Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-26 / 22. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

Szterényi.

Az iparfejlesztés sok ideig felhőtől takart planétája ragyog az égen. A közélet levegőjében az ipart teremtő kormány vezényszava vibrál, felszínre dobott irányeszmék foglalkoztatják a vezető emberek tetterejét, s a szivekben egy jobb, életerosebb jövő reménye kezd kialakulni. Az élelmes szomszédok gazdasági ereje, ipari fölénye, kereskedői ügyessége kiváltotta belőlünk az önmagunk gyengeségének megismerését, az elmaradottságunk fölött való megdöbbenést, mint a tettreébredés első jelenségeit.

A kormányok egyik-másik szerve megmozdul, hogy a bajok orvoslásához fogjon. De lehet-e évtizedek lassú következetességgel elért eredményeit, sikereit a legnagyobb mohósággal is megközelíteni nehány év alatt?

A haladásvágy ez első mozgolódásai közben jelent meg a felszínen egy vaskezü, nagy tudásu ember, kinek immár nevéhez fűződik ez ország,ipari újjászületése.

Azóta Szterényi József neve fogalommá vált

A vidéki újságíró, kiben Baross éles szeme felismeri a nagy tudást, a szervező erőt, a lelkesedő munkabírást, csakhamar megkapja helyét, hol mindeme tulajdonságait érvényesítheti.

Megérzi és látja a bajt, mely iparunk haladását, erősödését gátolja, és hozzá lát a magyar iparnak munkást nevelni Az ipari szakoktatás akkori .állapota korántsem versenyezhetett a külföld, hasonló intézményeivel.

Szívós energiával, minden akadályt legyőző kitartással szervezi egymásután a vidék nagyobb iparközpontján a szakiskolákat. Nagy körültekintéssel kipróbált szakembereket nyer meg az ügynek, hogy megindítsa a nagy munkát, mely haldokló iparos államot lesz hivatva életre kelteni. 12 év alatt mintegy 15 ily iskolát állít fel és szervez nagy pénzáldozatok árán is. Vidékenként a helyi ipart szolgáló ipari szakiskolák épülnek, minden iparágnak kijut a szakképzett munkásokból, kik évenként azok falait elhagyják.

De mindez korántsem képes munkaerejét kimeríteni. Bámulatos kitartással végzi közben tanulmányait; a kis és nagy ipar, kereskedelem bajainak és előnyeinek közvetlen tapasztalatból megismerésére jutva, óriási látköre tárult fel előtte a tettek és alkotások terének.

Törhetetlen munkássága, mely egy ország csodálatát és becsülését vívta ki számára, csakhamar meg is találta azon magas positiót, melyre csak a kiválasztottak juthatnak. Az uj nemzeti kormány a kereskedelemügyi államtitkárságra álmosabb, jobb férfiút aligha talált volna.

Itt indult meg azután monumentális alkotásainak sorozata. A köztudatban élnek nevével azon reformok, melyeket a kereskedelem és vasutügyek terén életbeléptetett, ezen aktiók, melyeket az ipar, úgy a kis-, mint nagy ipar felvirágoztatására megindított, azon kulturális intézmények, melyeket védbás- tyákul állított a nemzet gazdasági pusztulása ellen,

S a legnagyobb munkája, minden eddiginek koronája, az uj ipartörvény megalkotása.

Mikor félévvel ezelőtt a pécsi kon- gressus alkalmából nagyszabású beszédében kifejtette a kormány kisipari programmját, valóságos lázba ejtette a magyar iparos világot. Mély szavakban rámutat mindazon nyavalyákra, melyek iparunk boldogulását gátolták, melyeket mindannyian éreztünk és melyeknek, gyógyítását mindeddig hasztalan vártukA kisipar bajait három pontba tömöríti : tőkeszegénység, kereskedelmi

szervezet hiánya és a technikai fejletlenség.

Hogy mi okozza a tőkeszegénységet ? Pénzünket az osztrák s a német vitte el, mert annak termékeit fogyasztót tűk. Másrészt a tőke és érdek tömö- ritésének, a szövetkezésnek teljes hiánya. Statisztikával bizonyítja, hogy Németországban a szövetkezeti eszme hazájában 1906-ban kizárólag kisiparosok által alakítva, 229 anyagbeszerző, 122 anyag- beszerző és raktár, 70 kizárólagos raktár, 210 termelő és 206 gépműhely- szövetkezet állott fenn, melyekben közel 200,000 kisiparos egyesült. Ezzel szemben nálunk mindeddig 129 ipari szövetkezetei sikerült létesíteni.

