet mutatja. Ez a külömbözet' pedig oly nagy, hogyha a 'közgyűlés már nem nyilatkozott volna, tekintettel arra a körülményre is, hogy a legutolsó fizetésemelés nem is . olyan régen történt, bátran lehetne mondani, hogy a tisztviselők újabb mozgalma egy kicsit korai. Végtére is bármennyire iguz, hogy az élet nagyon megdrágult, a miből tehát ezelőtt 20 évvel meglehetett élni, abból ma már lehetetlen, ugyde errevaló tekintettel emelte a közgyűlés' a 20 év előtti fizetést majdnem kétakkorára, ezt a körülményt tehát tőle telhetöleg már méltányolta. Es aztán meg kell fordítani i tételt, a mi áll a tisztviselőkre, ugyanaz áll a közönségre* arra nézve is fentforóg a nagy drágaság, sőt fokozottabb mértékben, miután nincsen- olyan valaki, a ki az ő fizetését emelje és Tíeki még az a fizetése is hiányzik, a mit esetleg emelni lehetne. Ez, I magyarázata különben annak, hogy a tisztviselők mostani mozgalma a közönség körében nagy rokonszenv- vel egyáltalán nem találkozik, s ha a közgyűlés, mái* cl nem szólta volna magát, aligha is vezetne sikerre. Hogy. más városokban mit kapnak a tisztviselők, azt a mi viszonyainkra irányadónak nem tekinthetjük. Minden városnak más a helyzete- s a mint lehet találni a hozzánk hasonló városok között olyanokat", a hol a tisztviselők jobban vannak dotálva, bizonyára találni fogunk olyanokat is, a hol kevesebb fizetésük van. A közönség maga szegény, a közterhek pedig óriási módon emelkednek, a inostuni idő tehát nem alkalmas a fizetésemelésre Epen azért a közgyűlés által megígért emelés, oly módon viendő keresztül, hogy az a közönség terhét ne szaporítsa, a mi csak egyképen lehetséges, ha aria a célra csakis az állam által a városok részére kilátásba helyezett összeg for- dittatik. A mikor ezt megkapja a város és a mennyit, kapni fog, azzal javítsa a tisztviselők fizetését és egyszersmind hozza rendbe azt is, hogy azok a! fent lévő differenciák, melyek egyik másik állás javadalmazásánál .megvannak, megszüntetve legyenek. Ha az állami dotáció sok lesz, legyen a tisztviselők szerencséje, de ha kevés talál lenni, mert bizony az állam szűkén mér, azzal is meg kell elé- sedniök. És ha semmi' sem találna lenni, mert mikor az államról van szó, még erre is lehet gondolni, az is az ö bajuk lészen. A mikor mindenütt azt látjuk, hogy a? emberek a megélhetés nehéz gondjával küzdenek és valóságos harc folyik a mindennapi kenyérért; a mikor azt -látjuk, hogy diplomás egyének akárminö kis állást szívesen vállalnak, s maholnap dijtiokot sem lehet találni, a kinek legalább érettségi bizonyítványa ne volna : akkor a mi tisztviselőink helyzetét nem látjuk oly mostohának, s azokat az érveket, a melyek e fizetésemelés • mellett fel- hangzanak, oly meggyőzőnek, hogy tüzön-vizen keresztül rohanjunk az Ö vélt sérelmeiket orvosolni. Jöhet idő, a mikor ez is bekövetkezhetik, de ina a közönségtől többet kívánni, minthogy lemondjon az ö javukra az államtól nyerendő dotációról,, még a tisztviselők se akarhatnak. D. Színház. Elüljávó beszéd. Az igazi kritikusa kor'modern Kinizsi Pálja. Jobbjával pennát markol, baljában dorongot forgat, úgy rohan az ellenség soraira, a jé, inog a .szép elleneire. Mindarra ami rut, ami visszás, ami félszeg és Ízlés nélküli. Ahol nem használt a toll megcsiklandó és priisz- [töltető vagdosdsn, ott sújt a dorong s még lönkrébb lapítja, ami umugy is eléggé lapos. Fájdalom a kisvárosi kinizsipálok nem elég ügyesek és leleményesek ahhoz, hogy kellp időben fölismerjék milyen fegyvert kell használniok. Előfordul gyakorta, hogy az ilyen ma'gankfajréju kritikus-cenk, ha lerúgta a skriblerség gyerekcipőjét, nagyokat csetlik a kritikairás mérföldlépő csizmájában. Nagy zavarában aztán a tollával hadonász bunkósbot módjára, a furkósát pedig belemártja a f'kote lébe s betűt próbál róni véle. A nyá- pic'tol! persze, melyet súlyos fegyverként lóbál uz ember, nevetséges, nem érzi meg senki bőre, a toll gyanánt használt furkós még kiírni kukább: iromba betűket rajzol és nem öklözőt, vaskosan fogéi nem keményen. Az ilyen ügyefogyott bírálót aztán körülfogja az elbíráltuk hada és lebunkóg/a. Ugyancsuk nem igazi doronggal. Lsfitymaija, lesetmnizi, nem a nehéz és lesújtó gúny erejével, hanem amolyan olcsó kupléelmésséggel, aminek tapsol a karzat és ujrát zug. A küzdelem igy c-ak marakodás, nincs benne semmi a „struggle lor lifo“ nagyszerűségéből, még C9ak némád szabályos, bár egyenlő nek látszik. Mert noha, ki az erősebb, megállapítani alig lehet: a közönség mégis csak annak tapsol, aki szélesebbre tudja huzni a száját és havsogóbbun huhotázik. Ez u kis elmeíűttatás önként tolakodik a tolluuk begyére. Mostanság gyakrun van alkalmunk arra ébredni — nem rösielljük bevallani-: olykor biz elszunyókálunk abban az úgynevezett potyatámlásszékben — hogy a színpadról egyenesen nekünk ront az olcsóbb fajta elmósség, fólfricskáz, meltbelök megcibúl s az orrunkhoz dörgöli, hogy mi egyszerűen potyára élvezzük s szívjuk ma gunkba a deszkákról áradó isteni gyönyörűségeket. Pedig fájdalom, mi szegény referens-, népség több oly előadást vagyunk kénytele nek végigélvezni, mint amennyiben valójában dülled a szemünk és lázong a dobhártyánk a bennünk ujjongó lelkesedés mién. A hétről általában. Az elmúlt hét a „Vasgyárossal“ kéz dődött. Ez a ponyvadráma — csak az igazi nyárspolgár érzi meg benne u .drámát — meglehetős vontatottan indult, kés.őbb azonban csak belet,ulájt a darabmenet reudes csa piijábn. A vasgyárost Szilágyi játszotta elég jól, csak a maszkozása volt illuziórónto. Csöppet sem volt D'erblay-es azzal a keskeny bolyhos pofaszakállával. Amolyau jóravaló fu- szerkeri-skedő ábrázata volt s mi szinte vártuk egy-egy szórakozottabb pillanatunkban, hogy megkockáztassa az előkelőbb grájzlero- sok közismert fogadó köszöntését: kezét- csóklomkremássan, mit méltóztatik parancsolni. Murknvits Margit sok fölösleges, jobb szerepre érdemes drámuiságot pazarolt játékába. Kedden volt a „Három feleség“ bemutatója lanyha érdeklődés mellett. A darab brettlihelyzetekkel megrakott operett, különösebb elméssóg híján. Zenéje csöppet sem Lehdros, az egy ultatódal kivételével üres és untató. Azaz, hogy még egy pompás énekszám van a darab muzsikájában, amit a közönség meg is ujrázott, ha jól emlékszünk kétszer. Ez azonban egy közismert katonainduló pontos és hü kópiája többé-kevésbbe rit húsos versszövegre szedve. A szereplők, ahogy mondani szokás, igyekeztek. Belegörnyedtek a nagy igyekezetbe. A darab azonban csöndesen kimúlj. Szerdán az „Erdészleány“ szentimentá- lizmusa vonzott telt házat. A logikátlan s kissé banális cimszeVepet Bállá Mariska játszotta kedvesen, pattogósán s itt-ptt vígjátéki melegséggel. Kisebb szerepeikben Sípos, Somogyi, Rónai, Dénes Ella és Burányi játszottak szépen. Az előadás szokatlanul jó volt. A Hankáról alább. A Gésák s/ombatesti reprize alkalmával a karszemélyzet gyönge és szegényes voltáról kellett meggyőződnünk. Ezt ugyan több Ízben észleltük már, de csak ezúttal említjük meg, mivel az ilyen látványos darabnál a kai"fogyatékossága sokkal seembe- ötlőbb. Az előadás vegyes érzelmeket keltett bennünk. Somogyi meglehetős száraz volt, bár igen ügyesen táncolt. Herceg is többet csiholhatott volna szerepéből. Burányi ellenben igen szépen énekelt. Hangja csörtető volt és harsány. Bállá az ő rendíthetetlen kedvességével játszott ebben a darabban is. Dénes Ella éneke finom volt és köny- nyed. Csodálatos enné) a művésznőnél, bőgj soha egyetlen koloratur grimáezt se csinál éneklés közben. Ritka énekesnői erény. A vasárnap délutáni előadás jobb volt mint a múltkori, jóllehet a férfiszereplők amolyan zóna-kedélyességel játszottak ezúttal is. Csak kedélyesen I Kiemeljük Dénes Ella poétikus és hangulatkeltő „nagyin imáját“. Bianka. Napokkal előadása előtt dicsérte előttünk a Hankát egyik szereplője. Disz- krétou megsúgta nekünk, hogy u darab fölöttébb mulattató, ' mert borsos és ötletes. Mikor aztán a bódék és hirdető-táblák hátáról felénk vigyorgott a Hanka piros szinlupja: önkéntelenül is a kedves és pajkos diákkisasszonyok jutottak eszünkbe, kik az utcán egymásba bújnak és sokatjelentőn összevihognak a piruló plakát láttán s a fantáziájuk csudálatosmódon kivirágzik. S meg mertünk volna esküdni rá mink is, hogy itt holmi francia izü vigjátékról lesz szó, amely hálópongyolával és frissen vetett ággyal van szorosabb összefüggésben, I amelyben nagyon szabadjára eresztik az urak, de még inkább a hölgyek — mert ez sokkal izgatóbb — mondanivalójukat. Csalódtunk. A Hanka nagyon is komoly vigjáték s a piros szinlaphoz éppen nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. •====== rrti 1 * .Áll ill III U in n a ni n ffi n [■ t 9I£OíÉBK£ZT£K !!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női és gyei nuk valódi ckvro és box bőiből készfiit cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
