Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-24 / 48. szám
TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. kffiGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre . . . S kor. I Negyedévre I kor. 58 ÜL Fél évre . . : . 3 » | Egyes szán? ára' M » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. < SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére voaatkeaé közlemények, továbbá előfizetések éa hirdetések is küldendők: = Mtrvai lánw Usyvnyosalája EiMt-eteza Sík u. alatt. =■= TELEFON«ZÁM : 7Ä. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Megint a kivándorlásról. Erről a dologról nem lehet eleget írni. A múlt években úgy a vidéki, mint fővárosi sajtó tele volt panasszal, a nagymérvű kivándorlás miatt. Sokat Írtak, sokat tanácskoztak e dologban, de a gyógyító irt a bajra még eddig nem fedezték fel. Vagy ha f?1 .is fedezték, mert sün. .Mindent ajáu az igazit nem karolják fel úgy*- ■% yint kellene. Sokan voltak kik az amerikai kivándorlás megszüntetését vagy legalább nagymérvű korlátozását magától Amerikától várták. Az amerikai köz- gazdasági viszonyok megváltozásában keresték kulcsát a dolog megoldásának. És nem ok nélkül Amerika eddig képes volt, egy egyszerű nyers emberi munka erőért naponta : 6—10—14 K.-t fizetni. Holott nálunk, ugyanaz a munkaerő 3 korona makszimális bérért is alig érvényesülhetett. Ezen óriási dife- renciális állapotot, a gondolkodó fők, dacára Amerikának ami állapotunkhoz képest sokkal fejlettebb közgazdasági viszonyainak, mégsem tartották egészséges állapotnak. Különös is volt. Egyszerű napszámos átlag megkeresett 10 koronát naponta, mig nálunk hányadik diplomás emberre esik naponta ily keresmény ? Akik az ottani viszonyok megváltozását várták, nem csalódtak A múlt. évben hirtelen —- és ez a hiba —- tényleg megváltoztak a kereseti viszonyok. Egyszerre csak észrevettük, hogy ami kivándorló honfitársaink, egy j darabig szállangóztak, azután egy kissé tömegesebbben jöttek vissza elhagyott hazájukba. Egy idő óta á visszaván- dorlás megszűnt. Mármost ha egy kissé számba vesszük a vissza vándorolta- kat, a vissza vándorlás feletti öröíhünk mindjárt megcsappan, mivel kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a tényleg kivándoroltaknak fele sem érkezett vissza. Hogy mért? az ok felett talán lehetne vitatkozni is, de a valószinü ok az, hogy egy részüknek nem volt annyi tehetségük sem már, hogy vissza jöjjenek. A másik részük és ez a dolognak igen komoly oldala, azt gondolták, mire törekedjünk haza. is menni, mert otthon sem építhetnénk várakat inkább maradunk itt, hátha a viszonyok megint jóra fordulnak. Mint emlitém az ottani kereseti viszonyok hirtelen változtak a mi javunkra vagyis úgy, hogy megindították a visszavándorlást. Ez kitűnik onnét is, hogy ritka visszavándorló volt az, aki száz, ötszáz korona kész pénzzel érkezhetett vissza. Sokan útiköltségeik egy részét kölcsön kérték és csak így láthatták viszont az elhagyott hazát. Az ok pedig: hogy ott minden gazdasági ténykedés megcsappant a vállalkozás lejebb hagyott, amint a haza vándoroltak is beszélik, az elnök választás közeledése volt. Tehát nem állandó természetű rendszer változás. Amily hirtelen változás volt ami javunkon, úgylátszik oly hirtelen változás lesz kárunkra is. Csekélységem már évek óta foglalkozom nyilvánosan a kivándorlásból eredő bajokkal, de annyira még sem vagyok tájékozott, mint sajnos egyes értelmesebb vissza vándorlott arról, hogy az elnök választás mily kihatással van az amerikai kereseti viszonyok fejlődésére. Valamelyik nap, az elnök választás idején beszélgetést folytattam, egy fiatal értelmes visszavándorlottal a mostani viszonyokról. Egyszer csak felteszi a kérdést: Meg volt már Amerikában az