Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-23 / 47. szám
Huszonhatodik évfolyam. 47-ik szám. Szatmár, 1909 november 23. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Diplomás proletárság. Mindenki nagyon jól tudja, hogyha bárhol megüresedik egy olyan állás, a melynek betöltésénél nemcsak a hivatalban levőknek közvetlen vagy automatikus előléptetése várható, hanem idegen elemeknek is kilátásuk van az állásra, egész légió pályázó jelentkezik. Nem egy, sokkal magasabb kvalifikációval, mint a mennyit a törvény kötelezöleg előír. Postánál, vasútnál, ha egy-egy tisztitanfolyamot nyitottak, legalább tízszer annyi kért felvételt, mint a mennyi hely betöltésre került, sőt nemrég, mikor a postánál postagyakornoki állás rendszeresítésével tettek kísérletet, a nagyváradi postaigazgatóság területén a 8 gyakornoki állásra 242 pályázó jelentkezett. Még rosszabbak a viszonyok a tanitói pályán. . A statisztikai évkönyvek tanúsága szerint évente 2700 oklevelet adnak ki a rnagyarorsz.ági,. tanitóképezdék. Ezzel szemben az ország befogadó népessége évente maximum 1900—2000, úgy hogy évente legkevesebb négyszázzal szaporodik azoknak a száma, a kik oklevelük dacára nem tudnak tanitói álláshoz jutni. Bizony ezek között a nők vannak nagyobb számban. Közel háromezer okleveles tanítónő van ma is állás nélkül s e tul- tengés megakadályozására szolgál a kultuszminiszternek azon intézkedése, amelylyel a magánvizsgák letevését megszorította. Eddig ugyanis egy év alatt két, sőt három osztályról is lehetett magánvizsgát tenni, újabb rendelkezés szerint ezentúl évenként csak •gy osztályról lehet vizsgát tenni. Igaz, hogy ezzel azon a szerencsétlen sorsú háromezer állásnélküli tanítónőn még nincs segitve, de legalább némileg csökkentve lesz a konkurrencia. Az orvosok helyzetén valamit segített a körorvosok állami rendezése; a mérnökök elhelyezkedési viszonyai is kedvezőbben alakulnak az állandóan szaporodó iparvállalatoknál, de bizony itt is oly nagy a produkció, hogy a legtöbb magántársaságoknál igen csekély napidij mellett, keresnek felvételt igen sokan, kik a jobb jövő reményében nem is szak-, de közönséges irodai munkát végeznek. Az ügyvédi pályán valósággal beteges jelenség a tultengés, sőt határozottan az ügyvédek ijesztő elsza- porodásátiák tudható be az ügyvédi kar tekintélyének az utolsó időkben kétségkívül állandóan észlelhető csökkenése. Menteni nem lehet, de megérteni igen, hogy egyesek a megélhetésért való nagy küzdelemben és tolakodásban akaratlanul is letaszittatnak az egyenes útról. Milyen kellemetlen az, ha valaki színházba megváltja jegyét s mikor belép, látja, hogy már az összes helyek el vunnak foglalva. Ágaskodik, lökdösődik, hogy magának helyet szorítson. Nem is veszik tőle nagyon zokon, ha előbbre akar jutni. Mennyivel inkább természetesnek ke;ll találnunk ezt a tülekedést akkor, mpdön valaki tizenhat esztendős küzdelmes tanulás árán szerzett diplomájával váltja meg belépő jegyét az Élet nagy színházába és sok-sok ambícióval belépve, azt kell látnia, hogy előtte és előle minden hely el van foglalva. A diplomás nyomorúság s az okleveles proletárok szomorú sorsa már ma is kétségbeejtő, s hogy a jövőben csökkenne, arra kevés a kilátás. Dacára a keserű tapasztalatoknak, a hivatalnoki és diplomás pályára ma is seregestül tódul a fiatalság. Egyetemi hallgató 12.431 volt beiratkozva 1906-ban, mig a három felső ipariskolában és kereskedelmi akadémiában 298 volt a hallgatók szarná. G i íri naz m rniesreal i slíoi&i erefD ségit tett 1906-ban 