Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-12 / 41. szám

Huszonhatodik évfolyam.

41-ik szám.

Szatmár, 1909 október 12.

*

í

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 Ü1L Fä évre .... 3 » | Egyes szám ára . 1$ > Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Nerval Jánee kinyvnyomdája Eötves-utcza 6-ik sz. statt. = TKT.TTFOlSr-SZA^M : 7B.

A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.

*= II1DETÉB1K =■=

s lap IttaáiMvetalábM a legetaséfeb árak Mellett átvétetnek. Nyifctér ganaond tora 20 Áttér.-------- Hirdetések díjjal előle fizetendők, -n »■

róAly rajzoktatást teljesíteni és lehetetlen á tanulótól tisztességes intenzio munkát követelni.

Nyilvánvaló, hogy az inasok rajz- okíatásánák szoros összefüggésben és vonatkozásban kell lennie tanult iparával. Éppen ezen reális irányzata teszi szükségessé, hogy tökéletes és újszerű szertárakkal legyen ellátva. Ez idő szerint az iskola modell gyűjteménye jóformán semmi, a szakirányú rajzoktatás fokán a legabszurdabb tanításnak kell folynia ezen hiánj’ok miatt, de nem is lehetett szertári tárgyakat beszerezni, mert elhelyezésük meg nem oldható nehézséget támasztott volna. Egyetlen szoba a szertár, tanítói szoba és igazgatói iroda. A ta- ni tói könyvtár, melynek fel kell ölelnie az iskolában a tanulók által képviselt egyes iparágak minden jóravaló irodalmi és gyakorlati dolgozatait, nehány jobb szakmunkára és mintagyüj- teményre szorítkozik. Nem csak a jó pap, de a jó tanitó is holtig tanul, de kénytelen is rá, ha tanításában felszínen akar maradni.

Hogy ez iskola ily viszonyok mellett még némileg” eredményesen tudta működését vinni, annak nyitja az odaadó vezetés és a buzgó tanítás volt. De hogy oly magasságra emelkedjék, melyen Szatmár város inas iskolájának állnia kell, föltétlenül külön igazgatás alatt, saját épületéről kell gondoskodni. Ma időszerű erről szót váltani, nehány év múlva azonban a végszükség, a kényszer fogja az iskola gondviselőit ez irányban pres- sionálni.

Szó sincs róla, nagy pénzösszegről van szó, mely a város nagy bud- get-jében súlyosan nehezednék a mérlegre. Több százezer koronát emésztene föl az iskola, melyben 10—12 tanterem, 3—4 szertári helyiség, tanítói szoba, igazgatói és szolga lakás kapna helyet. E megoldáshoz tartoznék, hogy egy külön igazgatói, 2—3 áldandó tanítói,. egy állandó szolgai és a kellő számú óraadó tanitói állás rendszeresit tessék.

Ez nem is egyedül álló dolog lenne. Ez idő szerint az ország több nagyobb városában (Sopron, Esztergom, Debrecen, Nagyvárad) már hasonlóan szervezett iskolák működnek.

Hogy pedig kimutassuk, hogy a városra az inas iskola eddig sem rakott hallatlan, egyedülálló terheket, párhuzamba állítjuk néhány szomszédos város inasoktatásra fordított költségeit városunk ilynemű kiadásaival.

Nagyvárad az 1907—8-ik isk. évben 1600 inast oktatott, az iskola fentartására összesen 36183 koronát fordított, mely összegből 8000 kor.-t az állam pénztár adott segélykép. Tanerők 1 igazgató és 40 tanitó.

Debrecen ugyanazon évben 1300 inast oktatott, az iskola fenntartására összesen 30215 K-t fordított, mely összegből 5000 K-t az állampénztár

Iskolát az inasoknak.

Irta Kiszely Árpád.

(Folytatás és vége.)

Itt az ideje, a végső ideje, hogy a város az inasok iskolájáról komolyan gondolkozzék, Buzdításul elmondjuk azon apróbb hihetetlen misériákat, melyek a vendég födél alatt élő iskola munka erejét bénították s a rá fordított áldozatot hiába valóvá tették.

Kérem szépen, méltóztassék elgondolni, hogy egy előkészítő osztályban 60 inas van s azok leginkább irni-olvasni nem tudó sihederek.

A tanitó egy óra alatt minden egyes fiúra legjobb esetben 1 percet fordíthat, hogy vele foglalkozzék, ez hetenkint kétszer egy évben 40 hetet számítva 80 percet tesz ki. Tehát a legkedvezőbb számítással egy tanulóra a tanitó munkájából egy év alatt 80 perc jut. Tessék belátni, hogy ennyi idő alatt, nem lehet semmiféle eredményt sem felmutatni. Hozzá kell tennünk, hogy egy osztályban 70, átlag 70 tanuló van és hogy vannak oly tantárgyak, melyek kizárják, hogy egy tanulóval 1 perc alatt elkészüljünk.

De tessék azt is elnézni, mert szépen bejön a 05—70 gyerek, leül — igen ám, de minden oszlálybau 54 ülőhely van.

Ha még egy fia jön, az már nem talál helyet. Gondoljuk meg, azt a fiút otthon napközben nem igen pihentetik

TÁRCA.- QQOti i

Kocapuskások.

Irtá: Lövik Béla.

Bársony István, aki nemcsak az Írás - bau művész, hanem odakint a mezőn és erdőn valóságos nagymestere a fegyver fogatásnak is, bájos közvetlenséggel irta meg egy vasárnapi vadászokból álló társaság vadászkirándulását. Szórul-szóru úgy szokott lenni, ahogyan írja, nem költött mese ez, hanem szomorú valóság. Nálunk bizony ilyenek a társasvadászatok és ezer csoda, hogy mégis csak oly ritkán törtéuik szerencsétlenség, Nem azt kívánom ezzel mondani, hogy kevésnek tarlom a vadászaton előforduló szerencsétlenségek számát, hanem azt, hogy csodálkozni lehet azon, • hogy minden könnyelműség, elővigyázatlanság és nem törődömsóg melleit aránylag keveset lehet hallani súlyosabb vadászszerencsétlenségről.

Nálunk minden vulamire való úriember nvadász“, vagy legalább is azt hiszi magáról, hogy az. Vérünkben van, hogy hajlandósággal birunk ebhez" a szenvedélyhez, mint ahogyan szenvedélyesen szeretjük az asszonyt, italt és a kártyát.

■selyem széken, ha iskolába jön, szeretne leülni, mert bizony két órát állni egy helyben, pihent, felnőtt, embernek is kemény fáradságot okoz. Nein-e természetes dolog, ha egv fiú

. O7 o J * *

a la egyszer végigálta az estét, többet nem jön az iskolába. No meg könnyen felfogható, hogy minden iparos inasban Van annyi szociális ösztön, hogy belássa, miszerint neki helydukál ott, a hova büntetés terhe mellett parancsolják.

De menjünk tovább.

Vasárnaponként vannuk a rajzórák délelőtt és délután. Azt hiszem, azt senki sem fogja cáfolni, ha azt állítom, hogy a rajzoktatás egyik leg- fontosa-bb része az inasoktatásnak.

Nagy baja annak a huncut rajznak, hogy felszerelést kiván, igen kérem, szükséges a rajztábla, fejes és háromszög vonalzó, körző stb Csakhogy az iskola nem erre a célra van berendezve, sőt nem is ily fajta sihede- rek testéhez szabva. 18—20 éves meglett szálfiuknak be kell szorulniok kicsiny, legfeljebb 10—12 éves fiuk részére készült padokba. Már most ott, a hol két ily kis fiú tankönyvével úgy, a hogy elfér, ott kell elhelyezkednie a két nagyobb suhancnak az ö rajzeszközeivel. Az Íráshoz is megkívánja az ember a kellő teret, a rajznál sem nélkülözhetjük a kellő látó és mozgás közt. Minta tárgyak beállításához hiányzik a legkisebb hely is. Ily viszonyok mellett lehetetlen kofegyverek, ha nem is vontcsövű golyós puskák, hanem csak simacsövű kakusnélküliek, mert messzire úgysem lehel lőni és csak a nyiladékon átváltó vadra lehet tüzelni. Vígan szól a puska, itt is, ott is esik valami, hol egy nyúlánk szurvastehén, hol egy nehézkes vadkan. A hajtők lasean közelednek a vadászok vonalához, hangjukat tisztán ki lehet venni, sőt egyik másiknak már az alakja is látható az erdő sűrűjében. Vulaki uzt kiáltja : „róka!“ Fegyverzárak csattognak és sietve váltanak töltést egyes vadászok. „Itt megy ni!“ — kiáltják a’hajtők és a kiáltás azájról-szájra megy, mintegy jelezve a róka menekülésének az irányát. Egy lövés dördül el, hullani lehet, mint vág a serét a száraz gályák közé. Egy ur azt mondja: „nincs meg!“ Még egy lövés. Éktelen kiáltás felel rá az erdő sűrűjéből. Egy rozsdavörös nud- rágoe hajtó kapta az egész lövést combjába. Rókának nézte a nadrágja után a pápaszemes öreg báró. Persze általános sajnálkozás, csititás, rábeszélés. A megsebzett fiú végre kötélnek áll és belenyugszik | fájdalompénz nagyságába, Száz koronát kap és a gyógyítási költségeket. Az esetet természetesen gondosan eltitkolták és az öreg báró, u legveszedelmesebb puskások egyike még most is pontos vendége a területnek. Azt kérdezem, ki lesz felelős, ha egyszer nagyobb bajt

csinál és véletlenül agyonlő valakit ? ö semmiesetre sem, mert rövidlátó és mert első debutjét szakcionálta a vadászat vezető és a vadásztársaság. Senki sem szólalt fel ellene, vígan vadásztak tovább és nem zárták ki, mint ahogyan kellett volna, az elővigyázatlan bárót. Legközelebb újra igy jár ás mert pénze telik fájdalomdijakra, még csak nem is fog jobbun vigyázni.

*

November végén történt. Körvadászatot tartottak n v—i határban, ahol köztudomás szerint bővon van vad. Esett is szépen és délig busz puskás ötszáz darabot hozott teriiékre. Jutott bőven mindenkinek és va- dászszenvedélyét ki-ki kielégíthette. Ebéd után hatalmas nugy kört kerítettünk körül. Már durrog a fegyver, hull a vad, mikor a kör közepén levő kenderesből két szarvas- bika kerül elő. Általános bámulat. Hatalmas ugrásokkal igyekeznek menekülni a körből, de mindenünnen fegyveres sphalanx közeledik feléjük. Ide-oda futkosnak, elvégre valahol mégis csak kell szabad utat találni. Hiába. Hirtelen elhatározással egyenesen szomszédomnak tartanak és közvetlen mellette váltanak ki a körből. De mit látnak szemeim?! Szomszédom, a heves Stüssi kinyitja fegyverét, kiveszi a serétes töltést és másikat

ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást.

KllOÉBKEZTEK !!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi clievro

és box bőrből készölt cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Egy-egy szere;, esésen végződött, de vadászán közben ezer életveszéllyel járó társas kirándulás, után fellélegezve ülünk kocsira és hálát adunk az Urnák, hogy ép bőrrel menekültünk meg és szerencsésen érünk haza.

Sokszor még mulatságosnak is tartjuk uz epizódokat, amelyek napközben megestek és. hamar elfeledjük azokat, kiváltképpen ha nem a mi bőrünk forgott kockán és ha szerencsés kimenetelű volt a fegyverrel bánni nem tudó társaink elővigyázatlun cselekedete.

Bársony István nagy általánosságban festi le a vasárnapi puskások hadjáratát, szinte uzt lehetne hinni, hogy mese is vegyül a történetekbe. Pedig hogy nemcsak a vasárnapi puskásokkal esnek meg ilyen és hasonló történetek, hanem másokkal is, arra nézve elmondok élményeimből nehány, a valóságban megtörtént epizódot.

*

Hujtóvadászut folyik késő őszszel, lombhullás után nagyobb vadra és ki van mondva hogy csak szarvastehenet és vaddisznót szabad lőni. Felállanak a vadászok a sürü fiatalosan végighúzódó nyiladékon és csakhamar elindul a hajtók vonala a fiatal tölgyes túlsó oldaláról. Golyóra vannak töltve a