elnök választás? Meglepődtem és kérdeztem ; mit érdekli az ötét ? Hogyne érdekelne feleli, mivel ha a mostani elnököt választják meg, újra urak leszünk. Megint lesz esengö dollár elég. Mig ha ellenfelét „Brihánt“ (Bryhan) választják meg, jaj nekünk, többet nincs mit keresnünk Amerikában. Hát akkor én örvendtem, hogy nem a mostani elnököt választották meg. 0 pedig elszomorodott. Azóta meg éa szomorodtam el s ő bizonyosan felvidult, met bizonyosan megtudta már, hogy oly elnököt választottak ki a régi elnöknek kreatúrája s ki az ö közgazdasági politikáját fogja folytatni. Egyébiránt az ottani közgazdasági viszonyokról és az elnök választásból kifolyó viszonyokról úgy beszélt, mint egy kis amerikai nemzetgazdász. Az én emberein okoskodása nekem szeget ütött a fejembe. Kezdtem magam is a dolog iránt érdeklődni. Sajnos arra a tapasztalatra jöttem, hogy a vissza vándorlottak között élénk érintkezés és tanácskozás mutatkozik. Újból csapatostul készülnek a kivándorlásra. Egy nehány már harmadizben el is ment. Nem kell csak egy jó biztató levél Amerikából s újra néptelenek maradnak a hajdani tejjel, mézzel folyó magyar községek. És amilyen a kép egyik községben, körülbelül rá illik a többire is. A kik a néppel s annak ügyeivel, bajaival foglalkozunk, már régen tudjuk, hogy az oly egyén, aki Amerika kenyerét megkóstolta, ami közgazdasági életünkre nézve elveszett. Kimegy Amerikába, megkeres egy pár száz koronát haza küldi és a szülőföld és családi fészek vonzó erejénél fogva ő is haza jön. De miután itthon elmenetelével, összetépte összes gazdálkodási és kereseti összeköttetéseit, otthon ül, néz fel és le, mig keserves garasai tartanak. Azután ismét felszedi a sátorfát s indul a nagyvilágnak. Példák erre, a harmadszori kivándorlások. A szegény tudatlan ember nem tud számítani. Nem számol elsősorban azzal, hogy Amerika kiszipolyozza fizikai erejét, nem számol, hogy a gyakori és oly nagy utakkal mennyi pénzt, időt és egészséget pocsékol el s nem tudja felállítani a mérleget, hogy hát tényleg mennyivel gyarapodott volna, ahol megélhetett volna, mint megéltek az ősei is. Mindezekről most már hiába beszélünk a munkás népnek. Annak vannak vágyai, annak vannak igényei, melyeT A E C A. A reklám. A kereskedelmi esti szaktanfolyamnak f. 4. október 31-én tartott ünnepélyes megnyitásakor előadta: Dunay Sándor, felsó keresk. isk. igazgató. (Folytatás.) Egyetlenegy sem menekült. Kivéve a kapitányt, ki 8 órai úszással a parthoz vergődött. De a part közvetlen közelében őt is cserbe hagyta az ereje s kétségtelenül a hullám sirba temetkezett volna, ha egy jótékony hullám a partra nem veti. A Fildzsi szigetek partján feküdt eszmélet nélkül a bátor, a rettenhetlen tengerész. Ennek a szigetnek a lakói tudvalevőleg emberevők, kik miden vihardu- lás után kimennek a partra megnézni, nem dobott-e ki valami zsákmányt a vihar. A vihart másnap mosolygó nyári nap követte s az emberevők ott találták a kapitányt a parti fűben elterülve. Szemükben megcsillant az alattomos vágy, hogy megegyék a szerencsétlen tengerészt. Halkan közrefogták az alvó embert. Felemelték köbaltájukat s a szokásos harci orditással már rá akarták magukat vetni. De az éktelen orditás felébresztette az elalélt kapitányt, kinyújtotta lábait és felült. Ebben a pillanatban a vadak mind térdre hullottak, majd vállukra emelték a kapitányt és elvitték a királyi kunyhóba, hol trónra ültetve, királyuknak kiáltották ki. Felmerül a kérdés, hogy honnan a változás, a vadaknak ez a megszelidülése ? Magyarázata a következő : A földön elterülve fekvő kapitány közelében állott az emberevők durvafa- ragásu köbálványa. Abban a pillanatban, amelyber Mister Mortimer felébredve lábát kinyújtotta, cipőjének fényében visz- szatükröződött a kőbálvány. Ezt a vadak az Eg intésének tekintették s azért kegyelmeztek meg nemcsak életének, hanem trónusra is emelték. Ezek után mindenki elképzelheti, hogy micsoda Kitűnő minőségű cipőlakk lehetett az, melyet a kapitány használt s amely 8 órai sósvizben való ázás után így megtartotta fényét. Ilyen cipölakk kapható Filadelfiában, Kanbey és Társa gyárában. Hát nem igazi irói leleményesség az, mely ezt a reklámot koncipiálta? És most azt kérdezzük, ha — ami valószinü — a Kanbey és Társa cipölakk ja csakugyan jó minőségű, ez a furfangos, szinte humbug- izü reklám tett-e kárt valakinek ? Ellenkezőleg. Hasznot hajtott s a vevők jó és olcsó cipőlakkot kaptak. A reklám poémák netovábbja a következő zseniális mese, melyről «gyík New-Yprki lap, a -Times tesz említést. Cime: A varázsfa, Blach és Fidsi szigetek buzgó hittérítője kiszenvedett. Épen felfalták maradékait a kannibálok, amikor fogadott fia, Tongorázó odalépett a meggyilkolt pap leányához, aki szépséges volt, mint a tavasz virága s igy zzólt hozzá: — Meg foglak védeni. — És nem tűröd, hogy a gaz honfitársaid megegyenek.— Nem . . . azaz egy feltétel alatt. — És az ? •— Ha feleségem leszel. — Azt nem, inkább egyél meg. Szólt és elborzadt. Tongorázó a kunyhóhoz láncolta és elment dörmögve, mondván: holnap megeszlek. Leszállt az éj. A vihar kitört. A tenger csapdosta a sziklákat és a szélvész gyökerestül tépte ki a fákat. Borzasztó idő volt. Egy titokzatos alak suhant a kikötött leányhoz. Ez megijedt. — Tongorázó te vagy ? — Nem, felelt az idegen. Én Lulu vagyok és meg akarlak menteni. — Nem lehet, zokogott a leány, vasláncon vagyok. Lulunak megvillant a szeme és egy nagy villogó kést húzott ki zsebéből. — Le fogom vágni a karodat, sziszegte ... Itt megakadt a história. Azután utána van Írva: Aki a folytatását akarja olvasni, vegye meg a Robinson & Co.-féle suvikszot, annak a skatulyáján meg van a történet vége. És volt sok rémdráma kedvelő szo- bacicus, aki megvette a folytatásos su vikszot, habár mind a inai napig senki sem tudja, hogy a borzalmas históriának miért „A varázsfa“ a cime. Ily alakba öltöztetve, természetesen mindig nagyobb hatása lesz a reklámnak, több olvasója támad mintha száraz adatok felsorolására szorítkozik. A reklámba is lehet és kell melegséget önteni. Feltűnést okoznak és megnevettetnek bennünket az u. n. kuriózum és sokoldalú reklámok, melyeket vagy szándékosan, vagy naivságból Írnak. Álljon itt egy nehány : Nagyon érdekes a düsseldorfi Wilhelm reklám rakétája, mely villogó betűket szór a levegőbe s e betűk cégek és portékák neveit adják ki. Amikor a nap lenyugszik s az est beáll, akkor felsistereg egy ilyen rakéta és az égből alápirosló tűz betűk hirdetik, hogy a zabkakao a legegészségesebb ital és hogy Hablicht Sámuelnél 20 koronáért kapható egy vadonatúj férfiöltözet, vagy a Zacherlin poloska irtót, a tiszaujlaki bajuszpedrőt és a budai keserüvizet énekli meg a sétáló utcai közönség mulatságára. Amerikában most a töknek van nagy szerepe a reklám terén. A tökökre, amikor még fejlődésben vannak, mindenféle ajánlásokat karcolnak, úgy, hogy mikor leszedik s a kirakatokba rakják, ilyenféléket olvashatni rajtuk: „X piluláli minden bajt- meggyógyítanak I“ „Y szappanja még a szerecsent is fehérre mossa 1“ „Z kersskedö itatós papírja jobban iszik, mint a víziló 1“ Égy helybeli lapban megjelent alábbi reklámra tettek figyelmessé: „Fáj a fogad ? Fáj biz e 1 Bakcsi Döme szájvize S ugyanannak fogpora ________Rossz fogaknak doktora.“ A K olozsvári „Kristály“ Gőzmosó és Vegytisztító Gyár: Cim: mos, tisztit fehérneműeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. Tiz koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. „KRISTÁLY“ Gözmoső Gyár, Kolozsvár. Pályaudvar.
