Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-03-10 / 11. szám

AfyIk szám. Szatmár, 1908 március 10. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ^ MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = évre ... 6 kor. | Negyedévre I kor. 50 fUL Pel évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza &ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eótvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadélirv aulákon a I spates ábk árak mellett fölvétetnek. Njilttér garmond sora 30 fillér. Hirdetések Aljjal elöie fizetendők. Városi közgyűlés. A kocka el van hát vetve. A köz­gyűlés a béke jegyében elfogadta a szinügyi bizottság javaslatát, megerősí­tette a Heves Bélával kötött bér­szerződést azzal a határozattal, hogy ha Heves Béla egy év alatt nem felel meg a kivánalmaknak, úgy vele a szerződést felbontják. Hogy azonban a kocka mit vet, hatot e vagy vakot, azzal az ellenfél nem törődik. Pedig mi meg vagyunk arról győződve, a jövő nekünk ad igazat. A kocka vakot vet. A harcot nem is adjuk fel, mert az igazság a mi oldalunkon van, csak várakozási álláspontra helyezkedünk. Az ellentábor érveit ma is köny- nyen tudnók cáfolni, csak nem akar­juk a- kedélyeket tovább izgatni. A mi­kor a gőzkazán vasfalát a felháboro­dott, robbanó gázok a szétpattanásig fenyegetik, ki kell a biztositó szelen- tyüt nyitni, hogy a túlfeszített gőz azon tova illanjon a levegőbe. Mi sem s«itjuk hát tovább a kazán emésztő tüzét, de ismételten kijelentjük, hogy ragaszkodunk ez ügyben több ízben kifejezésre juttatott álláspontunkhoz, s ha a jövő nekünk ad igazat, úgy is­mételten felvesszük a harc fonalát, s a köz érdekében tántoríthatatlan meg győződéssel, szilárd akarattal haladunk kitűzött célunk felé. Tegnap két közgyűlés is volt. Egy rendes és egy rendkívüli. Utóbbi tárgya a Bercsényi u. 13 sz. alatti Kacsó Lajos- féle telek megvásárlása utcanyitás céljá­ból. A közgyűlés a gazdasági bizottság javaslatát elfogadta s fenti telek megvé­telét egyhangúlag elhatározta. Ezután a rendkivüli közgyűlési elnöklő főispán bezárta s a rendes közgyűlést megnyitotta. Első tárgy a polgármesteri jelentés felolvasása volt. EJ>ből következőket emeljük ki: Az uj adótörvény javaslatban a városok érde­keit sértő intézkedések elleni egységes állásfoglalás céljából Budapest székesfővá­ros polgármestere kongresszust hivott egybe, azon, mint tudjuk városunk is kép­viselve volt. A törvényjavaslat, mely külö­nösen a németországi adótörvényre em­lékeztet, a mi kereseti viszonyainktól elté­rő ; mi egyáltalán nem bírjuk meg a tér vezet szerinti magas megadóztatást, mely az adózókat nagyon is kiszolgáltatja a finánc államnak. A kongresszus tehát egyfelől az adózó közönség érdekei szempontjából kifogásölta a javaslat e részét, másfelől azonban a városok mint erkölcsi közületek érdekében különösen sérelmesnek jelentette ki azt, hogy ezen adónem a községi pót­adó alól ki van véve. * A kongresszus a házadót is sérel­mesnek tartotta.. Elfogadták a főváros azón javaslatát, hogy ez ügyben emlékiratot intéznek az országgyűlés képviselöházához s a kormányhoz. Polgármesterünk külöhö sen a házbéradó kiterjesztésénél tervbe vett körzetrendszer igazságtalanságára és alkalmatlanságára irányította a szerkesztő bizottság figyelmét, s kifogásolta az adó­kulcs nagyságát. A jelentés megemlíti azt is, hogy a székhely kérdés, és a kir. törvényszék meg­osztása elleni ügyben a várm. biz. tagok nagy részét értekezletre hívta össze s hogy ezen az értekezleten a biz. tagok készség­gel felajánlották közreműködésüket. A fel­irat tervezet már k.ész s azt az e hó ii.-ére összehívott vármegyei érdekeltségi üléshez terjesztik be. A jelentés beszámol arról, hogy a Szamos folyó áradása minden veszély nél­kül elmúlt. Megemlíti, hogy a vall. és közokt. miniszter az iparos tanonciskola évi állam­segélyét 1000 K-ról 3000 K-ra, a kér. tanonciskola államsegélyét pedig 1000 K-ról 1200 K-ra emelte fel. Végül a színház kérdésben tartalmaz fontos kijelentéseket a polgármester előter­jesztése. Ugyanis tapasztalva a nagyközön­ségnek a színház iránti rendkívüli érdek­lődését, belátja, hogy a szinügyek kezelé­sében újításra van szükség. A tanács tehát ez ügyben megfelelő javaslatot terjeszt be a színházi szabályrendelet módosítása s a szinügyi-bizottság olyan szervezése iránt, mely a nagyközönséget is teljesen meg­nyugtassa, vagyis, hogy a bizottságba a törv. b’z. tagjain kívül álló elemek is be­vonassanak, hogy így a közönségnek a színházi ügyekhez való hozzászólása érdem­ben is biztosittassék. A polgármesteri jelentés adóügyre vonatkozó részének felolvasása közben he­ves incidens történt. M átra y Lajos biz. tag. ugyanis fiel akart szólalni, s ra­gaszkodóit a szólás jogához úgy, hogy csak ismételt főispáni rendreutasitás után ült le. Szólásra az késztette, hogy inter­pellációját még elő sem terjesztette, arra a választ a jelentésben már megkapta. Ez incidensről a jelentés elfogadása után hosszabb vita indult meg, melyben az elnöklő főispánon kivül részt vettek dr. V a j a y polgármester, dr. Kelemen Samu s maga az interpelláló biz. tag. A polgármesteri jelentés tudomásul vétele után a következő tárgy a kiirt vá­lasztások megejtése volt. A kandidáló­bizottság tagjai voltak: a főispán ré­széről Korányi János, Tankóczy Gyula s J á k ó Sándor, a közgyűlés ré­széről Csomay Imre, dr. Fejes István és dr. T a n ó d y Márton. — Rendőrfogal­mazóvá egyhangúlag Székely Endrét, rendőrtisztté 29 szavazattal Horváth Sándort, I. o. rendőrségi Írnokká 22 sza­vazattal M a r u s k a Jánost választot­ták meg. A választás megejtése után a követ­kező tárgy, Heves Béla színigazgatóval kötött szerződés elfogadásának kérdésé volt. A tanács oly kikötéssel ajánlja a szer­ződés elfogadását, hogy ha Heves Béla egy év alatt nem felel meg a kivánalmak­nak, úgy vele a szerződés felbontassék. A tárgyhoz dr. Kelemen Samu szól lőtt, I ki beszédében hangsúlyozta, hogy a feb­ruár havi közgyűlés a mikor a Krémerrel kötött szerződést nem fogadta el, indirecte azon óhajának is kifejézést adott, hogy a Szin. bizottság Polgár Károlylyal kös­sön a szinház bérbevételére szerződést. Ennek dacára a bizottság hirtelen, egész meglepetésszerüleg Heves Bélával kötötte meg a szerződést. Szóló nem szeretné, ha ez ügyben a kedélyek újabb izgalmaknak lennének kitéve, nem gátolja tehát a szerző­TÁRCA. Küzdelem a "boldogságért. Irta; Erdőtsy Vilmos. Révdobossyék kastélyának verandá­ján, mely a széles bükk és hársfasorok által szegélyezett pompás angol kertre nyílt, Révdobossy Gizella, a dúsgazdag gyáros és földbirtokos egyetlen szép és ifjú leánya és Lajoskőy Bála a huszas hu­szárok kapitánya ültek. Alig-alig váltottak szót. Szinte me­rően néztek egymás szemébe, mintha szem- pilláik rezgéséből, szemeik sóvárgó tekin­tetéből, mélységes sóhajaikból, szivök han­gos dobogásából akarnák egymás gondo­latait kitalálni. A parkövezte hatalmas fák magas lombkoronái sajátszerüen suttogtak a felső légréteggel, melybe büszkén nyúltak fel. £ suttogásba édes visszhangként vegyült bele a parkon végigfutó erdei csermely víg csevegése. Méla akkordként kisérte ezt a szerelmes pár előtörő, bus sóhaja, egy párja vesztett vadgalamb szerelmes bugása, s az imbolygó, csacska szellő kel­lemes susogása. A szerelmes pár éltető balzsamként, jóleső örömmel szívta magába a park sokszínű virágainak kelyhéböl kiömlő, megrészegítő illatot. Irigyelve nézték az aranyos pillangókat és zümmögő bogara­kat, amint játszi kedvvel virágról virágra kergetik azok egymást. A hosszú, néma csendet a kapitány szakította féle. Édesen magához ölelte sze­relmesét, és csöndes, alig hallható, töredező, szinte fuldokló hangon súgta annak fülébe: — Ne ábrándozzunk tovább, hiszen az ábránd mit se jelent. Az olyan, mint a sóhaj, vagy mint a mosolygás. Jön, megy, egyik a másik után. Csak kergetik egy­mást, nincs megnyugvásuk sehol. Tegnap a szívben', ma az ajkon, holnap már a múlt emlékei között. — Igaza van. Mindazonáltal jól esik ábrándozni, gondolkodni, tépelődni. Ábránd és remény nélkül ugyan mi lenne a két­ségbeesett emberekből... Most is épen azon töröm az agyamat, hogy ugyan mit vétettünk mi Isten és az emberek ellen, hogy a boldogság minden lépten az ar­cunkba nevet, s az élet titokzatos esélyei között a bánattal, a jajjal, a keserűség­gel kell találkoznunk. — Lássa, én ei voltam készülve atyja ellenállására. Egy olyan ember, ki annyi mindenen ment keresztül, s ki olyan bilincsekbe verte a szivét, mint én, min­denkor el van készülve a meglepetésekre. Azt is tudtam, méltánylotn is, hogy az ilyen nagy üzlet- és pénz ember mint ó, olyan vöt akar, ki ért gyárainak, birto­kainak vezetéséhez. — Mind igaz. De számolnia kellene egyetlen leánya szivével is. — Ezen se csodálkozzon. Édes anyja s bátyjának tragikus halála fásulttá tette szivét, s mig önt zárdába adta, bánatában a munkában keresett feledést. — Jó, de hát leányát csak nem akarja szerencsétlenné tenni s önmagának is egy újabb bánatot okozni? Azt se mond­hatja, hogy önt az érdek vezette hozzánk, mert hiszen, ha az a. baleset nem történik a hadgyakorlaton, talán soha hírünket se hallotta volna. Házunkba is ő hozatta. — S ápoltatott olyan gonddal, a milyenben sehol se részesültem volna. Má­sutt talán fel se gyógyulok. Bár inkább el is pusztultam volna, — tört ki a száza­dosból a visszafojtott keserűség. Hangjá­nak részvétgerjesztő rezgése, lángoló arca, kifejezésdus szemeinek játéka, melylyel szavait kisérte, csodás hatással voltak a leányra. Szépséges koromfekete hajfürtéit csakném megtépdeste, melle erősen zilált, ajka szóllásra látszott megnyílni, de nem volt ereje szóllani, csak reszkető, alabást- romfehér kis kezével fogta le a kapitány száját. Nem szólít, de tüzes fekete, lázban égő gyémántszempárjából tisztán ki lehe­tett olvasni, hogy a gondolatok egész özöne cikázik, agyán át, s azt akarta mon­dani szerelmesének : Van szived igy meg­bántani engem ? Majd nagy nehezen erőt vett felindulásán s csakhamar kiabálva mondá: — Igaz, én nem ismerem az életet, nem tudok számolni a lehetőségekkel, de azt érzem, hogy ez nem tarthat igy soká. Megfeszített idegeim szétpattanak, józan eszem cserben hagy, ha atyám tovább is ellenünk lesz. Minden béketürés elhagy. Kedélyem oly izgatott, lelkem ingerült­sége oly fokon áll, hogy egy elhatározó lépést kell tennem vele szemben, mert különben makacs vonakodása elkábit és szédülve zuhanok a kétségbeesés tátongó örvényébe* — De velem, ugy-e velem? — kérdé fuldokló hangon a kapitány. — Igen, veled, — mondá a leány, s még erősebben simult szorelmese ziláló kebelére. S mig ajka először tegezte iraádottját, szépséges két szeméből patak­ként hullottak a gyémántkönnycseppek, melyeknek a szív legelrejtettebb helyén volt a tiszta forrása. Sirt, zokogott, olyan keservesen, mint a hogy csak egy szerel­méért, boldogságáért minden áldozatra kész leány sírni tud. A kapitány egy hosszú, izzó, forró csókkal köszönte meg szive választottjának hozzá való határtalan ragaszkodását. — Csak sírj, sirj. Kényeid sajgó szivemre valóságos gyógybalzsamként hat­nak, tulboldoggá tesznek. Ezek a gyémánt- cseppek az igaz, örökkétartó, tántorítha­tatlan szerelem kifejezői. Ménnyei üdvben részesülök, a mikor e tanúbizonyságot lá­tom. Lásd, hány szerető szivet választanak el durva erőszakkal, még se csüggednek. Reméljünk, higyjünk mi isi Az igaz, nem kérdő, nem számitó szerelemnek mégis csak győzni kell 1 Hidd el, a szenvedések lángtengerében csak erősebb, izzóbb, ke­ményebb lesz a mi nagy szerelmünk is. , — Esküszöm, hü leszek hozzád, mind halálig. — Ne esküdözz, csak a ravasz és álnok emberek szoktak esküdözni, mert különben azt hiszik, másként nem adnak hitelt szavaiknak. Jaj volna nekünk, ha csak akkor hinnénk egymásnak, ha szava­inkat esküvel pecsételnök meg. Hiszen az oltár előtt fogadott esküt is milyeh keve­sen tartják meg. A leány egy odaadó forró csókkal köszönte meg ezt a figyelmeztetést és jól­eső őrömmel hallgatta tovább a kapitány szerelmi vallomását : ROTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást­m ■ Kraft a MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült let újabb divatu fekete és bárrá szirti úri-, rci- is ^eiiuk-cipík

Next

/
Thumbnails
Contents