Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-29 / 53. szám
Huszonötödik évfolyam. 53‘ik szám. Szatmár, 1908 december 29. Í1L- . WHUUi TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.-»AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== íve ... fi kor. | Negyedévre I kor. 50 fill. évre ..... 3 > | Egyes szám ára Ifi Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, kővé a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János Hnyvnyondija EStvio-otcza 6-ik sz. alatt = TELEFON-SZÁM ; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. IltSETÁSBK o tap htaéiktvoáalihaa a lo«otaoéU árak «ellett fiRvétetMK. NyüMiét' garmond sont SO Mlér. Hirdetések díjjal előre fizetendők. Az év története. Végéhez értünk az 1908-nak, helyén való lesz egy kis visszapillantást vetni a lefolyt esztendőre. Valami ki-* magasló események nem voltak ugyan, de egy város életében ezek nem is olyan gyakoriak, azonban egy év alatt mégis sok minden történik, ami méltó a feljegyzésre. Az év mindjárt azzal kezdődött hogy a közönség két táborra szakudvj, heves vitában volt azon kérdés felet, Krémer maradjon-e a színigazgató vagy pedig jöjjön egy más. S a harc vége az lett, hogy az ellenzék győzi .t és Heves Béla lett az igazg.itó. Ugyancsak az év elején indult meg a mozgalom a közös konyha felállítása érdekében, még pedig sikerrel, mert az uj intézmény azóta működésben van és a kik igénybe veszik, meg is vannak vele elégedve. Az ország más városaiban is próbálták, de -a legtöbb helyen FÖvid ideig tartó fennállás után feloszlott. u A Széchenyi-társulat ez évben tartotta 25 éves jubileumát. Volt egy qEszközgyülése julius 19-én és egy nagygyűlése október 25-én, a mely utóbbin az országos közművelődési egyesületek elnöke, Szél Kálmán is megjelent. Mindkét gyűlésen Borom- isza Tibor püspök elnökölt, a ki hazafias megnyitó beszédeivel nagy lelkesedésre ragadta a közönséget és fel- költötte az érdeklődést a társulat iránt. Örömmel konstatáljuk, hogy a megye tArca. Karácsony. A hó se hull, az eső csapkod s mégis karácsony van. Vadul száguld a szél u palota-sorok között. Egy-egy erősebb zúgatásra kínos nyö géssel felelnek a fedelek s a már napok óta olvadásnak indult jégcsapok keserű, hideg könnyeket hullatnak. Sár, lucsok, szürkeség. Unott, nemtörődöm, vagy gondtelt arcok mindenfelé. Karácsony estéje van . . . Ma még hidegebb, fagyosabb a fűtetlen szoba, sivítóbb a szél. Az ablak rémessebben reszket. Jobban fáj minden seb . . . Karácsony van . . . É A kis pince-lakáéban nagy, néma csönd Csak olykor-olykor tör elő egy egy nehéz sóhajba elvesző börgés az egyik szögletből ahol rozoga, rongygyal takart ágyban egy ványadt, sárga arcú asszony vonaglik gör esősen. A négy kis gyermek ijjedt, rémült arccal húzódik meg a fűtetlen dobkemenoe mellett. Fagyos, párás lchelletük betölti az egész pincezúgot. Csend van az egész zugban. Csend és homály . . . Csak alig-alig lehet látni a kis pincé ben. De, tán jobb is igy. A fel-felpattanó lámpaláng mindenütt a nyomor, a szegénység rongyaira világit . . . és város intelligens közönsége ez év- ' s ben nagy számmal lépett be a társu- . 1 lat alapító tagjai közé, s ha ez to- i 1 vábbra is igy halad, a másik 25 év bizonyára még nagyobb eredményeket ! fog felmutatni De el kell ismerni azt is, hogy ebben nagy része van a főispánnak is, a ki mint elnök a társult ügyeinek vezetésében tevékeny “részt vesz és mindent elkövet, hogy az érdeklődés fokozódjék. Országos jelentőségű ünnepély volt az augusztus 14. 15. és lö napjain városunkban megtartott országos tűzoltó kongresszus is, a mely alkalmat adott bebizonyítani, hogy városunk a kis vidéki városok keretén felül emelkedett és igy helyet igényelhet azon városok sorában, a melyek e^dig a vezető szerepet játszották. Az iro^zág minden részéből idt sereglett tűzoltók elismeréssel tkoztak ró- ! lünk, s maga a tri-oltó szövetség ugyanezt Írásban is. megcselekedte. Régi vágyunk volt, hogy a város története megirassék és ez teljesedésbe is ment az évközben megjelent monográfiával, a mely, bárha nem egészen az, a hogy elgondoltuk, mégis derék munka, a melynek segélyével majd, ha akadni fog arra hivatott egyén, most már könnyen elérhető lesz a minden igényeknek megfelelő munka megírása. Művészeti szempontból nagy haladást jelent az elmúlt, esztendő. Két világhírű hegedűművész Koczyán és Yecsey hangversenyezett és dicsekvésNehéz börgés zavarja meg a csendet. Az ablakot egy erős szél rázza meg. A gyermekek ijjedten dugják össze borzas piszkos arcocskáikat. — A szegény mama . . . Kis hangjuk megreszket, mikor mondják. Aztán megint csend. Nehéz, nyomasztó. Amint egy nagyobb szélroham jön az ajtó is megreszket. A kilincs, megmozdul. Halkan sipit: — Senki, senki. De a gyermekek nem értik a kilincs szavát. Arcukra a remény súgára űl: Hátha a Béla. Megint csend. Nem jön senki. Béla sem; késik . . . Halk, susogó beszélgetés indul meg a .gyermekek között. Mindenik látott valamit a háziúr gyermekeinek ezáot ajándékokból. Azok sokat kaptak, ők semmit. Kis gyermek szivük fáj, hiszen ők jobbak, mint azok . . . Nem tudják megérteni hogy az angyalka miért feledkezett meg rólak. Ok még hisznek, tudnak hinni az angyalka s a Jézuska meséjében. Szép, ragyogó ruhát adnak reájuk s messze vivő szárnyakat. Pedig nem olyan. Rút, kicsi, piszkos s kopott valamennyi s nem szárnyak, piszkos, dúrva kezek a tovább vivői. De gyermeki szivük nem érti ezt. Hisznek az angyalban. A pénz csak a háziúrnak s kenyérre való . . . Semmit sem kaptak a háziúr gyermekeinek szánt-ból s mégis volt örömük benne. A képzelet nekik adja azt, mit az élet megtagadott tőlük. Susognak arról, amit láttak, s terveznek arról, építenek azokkal, amiket soha el nem érnek . . . ei mondhatjuk, hogy a közönség nindkeitőn nagy számban volt jelen, adott még 10 év előtt egy olyan kiváló művész, mint Hubay Jenő, majdnem üres teremben játszott. Ez a vál- I tozás már a több év óta működő zene- 1 iskolának az érdeme s ha valósággá I válik az eszme, hogy t i. városunkban égy zenekedvelő egylet alakíttassák, többször lesz alkalmunk kiváló művé- | szék játékában gyönyörködni és nem kell e végből Debrecenbe vagy Budapestre menni. — A zenéről lévén szó, az év terhére íródik a veszteség, hogy a honvéd zenekart elveszítjük. Mert. határozottan nagy veszteség lesz, a ; mit csak akkor fogunk igazán érezni, ha majd bekövetkezik. Az ipar téren nagy jelentősége jí van a Lorántffy Zsuzsánna egyesület | által április havában rendezett házi- lipar kiállítás és a szalmafonó tanfo- j lyam kiállításának. A közönség nagy ■ érdcű lödéssel szemlélte meg mindaket tőt é. vásárolta össze a szebbnél szebb tárgyakat. Két vasúttal gazdagodtunk, a szatmár—mátészalkai és a turvölgyi vasúttal. Az elsőt a megye és város áldozatkészsége teremtette meg, a másikat ingyen kaptuk, az avasi erdő vállalkozója építette a saját költségén s ha vége lesz a vállalatnak megy át a város tulajdonába. Az az első régi vágyunk volt, általa egy nagy vidék érdeke csatolódik hozzánk s ezzel vasúthálózatunk majdnem teljessé vált. Felekezeti téren nevezetes két uj egyházközség megalakulása. A szatmér- hegyi gör. kath. egyház, mely eddig a ré/.telekinek volt fiók egyháza, önállósult és a városi közgyűlés Básthy László személyében az első lelkészt is megválasztotta. A városban pedig I az evangélikus vallásbeliek alakították I meg az egyházközséget és megkezdték I működésüket. A közvéleményt különösen két I kérdés hozta élénkebb mozgásba. Fel- | színre került újból, hogy a megye I székhelye városunkba tétessék. A tör- I vényszék hozta felszínre, a melyet I nagykárolyi polgártársaink részben ma- I guknak szerettek volna megkentem s 1 annak hatása alatt összeült a régi I szatmári székhelypárt és küldöttségi- ! I leg nyújtotta át a memonradumot a ; 1 belügyminiszternek. A kilátás egye- • I lőre nem sok, de a jövőt netn látja senki és a siker reményéről soha sem szabad lemondani. Ki hitte volna valaha, íogy a 48-as párt kormányra jut és Kossuth Ferenc miniszter lesz és ime mégis megtörtént. A másik kérdés a csatornázás és vízvezeték, mély épén 10 év óta kéc- mereg, de most olyan lökést kapott, hogy egész biztosra vehető, miszerint a közeljövőben megvalósul és ezzel a városnak egy olyan szükséglete nyer kielégítést, a mely nélkül az igazi fejlődés nem is képzelhető. Nagy pénzbe fog kerülni, de kerüljön bármibe, a fő az, hogy meglegyen. A sajtó terén az történt, hogy a „Szamos“ citnü lap, mely hetenként Boldog gyermekek ! Ti tudtok járni a képzelt pompa közt. Hidegtől veres lábacskáitok nem fázik, melegíti az elképzelt cipő. Éheztek, fáztok szegény, pince-zugban fony uyadó, irigyelt, pesti gyermekek. Az elháuyt kenyérhajat lágygyá, fehérré teszi a képzelet.. A hideg, fűtetlen kályhában fellobog a tűz A sötét zug világossá válik. A portól szürke falon ezer és ezer kis vilii járja igéző táncát A gyér, gyatra lángolással 6ercegő lámpa mintha gazdag csillár volna. Epen olyan, mint a házi úré. A Juni már látta egyszer, mondotta a többieknek milyen. Akkor látta, mikor az anyjuk még nem volt beteg. Fát hordani segített. Akkor kapott két krajcárt is. Ha most az a két krajcár megvolua .;. . Itt megakad a susogás Mintha az egész, háromemeletes palota súlya reá nehezednék a kis lakás csendjére s lakóira. Az anya fájdalmasan nyög föl, nagyot hörög . . . Az ajtó kinyílik . . . Sápadt, vén arcú, alig nyolc éves gyerek lép be. Kezében lappéldányok vannak . . . Ez a Béla. A gyermekek sóvár tekintete kezére tap id. Mintha kérdeznék, mit hozott? Hiszen ma karácsony van. Semmit . . . Mindössze négy krajcár az mit pirosra fázott újjai között szorongat . . . Szomorúan csüggesztik le kis fejüket a gyermekek. Béla oda megy az ágyhoz. Kezébe fogja anyja sárga kezét. Csókolja hosszasan. A beteg ráemeli bágyadt tekintetét. Szemébe könny szökik, a fal felé tordul . . . II. A kis Béla sírni szeretne, de nem szabad. Nem szabad elárulnia többiek s az anyja előtt, hogy tudja: itt a vég. Szótlanul megy a többiek felé. Leül. Szemét sokáig pihenteti a rossz, nedves padlón. Megszólal. A többiek figyelmesen néznek reá. — Gyermekek, ti még kicsik vagytok nagyon. Ti nem tudjátok, amit én tudok. Ne is tudjátok meg. De nem, nem lehet. Meg kell tudnotok . . . Végig simítja kis testvére arcát. — Szegény gyermekek, ti . . . Hallgassatok reám. Bogdán Feritől hallottam. Elmondom. Édes anyánk nagyon, nagyon beteg. Rút, nagyon rút a betegsége. Epen olyan, mint amilyen a Bogdány Feri anyjáé volt. A kis jHni félénken szól közbe: — A mi mamánk is meghal? A Béla szive összeszorúl. Ezt neki nem szabad elmondania. Úgy is elég korán tudják meg. Bár nehezére esik, felel : — Nem. Ne kérdezz ilyent. Várj. Szigorúan, szinte feddően mondta ezeket. Megbánta. A kis Jani fejét oda fogja ölébe és simogatni kezdi. Befogja ki9, szepegő ajkát és tovább beszél. — Ma a Bogdán cukrot evett, pedig tudom, nem kelt el lapja. Mikor kérdeztem, honnan vette, azt felelte: Meghalt az anyám ! Nem értettem meg. Megmagyarázta. — Tudod az anyám nagy, nehéz betegségben halt meg. A te anyád is ilyen betegségben van. Sokat voltak együtt, reá ragadt. Mielőtt meghalt, meghagyta, menjek el Ripuy orvoshoz. Meghalt. Elmentem. O temettette A Kolozsvári ilás dil Kristály“ Gázmosó és Vegy tisztitó Gyár: mos, tisztit fehérneműeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tiz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. Cím: „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar. \L m_on
