Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-05-12 / 20. szám
Szatmár, 1908 május 12. TÁRSADALML ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. T MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —»AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Élte érre ... 8 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fel évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. 8ZERKE8ZTÖ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Mérvéi iánes könyvnyomdája EÜtvös-utcza 6-ik sz. alatt = TF.T.F.rpN-SaÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. — HIRDETÉSEK == e tap Maééhiiatalákaa a legates 4M árak mellett átvétetnek. Nyüttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elöie fizetendők. A magyar nyelvért. Egyik felvidéki község lelkes tanítója ifjúsági egyesületet létesített, mely céljául tűzte ki a tanköteles kort meghaladott ifjúság körében a hazafias érzületnek, a valláserkölcsös életnek ápolását, az ismeretterjesztést és az illemre, tisztességre való szoktatást. Első látásra igénytelennek tetszik ez a hir. És mégis megérdemli, hogy szemünk ne surranjon el fölötte, hogy lapunk vezető-helyén foglalkozzunk vele, mert nagyhorderejű reformeszmét ölel fel ez a tény, és jelentőségteljes lépést képez kulturtörekvésünk pályáján. Az önámitás, saját erőnknek túlbecsülése, a túlhajtott optimizmus minden küzdelemben akadálya a haladásnak. Hályogot von a szemre, zsib- basztja a tetterőt és előbb-utóbb a dolce far niente karjaiba hajt. Bennünket is elkápráztatott az a — valójában nem kicsinyelhető — eredmény, melyet a magyarság megyénk városaiban elért. Vármegyénk keleti perifériáin lakó román gyerme- kek már szaporán ejtik a. magyar szót. Fölmetszette . nyelvüket a magyar Géniusz. És ha kiejtésükön átver is az idegen zamat, ez csak fokozza büszkeségünket, mert arról tanúskodik, hogy nem ősanyagból termett, de szerzett, elhóditott kincse ez a magyarságnak. Határszéli, nemzetiség-övezte vidéken óriási vívmány mindez. De nem jogosít még arra, hogy önelégült megnyugvással — mint a ki dolgát a legjobban végezte — tétlenségre fonjuk karunkat és sziesztát tartsunk feleuton, távol a céltól. A magyarságnak meghódított talpalatnyi' oázist a nemzetiségek áradata hullámozza körül és észrevétlenül, lopva mos le morzsánként egy-egy rögöt a miénknek vélt területről. Nézzük csak a nemzetiségi viszonyokat. Sorra létesültek iskolák, a magyarság úttörői, a kultúra előharcosai, és büszkeséggel vallhatjuk, hogy mind- annyiam nemzeti irányban' működnek. De vizsgáljuk az eredményt elfogulatlan szemmel, melyet meg nem téveszt a pillanatnyi győzelmi mámor. A román, szerb, tót stb. nemzetiségű gyermek faluhelyen is elsajátít rövidesen annyi magyar nyelvismeretet, hogy megérti a magyar szót. Magyarul köszönt, ha végig “mész az utca során és iskolai ünnepélyeken Árpád nyelvén mondja el a Miatyánkot, vagy elénekli a honfiú imáját, a Hymnuszt. SÖt egy kis párbeszédet is képes folytatni hazája nyelvén. Szinte elkáprázik szemünk ebbe a szédületes haladásba. De már 4—5 év múlva megváltozik a kép. Ha ily idő múltán újra szemünk elé kerül ez a kis megmagyarositott román, szerb vagy tót csemete, rá sem ismernénk. Mintha kicserélték volna Az a felületes, magyar firnisz rég lekopott róla. A magyar szóra megnémult az ajka. Tizenhárompróbás legény lett belőle. Mintha valami gonosz szellő visszavarázsolta volna s a magyarság fáradságos átalakító munkája csak Danaida-munka volna. S ez természetes. A fiú, a leány kikerül az iskolából s munkába áll. S ekkor bezárul mögötte a kultúra ajtaja, ő is beleolvad családja, környezete nyelve, szokásaiba, hogy elszigetelve ne maradjon. S a mit az iskola éveken át küzdelmesen elért, rövid pár hó alatt visszahódítja az élet, a munka, — a korcsma. Olyan ez a körfutam, mint a viz- cseppé, mely elszakad a tengertől, lágy »’«valóm szárnyára yeszi és megtisztulva fölviszi a mennyek magasába, de onnan eső alakjában ismét visszahull az Óceán rengetegébe, a mely visszaköveteli magának, a melybe bele- vész. Csak tűnő, múló hát ez a győzelem, tartós eredményt nem érlel. E tekintetben jelentőségteljes az az akció, melyet a nemzet egyik lelkes napszámosa kezdeményezett s a mely hivatva lesz az iskolában elért eredményt biztosítani, rögzíteni; megtartani a magyarrá tett gyermeksereget a magyarságnak s a kultúrának. Mert, hogy ez a kettő karöltve halad, azt igazolja a népfajok keverékében is prepotenciáját megtartó magyar elem. Örömmel üdvözöljük tehát az első ifjúsági egyesületet, az első fecskét, mely talán tavaszt, fölébredést, fölesz- mélést hirdet s kívánjuk, hogy ez az intézmény vármegyénk tanítósága körében „iskolát“ csináljon. Kívánjuk, hogy azt a megyei hatóság, az egész társadalom felkarolja, hogy igy vállvetett mnnkával másodszor is meghódítsuk e földet a magyarnak 1 Városi közgyűlés. A város törvényhatósági bizottsága dr. F a 1 u s s y Árpád főispán elnöklósével tegnap délután közgyűlést tartott. A polgár- mester havi jelentéséből kiemeljük a következőket : A honvédzenekar áthelyezésére vonatkozólag jelenti, hogy dr. Kelemen Samu orsz. képviselő ez ügyben személyesen beTAECA.- ■ I » I DOP« H A haldokló cigány.*) Ivánovlta Sándor. Kicsiny kamrában elhagyatva, Ül a cigány dermedve, fagyva. Diiledezó, szuette ágyán, Könnyel szemén, sóhajjal ajkán ; Alig takarja rongy a testét, A melyre kinos évek festék A szenvedés komor nyomát — . . . És mégis liazza mind tovább. Kis gyermekét elölte látja, Ki még majd ez’tán lesz csak árva 1 A sors kényének oda vetve, Kit a világ üt, rúg nevetve. Kire örökül más nem szállhat, Kinos nyomor és néma bánat, Ka’dása lesz az ócska hangszer, Mit most apjától örökül nyer. — Ne sirj fiam, törüld le könnyed. Meghalni nékem igy lesz könnyebb I Inkább húzz egy utolsó nótát, Lelkemnek óh, ez nagy gyönyört ád, S hangjánál a múlt újra éled, — Aztán, fiacskám — Isten véled ! . ,. Megzendül a húrón Cseri Ferkó dala, A haldokló cigány gyönyörködve hallja. Lelke felviharzik múltján átvonulva, Végsó szenvedése mintha múlna — múlna. Újra láng ragyog fel éjsötét szemében, Mint kialvé mécs, ha végsót lobban épen. Mintha tagjaiba élet térne vissza, Hogy halálát tóle messze elriassza. Oh húzz egy kesergót, húzd a régi nótát! Emlékein a múltba még egyszer szálljon át. *) E szép költemény szerzője Krémer Sándor színtársulatának súgója. Bú nélkül utőlszor hadd viruljon lelkem: Hiszen vén apámat én is igy temettem 1 Végig folyta könnyem bánatos arcámat, Toldott nyirettyűmet nem fogta a bánat. Elnémul a húron a búsongó ének, Könny ragyog szemében a kicsiny zenésznek. Sírva borul le a kemény szalma ágyra, A hideg halottat költögcti, rázza. Melengeti csókkal elhidegült ajkát, Azt hiszi, hogy azok fényét visszaadják. Hej, de mindhiába, többé fel nem ébred, (Bár hogy sirj felette, nem nógat már téged !) Lelke messze szállott hangjain a húrnak, Vége immár, vége, szenvedésnek búnnk . .. A kaszárnyában. Időközben beértünk a városba. Elhangzott az a bizonyos „Hubtacht“, mikor mindenki- rendbe szedi magát és a dob, meg a trombita hangjaira lépked. Tóth is belépett a helyére és én nem kérdezősködtem többet baja felől. Nem tudtam elfelejteni kedvenc bakám esetét. Szerettem volna meggyőződni az igazságról és tiszta szívből kívántam, hogy a régi boldogság ismét tanyát üssön a kis család körében. * Szombat este volt. Busan hangzottak el a takarodó utolsó akkordjai és mindenki nyugodni tért a kaszárnyában. — Lámpát eloltani a szobában és lefeküdni! — hallatszott a napos káplár szava, a ki sorba vizsgálta az ágyakat, hogy vájjon ágyban van e már mindenki. Nem hiányzott senki és a napos sietett leadni az esti rapportot: „Sechs Mann Erlaubniss, übrige alle z’haus.