Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-24 / 13. szám

Huszonötödik évfolyam. if-í / 908 m 2 5 r 13-ik szám. Szatmár, 1908 március 24. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára Ifi > Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János künyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik tz. alatt =sr TELEFON-SZÁM ; 78­A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. =^= HIRDETÉSEK = e lap kiaéékivatalihan a legato« étt árak laallett fiivétetnek. NyiHtér garmoud sora 2D fillér. Hirdetések díjjal elöxe fizetendők. Szatmárra a megyeházát. Valahányszor a székhely kérdés szőnyegre került, a helybeli sajtó min­denkor kimerítően, az igazságnak meg­felelően igyekezett azzal foglalkozni. Szükségesnek tartjuk ezt most is. Még pedig azért, hogy azok előtt, akik e nagyföntosságu kérdés komplexumát nem ismerik, megvilágítsuk, akik a részletkérdéseket elfeledték, eszükbe jut­tassuk. Tulajdonképen elsősorban nem is városunk, hanem a megye többségé­nek érdeke az, hogy a megyeházát idehozzuk. S valjuk meg, ez a megye jogos követelése. Szatmár városa a megye kellő közepén fekszik. A megye lakosságának */4 része hozzánk lakik közelebb. Köz­érdekű dolog tehát, hogy az érintkezés a megye központjával gyors, könnyű és olcsó legyen. A bányavárosok, az Avas, Fehérgyarmat, Gsenger s ezek vidékének csakis Szatmárral van direkte összeköttetése. Az lesz még ez évben JVIájtészalka és. vidékinek is. Szatmár város valóságos tárháza a megyének. A megye 9/10-ed része itt értékesíti nyers terményeit, itt szerzi be szükségletét, itt elégíti ki hiteligényeit. Itt van úgy a közös mint honvéd házi ezredünk hadkiegészítő parancsnoksága. Van két főgimnáziumunk, egy tanító-, két tanitónőképzőnk, felső kereskedelmi, faipariskolánk. Itt van a máv. interná- tusa, forgalmi főnöksége, mérnöki iro­dái. Itt a hatalmas zárda, a r. k. püs­pökség, a törvényszék, stb. Hazánk etnográfiái s nemzetiségi viszonyai egyenesen megkövetelik, hogy itt, az ország északkeleti részén olyan kulturális központ tartassák fenn, mely a nemzeti közművelődés terjesztésében hivatásának magaslatán álljon. A súlypont feltétlenül nálunk van. Ennek gravitationális ereje alól e megye magát ki nem vonhatja. Jogos követelésünk ez nekünk. Ezredéves múltúnk is mellettünk szól. Árpád magyarjai ugyanis Szat­mári (Zotmár) már várával együtt itt találták. E városban tartá a megye törvényszéki üléseit a szatmári békéig. A várszerkezet lényegéből következett, hogy nagy szerepet játszott, úgy a tö­rök uralom ideje, mint később a Rákóczi kor alatt. Csak a mikor gróf Károlyi Sándornak a szatmári béke után olyan hatalmas szava volt, úgy az uralkodónál, mint a rendeknél, si­került neki a megyeházát Károlyba átteni. Tette pedig ezt tisztán kényelmi és szórakozási szempontból, hogy neki ne keljen ide járni, hogy nagyobb ud­vara legyen. így tartotta aztán a grófi család csakis befolyása s gazdagsága révén — csaknem erőszakosan — to­vábbra is Károlyban a megyeházát. Igen is erőszakosan; minden jog, törvény és igazság arculcsapásával. Mert ha e két város múltját, jelenlegi helyzetét tekintjük, ha csak e kettő s nem a megye érdekéről volna is szó, az igazság akkor is mellettünk van. Geográfiái, népességi, kulturális, egyházi, ipari, kereskedelmi, pénzügyi, forgalmi, katonai tekintetben nemcsak felette állunk Károlynak, de mint fen- nebb említettük a megye érdekszálai mind ide vezetnek. Városunk a mostoha elbánás da­cára is fejlődött, izmosodott; hazafias törekvéseinek nem egyszer kétségtelen bizonyítékát adta. Igyekezett a vidék igényeit nemcsak kulturális és gazda­sági, hanem kényelmi és szórakoztatási szempontból is kielégiteni. Jó lélekkel mondhatjuk, ki is elégitette. Megyénk minden érdeke régóta érzi a jelenlegi természetellenes hely­zet bénító hatását. Hogy egyebet ne említsünk, hány megyebizottsági tag tartja távol magát éveken át a megye- gyűlésektől. Egyrészt költséges, más­részt sok időt rabol el az utazás. Ha az első-ülésnapon ott is van ioo—150 a hatszázból, másnapra alig marad 40—50. így történt, aztán meg nem egyszer az a szomorú és sérelmes do­log, hogy igen fontos ügy a megye többségének kárára, néhány ur kénye- kedvére intéztetett el. Elvitázhatatlan tény az is, hogy Károlyban a megyei életnek nincs olyan nyilvánulása, mint a milyen Szatmáron lenne. E visszás állapotnak természetes folyománya az is, hogy a megye városai közötti közgazdasági vi­szony az össz kárára sokat szenved. Mindezekből láthatja ország-világ, hogy itt nem pillanatnyi lelkesedésről van szó. Régi jogos óhajunk, öntuda­tos törekvésünk, hogy a megyeházát ide hozzák Azért hát bátran, előre! A siker a bátorsággal jár karöltve. A félúton ne álljunk meg, kompromisszumot ne kös­sünk. Követeljük a vármegye 1890 de­cember 4.-én hozott 338. számú hatá­rozatának sürgős végrehajtását. Az igazság hatalma előtt meg kell hajolni mindenkinek. Szapáry gróf akkori belügyminisz­ter elutasító határozata nem a köz, hanem a Károlyi család érdekében hozatott. Szatmár város, s a megye érdeke előtt meghajolt a múltban is minden igazságszeretö hazafi. A mi pártunkon volt az egész fővárosi sajtó. íme. Közöljük egyes budapesti lapok akkori cikkeit főbb vonásokban: A „PESTI HÍRLAP“ (188g jul. 23) Szatmár sérelme ciin alatt terjedel­mes cikkben, a cáfolhatatlan érvek egész halmazával mutatja ki Szatmár mellőzésé­nek jogtalanságát a nálánál minden téren TÁRCA. Szabadságharcunk költészete. Irta és a „Kölcsey-Kör1 március 8-iki matinéján felolvasta Veszprémi Dezső. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim I Szabadságharcunk költészetének a nevével nevezhetjük a szabadságharc ko­rából, tehát 1848, és 4.9. évekből fenma- radt ama költeményeket, melyek részben népies eredetűek, részben ismert költőink­től származnak és eme nagy nemzeti küz­delmeinkre vonatkoznak. Termékeit tehát ama másfél év szüli, mely várva várt sza­badságunk hajnalától, 1848 március 15. étől a világosi fegyverletételig, 1849 augusztus 13.-ig terjed, s a melynél megrázóbb, szen­vedélyesebb, viharósabb s belpolitikai for­dulatokban gazdagabb rövid időszakot nem találunk nemzetünk történetében. E másfél évre esik a sajtószabadság, a nép­jogok kivívása és a nemzetnek esküszegő, majd a muszkával erösbödött elnyomóival szemben való titáni harca, melyhez befe­jezésül szivet-lelket mélyen megindító dal­lam bús utózengéseként csatolhatjuk a i3 aradi vértanú kivégzését s a bujdosók és elitéltek szomorú sorsát. E másfél év küzdelme nem forrada- dalom .volt, hanem egy szabadságra törő, agyongyötört nemzet élet-halál harca, zsar- I nők elnyomóival szemben. Egy legszen- I tebb érzéseiben mélyen sebzett ország mozdult meg Kossuth és költőink riadó­jára és égő fájdalmának s elkeseredett haragjának bámulatra méltó kifejezést adott .... s a másfél évig tartó szabad­ságharc állandóan rezegtette a mind he­vesebben lüktető szivek húrjait is: az egész nemzet érzelemvilágát. Inter arma silent musae: a küzdelmek csatazajában elhallgatnak a múzsák, de ezen időszak szabadságot