A technikai fejletlenség megszüntetésére már mostanáig is igen sokat tett a kormány.

Országszerte gyakorlati tanfolyamok nyílnak minden iparág számára, melyekben jóformán teljesen ingyen nyerhet minden kisiparos továbbképzést — ha tanulni akar.

Említenünk sem kell a kormány nagyarányú gépsegélyezését, melyben igen sok szegényebb iparos részesült.

Legnagyobb problémái mindenesetre az ipartörvény revíziójának azon dolgok voltak, melyek a képesítésre, az inasképzésre, ipartestületre, munkásügyekre vonatkoznak.

Aki csak némileg foglalkozott az iparügyekkel, a felsoroltak hallatára már tudja, hogy ezek a legbetegebb pontjai a mai iparos világnak.

A képesítés, mely tulajdonkép védelem a rossz mesterek ellen, vájjon igazán az volt-e eddig? Nem. Mester lehetett bárki, aki két évig segéd volt és segéd bárki, aki 1—-4 évig inaskodott. Ez természetesen semmiféle védelem a kontár, tudatlan mesterek elszaporodása ellen.

Ezzel ellentétben majdnem biztos garancia az ipar fejlődésére a mester- vizsga rendszeresítése, melynél az a lényeges, ki mit tud, nem pedig ki mit tanult s meddig tanulta és gyakorolta azt.

A segéd inas vizsgát tegyen, hogy

' TÁRCA.- f-—Egy csók egy definícióért.

— Olaszból. —

— Kedves grófnő, ón távozom.

De miért oly hirtelen ?.

—• Mert ma is úgy veszem észre, hogy untatom önt.

— De nem, kedves Alfonzó, ön nem untat engem; de be kell ismernie, hogy nem valami nagyon mulattathatnak engem az ön szakadatlan ismétlései. Ma már szá- zadikszor ismétli tulajdon azokat a dolgo kát, amiket elmondott pár nappal azután, hogy megismert s a melyeket már elismételt mi előttünk és mi utánunk is elfog ismételni ezer, meg százezer férfi egy nőnek.

— De hát bűnöm az nekem, hogy minden nap, minden órában ugyanazon vágy, ugyanazon égető szükségérzet kényszerít elmondanom önnek azt, amit érzek ?

— Jól van, jól! De legalább találhatna egy uj formát .. . ön művész, tehetséges és máris hírneves művész, bár még ifjú; az ön ifjú agyában egész más dolgoknak kellene forogni .. . Nos, kedves Alfonzó, üljön le még egy kissé; beszéljünk a művészetről.

Alfonzó roppant roszkedvüen és anélkül, hogy letenné kalapját, melyet pár perccel előbb, távozóban, föltett, erőltetett

nyugalommal leült egy karosszék támlájára, olyan módon, mint aki inkább indulóban van, mintsem maradni akarna, s aztán félig sóhajtva, félig boszusan fújva, mondá:

— Nos tehát, grófnő, beszéljünk a művészetről.

— Emlékszik-e Alfonzó, hogy éh önnek egy Ígéretet lettem, amelyet nem feledtem ám el és amelyre ma is örömmel gondolok vissza?

— Igen, a tengerész szokott igy ígérni, a viharban fogadozik és tüstént hosszú időre elfeledi azt a szép időben. Ma ön csak azért emlékszik vissza erre, mert látja, hogy elmerülök a hullámokban.

— Én önnek Ígértem . . . mondja csak, mit is Ígértem önnek ? . . . Ha ön nekem a művészet definícióját adja . . . ön soha sem akarta nekem megmondani, vájjon verista-e, vagy ideálista ? És én eléggé igyekezem megnyerni az ön de- finicióját . . .

— Nos hát jól van, Claudia, — mondá Alfonzó fölkelve, — elmegyek a tengerre, keresni az ön definícióját.

— Alfonzó I keresse az eseményt.

— Lehetetlen, soha sem fogom föllélni:

— Miért ? — kérdé a grófnő, meg- lebbentve legyezőjét.

— Mert messze távol van. Mert eszmény, és az eszmény nem közelithető meg, el nem érhető, nem bírható soha.

— Nem tesz semmit! Csak keresse azt mindig.

— De hol ?

— Itt, odakünn, mindenütt. És mikor azt fogja nekem mondani: elértem egy pillanatra, éreztem azt; akkor erőt is nyerend, hogy kifejezze azt művészi alkotásaiban; tehát akkor . . .

E szavakra Alfonzó dühösen köszönve, szinte futva távozott.

Kiment a Livernó-sétány mentén épült főúri villák egyikének kis szalonjából és dühösen lépkedve, a tenger felé indult.

Az a hirtelen harag, amely ifjú és művész leikéből előtört, néhány perc múlva elpárolgott; valójában, aznap, azon órában és azon ég alatt nem is tarthatott volna sokáig.

Október elején volt; de a lég meleg s egyszersmind üde volt, csöndes és illatos még a tavasz távoli illatáljától. Szépsége hasonlatos volt egy harminc éves szép asszony teljes, érett vidám szépségéhez. Őt óra volt délután s a nap, mielőtt ereje hanyatlanék, párolgó .lágysággal telt sugarait ferdén lövelte a pompás Livernó sétány délszaki fenyvei, leánderei és ta- mariszkjai közé. Alfonzó egyszerre csak a tengerpart legszélső pereméhez ért, oda, ahol a tenger örökös cirógatással csókolja az ő leányát.

Csak két elem egyesült a vidám szépség eme végtelen összhangjában: a felhőtelen - ég és hullámtalan tenger. Ég és tenger, öszeolvadva a szerelem csöndjében, szemlélték az ő örökös gyönyörű- ségöket, a napot, amely épen elhagyni készült őket. A magasban halvány azúr, mintha opál volna; lent ultramarin, csaknem sötét azúr, melyek csöndesen verődtek vissza egymásra, kölcsönösen elmerülve váltakozó imádatukban. A nagy, a büszke, az önző nap méltóztatott felelni erre a kettős imádatra egy csaknem cirógató mosolylyal, aranyosra festve a parányi hullámot, melyet egy csónakázó evezője, vagy egy sirály szárnya borzolt föl a tenger kristály-tükrén.

Alfonzó hosszasan, elragadtatva szemlélte e jelenetet, mintegy átalakulva a csodálatnak egy percében s képtelen lévén megzavarni azt a csöndet, azt a végtelen békét, amely talán eltávoznék egy felkiáltástól. Nézte, figyelte, szemlélte, be- szivta lassacskán, mélységesen mindama titkos szépségeket, amelyek tudtán kivül kezdettek benne átalakulni nagy és rejtett esztétikai eréllyé. A természet egy nagy művész prizmáján átszürődve, megtermé- kenyité szellemét és megteremté a művészetet.

Alfonzó olyan sokáig maradt azon a helyen, hogy ott érte őt a beálló éjszaka. A nap már jóval előbb leszállóit és utána eltűntek a rózsás fények is, amelyek egy utolsó cirógatással körülbolyongták a távoli Gorgonát. Minden elsötétült, az ég, a tenger; homályba borult a föld is, mely fölgyujtá az ő halvány lángocskáit a város lámpáiban.

Művészünk megrázkódott. Egy hosszú sóhajjal leszerelte a hosszas, feszült szemlélődés által megfeszített idegeit s aztán izgatott léptekkel sietett tovább, elvegyülni a város lármás tolongásában. Hin- tók, kocsik, emberek, kutyák, járkáló árusok és álló ital mérők, a műhelyből

:: Valódi angol::

lüszterek mindenféle divatos színekben.

1

Nyári idényre

érkezett újdonságok kiválóak, melyek a legmagasabb ízlést is kielégítik. :;

Csakis kipróbált elsőrendű legjobb gyártmányú gyapjúszövetet árusít

WEISZ GYULi

—Sza,tásó.á,r, ZDeáüs-téx száxxi. •

Utolérhetetlen olcsó szabott árak.

Maradék vásár !!!

Legújabb eredetű 1 párizsi és angol 1

fÜ

női costiiml

minden pénteken mélyen leszállt—:; kelmék.:: \

tett árak mellett.

um|