Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-03-17 / 12. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Március 15. Ibolyaillatot hord szárnyain a langyos márciusi szellő, és szóll hozzánk édes, sejtelmes suttogással a természet nagy ébredéserői... Dalra nyílik tőle a madárkák eddig néma ajka... Zöld ruhába öltözik a mező. Kigyul az élet lüktető piros- sága a fák duzzadó rügyein. Az ember lelke is felfrissül, megujhodik. mintha újra születne ... És a csodás márciusi szellő tovább suttog... Éltető fuvallata életre kelti a szunnyadó emlékezést... Lelkűnkben megelevenednek a régmúlt idők dicső emlékei. A bilincs, melyből acélpengéket kovácsolt a félistenek ereje. A békó, mely fogva tartotta a gondolatot. A nyűg, melynek terhe alatt roskadozott a nép... És jött a virradat... A kelő nap aranysugara bearanyozta a magyar bérceket s a délibábos rónát. Ragyogása belérezdült a véres csaták szörnyű riadójába, a szent halálküzdelem féktelen, szilaj hadilármájába... “ Fenséges emlékek. Méltók a követésre, a megünneplésre ... S mi ünnepeljük is őket... * TÁRCA. Hám János Kálváriája. Irta: Bodnár Gáspár. Akik a szent emlékű Hám János, egykori szatmári püspök csudás életét ismerik, — pedig ma már itthon és a haza határain túl is sok-sok ezren ismerik, — mikor a fenti címet elolvassák, bizonyosan az ő mélységes, közönséges halandót szinte megdöbbentő szenvedéseire, fájdalmaira gondolnak. És jogosan gondolják, hogy e szerény sorok célja legyen, megismertetni azt a tövises utat, mely a szelidlelkü főpapot a Gólgotha felé vezette. .. egész addig, ahol aztán elérte az ö. Kálváriáját. Mert bizonyos, hogy e bús földön sem hatalmas alkotások nem létesültek, sem nagy lelitek nem éltek soha sem fájdalom és szenvedés nélkül. Nagyságra, szentségre, sohasem volt elég sem a lángész, sem a dicsőség, még erény sem. Min- dig fájdalom, sőt gyötrődés kellett hozzá. Nem lenne tehát hálátlan feladat még egyszer leírnom boldog emlékű Hám Jánosnak azon szeiivedéseit, gyötrelmeit, mik között áldó kezei nagy müveit alkották. Ez alkalommal azonban én meg akarok emlékezni a szentéletü férfiúnak egy kedves, egy az ő lelkét kiváló módon jellemző alkotásáról. A kis, kedves Kálvária-templomáról. Arról a templomról, mely a most már nagygvá, széppé lett Szatmár épületei. Városunk minden egyesülete, testületé, egyháza, tanintézete megünnepelte a szabadság Újjászületésének nagy napját. Nemzeti szinü zászlók, kokárdák mindenfelé. Ifjú s agg lángoló arccal, dobogó szívvel énekelte „ha még egyszer azt üzeni...“ A balzsamos tavaszi légben a Hymnus gyönyörű akkordjai terjengtek. A tavaszi szél elelkapdosta a „Talpra Magyar“ egy-egy szavát, mondatát... Az ünnepségek programszerűen, mindenütt a leglelkesebb hangulatban folytak le. Az ünnepi istentiszteleteken nagy számban jelentek meg a hívek. A szatmári református templomban Biky Károly esperes méltatta szép és hazafi is beszédben a nagy nap jelentőségét, A róm. kath. nagytemplomban Szabó István pápai prelá- lus mondotta az ünnepi misét. Az istentiszteleteken az egye« hivatalok testületileg jelentek meg. Mindkét templomban ott voltak az öreg 48-as honvédek is, kik ezúttal először viselték egyenruhájukat. A Kölese y-k ö r ünnepélye, jóllehet a program számai igen jól voltak összeállítva, nagyon csekély számú közönséget vonzott a színházba. Ennek okát sokan abban keresték, hogy az ünnepséget az eddigi szokástól eltérőleg nem délután, hanem délelőtt 11 órakor tartották meg, a mikor a közönség nagy része a főgimnasiumok és a ref. nőnövelde ünnepélyén volt. Szerintünk ez nem mentség, mert ezeken legfeljebb ezer honfiú s honsöt templomai közül is, gótikus karcsúságával messziről kiemelkedett. Amely