Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-05 / 40. szám
Huszonhatodik évfolyam. 40-if szám. /\ § Szatmár, 1909 október 5. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. =■= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:== Égés/, évre ... 8 kor. | Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Közcégek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János Mayvnyomdija Efitvis-utcza 6-ik az. aML = TBLEnFOKT-ezAM : 78. A Szerkesztő - lakása : Eöt vős-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK • lap Wadáhhataláhas a li ink Mellett Átvétetnek. MjBIKi pnaind sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elöie fizetendők. Október 6. Szomorú évforduló! A magyar nemzet mély, bánatos gyászünnepet ül a holnapi napon.'Arad, a magyar nemzet Golgotliája, fekete gyászba borul és lelki .szemeink előtt megjelenik a rettenetes jelenet, a világra szóló tragédia: az igazság megfojtása... Némuljou el a, holnapi napon a vigság, a mulatság hangos szava! Október hatodika a néma bánat, a szivet, lelket marcangoló mély fájdalom napja. E napon történt Arad falai alatt a világ legnagyobb igazságtalansága akkor, amidőn a vérszomjas osztrák a tizenhárom hős gladiator életét szomjuhozta. Odaadtuk. Föláldoztuk önállóságunkat, legdrágább kincsünket a szabadságunkat tettük a telhetetlen, magyar vért kívánó Moloch lábai elé, mert erre kényszerítőit bennünket az — ái ulás. Ez a veszedelmes és minden szabadságharcunknál mutatkozó nemzeti gyengeségünk. Mély inegilletödéssel gondolunk vissza szabadságharcunk rettenetes befejezésére, mely 1849. évi október 6.-án az aradi tizenhárom hős, magyar tábornok dicstelen halálával ért szomorú véget. A magyar nemzet ezelőtt egy évvel még gondolatban sem foglalkozott a közelgő katasztrófával, örömben, dicsőségben úszott. A világhíressé vált honvédeink egyik győzelmet a másik után aratták az ellenségen, de. múló volt a dicsőség, elhamvadó a fény, mely a nemzeti akaratot övezte körül Fellépett az árulás, győzött az ármány és a magyar nemzet. tündöklő csillaga elhalványult, reánk borult a sötét éj, melyből való borzasztó felébredésünk — Arad volt. A mag)ar nemzetnek joga volt síkra szállani s nyakáról a rabszolgaság jármát lerázni. Ezt a jogot majdnem minden ezeréves dicsőséges múltja adta a nemzet kezébe és ezen joggal a nemzet élni akart és élt is. Nemzetünk nem volt szolganép, a szabadsága volt az éltető eleme, szabadon született, szabadon nőtt fel s szabad földön élte le életét. Sok vért, életet és temérdek vagyont áldozott e nemzet féltett szabadságáért majdnem ezer éven át, nem csoda tehát, hogy rabszolgaságban sínylődő utódok nagyon is jól megértették Kossuth Lajos és Petőfi Sándor intő és hivó szavát, midőn az egész országban a Kárpátoktól az Adriáig felhangzott a „Talpra magyar“ és a „Kossuth Lajos azt üzente...“ De az osztrák zsarnok kegyetlenül érezte magát midőn látta, hogy az alvó oroszlán: a magyar nemzet öntudatra ébred, megrémülve nézte, hogy a magyar nemzet kezein, lábain a rabbilincsek feszülnek és széthullással fenyegetnek „Itt az idő, most vagy soha“ é.neklé a szabadság- harc lánglelkü költője. Megrémülve nézte az osztrák ármádia, hogy nemzetünk számára csakugyan elérkezett a leszámolás ideje. A nemzet a lét vagy nem lét kérdését tűzte maga elé. Az a tudat, hogy nemzeti léte önerejétől és főleg akaratától függ, rettenetes erőt kölcsönzött neki, mely erő, mint a történelem bizonyítja, impozáns módon nyert kifejezést az ellenség felett vívott harcainkban és győzelmeinkben. De a sors nem hagyta sokáig élvezni a nemzetet, vérrel szerzett szabadságát. Az ármány, az árulás felütötte vidra fejét... áldozat kellett neki... Minden oldalról megtámadtak bennünket s fiatal szabadságunkat szomjuhozta minden ellenségünk. Véd- tűk is drága, féltett kincsünket az utolsó leheletig, de győzött az ármány és a magyar nemzet szent igazságára fekete fátyol borult... Elbuktunk. Elleneink orgiákat ültek, mi tűrtünk némán és hallgattunk. Hogy mi történt azután, arról jobb volna nem is szólani,' de azért szó nélkül e szomorú eseményeket nem hagyhatjuk. Hadd álljanak legalább évente egyszer, október 6.-án, a szomorú emlékek szemeink előtt. Az aradi bitófák, az aradvári és neugebeidi osztrák puskák durranása megmondják, hogy mi történt nagy szabadságharcunk csúfos leverése s bukása után. Azok, akik százszor is szeinbeszáltak a harc mezején a halállal, azok, akik rettenthetetlen bátorsággal néztek farkasszernet az ellennel, nem méltók a tisztes halálra, hanem mint valami közönséges gonosz- tevők bitófán függnek a nemzet még- nagyobb megszégyenítésére és megalázására. így még nem aláztak meg nemzetet 1 Haynau a halálos Ítéletek szerzője és végrehajtója ugyanis nem valami dicsőséges nevet biztosított magának a történelem lapjain- Ha egy győző fél úgy bánik a legyőzött ellenféllel amint neki tetszik, érthető, de hogy Haynau, akinek az orosz túlnyomó nyers ereje és a beállott viszonyok kaparták ki a teljhatalmat, az ha végez ily gyilkoltatást, méltó a humánus érzésű világ általános és közmegvetésére, arra a gyűlöletre, mellyel nem csak a magyar nemzet, hanem a müveit Nyugat viseltetett iránta. De mit szaggatjuk a heggedő sebeket. Ma sincs különb sorsunk. A türé-=, a szenvedés, a néma megalázkodás ami sorsunk ... Várunk és remélünk, hát ha jobb napok is virradnak még e sokat szenvedett szegény magyar nemzetre. Ti pedig hősök, magyar félistenek pihenjetek, nyugodjatok piros véreitekkel megszentelt magyar földön. Van még magyar Árpád birtokán ki szent kegyelettel s mély áhítattal mondja el szent neveiteket. A ti szent célotok áll a mi szemeink előtt is s addig nem nyugszunk, mig azt el nem érjük, Marosán János. TÁRCA. Az aradi tizenhárom. Irta: Filézz Henrik. Mimién évben Arad felől Sírva száll a méla szellő . .. Verőfényes őszi napkor Fel-felborong annyi felhő... Pa naszos szó bug a csendben, Temetés vun. Sir az eszmény ... Tizenhárom tőrdöfés ég Örökre a haza testén. Megdöbben a zsarnokságnak Vérben iürdött birodalma ... Nagyobb minden hatalomnál Porló hőseink nyugalma. Dicsőséges bitófákru Tűz a uupfény lágyan, enyhén... Tizenhárom tőrdöfés ég Örökre a h aza testén. Meg-megborzong gyászos lelkünk, Hu az a múlt rája lehben... Sápadtabb a napnak arca, Megreszket a fellegekben. Minden évben könnye omlik Az Urnák a hon elestén ... S felsajog a tizenhárom, Tőrdőfés a haza testén. Diadalmas har onával Fojtották el zokogásunk ... Sírba sülyedt Magyarország. Elhervadt u legszebb álmunk. S kacagott a léha ellen A szabadság rekviemjén, * S tizenhárom tőrdöfés ég Örökre a haza testén. De kinőtt a szabadságnak, Égbe nő már büszke fája... Oda-oda gyökerezik, Tizenhármak sirhulmára... Gól lúg ragyog, fényes csillag Arad halmán, Arad mentén... Tizenhárom tőrdöfés ég Örökre a haza testén! Temetés van minden évben, Könyüs átok, tompa bánat.