“ És azután sötét lett a kis szakaszban. Itt-oit még halk beszélgetés hallatszik, egy-egy bakagyerek még titokban pipára, vagy cigarettára gyújt, melynek tüze világlik a szobában. A beszélgetés mind halkabbá és halkabbá válik, a cigaretták tüze elalszik, végre mély csönd honol a szobában. L A nagy csöndet csak egy-egy hor- tyogás szakítja meg. Csak egy ágyban mozgolódik valaki izgatottan. Nem tud aludni. Föl-fölkapja fejét, majd körülnéz a szakaszban, mintha azt figyelné, vájjon mindenki alszik-e már ? Úgy látszik meggyőződött erről, mert lassan fölemelkedik ágyáról. Egy pillanatra megáll. Tóth volt az. Föl volt öltözve, csak úgy bujt be a takaró alá, hogy a napos káplár figyelmét kikerülje. Izgatotttnak látszik a gyerek. Lassú léptekkel lábujjhegyen indul az ablak felé, kinyitja azt és kimászik rajta, ki az udvarra, honnan könnyű volt már az alacsony fakerítésen át az utcára jutni. Ott még egyszer körülnéz, megáll és föllélegzik. Nem látta meg senki. — Istenem. Csak most légy velem! — sóhajtja — és gyors léptekkel megindul az országút felé. A hold éppen most bujt ki egy apró bárányfelhő alól és megvilágította ezüstös sugaraival az utat. Tóth izgatott volt. Vére erősen lüktetett. Maga előtt látta szép feleségét, nyílt, őszinte szemével, karján apró csecsemőjével, édesen mosolyogtak feléje : És ez az őszinte asszony, kit úgy szeret, képes lenne öt megcsalni ? Nem, nem lehet! De ha mégis!... És meggyorsitá lépteit — mitsem törődve a következményekkel, melyek érhetik, ha távozását észre- szik a laktanyában — egyenesen Gyulavár, az otthona felé tartott. 4 ... Már szürkültem kezdett, midőn a futástól nagyokat zihálva, a laktanyához ért. Óvatosan osont a falhoz, mint egy macska, ügyesen átmászott a kerítésen és az ablakon át ágyához osont, hol ruhástul, cipőstül fáradtan dűlt le. Csak egy gondolat bántotta s~az járt folyton az eszében, hogy hátha észrevették távozását és följelentették ... Lecsukta szempilláit és — mélyen, nagyon mélyen elaludt. Alma is csak az volt, hogy észrevették távozását. Már látta, magát a sötét egyesben, kezén, lábán a szoros vasat s oly kényelmetlenül is érezte magát. Pedig — szerencséje volt. Az éjjel nem vizsgálták a szakaszokat és igy senki sem vette észre hiányát a kaszárnyában ... IL Künn voltunk a gyakorlótéren. Fegyvereink gúlába rakva, — borjúnk a fegyverek lábánál hevert, mi pedig fáradtan a gyakorlatozás, no meg a nagy hőségtől — ledőltünk a letaposott gyepre. A kis Tóth esete, bár nagyon érdekel, ezúttal egészen kiment az eszemből. Egyszerre magam mellett látom őt feküdni. Arca sugárzott a boldogságtól. Nem is kérdeztem öt és megszólalt: — Látja önkéntes ur, milyen rossz az emberek nyelvel Ha nem ismertem volna a feleségemet, még elhittem volna ... Herozegh Dezső. :: Valódi angol:: lüszterek mindenféle divatos színekben. H Nyíri idényre érkezett újdonságok kiválóak, melyek a legmagasabb Ízlést is :: kielégítik. :: Csakis kipróbált elsőrendű legjobb gyártmányú gyapjúszövetet árusít-te» WEISZ GYULA-*—+• Sza/taacLácr, TDeát3s:-tér szátana. Utolérhetetlen olcsó szabott árak. Maradék vásár !!! minden pénteken mélyen leszáili tott árak mellett Í Legújabb eredetű párizsi és angol női costUm :: kelmék. : i
