Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-26 / 4. szám
Huszonhatodik évfolyam. 4-ik szám. Szatmár, 1909 január 26. TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Az, adóreform. . Irta: Bálint Qéza. Budapest, 1909. január 36. A pénzügyi bizottság várva-várt jelentéséből végre pontosan megállapítható, hogy minő . formában kerülnek az adójavaslatok tárgyalás, alá a képviselőház plénumában. Lássuk, hogy alakul a helyzet a kereskedőkre és iparosokra s ezzel a városi polgárság zömére a javaslatoknak módos! tott szövege szerint. A kereskedőket és iparosokat tudvalevőleg leginkább két adófaj érinti: a kereseti adó és a jövedelmi adó. A kereseti adó kulcsa úgy, amint eredetileg tervezve volt, megmaradt a kereskedőkre és iparosokra nézve 5 százalékban, az értelmi ioglalkozásokra nézve 4 százalékban. Javasolták ugyan a bizottságban a kulcsnak 4 és 3 százalékra való leszállítását, de ez az indítvány Wekerle Sándor és Széli Kálmán ellenzése folytán elbukott. A miniszterelnök és a bizottság elnöke azt mondták, hogy nem lehet leszállítani a kulcsot, mért a fejletlen adómorál mellett nálunk nem lehet elvárni, hogy a jövedelmeket híven bevallják. Ezzel a kijelentéssel közvetve elismerték, hogy 5 százalékos kulcs é$ a jövedelem őszinte bevallása mellet sokkal nagyobb volna á kereseti adó eredmény összege, mint amennyire a kincs- I tárnak az ^arányos . megadóztatás alapján törekedni szabad. Másfelől azonban a javaslatokban erősen gondolkodtak olyan rendelkezésekről, amelyek biztosítják a teljes jövedelem bevallását. A kereskedők és iparosok maguk még a bizottság tárgyalása előtt azt kérték, hogy a kereseti adó kulcsa 3 százalékban állapíttassák meg, azzal érvelve, hogy a III. oszt. kereseti adókötelesek eddig jóval kevesebbet fizettek j százaléknál tényleges jövedelmük után. Másrészt, hogy Ausztriában is 3 százalék körül mozog az átlagos terhe az ottani kereseti adónak. A pénzügyi bizottság ezeket az érveléseket nem vette figyelembe, hanem mindenben ragaszkodott az eredeti javaslat álláspontjához. A kereskedők ék iparosok ennélfogva a javaslatok mai formája szerint 5 százalékos kulcs alapján fognak adózni. Igaz, hogy eddig <o százalék volt a III. osztályú kereseti adó kulcsa, azonban maga a miniszterelnök jelentette ki a pénzügyi bizottság november 18-iki ülésében, hogy eddig a III. osztályú kereseti adónál az esetek 80 százalékában -a minimális {ételek alapján történt az adókivetés. A pénzügyi bizottság jelentése ugyan azt erőoitgeti, hogy igen valószinü, hogy ezentúl is a minimális tételek alapján történik majd a legtöbb adókivetés, ezt a jóslatot azonban csak jogos kétkedéssel fogadhatjuk, mert az adóbevallási kötelezettséget igen messzemenő sankciókkal látták el. Az uj jövedelmi adónak a pénzügyi bizottságban módosított skálája 800 korona létminimumnak szabadon hagyásával 0.6 százaléknál kezdődik és progresszióban 5 százalékig halad, amely kulcsot a 120.000 koronás és annál nagyobb jövedelmekre alkalmazza. A kereskedő és iparos eddig tényleges jövedelmének körülbelül 2 és fél százalékát fizette III. osztályú kereseti adóban. Fizetett továbbá általános jövedelmi^ pótadót, amely a vidéken 600, a fővárosban 800 korona jövedelemig 10 százalékot, azontúl pedig 35 százalékot tett. Az általános jövedelmi pótadó ennélfogva alig tette ki a III. osztályú kereseti adónak egy harmad részét, vagyis a kereskedők és iparosok UI. osztályú kereseti adóban és jövedelmi pótadóban együtt mindössze tényleges jövedelmüknek 3 egyharmad százalékát szolgáltatták be az államkincstárba. Ezzel szemben az adózási viszonyok e téren a jövőben akkép módosulnának, hogy a kereskedők és iparosok fizetnének kereseti adókban 5 százalékot, jövedelmi adóban pedig 06—5 százalékot. A kereskedők és iparosok által fizetendő uj jövedelmi adó átlagát a skála és a viszonyok objektiv mérlegelésével körülbelül 1 és fél százlékra taksálva, ezzel úgy véljük, inkább tulala- csonyra, mint tulmagasra becsültük az átlagos kulcsot, miután figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a 800 kor.-s létminimum kedvezményében alig részesül önálló kereskedő és iparos és pedig annál kevésbbé, miután a jövedelmi adó kivetése is a szigorított adóbevallási kötelezettség, tehát a tényleges^jöveutlenj bevallása alapján fog történni. Eszerint a kereskedők és iparosok ezentúl kereseti adóban és jövedelmi adóban 6 és fél százalékot fognak fizetni, a mig eddig III. osztályú kereseti adóban és jövedelmi pótadóban mindössze 3 egyharmad százalékos terhet viseltek. Nem csodá, hogy a kereskedő- és ipárosvilág ezek után súlyos aggodalommal van eltelve az adóreform miatt, de elkeseredését még inkább fokozhatja, hogy a kormánynak és a pénzügyi bizottságnak, ugylástzik, csakis ők a mostoha gyermekei, mert hiszen például azokkal, akik a földadót fizetik, igazán kifogástalan szeretettel bánik a kormány is, a pénzügyi bizottság is. Ezeknek megadták az összes kívánt garanciákat, a teljes megnyugvást, hogy nem fognak nagyobb terheket viselni az eddiginél. A földadó maximális kontingentálása ismeretes. De a jövedelmi adónál se jártak rosszul a földbirtokosok, amit tanúsít a jelentésnek erről megadott felvilágosítása, a mely .szerint a földbirtokos adója 12000 korona jövedelmen alul kisebb lesz ezentúl, mint eddig volt, s csak onnan kezdve emelkedik igen mérsékelt ütemben. Hogy az adójavaslatok rájuk vonatkozó sérelmes rendelkezéseinek kellő enyhítése mindeddigelé a kereskedelmi és ipari szervezetek szívós munkássága folytán nem sikerijlt, végre felverte az ország kereskedő- és inv-ososztályát a saját jogai iránt is rendszerint tanúsított lomhaságából és most napról-napra gyülekeznek mindenfelé és tiltakoznak az ellen az egyenlőtlen elbánás elleni amelyben részesülnek. A gyűlések ez egyik főkövetelése, hogy a kereseti adó főösszege maximálisan 26 millióban kon- tingentáltassék és a túlmenő eredménytöbblet az adó aránylagos csökkentésére fordit- tasék. Megnyugvást akarnak ezzel a kereskedők és iparosok, hogy legalább kereseti adóban nem fognak többet fizetni, mint eddig. A kincstár, az eddigi bevételeket nézve, nem vészit semmit, ha a kereskedők és iparosok kívánságát teljesitik és megadják nékik a kért megnyugvást, mert a III. oszt. kereseti adó eredményösszege az 1906-iki évet kivéve, amikor az ex-lex megszűnt és nagy adóhátralékok kerültek behajtásra, még sohasem ütötte meg a 26 millió koronát. Az eredeti javaslatok a kereseti adó fölfelé 28 millióban volt három esztendőre kontigentálva oly formán, hogy ha az elsőfokú kivetésnek eredménye a fenti összegen alul marad és a hiány 5 százaléknál nagyobb, arra az évre pótelőirásnak van helye. A pótelőirásra ennélfogva ennek az időközben elejtett rendelkezésnek fenntartásával is csak abban az esetben került volna sor, ha 26 miliő koronánál kevesebb folyik be. Hivatalos részről azzal az érveléssel kívánják visszautasítani a kereskedőknek a kereseti adó maximális kontingentá- lására vonatkozó kívánságát, hogy a kereseti adó eredményének összege évenkint változik és hogy nem lehet majd a kulcsot leszámítani, ha 26 miilónál több folyik be, majd pedig ismét felemelni, ha nem folyik be 26 miliő. A hivatalos köröknek ez az argumentációja azonban teljesen tárgytalan. Mert a kereskedők és iparosok a 26 millióban való kontingentálás mellett nem is azt kívánják, hogy abban az esetben, ha több folyik be, a kulcsot leszállítsák, hanem azt kérik, hogy a 26 millión túlmenő eredmény- többlet a kivetett adó aránylagos csökkentésére fordittassék repartirozott leirás utján, így ez az ellenvetés, amelyet hivatalos részről a kereseti adónak maximális kontingentálása ellen konstruálni tudtak, teljesen elesik. ... Az egyforma elbánás minden részről helyesnek és jogosnak elismert elve mindenképpen azt követeli, hogy amit megadtak a földbirtoknak, azt meg kell adni a kereskedőknek és iparosoknak is, akiknek különben a kereseti adó maximális kontengin- tálása mellett az adójavaslatok részleteire nézve még egy egész sor, teljesítetlen kívánságuk van. Iparunk fejlődését, kereskedelmünk megerősödését és mindakettőnek a külfölddel szemben való versenyképességét aráoytalanul elosztott közterhekkel megakasztani nem szabad. Ennek az igazságáról talán csak mégis meg lehet győzni a nép- képviselő urak többségét, amin éppen most fáradoznak országos mozgalmukkal az iparosok és a kereskedők. TÁRCA. A végzetes kártyajáték. — Egy vidéki ujságiró naplójából. — Irta: Sas Ede. Méla bus, októberi napon, mikor a szegényebb gavallérok fölveszik a gazdagabbaktól levetett őszi kabátokat és az apró versfarugók a nagy poétáktól levetett Ö9zi hangulatokat, — beállított hozzám a Suhatag és Vidéke kiadótulajdonosa és arra kért: vegyem át a lapja szerkesztését, mivel a volt szerkesztője delirium tremensben meghalt. Akkoriban nagyon meguntam a főváros zaját, mert nem volt állásom. Újságíró ember pedig mindjárt megunja a zajos fővárost, ha állás nincs és arra a fölfede zésre jut, hogy csak a szűz, romlatlan vidéken van élet. Az meg éppen csábitó volt számomra, hogy a volt szerkesztő, az én néhai elődöm, delirium tremensben szenvedett ki. Az én szememben két halál tűnt fel kívánatosnak: ágyban,, párnák közt, vagy pedig delirium tremensben halni meg. Különb halált már nem is választhat megának egy igazi epi- kurista. —- Hány előfizetője van a lapjának ? — kérdeztem tehát a kiadót, jelezve ezzel, hogy ajánlatát általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. A kiadó büszkén és önérzetesen felelt: — Egy! — Csak egy ? — Kérem alásun: nekem ez az egy is sok, — magyarázta sóhajtva a laptulajdonos. Ha ez az egy előfizetőm nem volna : nem alkalmatlankodnám az urnák. Réges- régen beszüntettem volna a lapot. De ez az ember két esztendőre előre kifizetto az előfizetési dijat, Megbízott bennem, hogy a lap két esztendeig meg is fog jelenni. Hogy néznék én annak az urnák a szeme közé, ha az újságot beszüntetném? — Hát adja neki vissza a pénzét. t— Nem lehet. Először is elvből nem adok vissza pénzt soha. Másodszor meg nem fogadja el. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy ő előfizetett, hát követeli az újságot. Neki szüksége van a helyi lapra, ö t. i. á tűzoltó főparancsnok, aki a tüzeseteket kivéve — mindenütt jelen van a nyomtatásban akarja látni a nevét. A kiadó ez érvei előtt végre is meghajoltam, s elhatároztam, hogy lemegyek Suhatagra lapot szerkeszteni az előfizetőnek. Gomba ur, a kiadó, biztosított,. hogy lapjáért a legmesszebb menő anyagi áldozatokra hajlandó. Meg is egyeztünk havi kétszáz korona fizetésben, aminek felét egyelőre természetben kaptam: t. i. teljes ellátást kapok a kiadóm házánál. — Azonkívül tiz százalékot adok a lap tiszta jövedelméből, — toldotta meg ne- meslelküen ajánlatát a kiadó. Ez döntött — különösen mikor az egy előfizetőre gondoltam. Még örülhettem, hogy csak tiz százalékkal ajándékozott meg — nem adta nekem az egész* hasznot. Mikor újságírói hivatásom uj színhelyére megérkeztem, Gomba ur bemutatta nekem lapja legutóbbi számát, amely két héttel ezelőtt került ki a sajtó alól. A lap ugyan rendes körülmények között kétszer jelent meg hetenkén, de az előfizető most egy kis haladékot adott a megjelenésre, mig a kiadó uj szerkesztőt talál. Hanem a lap nagy csodálkozásba ejtett. Valami olvashatatlan ákombákommal volt telenyomtatva a papiros. — De, hiszen ez rettenetes I — kiáltottam föl. — Hiszen ezek a betűk oly kopottak, hogy a lapot nem is lehet elolvasni. — Erre magam is gondoltam, — felelt az áldozatkész kiadó, — hogy uj betűket kell hozatni. De a volt szerkesztőm idejében nem tehettem. Az ő szerkesztésében csak olyan lapot adhattam ki a közönség kezébe, amit teljes lehetetlenség volt elolvasni. Áldozatkész kiadóm csakhamar segített is ezen a bajon s a Suhatag és Vidéke már legközelebb tisztán és világosan olvasható uj betűkkel látott napvilágot. (A napvilág annál kevesebb péld.-t látott belőle) Suhataggal — a vidéke nélkül — egyébként teljesen meg voltam elégedve. A társadalom tárt karokkal fogadott s egyre- másra kaptam a meghivásokat ebédre, szüretre, borkóstolóra, disznótorra. S rohamosan közeledtem az időpont felé, amikor kiadóm újra jónak látja az én szerkesztésemben is olvashatlan betűkkel nyomtatni a lapot. De azért én ezt jó taktikának gondoltam. Hiszen, ha az egész értelmiséggel megiszom a testvérpoharat: azok csak mind előfizetnek n cimborájuk lapjára? Ebben a föltevésemben azonban alaposan csalódtam. Mert minden testvéri összecsókolódásnak ez lett a vége: — Szervusz, bruderkám 1 Ember vagy a talpadon: Ilyen szerkesztő se volt még Suhatagon. Remélem, nekem tiszteletpéldányt küldesz a lupodból ? A kiadóm végre nyég is szólított :— Uram, ön nagyon rosszul csinálja a dolgát. — Miért ? Mert barátokat szerzek a lapnak ? — Igen, Mert barátokat szerez. Pedig nem barátokat kell szerezni, hanem ellenségeket. — Hogy hogy ? — Mert akkor azoknak az ellenségeknek az ellenségei elő fognak a lapra fizetni, hogy lássák, hogy püfölik a haragosaikat. Megértettem a lapkiadás e magasabb lélektanát és a következő napon már megA Kolozsvári „Kristály u Gőzmosó és Vegy tisztitó Gyár: 14-20 mos, tisztit fehérneműeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tiz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. Cím: „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar.