-. . Körül álljuk és megáldjuk Tiszta, magyar Golgothánkat... Öh, de egy hit halhatatlan Széles, nagy Magyarországon Feltámad most s minden percben Az a dicső Tizenhárom ... A bányák mély világa. Irta: -jNapsugaras, szép reggel volt, szeptember 29-ikeI Alig néhány órája, hogy búcsút mondtunk a városnak. Prüszkölve rohant velünk a vonat, egyik állomást a másik után hagyva el... Rajongtunk a kirándulásért, hogy szépet, jót, nemeset, hasznosat sajátítsunk el, egyszóval, hogy tudományos ismereteink körét bővítsük, tudásunkat fejlesszük. A várva várt pillanat végre megérkezett, vágyunk teljesült, kirándulásra mentünk. Jókedv, vigság honolt a fiuk arcán, tréfával, nevetgóléssel, dalolással és vigbeszélgetések- kel telt az idő a tovarobogó vonaton ... Elmerengve ültem az ablak mellett, szinte jól esett, hogy csapongó képzeletem ismét szárnyra kelhet, elrepülhet messze- messze a zöldelő erdők mélyébe, a zordon hegyeknek vadregényes tájára, oda, ahol széttekintve, látom az égbenyuló bércek ormait, amelyek föl a magasba törekszenek, fennen hirdetve az ő Teremtőjének hatalmát és dicsőségét...- A vonat gyorsan sietett el a kacskaringéé falvak és a tarka köntösbe öltözött zöld mezők mellett... Elfáradtam a tájak nézésében és a természet szép tüneményeinek csodálásában. Ki tudoá eléggé csodálni a fenséges természetet u maga számtalan sok különféleségével és lényeivel, amelyek a bámulatot keltik föl a szemlélő és kutató emberben... Azonban itt fölriadtam merengésemből, mert a vonat hosszasan és. élesen fütyölt s berobogott Máramaros-Szigetre. * * # Máramaros-Szigeten most voltam először. Maga a város első látásra jó benyomást tett telkemre. Szép, csinos városnak találtam, de korántsem oly kedvesnek, mint a mi kis városunkat. Nemsokáig időzhettünk itt, mert a vonat tovarobogott velünk Rónaszék fi ié, ahova körülbelül egy órai menetelés után szerencsésen megérkeztünk Ékkel Lajos rónaszéki plébános kedves társaságában, aki M.-Szigetig elénk jött. Rónaezéken igen szives vendégfogadtatásban részesültünk. Deák József tanító fogadott bennünket, ki már több Ízben adta jelét az ifjúság iránti meleg szeretetének. Kipihenve az ut fáradalmait, a bányák megtekintésére indultunk — a bányák főmérnökének vezetése alatt, akinek szívességéből mindent tüzetesen megnézhettünk, aki folyton velünk tartott és megmagyarázott nekünk mindent részletesen a sóbányákról, azoknak ásatásáról, u munkálatokról stb. Először az „Apafi akná“ ba bocsátkoztunk le mélyen a föld gyomrába. Az „Apafi akna“ megnyilt 1674-ik évben, műveltetett 92 évig. 1766-ban édes viz szivárgott a védő agyag rétegen át az aknába és igy a művelést félbe kellett szakítani. Az akna mélysége a napról a só- testig 23*6 m., fenékig 138*4 m., hossza észak felé 108*3 m., szélessége keletnek 49*1 m., kerülete 183*3 m., térnagysága 2697 m1, viz magassága 87 m. öt percig tartó menetelés utáo fenséges panoráma tárult elénk. Egy harang nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == vidéke lpfiA MELÉRKEZTEK I! I az őszi és téli idényre megrendelt összes őri*, női és gyermek valódi ehevro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