4383 ifjú. Ha most azt kutatjuk,- hogy ezek minő pályát választottak, a következő eredményre jutunk. Theológiai pályára 500, jogi pályára 1011, orvosi pályára 436, bölcsészeti pályára 364, építészetre 32, gépészmérnöki pályára 66, vegyésznek 82, gazdasági pályára 299 jelentkezett; — ezzel szemben ipari pályára csak 38. Holott azok, a kik a felső ipariskolákat végzik, rögtön igen jő kondíciókat kapnak nemcsak Magyarországon, de külföldön is. Tagadhatlan, hogy a felső ipariskolai hallgatók csekély számának nemcsak az az oka, hogy a magyar fiatalságban nincs kellő érzék az iparospálya iránt, hanem főképp szakiskoláink csekély száma. Ipari és kereskedelmi iskolákra évente mindössze 3 és fél millió koronát fordit a magyar állam, holott Ausztriában erre a célra az 1909. évi költségvetésben 15 millió van fólvéve, pedig a Lajtán túl az állam által fen- tartottakon kivül pedig még igen sok magánosok, testületek által fentartott ipari és kereskedelmi szakiskola is. Ha tehát a diplomás proletárok számát csökkenteni kívánja az állam, legelső teendő az ipariskolák számának intenzív szaporítása már csak azért is, mert hiába iktatjuk törvénybe az önálló vámterületet, illetve hiába állítjuk fel az önálló vámterületet körülőVéző" s'örb'mpőkaf,' ezzel még nem teremtjük meg a virágzó magyar ipart, ennek sokkal fontosabb, elen- gedhetlen előfeltétele, hogy megsokasodott ipariskoláink minél több, minél képzettebb iparost állítsanak ki a versenytérre. Kétségtelen, hogy a diplomás proletárság elszaporodása szociális jelenTA&CA. I - 1—qOP—i Szatmár jelentősége a szabadságharc alatt. Irta b a 48-as honvédek javára e hé 14-én este rendezett mulatságon felolvasta: Bagossy Bertalan kir. kath. főgimnáziumi tanár. (Folytatás és vége.) A bécsi kormány 1848. október havában a magyarokat szenvedélyesen gyűlölő Urhán Károly lovagot tette Ejszak-Erdély főparancsnokává; ettől fogva az ottani harcvihar egyes hullám csapásai Szatmárt is érték. Kossuth ugyanis Katona Miklóst bizta meg Urbán hadai visszaszorításával, aki evégből magához rendelvén Éjszak- kelet-Magyarország nemzetőreit, köztük a szatmáriakat is, a bécsi légiót és a Vilmos huszárokat, e mintegy 12,000 főnyi sereggel vonult Urbán ellen Dés alá. De ezen sereg még az első támadás rohamát sem tudta visszatartani, hanem hanyatt-homlok futott Szatmár felé. Az egész ország visszhangzott a guny- kacnjtól, mely e kudarqot kisérte. •— Még ma is futnak, ha azóta meg nem állottak — mondogatták róluk. A csanálosiakról még azt is mesélték. o 7 hogy csupán Vállajon vették észre, hogy. már túlfutottak a saját falujokon. De az igazság érdekében meg kell jegyezni, hogy azoknak a 35 éven felüli nős, családos nemzetőröknek nem lehetett az a feladatuk, hogy az ellenséges sorhaddal szembeezálljanak, hanem hogy házi tűzhelyeiket a lázongó földnépe ellen védelmezzék. És a szatmáriak ezen feladatnak fényesen meg is feleltek. 1848. december 21.-én a honvédelmi bizottmány önkéntes csapatok alakítására szólítja föl a várost. E feladatra Sik Károly százados vállalkozik. — 1849. január 2.-án Hodossy Miklós biharvármegyéi kormány- biztos tudatja, hogy Váradról 300 hadifoglyot, köztük 80 főtisztet fognak ide szálli- tani. — Január közepén u bányai utón vannak nemzetőreink és futárokul alkalmaz zák őket. — Ugyanekkor kapja Andics Tádé őrnagy Bem parancsnok rendeletét, hogy a dézsi útvonal őrzésében a szatmáriak váltsák tel a hiripieket és a kóródiakat. A tanács a 4. és 5. századot küldi ki e szolgálatra. — Február 5.