lehelő eszméi s a zsarnokság vérlázitó tettei őket is megihlették s ennek eredménye oly hevületes mű- és népköl­tészet volt, mely hevület dolgában felül­múlja a kuruc-világ költészetét is s a mely a maga valójában, szintisztaságában állítja elénk az igazát védő, forrongó ma­gyar lélek természetes felzajdulását. Elóállanak költőink, mint a nemzeti közérzet tolmácsai, megfujják riadójukat, az aranytrombitát s dalaik csakhamar százezrek ajakán zengenek s ajakról-ajakra szállva bejárják a hont s csakhamar har­sognak a Lajthától a Kárpátok keleti koszorújáig. S minden daluk híven tolmá­csolja a nemzet fájdalmát, keservét és szenvedését, híven adja vissza a küzdel­mek csatazaját s még a szerelmi költe­mények is sajátságos hazafias szint nyernek. Egy csokor virágot óhajtok nyújtani ez alkalommal Türelmes Hallgatóimnak abból a díszes koszorúból, melyet e más­fél év ismert és ismeretlen költői a nép- szabadság dicső Allegóriájának, szabad­ságharcunk vezéreinek s alkotmányos sza­badságunk nagy vértanújának: Kossuth apánknak homloka körül fontak. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Petőfinek, a nemzet Tyrteusának, nemzeti dala: a Talpra magyar nyitja meg szabadságharcunk költészetéi a szabad ság ama eszmeáramlatának a hatása alatt, mely i83o táján Franciaországra vonta a világ figyelmét. Ez Franciaországban tel­jes győzelmet aratott s mint a jogait kö­vetelő néptömeg diadalának verőfénye, kihatott egész Európára, melynek minden nemzete lelkesülten nézte ama véres küz­delmet, melynek nyomába a népszabadság lépett a trónra. Ezen eszmeáramlat vará- zsosfénye eljutott hazánkba is s csodálatos hatása alatt Tyrteusunk lánglélekkel szó­lítja fel nemzetét jogai kivivására: Talpra magyar, hi a haza I Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk ! A nemzet megértette ez izzó, gyújtó szókat. Hisz érezte erősebben mint valaha a rabság inóztató voltát, a keblében tá­madt s hevitő vágyat, hogy ketté tőrje a lelkét nyomó nehéz jármot .... megér­tette s egyszerre, gyors elhatározással, le­rázta magáról a gyűlölt láncokat minden csepp vér nélkül. Március 15-ike jelzi e nagy napot. A nemzet nagy időket élt. Nagy emberei I támadtak. S a nemzet minden tagja ör- j vendéit az elért sikernek: a vér nélkül | kivivőit szabadságnak. Vörösmarty ékesen szóló ajakénak ' és szelíden ihletett lelkének hevével üd­vözli a szabad sajtót: Kelj föl rabágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat. Kiálts fel, éi;zés! mely nyögél Elfolytott, vérző szív alatt. Óh, jöjjetek ki, láncra vert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok 1 A vérnélküli szabadság örömét az_on- ban legjobban kifejezi egy népdal, egy tiszai nóta, mely kevéssel a „Nemzeti dal“ után keletkezett: A legelső szabad tavasz virágzik, A szabad föld legelőször most ázik ; Szabad ország, szabad ember, óh mi szép, Mint a magyar, félvilágon nincs oly népi S a vérnélküli szabadság mámorában éneklik e dalt és szavalják a „Talpra ma- gyar“-t. Ez utóbbi azonban nem vált köz­énekké, mert a reá rögtönzött dallam nem fejezte ki a vers pattogó sorait, eszméi­nek csapongó erejét s tüzes szenvedélyét. Szívesen énekelték tehát Erkel Ferenc „Hunyadi László“-jából a magyart -gyű­lölő CiWey ellen irányuló dalt, melyet e gaz német legyilkolása után a magyar föurák szabadságszerető szivük egész szen­vedélyével és teljes tüzével pattogtatnak: Meghalt a cselszövő Legyőzve a viszály, Éljen soká a hon, Éljen a király 1 MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents