Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-01 / 49. szám

K Huszonötödik évfolyam. 49-ik szám. Szatmár, 1908 december 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELRN MINDEN KEDDEN. ELŐFIZETÉS ÁRA: = AZ évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill, évre .... 3 > | Egyes szám ára IC » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, ková a Lap szellemi részére vonatkozó közlemények, tovább* előfizetések és hirdetések is küldendők : = Merni Jáeee Unyvnyondája Eötvis-atcza 6-ik *z. alatt =■= TTn.T.TRT=’t->3sr-^sr, A iwr s 76. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lap Maéiliivalatábaw a legeleeébb árak Mellett fiivétetnek. NyiHXr garraood sera 20 Oltár. Hirdetések díjjal előle fizetendők. A S2ékhelykérdés. A vármegyei bizottsági tagok azon része, melynek az az óhajtása, hogy a vármegye székhelye Nagyká­rolyból Szatmár-Nérnetibe helyeztes­sék át, csütörtökön küldöttségileg je­lent meg a miniszterelnöknél és a belügyminiszternél és átnyújtotta a memorandumot, a melyben alaposan meg van indokolva, miért akarják az áthelyezést. Nem foglalkozunk ezen 'indokok felsorolásával, hiszen ismeri azokat mindenki, 18 év óta élnek a köztudatban, s egyebet ellenük fel­hozni sem a múltban, sem a jelenben nem tudtak, minthogy ha a székhely áthelyezése tényleg elrendeltetnék, ak­kor Nagykároly városának vége volna, mert ez a tönkremenést jelentené rá nézve. Minden esetre különös felfo­gásra mutat egy olyan kérdés eldön­tésénél, a mely első sorban mégis csak a megye szempontjából bírálandó el, a hol tehát csak ennek jól felfogott érdeke jöhetne szóba, a fősulyt egy ilyen mellék körülményre fektetni, a mi különben nem is igaz, mert na­gyon szomorúan nézne ki Nagykároly városa, ha megyeszékhely nélkül meg­élni képes nem volna. Ez a szempont tehát tarthatatlan s legfeljebb mint kifogás szerepelhet azok részéröl, a kik a vitában a döntő szót kimondani illetékesek. A székhely kérdés a vármegye belügye, ahhoz Szatmár-Németi váro­sának köze nincsen, épen azért hely­telen Nagykárolyt szembeállítani vá­T A E C A. A reklám. A keretkedelmi eiti szaktanfolyamnak f. é. október 31-én tartott ünnepélyes megnyitásakor előadta: Dunay Sándor, felső keresk. isk. igazgató. (Folytatás és vége.) Pensylvánia egy temetőjében ez a feliráá olvasható: Ha nem akarsz e szo­morú hely lakójává lenni, igyál a Jones Layer-féle likőrből. Egy élelmes amerikai szerkesztő még elhunyt feleségének sírkövét sem találta alkalmatlannak arra, hogy lapjának rek­lámot csináljon. A következő siriratot vé- seté arany betűkkel a hatalmas márvány- obeliszkre: — Itt nyugszik feledhetetlen nőm . . . Halála mélyen megrendített s úgy aláásta életkedvemet, hogy öngyilkos szándékkal pisztolyt szegeztem homlokomnak. De mi­előtt a ravaszt megnyomtam volna, eszembe jutott, hogy nekem kötelességeim vannak. Igen, kötelességeim olvasóimmal, előfize­tőimmel szemben. Én ugyanis a B.ilk és Vidéke cimü lapot szerkesztem, mely enn ?k a vidéknek gazdasági érdekeit szolgálja odaadó lelkiismeretességgel és gonddal. A Balk és Vidéke a legolcsóbb napilap, nélkülözhetlen minden farmernek. A reklám figyelmessé teszi s akár­hányszor meglepi az embert az a találé­konyság, melyet e célra felhasználnak. Egy német cég azt hirdette, hogy minden pfalzi ember, ki nála 20 M. értékű rosunkkal és úgy tüntetni fel, mint két harcoló felet, a kik közül az erő­sebb a gyöngébbet elnyomni akarná. Hogy ránk nézve tagadhatatlanul ér­téket és pedig nagy értéket képviselne, ha a megye székhelye városunkban volna, az bizonyos, de minket hibáz­tatni azért, mert a megye a székhe­lyét ide akarja áthelyezni, legalább is nevetséges. A megyének autonomikus joga azzal a kérdéssel foglalkozni, arra nézve határozatot hozni, s ha csakugyan van ereje a törvénynek, azt a határozatot respektálni is kell az illetékes faktoroknak. Érezte ezt a kormány a múltban, érzi a jelenben is, s minthogy olyat tenni még sem mer, hogy a megye határozatát meg­változtassa és a kissebbségnek adjon igazat, vagy megsemmisítse és a me­gyét újabb határozat hozatalára uta­sítsa, hát mindenféle kibúvóval arra törekedett, hogy a kérdés eldöntését a jövőre utalja. Ezt tette annak idején a Szapáry- korrnány,u úgy látszik ilyenformán gon­dolkozik a mostani is. Akkor az volt a kibúvó, hogy a közigazgatás álla- mositása napirenden van és azzal együtt lesz a székhely-kérdés is meg­oldva, most pedig a kibúvó, hogy a választási törvény küszöbön áll és azzal kapcsolatosan a kerületi beosz­tásokat .is meg keli változtatni, ami­kor aztán ez a kérdés is valamelyes megoldást nyer. Egy kis cukorka is adatott azon kijelentésben, hogy a belügyminiszter méltányolja Szatmár- Németi városának jogos és komoly árut vásárol, ingyenes vasúti jegyet kap, mellyel lakóhelyéig utazhat. Erre egy másik cég a következő hir­detést tette közzé a lapokban: Minden verseny megölése végeit összes áruimat mélyen a beszerzési áron alul adom el, ezenfelül azon vidékieknek, kik 20 M.-ért vásárolnak, megtérítem vasúti költségei­ket, nagyobb vásárlásoknál 4 fogásos ebé det adok; sőt fekete kávét és jó szivart is kapnak. Hasonló reklámmal már a főváros­ban, sőt egyes vidéki városokban is talál­kozunk. Bármely fénykép után készített művészies kivitelű, életnagyságu mellkép ajándékozása már városunkban sem szokat­lan, melyet 20 K. értékben történt vásár­láskor ajánl fel egyik-másik kereskedő. Mulatságos gondolatra jött egy párisi nagykereskedő, aki iránt sokan hálatelt szívvel viseltetnek, könnyű kenyeret adván sok száz embernek, akiknek nem kell egye­bet tenni, mint Páris boulevardjain sétál­gattok és ismerősnek, ismeretlennek egya­ránt kalapemeléssel köszönni. Ezek az urak valamennyien kopaszok és a tükörsima tarkóra rá van nyomtatva a cég és por­téka ára. így válik néha előnnyé a kopasz­ság is. Egy szabónak is ugyancsak különös ötlete támadt. Felöltöztetett egy köztéren elhelyezett szobrot s a ruhára táblát tett, mely készítményeinek pazar olcsóságát és kiválóságát hirdette. Persze megbírságol­ták, de neve egy nap alatt ismertebbé lett, mintha ezreket költött volna a reklám rendes eszközeiért. igényeit, holott itt első sorban nem a városról, hanem a megyéről van 9zó és a miniszter előtt nem a város, de a vármegye jelent meg azért, hogy hozott határozatának végre érvény szereztessék. Utóbbi időben olyan hir is me­rült fel,_ mintha a kormány a válasz­tási törvénnyel kapcsolatosan elhatá­rozta volna a megyét kétfelé osztani, a mely esetben megyeszékhely ma­radna Nagykároly és megyeszékhely lenne Szatmár-Németi is. Az igaz, hogy ezzel a tervvel, ha megvaló­sulna, a székhelykérdés megoldást nyerne, de ezzel aztán csak egy töre­dékében maradna fent az ezer éve9 vármegye, azért a megoldásnak ezt a módját a memorandum nem fogadja ol, ilyen áron nem hajlandó a szék- iiely kérdés végleges rendezését magá­ivá tenni. Igazsága tudatában a több- aBg határozatának érvényesítését kő beteli. Annyi bizonyos, Kogy a minisz­teri válaszok nálunk megnyugvást nem keltettek, de azért váratlanok sem ívolt-ak. A mint a múltban, úgy a jelenben is a megye határozatának vég' rehajtását a gróf Károlyi család aka­dályozta s nagyon vérmes reményeket táplál az, a ki azt hiszi' hogy ez az akadály egykönnyen elmozdítható le­hetne. A főúri befolyás a mi ismert demokratikus világunkban mindig ha­talmas volt, de soha olyan hatalmas nem volt, mint a mai időben. Hogy pedig ez egyhamar megváltozzék, arra nagyon kevés a kilátás. Párisban nemrég egy mérnök eredeti kihirdetési automatákat konstruált. Egy nagy rikitószinü oszlopon, viaszból for­málva, sorban állanak a közélet ismert alakjai, államférfiak, irók, művészek s egy bennük elhelyezett fonográf segélyével telekiáltják az utcák ambiciózus cacao- és csokoládégyárosok neveivel, fogpiszkáló- szabó-cégekkel és hajnövesztő pomádék kai. Megtörténik majd, hogy nálunk Széli Kálmán valami kenöcsgyár cimét fogja harsogni, Wekerle Ssndor diplomáciai han gon ajánlja majd a Kugler-féle cukorkákat Apponyi Albert és Kossuth Ferenc pedig a Littke féle pezsgőnek fog propagandát csinálni. New-Yorkban és Párisban vannak sétahelyek, ahol, ha az ember ráül a lócára egy kis szúrást érez, mire hirtelen felugrik és ránéz az ülőhelyére, hogy megtudja, mi volt e kellemetlen érzés okozója s ott látja a pádon rikitó betűkkel, hogy Fein Izsák nál kitűnő varró- és gombostűket Lehet kapni.­Egy amerikai vendéglős nap-nap után egy fiatal, jól nevelt elefántot vezet tetett végig az utcákon. Az elefánt az az napi étlapot és tarifáját hordta ormá nyában. Hihetetlen és mesébe illő reklám az melyet nem régen használt egy nagy cég s mely oly feltűnést okozott, hogy a világ összes lapjai átvették. Ezek egyike a kö­vetkezőkép ir róla : Londonban tavaly az első bál volt. Előkelő közönség volt jelen. A politika, tudomány és művész világ szá­mos előkelősége tüntette ki látogatásával Nem tulajdonítunk nagy fontos- ágot a Justh Gyula kijelentésének,'a Kinél a küldöttség szintén tisztelgett, de azért mégis jól esett azt hallani, mert abból az igazság szólott és köz­vetlen azok körében, akik az igazságot elakarják temetni. Ki vau benne mondva, logy a vármegye autonomikus joga a felett határozni, hol legyen a szék­helye s miután a vármegye többsége ezt már elhatározta, ezen határozatát tiszteletben tartani mindenkinek köte­lessége. Jöhet idő, mikor ez a kijelen­tés nagyobb értéket fog képviselni, mint a jelenben, a mikor az értéke csak annyi, hogy magas helyről hang­zott el és igy meghallották azok is, a kiknél a vármegye többsége eddig mindig süket fülekre talált. A küldöttség tehát hiztató ered­mény nélkül jött vissza, hanem ez ne csüggesszen el senkit, most a mikor annyi év után ismét megindult az akció, az első lépésre nem is lehetett várni mindjárt a teljes eredményt. A feladat most már az, hogy nem szabad pihenni hagyni az eszmét és várni ismét 18 évet, hanem felszínen kell tartani és a legelső alkalmat megragadni, a mikor a kormány figyel­meztetendő lesz, hogy a határozott választ megadja. A miniszterek azt Ígérték, hogy tanulmányozni fogják az ügyet, a mikor tehát elmúlik annyi idő, a mennyi a tanulmányozásra, még a belügyminiszter ebbeli alapos­ságát is figyelembe véve, elegendő, újból kopogtatni kell a kegyelmes urak aj­taján, egy szóval kiabálni minél töb­az estét. A közönség körében közfelt ünést keltett 12 szebbnél-szebb leány, akik mind fehér ruhában voltak. A kisasszonyokat egy idősebb ur kisérte és velük volt City előkelő közjegyzője is. A leányokat persze jól megtáncoltatták az ifjak. Egy percig sem piheni egyik sem. Az első félóra után a leányok két kísérőjük társaságában ki­vonultak a teremből. Az ifjak pedig vár- tak-vártak. Egy kínosan hosszú félóra után végre megjelent a 12 bájos teremtés rózsa­színű ruhában. A csodálkozás kifejezése ült minden arcon és az ifjak örvendetes meg­lepetéssel siettek a 12 gráciához. A kis­asszonyok pedig újra táncoltak. Arcuk kipirult, keblük pihegett és boldogság ra­gyogott az arcukról. De csak egy félóráig, Aztán megint eltűntek s ismét visszajöttek a legpazarabb nilusi zöld ruhában. Az ifjak már most bolondultak, a közönség bámult, az estén jelenvolt többi kisasszonyok pjdig petrezselymei árultak. Az éj folyamán tíz­szer tűnt el a 12 kisasszony s ugyanannyi­szor más-másszinü ruhában jöttek vissza. A legszebb ibolyaszin, az ég kékje, a bár­sonyos sötét vörös s egyéb szebbnél-szebb szin pompázott ruhájukon. A kíváncsiság tetőpontját érte. Mindenki szerette volna tudni kicsodák. A publikum ostromolta a két kísérőt. Végre a közjegyző felolvasott egy iratot: „En, Armstrong James közjegyző, pecsétemmel és aláírásommal hitelesen bi­zonyltom, hogy X. kisasszonyok ruhája (itt 12 név következik) dec. hó 17-ét követő éjszakán tízszer váltotta szinét. Egyszersmind bizonyítom, hogy a ruhák A Kolozsvári >u $1* Gázmosó és Vegy tisztitó Gyár: 1 tette ®A Kristály mos, tisztit fehérnemüeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tíz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza Cim: „KRISTÁLY“ Qözmosó Gyárt Kolozsvár. PálvandvAi»

Next

/
Thumbnails
Contents