ma már romokban hever, hogy nemsokára, ha Isten és a hálás utókor is úgy akarja — újból felépülve, meg- nagyobbodva nemcsak a nagy Hám János emlékezetét adja át egy másik századnak, hanem istenes, magasztos hivatásának is megizmosodott erővel s hatással felelhessen meg. Á minap otf álldogáltam a lerombolt falakon s elmerengve nagy és szép emlékein, ami a múlté volt. .. lelkemben önkéntelenül felvetődött e helynek jövendő sorsa, hivatása ... minek teljesülése szent érdekében hadd szenteljem e szerény sorokat. * A szatmári régebbi, első püspöki rezidencia kertjének közepén állott egy puszta dcTmb. Hajdan várdomb volt e magaslat, honnan a katonaságnak dobszóval jelt adtak. Azért nevezték e dombot a szatmáriak — a vár-erősség megszűnte u'án is —■■ dobóiénak. A szelidlelkü püspök e kertben & magaslat közelében szokott volt naponkint fel-alá járva imádkozni és elmélkedni. Nincs a világon hatalmasabb könyv, melyből az elmélkedésre és imádkozásra bővebb anyagot meríthetnénk,, mint — a. szent kereszt. Csudálkozhaiunk-e tehát, ha az elmélkedésnek és imádkozásnak hagy mestere, a szent életű Hám e könyvet használta leggyakrabban. És csudálkozha- tunk-e, ha a szent kereszt alázatos imádá- sában elmerült nagy lelke itt, e helye» kisérte naponkint a Kálvárián vértől bontott Üdvözítőt. Valóban. természetesnek találjuk,. leány vett részt. Höl volt hát a többi ezer? Csak a Deáktéren sétáltak néhány százan.' Legalább ezek sétálhattak volna be a színházba. Ez a kör, a mely annyi sok kellemes órát szerez ingyenes matinéi által a közönségnek, bizony nagyon is megérdemelte volna, hogy hazafias ünnepélyén az idén is, úgy mint az előző években, zsúfolásig töltsék meg a színházat a március nagy napjáért lelkesedő honfiak. De azért csak kezdetben kongott a színház az ürességtől, csakhamar megtöltötte azt a középiskolák lelkes tanulóserege. A dalárdák szépen, precisen előadott énekszámain kivül nagyon tetszettek T. K o- m á r o m y Gizi és Rád v á n y i Dezső énekei. Nagy hatással szavalta Ádám I. a „Talpra rr>agyar“-t. Méltó volt a nagy idők emlékéhez T h u r n e r Albert szép, lelkesítő, alapos történelmi tanulmányokra valló beszéde is. Úgy a dalárdákat, mint az egyes szereplőket igazi, szívből fakadó lelkesedéssel, zajos tapssal jutalmazta a közönség. A felső kereskedelmi iskola ifjúsága délután 5 órakor tartotta a „Kereskedő ifjak köré“-nek dísztermében hazafias ünnepélyét, amelyen oly nagy fámban jelent meg az érdeklődő közönség, hogy a teremből sokan kiszorultak. A közönség soraiban ott láttuk dr. Kelemen Samut, Csomay Imrét, dr. Vajay •Károlyt, Tankóczi Gyulát, Thurner Albertet stb. Az ünnepséget, amely ritka szép sikerrel folyt le, D u n a y Sándor felsőkereskedelmi iskolai igazgató nyitotta meg, lelkes szavakkal üdvözölvén a közönséget. Az ünnepély első száma a Hymnus éneklése volt; az ifjúsággal együtt énekelte a hogy e városnak ez egyetlen kis magaslata alatt megfogamzott a nagy püspöknek lelkében a Kálvária felépítésének magasztos eszméje. A jól" megérlelt eszmét tett követi. A magaslaton csakhamar munkások dolgoznak. Kemény munkát kellett végezniök. Az egykori katonakórház maradványai szikfává forradtak össze. A csákánycsapásoknak ugyancsak müködniök kellett. Pár év telt el s a kis Kálváriatemplom két sugár tornyával és a kereszt- ut állomásaival felépül. Itt, e szent helyen, a Kálvárián lehetett aztán látni a szent püspököt nagyon gyakran. Saját szenvedéseit, kálváriáját vitte oda lelkében naponkint. Különösen a nagy böjti időszak pénteki napján, buzgó híveitől körülvéve, ő maga végezte a keresztuti ájtatosságokat. De egymagában is 1 Hányszor és hányszor . . . ö azt hitte, hogy ilyenkor senki nem látja. Csak a mindenható nagy Isten, aki mindénkit fát. Óit járt Krisztus Urunk kínszenvedésének mozzanatai közt, lépés- ról-lépésre mélyebben és mélyebben elmerülve a Megváltó szenvedéseinek álérzésében . . . Mig egyszer csak ... az utolsó keresztuti állomásnál, egész testével a földre borult. Ezért is drága nekünk, szatmáriaknak . . . e hely. És drága leszen mindazoknak, kik — adja Isten — a nagy Hámban — egykor a boldogot, a szentet fogják tisztelhetni. Ezért kell, hogy e hely zarándok- hely legyen mindenha. Hiszen a természet segítségünkre jött, hogy azzá legyen. Lombos fák sorai fogadják a bus föld zarándokát. Ha belépsz, első pillaközönség a Hymnust. Ezután Heinrich Viktor alsó oszt. tanuló szavalta el tüzesen a Talpra magyart. Ezt Kalocsai Irén, a női keresk. tanfoly. növendékének szavalata követte: Ábrányi Emil „Mi a haza“ cimü költeményét szavalta lelkesen, a közönség élénk tetszésétől és tapsaitól kisérve. Utána K o 1 b Lajos középső oszt. t. mondott szép emlékbeszédet. A „Petőfi szobra“ cimü melodrámát szavalta ezután Bánk Jolán, Drágos Kornélia női tanf. növend. zongorakiséretével. Mindkettőjük szereplését elismeréssel és tapssal honorálta a közönség. Most Pásztor József egy felvonásos alkalmi szinjátékának — „Március 15.“ — előadása következett. A darab, amelyben G e c s e y Rózsik a női tanf. növ.. Schvartz Jenő középső oszt. tan. és Lázár Dezső k. o. t. szere ■ peltek, nagy hatást keltett, az ügyes szereplőket a közönség zajosan tapsolta. A színjáték után Schréter Sándor középső oszt. tan. szavalta hévvel Ábrányi Emil költeményét: „Magyarok esküdjünk“. Nagyon tetszett Margarétha Margit női tanf. növ. éneke, a ki Drágos Kornélia precíz zongorakisérete mellett énekelt kellemes, csengő hangon kuruc- dalokat. Á közönség zajos tapsba tört ki s megismételtette az éneket. Az ünnepély a Szózat éneklésével ért véget, a közönség lelkes hangulatban oszlott szét. A ref. és r. kath. főgimnáziumok s a protestáns felsőleány- kola növendékei által rendezett ünnepségek is szép sikerrel mentek végbe. Az Iparos Olvasókör este 8 órakor a Vigadóban társas vacsorát rendezett, melyen a polgárság köréből nők s natra azt hiszed ... itt az a csöndes kert hol a mi szenvedő Jézusunk vérrel verejtékezett. Itt, hol keserűsége poharának utolsó cseppjeit kiürité . . . Valóban, mióta ez a Hám-Kálvária felépült, sok-sok ezren és ezren nyerték vissza zaklatott szivük nyugalmát. Itt hullottak szabadon a bünbánat könyei. Ide járt a szegény könyörögni a mindennapi kenyérért. Ide sietett a bukott ember, kit talán a társadalom, ez a kacagó démon kilökött kebeléből. És mikor újra újra felhangzott a Hám- Kálvária szent csendjében a hívők buzgó éneke ... azt hihette a halandó, hogy újra és újra megjelent ott a szelíd aggastyán.. . Hámnak szelleme is. Ez volt a múlt... A száz éves (múlt) szatmári egyházmegyének legértékesebb gyémántdarabja az ő életidejéből. De ime ... a Hám-kálvária romokban van. Le kellett bontani. A városban remegve állanak mindig tünedező falai előtt. t Sokaknak szemébe köny szökik. Sokaknak szive összeszorul. Hány és hány léleknek eltűntnek hitt emléke nagy busán fellobog. Itt a szent böjt. A Kálvária csendes, néma maradt. Az idegen a messze- messze útról hiába keresi tekintetével kiemelkedő, szép, kedves alakját . . . Mi történt ? Mi leszen ? * A Hám-kálvária és a temploma a jézustársasági atyák gondozása alatt volt, illetőleg van. Ok végzik ott az ájtatosságokat. És pedig, talán mondanunk sem kell, oly buzgósággal, hogy e drága hely a' város nagy vidéke hitéletének középpontja lett. így történt, hogy a kis Kálvária többé nem tudta befogadni az ájtatoskonagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők
