Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-25 / 9. szám

0SATHÁB ÉS VIDÉKE.

Gyorsan, erélyesen és kitartóan kell szervezni, a sajtó informálásával és bevonásával is, a mozgalmat, hogy a város érdekei csorbát ne szenvedjenek s a székhelykér dés is végre megoldassák, hogy Szatmár jogai kulturális, közigazgatási és geográfiai szempontokból érvényesüljenek.

Dr. Kér e s z t sz e g h y Lajos szólott ezután. Szükségesnek tartja a mozgalom megindításakor legelső sorban és minél hamarább egy rendkívüli közgyűlés tartását, amely e kérdést alaposan tárgyalva, deputációt küldjön föl, amely depuiáció- ban való részvételre a vármegye közönségét is szólítsa föl nevesebb megyei férfiak utján. Maga részéről is azt tartja, hogy ez ügy a székhely kérdés fölvetését is szükségessé teszi, hogy végre dűlőre jusson a dolog. Mindaddig a polgármester táviratilag kérje föl városunk orsz. képviselőjét, hogy nyomban interpellálja meg a képviselőházban Wekerle miniszterelnököt kijelentése miatt. Szükségesnek tartja maga részéről is a sajtó kellő informálását. A főispánhoz is kérdést kell intéznünk, hogy milyen álláspontot foglal el; tisztában kell lennünk, hogy ő velünk van-e vagy ellenünk, mert aki nincs ve lünk, az ellenünk van.

Dr. Fechtel János szerint is erősen kell szervezkedni. Mert könnyen megtörténhet Szatmárral is ami Nagyszőlőssel és Ungvárral megtörtént, hogy egyszer csak rendeletileg mindkét helyről elvitték a törvényszéket s koncentrálva Beregszászba helyezték.

Ezután dr. Vajay polgármester egy részletes határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben kifejezésre van juttatva közönségünk megütközése s tiltakozása, a székhely Szatmárra tételének jogossága és szükségessége van körvonalozva és amely szerint az értekezlet egy rendkívüli közgyűlés sürgős egybehívását kívánja tebr 29-ikére. (E közgyűlés azonban már tegnap megtartató t.)

Az értekezlet Pap Endre, Uray Géza és Papolczy Gyula fölszólalása után egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot.

Dr. Kelemen interpellációja.

Kelemen Samu a miniszterelnöknek a nagykárolyi törvényszék felállítása tárgyában tett nyilatkozatára vonatkozólag a képviselöház szombati ülésében kérdést intézett Wekerléhez.

Wekerle Sándor miniszterelnök nyomban válaszolt. A megyei székhely Nagykárolyban van, a törvényszék pedig Szatmáron. Még pénzügyminiszter korában, 1889-ben foglalkozott e kérdéssel, mikor a pénzügyigazgaióságot Nagykárolyba helyezte át. Amit a nagykárolyi küldöttségnek mondott, azt úgy kell ér telmezni, hogy mások igényének sérelme nélkül igyekszik megoldani a törvényszék dolgát. Ez nem azt jelenti, hogy Szatmár- tól el akarják venni a törvényszéket.

Kelemen Samu — bár nem egészen megnyugodva, — és a Ház tudomásul vette a választ.

Rendkívüli városi közgyűlés.

Városunk törvényhatósági bizottsága a törvényszék kérdésében tegnap, hétfőn délután dr. Falussy Árpád főispán elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a bizottsági tagok nagy számban vettek részt.

Dr. Falussy Árpád főispán egy- negyed 4 órakor nyitotta meg a közgyűlést s a következő kijelentéseket tette:

Tekintetes törvényhatósági bizottsági

A napokban Szatmárnémeti sz. kir. város polgármesterétől egy átiratot kaptam, amelyben felkért engem arra, hogy járuljak hozzá ahoz, hogy a mai napon egy rendkívüli közgyűlés tartassék meg. A város t. polgármestere ennek a rendkívüli közgyűlésnek az indokait is előterjesztette, és én a magam részéről is szükségesnek tartottam, hogy ez a mai rendkívüli közgyűlés összehivassék. (Helyeslés) Szükségesnek tartottam azért, hogy az a kérdés, amely ma napirendre tűzetett, a nagy nyilvánosság előtt, törvényes és alkotmányos formában megtárgyal- tassék.

Tekintetes törvényhatósági bizottsági Mielőtt ezen ügynek a tárgyalásába belemennénk, szükségesnek tartom a tekintetes törv. közgyűlést némely dolgokról felvilágosítani. Teljesen értettem azt a megdöbbenést és nyugtalanságot, amely Szat- márváros közönségét elfogta akkor, a-i i- dőn a budapesti lapokból arról értesült, hogy Nagykároly városából illetve vidé- j kéről Szatmárvármegye törvényhatóságának egy küldöttsége ment föl a vármegye alispánjának vezetése alatt abból a célból, I hogy a szatmári törvényszék Nagykárolyba helyeztessék át. Értem ezt a megdöbbenést és ezt a nyugtalanságot; mert hiszen az összes lapokban igy olvastuk s illetve olvasták azok, akik a küldő'tség- nek a célját nem, ismerték; s magunkat is,

akik ezeket a dolgokat tu«.tűk, nagyon meglepett az, hogy ilyen tévedés történ* hetett a sajtóban.

Szatmárvármegye küldöttsége fölment abból a célból az igazságügyminiszterhez és a miniszterelnök úrhoz, hogy, mivel köztudomásra jutott, miszerint az igazságügy miniszter ur ez év folyamán az uj perrendtartás megalkotásával egyidejűleg körülbelül 7 vagy 8 törvényszéket fog az ország különböző városaiban- felállítani; és mivel visszaemlékezett a törvényhatósági bizottságnak egy része, hogy néhány évvel ez előtt, — tehát nem az én fői'pánságom alatt, — a vármegye közönsége olyan forma határozatot hozott, mely szerint óhajtandónak tartja, ho^y Nagykárolyban is egy törvényszék állít tassék föl: a küldöttség arra kérje az igazságügyminiszier és miniszterelnök urakat, hogy hajtassék végre a vármegyének erre vonatkozó határozata és hogy annak idején, hogyha az igazságügyminiszter ur létesíteni fogja azokat a tervbe vett törvényszékeket, ebből a 7—8 törvényszékből egyet Nagykároly városának adjon.

így tehát azt hiszem, hogy a város igen t. közönsége és törvényhatósági bizottsága meg van győződve arról, hogy Nagykároly városnak és azon küldöttség egyetlen tagjának sem volt észeágában sem az, hogy a szatmári törvényszék Nagykárolyba helyeztessék át, pusztán csak azon kérelemmel járultak a miniszter ur elé, hogy egy törvényszéket ők is kapjanak abból, amit az igazságügyminiszter megígért.

Azt hiszem, az egész törvényhatóság tudomással bir arról, hogy e kérdésben én a legnagyobb tárgyilagossággal jártam el.

I Én e kérdésben itt a törvényhatóság előtt állást foglaltam akkor, midőn dr. Ke- resztszeghy biz. tag ur másfélévvel ezelőtt meginterpellált. Akkor is azt mondtam, hogy ezt a kérdést az én meggyőződésem szerint csak úgy lehet elintézni, hogy ha azt mindkét város kölcsönös egyetértéssel igyekszik megoldani, olyan formán, hogy vége szakadjon azoknak az ellentéteknek, rivalitásoknak, torzsalkodásoknak, amelyek évtizedek óta folynak Nagykároly és Szatmár között. Ennek módja pedig az, hogy Szatmárvármegye két külön vármegyévé alakittassék át, belevonva az átalakításba Bihart, részben. Szabolcsot, részben Ugocsát. Ez esetben Szatmár központja lesz az uj megyének minden tekintetben s nemcsak székhelye lesz, hanem pénzügyigazgatósági s más egyéb szempontokból is gócpontja lesz a vármegyének. De ugyanekkor, habár kisebb méretekben is, Nagykároly is megkapja a maga központját. Ez volt a véleményem a törvényszék kérdésében is^ mert mindakét város óhaja ki lesz elégitve. Ugyanekkor örömmel vette tudomásul a törvényhatóság nyilatkozatomat és megnyugodott Nagykároly is. Nem tőlem függött tehát, hogy ez a kérdés ismét az igazságügyminiszier ur elé terjesztetett.

Hanem hangsúlyoznom kell a bizottság előtt, hogy annak a küldöttségnek nemcsak egyetlen tagja sem viseltetett anitnózitással Szatmár iránt, hanem sejtelmük sem volt arról, hogy a kérelem ki elégitése Szatmár sérelmével járjon, hanem az volt a céljuk, hogy a 7—8 törvényszékből egyet Nagykároly is kapjon.

Méltóztassék ezen felvilágositásomat azzal tudomásul venni, hogy midőn e kérdés tárgyalásába bocsátkozunk, teljesen lecsillapodott kedéllyel méltóztassék e kérdést tárgyalni, mert most is abban a nézetben vagyok, hogy ezt a kérdést sem Nagykároly, sem Szatmár részéről elmér- gesiteni nem szabad, mert mindkét részről a célok elérhetetlenek lesznek, hanem kölcsönös egyetértéssel, az erők egyesítésével arra törekedjünk, hogy szanáljuk a kérdést akképen, hogy Szatmár és Nagykároly között ilyen differenciák többé soha fel ne merüljenek. Ezek után fölkérem a a polgármester urat előterjesztésének megtételére. — (Élénk helyeslés.)

Dr. V a j a y Károly polgármester bejelenti, minő lépéseket tett eddigelé e kérdésben a város érdekeinek megóvására.

Jelenti továbbá, — hogy értekezletre hívta meg febr. 26-ára a városháza nagytermébe a vármegye bizottsági tagjainak nagy részét, hogy velük társadalmi utón érintkezésbe lépve, a teendőket e kérdésben közösen megbeszéljük. (Törvény- hatóságunk részéről Kőrösmezey Antal, dr. Kelemen Samu, Uray Géza, Uray Gáspár dr. Keresztszeghy lesznek jelen az értekezleten ) Ez értekezlettől, az előjelekből ítélve, a legjobb eredményt várhatjuk. Fölkéri dr Kelemen Samut, hogy a miniszterelnökhöz intézett interpellációját és a miniszterelnök válaszát ismertesse. *

Dr. Kelemen Samu mindenekelőtt kél megjegyzést tesz. Az egyik annak az egészen tárgyilagos megállapítása, hogy a főispán ebben a kérdésben nemcsak objektive, hanem a legnagyobb korrektséggel járt el, amint egyebet feltété lezni és elvárni nem is lehetett.

A másik dolog az, amiről volt alkal ma közvetlenül meggyőződni, hogy a főispán a miniszterekkel való. magán-értekezésben is betűről-betűre azt az álláspontot képviselte, amelyet másfél évvel ezelőtt és most is elfoglalt. -A főispán akkori nyilat kozata megnyugtató volt ; a viszály kövét nem mi, hanem Nagykároly dobta el most, amelynek közönsége nem keresve a velünk való érintkezést, ellenünk, járt el e dologban. (Helyeslés.)

Ezután felolvassa a miniszterelnökhöz intézett terjedelmes interpellációját és miniszterelnök válaszát.

Az interpelláció és válasz felolvasása után még a következőket jegyzi meg Kelemen :

A képviselőház ülése után a miniszterelnök hozzáment és több képviselő jelenlétében csodálkozásának adott kifejezést, hogy miért nem tartotta szóló az ö vála .szát teljesen megnyugtatónak, bizonyára félreértette a Házban tett kijelentéseit. Mert az ő kijelentéseinek 3 lényeges mozzanata van: az első az, hogy szó sem lehet arról, hogy Szatmár városa a törvényszékétől megfosztassék; második, hogy ö ezt a kérdést Szatmár város minden sérelmfe nélkül tartja megoldandónak; a harmadik pe.dig az volt, hogy helyesnek tartja, hogy a törvényszékek s megyei székhelyek összeessenek. Miután pedig már előzetesen kijelentette, hogy Szatmárnak törvényszéke feltétlen megmarad, ezzel bizonyos utalást is telt a kérdés leendő megoldására. Szóló erre azt mondotta a miniszterelnöknek, hogy igen nagy örömére szolgál, ha a miniszterelnök a kijelentésének ezt az értelmezést adja meg, miután azonban ez nem fejeződött ki teljes valósággal az adott válaszban, ezért tartotta kötelességének azt, hogy a választ feltételesen vegye tudomásul.

Mérlegelve a dolgokat, semmi okunk sincs arra, hogy bizalmatlansággal tekintsünk a megoldás elé. Az ez idöszerinti kormányzatnak esze-ágában sem lehet, hogy bármit is Szatmár sérelmére elkövessen. Azonban bármely oldalról történnék mégis Szatmár város jogos érdekei ellen akármiféle támadás; akaratban, kitartásban és erőben egyek leszünk, meg fogjuk mutatni, hogy minden ilyen támadást képesek leszünk nemcsak elhárítani, hanem vissza is verni. (Élénk helyeslés.)

Dr. Vajay Károly polgármester helyesléstől kisérve köszönetét mond dr. Kelemennek az ügyben történt fellépéséért és magatartásáért. Ezután felolvassa a tanács lentebb közölt határozati javaslatát, amelynek egyhangú elfogadását kéri.

Határozati javaslat.

Szatmár-Németi szab. kir. város közönsége nyugtalansággal értesült arról, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök ur egy Nagykárolyban felállítandó törvényszék dolgában nála járt nagykárolyi küldöttségnek olyan választ adott, mely a kérés jogosultságát látszik elismerni. E nyugtalanságnak fokozására volt alkalmas az a körülmény, hogy éppen a jelenlegi miniszternlnök ur, mint, akkori pénzügy- miniszternek intézkedése folytán történt az, hogy a kir. pénzügyigazgatóság, a miként azóta bebizonyult: a pénzügyi közigazgatásnak súlyos hátrányára Szatmárról, Nagykárolyba helyeztetett egy a hivatal céljára alkalmatlan helyen és épületben.

Szatmár-Németi szab. kir. városa a helyes közigazgatás elveivel nem tartja összeegyezhetőnek, hogy Szatmár vármegyének közigazgatási székhelye nem a megye természetes központján, Szatmár- Németiben van, holott köztudomású, hogy, földrajzi fekvésénél épp úgy, mint ipari> kereskedelmi és kulturális szempontokból Szatmár-Németi a várhegyének középpontja és lakosainak száma éppen még egyszer annyi, mint Nagykárolyé és ez időszerint a harmincezret éri el; — annál kevésbé láthat a város okot törvényszékének nemcsak áthelyezésére, de akár csak megosztására és ilyen módon való gyöh- gitésére is.

Nem oszlathatta el teljesen Szatmár- Németi városának aggodalmait a miniszterelnök urnák a nyilatkozata sem, hogy ő a nagykárolyi törvényszék fellálitását csak Szatmár-Németi minden érdekének sérelme nélkül tartja megvalósíthatónak, mert e tekintetben hiányzik az utalás arra, hogy a minden bizonnyal előálló sérelem minő konkrét intézkedésekkel volna kiegyenlíthető'. Amikor ezeket Szatmár- Németi szab. kir. városa megállapítja, egyben átír Szatmárvármegye közönségéhez, hogy a székhely kérdésben 338—891. sz. alatt hozott határozatának szerezzen érvényt s a vármegye székhelyének, valamint ezzel kapcsolatban a kir. pénzügy- igazgatóságnak Szatmár-Németibe leendő át-, illetve visszahelyezése iránt — a város által megindított mozgalomhoz csatlakozva — a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg.

Végül elhatározza a törvényhatóság, hogy főiiratot intéz a kormány-elnökhöz,

\ a belügyminiszterhez, az igazságügyminiszterhez, s azt küldöttségileg adja át. A küldöttség alkalmas időben való szervezés sével a polgármestert bizza meg, egyidejűleg a felirat pártolására dr. Boromisza Tibor megyés-püspököt, dr. Falussy .Árpád főispánt és dr. Kelemen Samu órsz. képviselőt felkéri.

Elnök: Méltóztatnak elfogadni a határozati -javaslatot? (Igen 1) Akkor azt elfogadottnak .jelentem ki.

Pap Endre szerint kétségtelen, hogy a főispán s dr. Kelemen testtel-lélekkel amellett vannak, hogy a fölvetett kérdésben a városnak igazai megóvassanák. De a maga részéről nagyobb nyomatékot kíván kölc-önözni annak a felterjesztésnek, amely ez irányban a miniszterekhez intéz- tetik. Szóló nem viseltetik elég bizalommal a jövendő eredményei iránt, .mert ha a.múltba visszatekintünk, tudjuk azt, hogy Szatmár városának a kormány sohasem volt barátja, bárminő kormány, épp úgy nem barélj > a jelenlegi sein. Mert hiszen a miniszterelnök nyíltan egy küldöttség előtt olyan nyilatkozatot tett, hogy a székhelyre helyeztessék át a törvényszék egy része; Ez sérelmes a nagyközönségre, általában a társadalmunk minden rétegére. Mert különben is rekompenzáció adását sem helyezte kilátásba, dacára annak, hogy dr. Kelemen interpellált. A miniszterelnök kijelentébe tehát aggályt keltő.

Tudjuk, hogy midőn arról volt szó, hogy a pénzügyigazga'óság Nagykárolyba áthelyeztessék, akkor is olyan féle kijelentés tétetett, hogy az áthelyezés nem fog megtörténni és mégis megjött a rendelet s 3 nap alatt a pénzügyigazgatóság már Nagykárolybam volt.

Tehát ha akkor is megtörtént az áthelyezés, ebben a dologban is megtörténhetik, a törvényjavaslatot benyújtják és néhány pete alatt keresztül viszik a Házban. Azért kívánja, hogy a féliratba hathatósabb kijelentések tétessenek. Mert a törvényszék áthelyezése nem csak nyug-'' talánságra ad okot, hanem a város tönkre- tevése lenne. Hathatósabb kifejezést ad junk annak, hogy fel van háborodva a város és mindent elkövet, hogy az áthelyezést megakadályozza s a vármegyei székhelyhez való jogait érvényesítse.

Dr. Vaja y polgármester szerint nem a kifejezések határozzák meg a tartalmat. A komoly hang és komoly kifejezések kellő nyomatékkal bírnak. De ha szükségessé válnék, készek vagyunk a végletekig is elmenni e kérdésben. Hogy egyetértőén, határozottan foglalunk állást, mutassuk meg azt a határozat egyhangú meghozatalával.

Elnök kijelenti, hogy ő már a határozatot kimondotta s igy szabályszerűen a kérdéshez már senkinek sincs jogába. 1 hozzászólani. A tárgyalást a szólásszabadság legteljesebb kiterjesztésével volt szándékában vezetni s csak azért hallgatta végig nyugodtan Pap Endre felszólalását. De e felszólalás már tárgytalan volt.

Ismétli azokat a kijelentéseket, amelyeket a gyűlés elején tett. Síjnálja, hogy a felszólaló nem tette azokat magáévá.

Igyekeznünk kell a miniszterelnöknek az interpellátióra adott válasza következtében a jelenlegi kormányt arra rábírni, hogy az általános választói 1 jog törvénybe iktatásával egyidejűleg, a választókerületek kikeritésének munkája közben, valamint a megyék rendezésével egyidejűleg Szatmárváros székhelyének kérdése is jöjjön napirendre és arra kell törekednünk, hogy ez a kérdés mihamarább a Ház asztalára kerüljön.

Nehogy tévedés legyen, újból fölteszi a kérdést, hogy elfogadji-e a közgyűlés a hitározati javaslatot. Miután a közgyűlés igenlő választ adott, a határozati javaslatot az elnök egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki s a közgyűlést: bezárta.

A színház kérdése —. sajnos — most már annyira összegabalyodott, hogy az embernek a lelke fáj, ha látja s hallja, hogyan akarják egyesék városunk egyetlen kuliurintézetét személyi tekintetekből tönkretenni. Művészi szempontokról hallani alig lehet, ellenben azok, kik a zavarosban szeretnek halászni, nem átalják éz ügyet felekezeti és politikai kérdésekkel fűszerezni. így nem-lehet az igaz ügy érdekében harcolni, érvelni. Nem is vitatkozunk egyfes laptársainkkal, mert hiszen ők úgy sem akarnak bennünket megérteni. így nem marad más hátra, mint jogos és alapos kifogásainkat a közgyűlés plénuma elé terjeszteni.- Itt csak annyit kívánunk hangoztatni, hogy nekünk e küzdelemben csakis szinházuuk művészi érdekei voltak s lesznek irányadók, hogy mi Polgár Károly mellett azért bontottunk zászlót, mert a jelenlegi pályázók