Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-29 / 26. szám

magáii kapitálisimi.snak (a kapitális- mus szót igeképen értelmezve) az ölébe vetni — bérbe adni. Az' ige képen értelmezett kapitá- lismus, ugyanis (tehát a pénzzel való üzérkedés pénzért) önmagában .is a legeslégproduktivabb — emberi fog­lal kozás. Mindnyájan tudjuk, hogy a ka­matos kamat fölfalja a tőkét 5 szá­zalék mellett 15 év alatt, 50 százalék mellett — két rövid év alatt. És most kérdem, a közérdek, te­hát sociális szempontból: protegál- ható-e az ige képen értelmezett Kapi- talismus általában igen vagy nem? és szabadalmazható-e egy kapitalis- must űző magán részvénytársaság, a lekötelezettség és a hála fejében, a közérdek — rovására??? A közös bank külön választása tehát nem politikai, hanem államjogi és sociális kérdésj a rn,elybe a leköte­lezettek hozzá nem szólhatnak ,és a mely csak a közérdek szempontjából, sociologiailag birálandó és intézendő el. Ha a külön elválasztásnak semmi nehézsége sem forogna fönn (amint­hogy az említett két okon kívül mi sem állja útját) úgy ne ringassa ma­gát semmiféle magyar pénzcsoport abban az édes reményben, hogy a szabadalom a magyar államhatalom zészéről, most az ő ölébe hull vagy hullhat. A külön elválasztást a magyar államhatalomnak meg kell csinálni és pedig szociológiái alapon, a közérdek javára. És itt kínálva kínálkozik, a vi­lágszerte jól bevált állami postataka­rékpénztár, illetve ennek az aktívvá (hitelt is nyújtó intézménynyé) tétele — avatása. A postatakarékpénztár egyike a legdemokratikusabb, legsociálisabb, intézményeknek. Rangra, módra, korra, politikai, nemzetiségi, faji és vallás felekezetre való tekintet nélkül szolgálja az egész emberiséget — parlamenten kivül. Ha ez a jól bevált intézmény, a a passivitásból aktívvá is tétetik, va­gyis a hitel igények kielégítésére és 8ZATMÁR ÉS VIDÉKE. lebonyolítására i$ fel avat fatik az ál­lamhatalom által, akkor ez az intéz­mény az ország minden zege zugában, kész állami pénzintézetté lesz, a mely a parlamenten kivül, rangra, módra, korra, politikai, nemzetiségi, faji és vallásfelekezetre való különbség nél­kül, demokratikusa i, socíálisan bonyo­lítja le — a hitel igényeket. Lykci Emil. Apróságok. Nagy élvezettel olvastam a „Szamos“ tárcájában „7150 apróság“ ciinen megjelent és velem foglalkozó megemlékezést. Sőt uz igazat megvullvn, többször is elolvastam, e nincs kizárva, ha találkozik velem valaki és erről esik szó közöttünk, hogy én is azt találom majd mondani: — Akarod elolvasni? Véletlenül épen nálam van. * Magától értetődik, hogy Bandi üeséw- uek, a ki ezt a tárcacikket cselekedte, illő módon köszönetét mondtam, de ő szerényen hárította ei magától uz elismerést, mond­ván, hogy szót sem érdemel. Pedig hát, el­tekintve | rám való vonatkozástól, az a cikk egy oly remek alkotás, melyhez’ hasonlót nem sokat produkál a helyi sajtó. * — Mi lesz már ezzel a sok esővel ? — Légy nyugodt, júliusban megszűnik. Addig vagyok az uszodában ubonálva, ainig pedig az én abonálásom tart, mindig esni szokott, s ha véget ér, az időjárás rögtön megváltozik. * A falusi kliens tanácsot kér az ügy­védtől egy váltó irányában. 0 a kibocsátó és az elfogadó megbukott, hát mit csinál­jon? — Bizony, itt nem lehet mást csinálni, mint fizetni. — De hát nem az fizet, a ki leghátul van ? — Nem bizony! mert a váltónál nem az a szabály, a mint mondani szoktuk, hogy a ki leghátul jön, tegye be az ajtót, hanem uz fizet, a ki elől van. ♦ A politikáról van szó s ezer féle kom­bináció kerül felszínre. Az ország dolgához mindenki ért, még p dig mindenki jobban ért a másiknál, épen azért megegyező véle­ményre nem juthatnak. A nagy vitában végre megszólal Bögre ur. — Sose törjétek a fejeteket azon, hogy mi lesz. Elveszhet minden, még az alkot­mány is, de miniszterek mindig lesznek. És sokszor azért vész el minden, mert sókan akarnak miniszterek lenni. Demeter. nincs kardotok, de ha volna is: nincs em­ber, aki azt kezébe vegye. Nincs Rákóczitok, Ocskaytok I kiáltották gúnyosan a labancok" Az öreg csak egyet sóhajtott, de abban a sóhajtásban benne volt a világ minden keserűsége. Mintha azt mondta volna Rákóci, Utána még szomorúbbat sóhajtott az ifjú, mintha azt mondaná: leverve. Mennyi fájda­lom, mennyi dicső remény szétfoszlása e két szóban : Rákóczi, leverve ... De azután az öreg szeme fellángolt s uzt mondta a labancoknak: Mutatok éti hidat! s aztán hozzá gondolta; hogy azon keresztül a másvilágra fogtok menni. S el­vezette ő'ket a komphoz. A labancok vigan voltak. Énekeltek, de mit — s még a ma­gyarok isi 0\ hogy fájt az öreg szive, hogy égett az ifjú arca! Saját vérétől kellett hullania a magyart gyalázó éneket: Oh du lieber Augustin Trutz ist hin,- Kurutz ist hin ! Oh mennyire elvetemültnek kell lennie annuk uz embernek, ki nemzetét, hazáját megtagadja. Az rosszabb' uz állatná), mert az vére hulltávul védi nyomorult vackát. Felszálltak a kompra. A két kuruc húzta a nehéz láncot. Mind a kettőnek egy­forma gondolatok jártuk | fejében. Ha most ők kezüknek egy rántásával eltennék láb alól ezeket 1 nyomorult házaárulókat. S egyszerre vált bennük tetté | gondo­lat. Kirántották a lánc kapcsait, és aztán, a vizbe vetették magukat. Mindkettőnek ajká­ról mint istenítélet — dörgött ja Szózat: „El még a magyarok Istene, juj annak ki feltámad ellenei“ S elborította őket u há­borgó folyó. A kompot pedig ragadta magá-' val, le a gátig. Hogy reszkettek a nyomu- rultak, hogy nem tudnak ezek félelem nélkül meghűlni! Mikor a komp a gáthoz ért a hullá­mok felkapták a .magasba s azután leejtet­ték u másik oldalon a háborgó mélységbe. S u folyam morajlásán át hallatszott 1 a labancok lialálorditása. S a Tisza még böszültebben zúgott s még az ég is mintha helyeselué azt ami történt, vészjóslóan dörgött. HÍREINK. — A főispán lemondása. Dr. F;v lussy Árpád vármegyénk s városunk fŐ- ispúnja —■ biadtu lemondását. Főispánunk lemondását, minthogy gróf Andrássy Gyula belügyminiszter u fővárosból elutazott, Ko«suth Ferencnek jelentette be. Úgy fő­i-pununk, mint a többi főispán lemondásai már az uj be) ügy miniszter intézi el. — Püspöki ebéd. Vasárnap délben Dr. Bnrotnisza Tibor pü-pök vendégül látta asztalánál az Űrnap alkalmával vezénylő közös huésert’gbeli tiszteket s a buldachiu- vivőkot s miudazokut, kik uz urnapi-körmenet alkalmával jtözreinűködtek. — Hivatalosak voltak uzoukivül Hebelein és Binder kano­nokok, Szabó István ' c. kanonok, Hubán Gyula g"ör. kath. e^p'-res, Hámon Róber püspöki titkár s Székely Gyula és Szűcs János 9. lelkészek. Az ebéden mind végig kedélyes hangulat uralkodott. — Miniszteri biztosok. A vallás­éi közoktatásügyi minisztérium a dalegye- siiletnek zeneiskolájának államsegélye ügyé­ben Szendy Árpádot s Mambryni Gyulát az orsz. zeneakadémia tanárait küldötte ki, a kik e hó 24 én az egész napot uz iskolai ta­nítás 8 az egye« növendékek tuneredményé- nek meghallgatásával töltölték el, délután | Kossuth kerti kioszk nagytermében pedig a zeneiskola növendékei megismételték | szom­bati vizsgálati hangverseny számait. Zon- goru, hegedű, cimbalom és énekiuuitás ki­váló haladását tanúsította minden egyes njö- vondék s egyik-másik játéka valóságos mű­élvezet volt. A kis Bjnkő Alice remek he gedüjátékának pedig a kiküldöttek is perce­kig tapsoltuk. A tanácsülésben n kiküldöttek a tapasztaltak felett a legnagyobb elisme­réssel nyilatkoztak. Délután 2 órakor a dal- egyesület ebédet adott; melyen az egylet v izetősége s tanári kara • vett részt. Az elért szép eredmény után a kérelmezett ál­lamsegély biztosítva van. — Laptársaink — rólunk. Csöndbet), zajtalanul, csupán a meg­történt tényre szorítkozva emlékeztünk meg lapunk múlt számában arról, hogy a „Szatmár és vidéke“ fennállásának huszonötödik évfordulójához jutott. Egyszerű bejelentése á megtörtént eseménynek. A jubileumról „Szamos“ laptársunk szeretettel emlékezik meg. s 7150 apróság címmel tárcarovatában szellemes s ötletes sorokban ir a De­meter által 25 év alatt közölt apró ságogról. A „Szatmár megyei közlöny“ pedig ezeket Írja: „ Huszonötévesjubileum. A Szat- máron megjelenő „Szatmár és, vidéke“ lup társunk e héten érkezett el a jubileumok sorában a megünnepelni szokott első stá­cióhoz, A lap, mely megyénk egyik leg­régibb igen tekintélyes orgánuma, egyik kedvence a szatmári közönségnek, mely igaz jókivánatokkal fordul az évforduló alkalmából annak sympatikus szerkesztője felé uj erőt, kitartást kívánva ezen az utón egy ujubb 25 esztendőhöz, mely jó kívánathoz mi a magunk részéről annál: is inkább csatlakozunk, m< rt egyrés.zt maga a jubiláló szerkesztő is azon az álláspon­ton van, hogy 25 évért nem érdemes ju­bilálni, majd az ötvenedik évforduló al­kalmával, másrészt pedig azért is, mert e sorok Írója is hosszabb ideig tagja volt annak a kis gárdának, mely hótről-hétre szorgalmasan rójja össze a lap hasábjait és amely gárda lelkiismeretes buzgó ön­zetlen munkáját a közönségen kivül csak az tudja méltányolni, ki tanúja volt ön­zetlen munkálkodásunknak.“ — Miniszteri elismerés. A kir. földmivdésügyi miniszter Kolozsváry Károly szatmári gazdasági tudósítónak ezen minő­ségében az 1908. év folyamán tunudtott buzgalmáért elismerését fejezte ki. Urav Lujo9 tyukodi, Kölcsey Rudolf nugyezokondi, Papp József csekei, Ruszka István vilkai, Török András nagysikárlói, ; Bay Mihály C9omaközi, Széli György avasujvárosi | Szabó Adolf nagybányai gazdasági tudósítók ha­sonló elismerésben részesültek. — Kinevezések. A pénzügyminisz­ter Baumerth Károly felsőbányái bányuta- nácsost főfelügyelővé s a petrozsényi kőszén­bánya hivatal főnökévé, Urny István kir. tanácsos, dohánybeváltó felügyelőt a VI. fizetési osztályba kinevezte. — Uj szentszéki tanácsos. A megyés püspök Veszprémi Sándor nagysom- kuti plébánost szentszéki tanácsossá ne­vezte ki. — Fiatal Ügyvéd. Dr. Némethy Béla, Némethy János miniszteri osztálytaná­csos fia, a napokban tette le Budapesten űz ügyvédi vizsgálatot. Október 1-én "pedig be­vonul a katonasághoz, hogy az egy évi öukénytességet leszolgálja. Ritka eset, hogy valaki ” mint diplomás ügyvéd önkénytes- kedjék 1 — Doktorrá avatás. N.-,gy Vince ügyvédjelölt, a szigorlatok sikeres letétele után június 26-án avatták Kolozsváron j0« tudorrá. — Joggyakornoki kinevezés. \ debreceni kir. Ítélőtábla elnöke ‘ dr. Balogh Béla mátészalkai jiirásbirósrigi dijtulan j0(,_ gyakornokot segély dijjuS joggyakornokká nevezte ki. — Jogtudományi doktorátus. Ifj. dr. Helmeczy József, uz államtudományok doktora, a napokban tette le | jogtudományi doktorátust. — Uj ügyvéd. Dr. Domokos. Andor, Udvarhelyvármegye nyug. alispánja, az fio-v! védi vizsgát Marosvásárhelyei) sikerrel tette le — Kiküldetés. A föld mivelésügyi mj_ nis/.ter S/.okol Zizát u helybeli szaluiufonó tanfolyam vezetőjét a Kecskeméten július hó 19-től nugu-ztus 14 ig tanítónők részére tartandó női háziipari tanfolyam vezetésére kiküldötte. ­— Uj közigazgatási gyakornok. A polgármester dr. Pupolczy Gyula lemondott közigazgatási gyakornok helyére Papolczy Lorá'ndot nevezte ki. — Áthelyezett tanár. Simon László nagybányai főgimnázium! h. tanár az újpesti főgimnáziumhoz helyeztetett át. — Uj jogtudor. Markoviié Aladár ügy védjelölt,\ lapunk ipuukatúrsa, ajogtudori szigorlatokat jó sikerrel letévén, f. hó 26-átr u kolozsvári egyetemen, doktorrá avattatott. — Eljegyzés. Borús Ferenc végzett műegyetemi hallgató nia. váltott jegyet Literáty Ilonkával, özv. Literáty Elekné kedves leányávál. — Esküvők. Dr. Németh József Cegléd város tiszti orvosa ma esküszik örök hűséget Parraghy Margit urleánynak, Pur- rughy József máv. tisztviselő s neje kedves leányának — Dr. Fekete Sámuel egyetemes orvos, ma délután tartja esküvőjét Reiter Ró/.siku kiasszonnyal, Reiter Jakab s neje kedves leányával. — Heves társulata szabadságon. Heves Béla színigazgató, mivel Nagykőrösön is csak csekély számú közönség látogatta az elő­adásokat., társulatának két hujzi szabadságot adott. Sajnáljuk | direktort, hogy azok | reményei, melyeket Nagykörös közönségéhez fűzött, nem váltak valóra. — Fliesz Henrik versei. Évek óta gyönyörűséggel olvasom e fiatal poéta ked­ves, hangulatos verseit. Most, hogy uj ver­ses könyvit olvasom, örömmel látom az ifjú poéta lelkének megizmosodásál. Szépség tar­talom, mélység szempontjából minden verse kifogástalan. Megkapó csöndes versek. Egy gyöngéd, finom érzésű költői lélek megnyi­latkozásai. Versei mind iguzj tehetséges, érző szivről I nagy megfigyelő képességről ta­núskodnak. A verskötethez Révay Károly az ismert nevű poéta irt hangulatos előszót. A csinos kiállítású értékes könyv Nugybányán, szerző kiadásában jelent meg s ára 2 korona. — Érett ifjak. A ref. főgimnázium­ban a szóbeli érettségi vizsgálatok junius hó 22—26 napjain folytak le dr. Balth azúr Dezső e?peres elnöklete alatt, Szadi czky Gyulu dr. kolozsvári egyetemi tanár, kormánykép­viselő jelenlétében. A vizsgálatok eredmé­nye | következő volt: Jelesen érettek : Csányi Miklós, Fábián Károly, Gyene Károly, Gyön­gy össi Gyula, Jakab Herman, Jordán Lajos, Kelemen Pál és Suátor Elemér. Jól érettek: Bagoly Bertalan, Bajnay György, Balogh Miklós, Brüll Sándor, Csányi László, Erdei Lajos, Feldmann Ernő", Józsa Jenő, Nagy László, Siető Pál, Stern Lipóf, Szlufkofszky Kálmán, Tóth Bálint és Vágó Vince. Éret­tek: Birakonyi Jenő, Bene László, Farkas János, Fekete Miklós, Illyés Károly, Köl­csey András, Kölcsey Gábor, Kruusz Jenő, Puskás Károly, Rácz Károly, Szathmáry Gyula, Szeghy Ferenc, Székely Géza, Tereli István, Vadon Andor, Vincze Lajos és Z9Ür- ger Sándor. Sikeres érettségi vizsgálatot tel­tek összesen 39-en, kettőt két hónapra ja­vító-, egyet egy évre ismétlő vizsgálatra u*u- sitottak. Halálozások. Szilavá'ry Adolf m. kir. bányaigazgatósági ny. főmérnök, főpénz­táron, a koronás arany érdemkereszt tulajdo­nosa; 1848-ban a magyar fegyvergyár inté­zője, Nagybányán 90 éves korában meghalt.— BarkáBz Albert méhteleki'ref. lelkész élete 65 ilt, lelkeszi szolgálatának 38 ff évében junius hó 19-én elhunyt. — D.ipsy-Ala­dár Ugocsavármegye főlevéltárosu, királyházai nagybirtokos Folyó hó 25-én életének 54-ik, boldog hazusságáuak 24-ik évében agyszél- hüdésben hirtelen elhunyt. Földi részeit va­sárnap délután 3 órakor tették őrölt nyu­galomra a királyházai családi sírboltban. Ne­jén báró Perényi Petronellán s'Tibor fián kivül nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. — Rendi gyűlés. A Szent Bazil rend magyarországi társházai | napokban tartot­ták meg szokásos ülésüket ez eperjesi egy­házmegye kötelekéhez tartozó kraszni—bródi klastrombán, melyet minden három évben egyszer tartanak; Tartományi főnök lett Homa Jouchim, máriupócsi házfőnök Manu Leo, bikszádi házfőnök Jozevics Jenő. Ézen gyűlésen határozatba ment a szerzet refor­málása, a szabályok szigorítása, ami azonban ide mellém. Nem láttalak már vau eráz esztendeje 1 — Igyál öcsém 1 a elébe teszi a kancaót. Hosszú csend. Egyik sem szól a másikhoz. Végre az öreg töri meg a csendet. — Mond csnk öcsém nem láttál-e erre jönni valami labuncokat? — Nem én bátyám, de mintha lódo­bogást hallottam volna. Az öreg bólintott, de nem szólt semmit. Aztán ismét mély csend következett. Csak az öreg sóhajtott nagyokat. Mintha azokban a sóhajtásokban akarta volna tépő fájdalmát kiszukituni lei­kéből. Volt azokban u sóhajtásokban valami az elkeseredésből, valami a dacból. Arcán keserűség ül, de szemének komor, vészes pilluntásu elszántságról beszél. Az ifjú napbarnított arcának egy vo­nása sem árulja el lelkének küzdelmeit. Csak mikor az öreg felkiálltott: Jönnek! kezdett szeme vészesen fényleni, mintha azt mon­daná : Várlak I Egyszerre megjelent lelki szemei előtt minden. Apjának alakja a bitófán. Anyjának, testvéreinek megölése, I feltűnt szegény nemzetének, hazájának nyomorult sorsa. Mig ezek végig vonultak lolhi szemei előtt, a labancok megérkeztek a csárda elé. Szomorú idők, szegény ország! Mikor magyar magyar ellen, testvér testvér ellen harcol. Abban a labanc csapatban hány ma­gyar van!? De milyen magyarok! Rosszab­bak a kivert kutyánál, rosszabbuk a szél­vészbe ordító farkasnál, mert uz a saját vére ellen nem támad. Kimentek a csárda elé. A labancok kapitánya oda léptette lovát a két ember elé, mint egy győzelmes hadvezér. Hej! hányszor futott ő már azon a lovon a győ­zelmes kurucok előtt. — Nincs itt valahol hid? kérdé. — Van annak aki keresi mondá az öreg nagy nyugalommal. — Hidat vagy kompot mutass nekünk, vagy avra a kapufélfára kötünk fel ezzel a rongyos kötőfékkeü kiáltá egy hetyke mu- gyarlabunc. ! — Ea«san öcsém 1 szólt az öreg. Még találkozhatunk mikor megszólal ismét a tárogató. — Nines már nektek tárogatótok,

Next

/
Thumbnails
Contents