Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-29 / 26. szám
Huszonhatodik évfolyam. 26-ik szám. Szatmár, 1909 junius 29. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ARA Negyedévre Ikor. 50 fill. Egész évre ... 0 kor. __ Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. 8ZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, kővé a lap szellemi részére '‘onatkosé közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések Is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Ei tvSs-utcza 6-ik sz. alatt = .T^ur-t-pj-egr, A tvt ■ ve. A Szerkesztő lakása : Eötvös-utcza 19-ik szám. • lap MaMhivatatáhaa a ItfMM árak mellett fMvétotnsk. Nyitttér gumóssá sara 20 fillér. Hirdetések díjjal ol&ie fizetendők. A Jegy-Bank-kérdése, Socia- lis szempontból Kevesen tudják, mit jelent az a két szó, hogy: „Jegy-Bank,“ Kevesen azt, hogy ml a ! „jegy-bank“-szabadalom. Legyen szabad egy rövid cikkben, dióhéjban megmagyaráznom : Ha az emberiségnek elegendő készpénze, aranyja volna; akkor az emberiség nem szorulna papirosra, a papír pénzre, a bankónótára, a bankjegyre. De mivel az egész emberiségnek, a meglevő érc fedezete elenyészően, kevés, azután termelése (kilókban) szintén kevés, csekély és ezenfelül, mivel az arany, illetve az arany pénz, igen nagyon kopik; ennélfogva az emberiség, illetve az egyes politikai államhatalmakba egyesültek, a forgalomtól lehetőleg megkímélik a kopásnak erősen alávetett aranyat és helyette papirost gyártanak, ebből papírpénzt készítenek és ezzel a papírpénzzel kímélik az igazi pénzt — az arany pénzt. Papirosból papírpénzt készíteni, senkinek másnak nem szabad, csak a politikai államhatalmaknak. Ez a kizárólagos jog, a politikai államhatalmaknak egyik monopóliuma, — egyed árusítási joga., A politikai államhatalmak legtöbbje nem maga foglalkozik ezzel a papirpétiz gyártásával; hanem átruházza ezt a gyártási jogot., valamely pénzintézetére; természetesen a legtehetősebb magán pénzintézetére. Ennek a jognak az átruházását, jegybank gyártási- szabadalomnak: jegybank szabadalomnak nevezzük. Minden olyan magán pénzintézet, a melyet valamely államhatalom jegybank szabadalommal ruház fel: „jegybank“-nak neveztetik. Ausztria is és Magyarország is, az 1816-ban alapított Osztrák bankot, most már ‘„Osztrák-magyar-bankot,“ ruházta föl — a jegybank szabadalommal. Az Osztrák-magyar-bank, nem maga, Ausztria és Magyarország, hamm csak egy — magán társaság. Az Osztrák magyar-bank, nem állami pénzintézet, N hanetfi csak egy ki váltságolt-rész vény társaság, amely azonban nem önnön magát kormányozza, hanem a bankjegy kibocsáj- tási jog és ellenőrzés fejében, a két állam bizalmi férfiaival kormányoz- tatja magát. A két állam bizalmi férfiát, a kiket a két kormány jelöl, ö felség® a király, illetve a császár erősíti meg. Az Osztrák-magyar-bank azért kapta meg annak idején a szabadalmat, mert mind a két államnak a hitelezője volt és még ma is — az. Mert mind a két állam, le volt neki kötelezve.^ A többször említett szabadalom, mindig esek bizonyos terminusra szól. — Szokás szerint tíz éves terminusokra — bérbe adatik. Ha a szabadalom lejár, akkor vagy megujittatik ez, vagy esedékessé lesznek a hitelek. Azaz: a szabadalom lejártakor, ki kell fizetni az adósságokat. Lajtán innen is és Lajtán túl is. Az állami adósságok 70 százaléka Ausztriát terheli, a 30 százaléka Magyarországot. A függetlenségre törekvő Magyar- ország képviseletében, a függetlenségi párt, nem irtózik a hitel vissza fizetésétől, mert- Magyarország a hitel fedezésére, mintegy 35 év óta, milliókra rugó betétekkel szerepel, a szabadalmazott részvénytársaságnál. Ausztria szintén. ügy, hogy a szabadalom meg nem hosszabitása és a kölcsönök vissza fizetése, mindkét ország részéről, nagyobb nehézségbe — nem ütköznék. Minthogy azonban a két ország Boszniát és Hercegovinát annektálta is ez az annektálás a két társországnak ötvennégy milliójába került, ami készpénzben, aranyban fizetendő, (no meg a mozgósitás) ennélfogva a szabadalom meg nem ujjitása és az annektálás, igen roszkor estek össze, — terminus dolgában. De a bankjegy kibocsájtási szabadalom meghosszabbitási kérdését további tiz esztendőre, ezen a komolyabb kisebb okon kívül, tnég egy másik, kevésbé komoly és mégkisebb ok is mozgatja és ez — a protekció. Ennek a jegybanknak, annyi és olyan befolyásos, különböző rendű és rangú lekötelezettje van, akik keresztül kasul, és valamennyien, egytől a lekötelezettség rabságában hatalmas protektorai ennek a részvénytársaságnak és minden lehetőt elkövetnek a prolongás — mellett. Ha ez a protegálás, nem ütköznék sociologiailag közérdekbe — úgy még hagyján volna. De az idők megváltoztak és so- ciális szempontból, tehát a nagy közönség közérdekének a szempontjából — már máskép néz ki a dolog. Szociális, tehát közérdek szempontjából nemcsak nekünk és Ausztriának, hanem semmiféle államhatalomnak, sincsen jogában a Vezérintéz- raény, a Pénzintézmény terén birt monopóliumát, egyes magán pénzcsoportoknak részesedés fejében és valamely egyszer nyújtott hitel meghálá- lása fejében — a közérdektől — megvonni. A bankjegy monopólium olyan produktiv, nagy haszonnal járó papir- kereskedés, mint a postabélyeg kereskedés, a melyet a közérdek szempontjából, egyetlen állam hatalomnak sincsen jogában, összehasonlithatlanul csekély részesedés fejében, valamely TÁRCA.- ** * " Az élet komédiája. Irta: Fliesz Henrik.’1') Ezernyi színben tündökölt az élet, Szőttem a hófehér, szelíd meséket .. . Csengő kacajom ki a-légbe áradt. Úgy, hogy a, szemem tiszta kénybe lábbadt. Rózsás mezőkön vadvirágot téptem ... Oh de elfeledtem, hogy akkor éltem : Homlokom még.\a hit ragyogta be .. . Szent álmaimnak voltam betege. S egy csöndes éjjel, áldott égi szárnyon Dalokkal szállt szivembe annyi álom... Csókot sóhajtott kisarjadt reményem . . . S nagy néma csendben álmodtam az éjben. Ha mindenkinek őrangyala volna... De vígan gördült, zendült szét | nóta... Es megperzselt a fonó nyár heve: Sóvár daloknak voltam betege. A dal kihamvudt .. . hej. be gyér a hangja, Alig néztem már vissza a tavaszba .. . Fülembe zúgott a lét morajával . .. 1 .. Nem I kacagó, csattogó madárdal . ... Valami borongás fakadt szivembe Rászakadt a gond, hangtalan keresztje S lassan hajlott fejem a porba le : Az életnek vagyok a betegei *) Mutatvány szerzőnek „Versek“ c. verskötetéből. S ma reszketek, ha -megjelel) a múlt még, Mikép ha már imádkozni se tudnék, Mintha a dal is megtépné a lelkem, Nem fürdik meg sóhajban, szeretetben, Közömbös arccal, fásult szívveréssel Csak érzem, érzőm- — jön az örök éjjel... ...Szivem egy égő váddal van tele: A gyűlöletnek vagyok betege 1 A gyűlöletnek — s ez az én halálom, Oh hát. szeretni nem tud semmi álom *.. H-át^-nem' terem a vágy szolid virágot, Nincs egy dalom se könyekkel megáldott? Nincs egy imám se, mely vigasztalásul Kiszállna még a múltak templomáéul ? De nagyon vétkes lehettem u múltban, Hogy álmaimmal már a földre hulknm ! Egy kiáltás a csöndben. Irta: Sípos Döme. Elhangzott már a puskák ropogásn, kardok csattogása. Nem viszi a szellő már a tábörtűzek füstjét, nem | tárogatók harcra hívogató hangját. Csend van. Nem hallatszik a kurucok nótája, kialudtak a tábortüzek s a körülöttük táncoló deli kurucok sarkantyú pengése helyett varjuk kárrogása üti meg | fülét az arra elmenőnek, ha ugyan jár valaki még ebben a szerencsétlen országban. Sűrű erdő eetétje, sziklák szakadéka, barlangok nedves üregei most a kuruc lakóháza. Nem úgy van most, ahogy régen volt! Nem is olyan régen I Amikor még megcsendült az ének: „Megfujták már a tárogatót. Feltüzte Rákóczi a zászlót Mindenki siessen alája, Bajban van a magyar hazája. Rajta kurucok, rajta vitézek, Ezt a becstelen németet Bécsig űzzétek.“ Amikor még hallatszott a -paripák nyerítése. amikör még hallatszott a rézdohok pergése s a kurucok győzelmes rivalgása. De most csend van. Mintha a levegő is a bujdosó kurucok sóhajtásaival lenne tele, mintha a messziről jövő szél is u megkínzott magyar keservét nyögné. Egy végnélküli síkságon állunk. A magyaralföld egyik részén. Most puszta igazán a paszta. Nem meri ott mutatni magát I portyázó labancok miatt a magyar. Még az a nyomorult csárda is, mintha összezsugorodott volna, úgy jön félredült kéményéből a füst, mint hu még lélekzeni sem merne, nehogy észrevegyék. Mellette rongyos fészer, előtte a kút, alatta a kuvasz, olyan öreg, mint a csárda muga. Lomhán húzódott meg a fészer alatt az cső elől, mely folyton szitál. Tavasz eleje van. Még egy-egy gödör fenekén hó van, de már a fü feldugta fejét a lágy földből. Olyan szomorú, olyan lélek pusztító idő, midőn az ember önkénytelenül is az elmúlásra gondol. A csárdától alig egy mértföldnyire zúgott, morajlott a megáradt Tisza, mintha ő is a magyar fájdalmát siratná, mintha azt akarná beleharsogni a magyar fülébe: „Tegyetek úgy mint én, tépjétek szét a rabláncot I Egyesüljetek, mint nekem minden cseppeni, akkor olyan hatalmas hullám lesz a nemzet,, mely zugva-bőgve töri a szabadság gátját 1“ Nézzünk be a csárdába! Egy nagy boglya kemence, egy hosszú asztal és pad minden bútor benne. Az asztal mellett egy öreg kuruc ül. Hosszú hamvas bajusza füléig kifenve, hosszú haja vállát veri. Mikor a kancsót le-leteszi kezéből, sasszeme mindig a Tisza felé néz. Azt u libegd kompot nézi ott a folyón, melynek láncát minden pillanat elszakitással fenyegeti a sebes ár. Majd magában dudolgatja: „Őszi harmat után Nagy hegyeknek ormán Fujdogál a hideg szél, Zölderdő harmatát, Pii’09 csizmám nyomát Hóval fedi be a tél, Hóv^l fedi be a tél.“ Félkarjára támaszkodva dúdol, aztán egy nagyot sóhajt s egy könnyet törül ki szeméből. Még arra sem néz fel, mikor u csárda ajtaja megnyílik, s azon fiatal legény lép be. Bőrig van ózva. — „Adjon Isteni“ kiált az öreg felé. Az megrezzenve emeli fel fejét I aztán megszólal: „Fogadj Isten öcsém“ — mondó. Jól megáztóll Jere ülj le nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a i vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == JL Szatmár és fite 1 MEGÉRKEZTEK MT a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi icüevranx és box borból készült legújabb divata fekete és barna szinti úri-, női- és gyermek-cipők!