-én Jeney százados azt rendeli, hogy a szatmári nemzetőrség két százada e hó 12.-éré Nagybányán legyen és foglalja el őrhelyeit. — Február 8.-án olvassák fel a város’ ázán Csányi László országos biztos parancsát, hogy a kebelbeli mozgócsapat teljesen felszerelve Kolozsvárra induljon. Azt Írják neki vissza, hogy rendeletének végrehajtása késedelmet fog szenvedni, mert ^ városi iparosok a kormány megrendeléseinek elkészítésével vannak elfoglalva. — Február 13.-án Csányi uz összes nemzetőröket kéri. A városi tanács akadékoskodik és azt válaszolja, hogy az itthon murudt két századra szükség van a horvát foglyok és a város őrizete miatt. Könnyen megérthetjük a városi tanács ellenállását, ha meggondoljuk, hogy Szutmár város a szabadságharc alatt egy másik nagy jelentőségű munkát is végzett, a honvédsereg fölszerelését. Csupán egy néhány adat álljon itt ennek megvilágítására. 1849. február 17.-én Lukács Sándor felszerelési biztos minden egyes hónapra ezer pokrócot rendel meg a szatmári gubásoknál, darabját öt forintért. Ugyanekkor 500 csákót készíttet a szabóknál. Február 22-én a cipész-céh parancsot kap 250 pár csizma szállítására. — Március 6.-án a kormány az összes szíjgyártókat, nyergeseket és szűcsöket Váradra rendeli a hadsereg részére dolgozni. — Március 17.-én csak a csizmadiáknak 21.000 frttal tartozik az állam. — Április 3.-án gyógyszereket kell a harctérre szállítani. — Április 14.-én Meszlényiné Kossuth Zsuzsánna felhívja a város hölgyeit, hogy a sebesült honvédek részére pénzt, fehérraKát és tépést gyűjtsenek. Elküldték 1043 frt 20 kr. készpénzt, 2649 drb fehérneműt és egy láda tépést. — Junius 28.-án rendelet érkezik, hogy Klapka serege részére Debrecenbe 3500 pár bakkancsot varrjanak. Julius 7.-én az itt időző Kazinczy ezredes a többi közt úgy szereli fel 'lovasait, hogy a szatmári iparosokkal csináltat 100 fanyereghez ezijat és. pokrócot. — Időközben folyton tart a városi fegyvertár kiegészítése. Szuronynyal látják el a vadászfegyvereket és kijavítják az elromlottakat. — Augusztus 9.-én, közvetlenül a világosi fegyver- letétel előtt a cipészek 2600 pár bakkancs munkabérét, a szabók 6000 frt munkadijat kérnek. És mig az itthon maradottak így szenvedtek és dolgoztak a hazáért, azalatt a város ifjúságának szine-virága mint honvéd ontotta vérét. Nem terjeszkedhetem ki az ő hőstetteik dicsőítésére, mert lelkesedésükben majd az egyik, majd a másik átvonuló csapathoz csatlakoztak a így városunk ifjai ott villogtatták fegyvereiket majdnem minden dicső ütközetben. Az ő érdemeik méltatására szűk hely volna ez a felolvasás; vérbetükkel írták azt ők maguk bele a nemzet történetébe. Hazám vértanúi, 48-as honvédek I Ti hajdan dicső hősök | ma már elaggott, roskatag alakoki Van nektek egy sokkal fenségesebb hőstettetek annál, hogy egykor a hazáért harcoltatok. S ez az, hogy kórágyatokból fölemelkedve, utolsót hörgő hanggal s kiszáradt karokkal meg nem átkozzátok azt a nemzetet, mely tud ugyan benneteket dicsőíteni, de egyébként eltűri, hogy rongyosan és éhhalállal küzdve töltsétek végnapjaitokat és festetten fakoporsótokról hiányozzék a legköznapibb részvét jele, egy virágkoszoru. De nem, ti ezt nem teszitek. Ti valódi hősök vagytok, kik a méltatlanságot feledve, elhaló ajkakkal is imát rebeg- tek a hálátlan, a korcs utónemzedékért. nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. T MEGÉRKEZTEK I!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női és gyermek valódi ehevro és box bőrből készü cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben