Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-02-04 / 6. szám
0SATHÁB ÉSVIDÉKE. adóhivatalhoz biztosíték képen lehelyezett értékpapírokat zálogosította el, és vagy két ezer korona értékű, értékpapírt kért kölcsön André Királytól is s ezek összegével fedezte a hiányt. Az 1907-iki nagy rovancsoláskor az aranypénz tekercsek közzül véletlenül éppen azokat vizsgálták meg, amelyekben tiszta arany maradt. A letétbe helyezett értékpapírokat nem vezette be a naplóba, így aztán nem is tette azokat a pénztárba, hanem magánál tartotta. Az értékpapírok közzül egyet lejárt váltóadósságdnak fizetése végett zálogosított el, egyet pedig azért, hogy a hiány pótlására pénzt kapjon. A másik két kötvényt csak azért vitte magával, .mikor a sikkasztás kiderülése előtt Szatmári-ól elutazott, hogy ne találják eset leg a fiókjában, de nem akarta azokat eltulajdonítani. Ezután megtekintette vádlott a főtárgyalásra beszerzett adóhivatali naplókat, száinadá«okat és jegyzékeket. Elismeri, hogy a Pétrrffy Gyula tanár fizetéséből a temesvári tisztviselőegylet részére négy ízben levont 80—80 koronát, összesen 320 koronát szintán elsikkasztotta, illetőleg a postán nem küldte el. Nem tudja, az illetékes adóhivatali tisztviselők bevezették-e e/en tételt, de ő maga azt nem irta be az általa vezetett kézi jegyzékbe. A szintén hiányzó 21 korona 80 fillér lűtési átalány eltűnésére nézve nem tud felvilágosítást adni. Vádlott után a bíróság a szakértőt hallgatta ki az adóhivatali pénztári naplóra és az adótárnok által vezetett kézi jegyzékre nézve. A szakértő előadja, hogy a pénztárnok kézi jegyzéke a hivatali kezelésben nagy fontossággal bir, mert ennek és az ellenőr által vezetett pénztári naplónak összeegyeztetéséből állapítható meg a bevétel és kiadás tételeinek helyessége. De a kézi jegyzék alapján, a kézi jegyzék tételeinek meg- hamisitasával a sikkasztást nem lehet elpalástolni. A napló és az adótárnoki kézjegyzék egyezik is minden esetben. Majd Nagy Tamás helyettes pénz- ügyigazgatót, aki a sikkasztás felfedezésekor a rovancsolást vezette, hallgatta ki tanukéot a bíróság. Nagy Tamás előadja, hogy az adóhivatali ellenőrtől kapott távirati értesítés folytán, mint a pénzügyigazgatóságnál akkor hivatali szolgálatban álló rangidős tisztviselő, azonnal átjött Szatmárra és a pénztár helyzetét megvizsgálva, 13.000 korona pénzbeli hiányt konstatáltak, amenyi- bea a tekercsekben az aranyok nagy része nikkel-pénzzel volt helyettesítve. Továbbá egészen más hiányokat is fedeztek fel. Például eltűntek az egyes tisztviselők fizetésé bői tartozásokba levont összegek, így derűit ki a PéterfFy-féle 320 korona eltűnése is. Tanú aztán a hozzáintézett kérdésekre előadja, hogy az ellenőr köteles a pénztárnoki jegyzéket és az ellenőri náplót össze- gyeztétni és figyelemmel lenni urra, hogy hiány ne legyen. A vizsgálat megállapította, hogy a pénztárnok jegyzéke és az ellenőr naplója állandóan egyezett. A sikkasztás akképen történhetett, hogy az adótárnok a jegyzékbe bevezette uz elsikkasztott értékeket, de azokat nem juttatta rendeltetési helyükre. Az adóhivatali postakönyv elküldendő pénzbeli tételeit az illetékes tisztviselők vezették be. Az elküldött pénzekről szóló vevényeket aztán valószínűleg együvé tette az adótárnok. így történhetett, hogy a bevezetett, de el nem küldött tételek nem fedeztettek föl. A vádlott itt megkérdeztetvén, kijelenti, hogy azok az adóhivatali tisztviselők, akiknek a reszortjából küldettek az egyes pénzösszegek, a pénzről érkező ve- vényt beiktatták és a megfelelő csomóba helyezték. Volt olyan tétel, amelyet a beírás után nem adott ki a postára menő szolgának. Ha valahonnan sürgetés jött az el nem küldött pénz iránt, addig nem válaszolt, nqig a postahivatalhoz kérdést nem intézett, vájjon fel lettek-e adva az illető összegek. De a pénzt azért kiadásba tette. Ezután /a bíróság elrendelte a Nagy Tamás meghltelesitését. Most Kádas József adóhivatali ellenőrt hallgatta ki a bíróság. Az általános kérdések után tanú kijelenti, hogy, bár anyagi károsodást szenved a Pap Gyula sikkasztásából kifolyólag, iránta nem táplál haragot. Előadja ezután, hogy a napi zárlatnál mindig megállapítja az ellenőr, hogy mennyi volt a bevétel és mennyi a kiadás és megállapítja, hogy mennyi pénzt kell betenni a pénztárba. Ez a pénz mindig meg volt és be volt helyezve a pénztárba. A napi vizsgálatkor mindig meg voltak az aranyak is, tehát csak úgy tudja a nikkel-pénzzel való kicserélést megmagyarázni, hogy az adótár- nok a zárlat után csinálta a cserét. A kérdéses értékpapírok letétbe helyezéséről nem volt tudomása, mert a letétbe helyezésről a a nyugtát nem íratta vele alá az adótárnok. A pénztárnok kézi jegyzéke és a napló végösszegben mindig egyeztek. Teljes bizalommal viseltetett a pénztárnok iránt, mert a naponkénti számadások egyeztek és a zárlatoknál a pénz mindig hiánytalan volt. Kádas Józsefet vallomására megesketvén a bíróság, C s á n y i Lajos ellenőrhelyettest hallgatták ki. Mikor ő helyettesítette az ellenőrt, akkor is rendben voltak u napi számadások és meg volt a naponta bevételezett pénz. Tanú megbitelesitését u biróság nem tartotta szükségesnek: Ruprecht Sándor és Juhász Gedeon adótisztek mint tanuk előudják, hogy az egyes elküldendő posta tételeket az illetékes tisztviselők vezetik be, a pénz elküldésének ellenőrzése azonban nem tartozik uz adótisztekre. V a n y e k szakértő konstatálja, hogy a PéterfFy-féle pénz nem saját elnevezése alatt, hanem mint egy, a temesvári bankhoz elküldendő összeg van a jegyzékben bevezetve. Ezután dr. T a n ó d i Endre védő indítványára elrendeli a biróság a bizonyítási eljárás kiegészítéséül André Károiy bank- pénztárnok kihallgatását, a ki előadja, hogy a Pupp Gyula által a gazdasági és iparbankban elzálogosított értékpapírok a kiváltásig tetemes százalékot, mintegy 10 per-' centet, kamatoztak. Ezzel a bizonyítási eljárást az elnök befejezettnek jelentvén ki, ismertette, hogy Papp Gyula mint tisztviselő jó minősítéssel bir a minősítési táblázatban. Most az ügyész mondotta el vádbeszédét. Pap Gyula mint az állam jól dotált tisztviselője, súlyosan megfeledkezett magáról, mikor nem a szükségtől hajtva, hanem bűnös könnyelműségből, hivatalos esküjének megszegésével, a rája bízott hivatalos pénzt és értékeket hűtlenül kezelte és abból hosz- szabb idő alatt tetemes összeget elsikkasztott. Cselekedetével a büntető törvény 462. §-ának 2. bekezdése szerint minősítendő hivatali sikkasztás bűntettét követte el. Indítványozza tehát, hogy a biróság az említett szakasz alapján mondja ki Pap Gyulát bűnösnek és mondjon felette ítéletet. A kir. ügyész után dr. T a n ó d y Endre tartotta meg jogi érvekben gazdag, nagyszabású védőbeszédét, mely nem csak u vádlottra, de még a jelenlévő kis számú közönségre is nagy hatással volt. A tisztviselők nyomorúságos helyzetéről, vádlott nugytagu családjáról, az ezekből eredő könnyelmű adósságcsinálásról beszélt. Szép szavakkal ecsetelte, milyen nagy csábítók u. rideg hivatalban a százezreket képviselő arany tekercsek, a mikor odahaza alíg^van néhány korona. Majd igyekezett kimutatni hogy emberi szempontból kell vádlott bűnéi elbírálni, nem pedig a szigorú,, élettelen paragrafusok szemüvegén át nézni. Ez esetben az állam nem hogy károsult volna, sőt ellenkezőleg: nyert Nemcsak a kár térült meg, de vádlott elvesztette nyugdíj jogo sultságát; nemcsak nyugdijat nem kap Öregségére, de a nyugdíj alapra befizetett ösz- szeg is az államé lesz. Vádlott a kényszerűség hatása s azon biztos reményben nyúlt az állam pénzéhez, hogy alkalma.lesz viosza- tenni a hiányzó összeget. Kérte a bíróságot vegye tekintetbe az ellenőrzés lanyhaságát, mi nagyban előidézte a bűnt. Csak hivatali vétség elkövetésében kéri védencét bűnösnek kimondani, A védbeszéd elhangzása után elnök felszóllitotta vádlottat, akar-e védelmére még valamit felhozni. Papp Gyula nem-mel felelt, mire a törvényszék ítélethozatalra vonult vissza. A közönség legnagyobb meglepetésére azonban néhány perc múlva a biróság visszajött a tárgyaló terembe s elnök kijelentette, hogy az Ítéletet másnap kedden d. e. 9 órakor hirdeti ki. Kedd, február 4. Elnök a tárgyalást délelőtt 9 órákor megnyitja s vádlott elővezetése után kihir deti a biróság ítéletét. Az Ítélet. A kir. törvényszék Gyulát a büntető törvénykönyv 465J. §. 1„ bekezdése alá eső és ugyanazon .szakasz 2? pontja szerint büntetendő folytatólagosan ^követett hivatali sikkasztás bűntettében jfünösnek mondta ki és e/ért őt a 462. §. 2.]fp. szerint, azonban a Süntető törv. könyjr 92. §-ának alkalmazásával 1908. évi február 3.-áfól számított égy évi ős hat hónapi börtönre mint fő- és három évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogainak ugyanannyi időre való felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre, Ítélte, a büntetésből azonban a vizsgálati fogságban töltött 2 hónapot és 14 napot kitöltöttnek vette; kötelezte továbbá az elsikkasztott pénzek és értékek, valamint uz eddig felmerült és ezután felmerülendő eljárási költségek megfizetésére, mindezen ősz- szegeket azonban egyelőre behajthatutlanok- nak nyilvánítja. Az Ítélet a pénzügymini-z teriuramal és a nagy károlyi pénzügyigez- gatósággai közöltetni fog. Az ítélet indokolása szerint a biróság súlyosító körülménynek vette, hogy Pap Gyula a sikkasztást hosszabb idő alatt é-> több i/.ben követte el s ezen / hosszabb idő alatt módjában állott volna tettének súlyát higgadtan megfontolni. Enyhítő körülményül tekintette a. biróság a vádlott büntetlen előéletét, beismerését, valamint azt, hogy a vádlott nagy családja reá nézve a megélhetést nehezebbé tette; továbbá, hogy az André Károlytól kapott kötvényeket törlesztési kamatokra használta föl. Az ítéletben u kir. ügyész és div Tanódi védő megnyugodtak. Pap Gyula uz ítéletet megtörtén hallgatta végig s az elnök kérdésére csöndesen azt válaszolta, hogy ő is megnyugszik az Ítéletben. Ennélfogva a biróság az Ítéletet jogerősnek mondotta ki. Ezzel ez a szomorú s általános érdeklődést keltett bűnügy befejezést nyert. A közös konyháról. A közös konyha tagjai közzül többen azon kéréssel fordultak hozzánk, miszerint cáfoljuk meg a „Szumos“ .vasárnapi azon hírét, hogy a tagok a közös konyha füstjével nincsenek megelégedve. Mi ezen kérelemnek annál is inkább készséggel adunk helyet, mert magunk is érdeklődtünk e panaszok valótlansága felől, sőt személyesen is .meggyőződtünk az ételek ízletességéről. A konyhabeli reud s tisztaság, a kiosztás pontossága és gyorsasága pedig határozottan bámulatba ejtett bennünket. Hogy hu az első napokbau fordul is elő panasz, azon csodálkozni sem szabad egy. ilyen uj intézménynél, melyet mindaddig, mig annak életrevalósága felől meggyőződést nem szereztünk, inkább támogatni, mint támadni kellene. Állításunk mellett bizonyít e levél is : Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 A „Szamos“ legközelebbi számában a csak e hó 1-én megnyílt közös konyha által kiszolgáltatott ételekről kedvezőtlen bi- rálát jelent meg. Ezen hasznos intézmény érdekében nem hagyhatom említés nélkül, bogy a közös konyha által részemre ez ideig kiszolgáltatott ételek úgy miuőség, mint mennyiség tekintetében, úgy a magam, mint családom legteljesebb megelégedését vívták ki, az igazán pontos kiszolgáltatás pedig a legnugyobb dicséretet érdemli Ugyanezt hallottam a szövetkezet mindazon tagjaitól, a kikkel e tárgyban beszéltem. A kezdet nehézségei különben sehol sem kerülhetők el, — s ha megtörtént, •— mert senki jóhiszemű állítását nem akarom kétségbe vonni, hogy valaki, akinek részére már az utólján tálaltak, nem kapott olyan minőségű, és azon ételeket, amilyeneket és amelyeket mások kaptak, ez csak annak tulajdonítható, hogy a személyzet az adagolásban még nem volt elég gyakorlott, s a levest szaporítással, a húst egyébbel kellett pótolni. Hallottam esetet, hogy más hasonló intézménynél az első napokon még d. u. 4 órakor is folyt a tálalás, a miatt, hogy a kevés mennyiségben készített ételek mellett — a kiosztás egyrészének megtörténte után — újabb ételeket kellett előállítani, hogy mindenki kielégíthető legyen. Csak u legnagyobb elismerés illetheti szövetkezetünk igazgutóját és személyzetét, hogy nálunk az ételek minősége, mennyisége és kiszolgáltatása az első napon is, azóta is a szövetkezeti tagok legnagyobb részének teljes megelégedését érdemelte ki. Különben pedig, bogy e valóban hasznos és pártolásra méltó intézményt fenn tarthassuk, azt hiszem, a szövetkezet tagjai nagy részének az óhajtását tolmácsolom, hu a helyi lapokat is, a szövetkezet egyes tagjait is türelemre, — olykor elnézésre s mindenekfelett jó akaró bírálatra kérem. • A „Szamos“-1 informáló szövetkezeti tag különben, a mint értesülve vagyok — teljes elégtételt nyert, mert a főzőnő — ki a hibát elkövette — el lett bocsátva. Szatmári, 1908. február 4-éu. jBakó La j osné szövetkezeti tag. MULATSÁGOK. — A protestáns-bál, városunk s a vidék elite-bálju szombaton este zajlott le a Pannónia nagytermében. A rendezőség a siker .érdekében mindent elkövetett s nem hiába. Olyan kedv uralkodott ezen a bálon, amilyet csak ritkán lehet látni. Ott voltak: Asszonyok: Dr. Jármy Béláné, Both főhgyné és nővére, Jéger Kálmánná, Gyeoe Károlyné, Gyeue Pálné, Nagy Elekné, Uray Gézáué, Kölcsey Gáborné, Böszörményi Józsefné, Mándy Zoltánná, Boer Endréné, dr. Kölcsey Ferencné, Galgóczy Jenőnó, Havel Károlyné, Bakó Gyuláné, Szegedy Antal- né, Madarassy Sándorné, Bay Bertalanná, Kovács Gyu|áné, dr. Vajay Ká j rolyné, Jármy Miklósné, Luby Lajosné, Ga- t lénffy Jánosné, Leitner Etnilné, Tóth Mórné, * Jármy Audorné, Boros Zoltánná, Kölcsey Jánosné, iUray Dezsőné, Biky Károlyné, Leányok: Jéger Rózsika, Gyene Mariska, Nagy L°onka, Uray Olga, Böszörményi Mariska, Mándy Giziké, Uray Margit, Boer nővérek, Kölcsey Cella, Havel Ada, Bakó Zsófikn, Jékey Ilona, Nagy uŐVéjrek, Maróthy nővérek, Gajzágó Ilus, Kovács nővérek, Vajay Irénke, Jármy Gizella, Luby Margit, Tóth Jutiska, Jármy Marku, Boros nővérek, Hanák CIotild, Böszörményi Kata, Biky Kornélka, Vad Viola. — Vasutasok tánomulats&ga. A magyar szent korona országai Vasutas Szövetségének helybeli kerülete által folyó hó 22-én tartandó, hangversennyel egybekötött táncmulatságára, serényen folynak az előkészületek. A hangversenyen leendő közreműködésre oly kiváló erőket sikerült megnyerni, akiknek szereplése az erkölcsi sikert biztosítja. Tekintve uzon általános érdeklődést, mely úgy a városban, mint a vidéken' mutatkozik ezen táncmulatság iránt, az. anyagiak terén is a legszebb siker várható. A meghívók a napokban küldetnek szét. — As Iparos-otthon vasárnap este jól sikerült bált rendezett a Pannóniában. Természetesen a jókedv erről a mulatságról sem hiányzott. — Deák Kálmán-asztaltársaság február hó 16-án,. vasárnap a Vigadó termeiben a szegénysorsu és árva ■ gyermekek segélyezésére létesített alap javára jótékony; célú, világpostával egybekötött zártkörű táncvigalmat rendez. Kezdete este fél 8! órakor. Belépő-díj személyenkint 1 K 40 fill. Karzatjegy l-ső sor 60.. fillér, karzatjegy 2-ik sor 40 fillér. — A tűzoltók álarcos bálja az idén is mesésen sikerült. Nagyon sokan voltak a Vigadóban, úgy, hogy táncolni alig lehetett. De hiszen ezen u bálon nem is a tánc a fő, hanem a flirtelés, n .tréfálózás, a kacagás. No és ebben volt is része ti jelenlevőknek. A, tiszta bevétel circa 600 korona. Szinház. Kedden és s z e r dán újra ünnepi hangulat volt a színházban. A nézőtéré a épugy mint a színpadon. Haller Irma, ez az istenadta báj- és kedvességgel megajándékozott primadonna vendégszerepelt a Gül Babában és Bob Hercegben. A közönség mindkét e;stén zsúfolásig megtöltötte a színházat és lelkesen tapsolt kedvencének, kinek tisztelői csokrokkal is kedveskedtek. Csodás művésznő ez az örökösen mosolygó leány, kivel, a mint a színre lép, tele van a színpad, akinek minden jól illik, aki mindent megtud csinálni és suggesztiv kedvességével nemcsak a közönséget, de szereplőtársait is fel tudja villanyozni. Páratlanul kedves alakítása volt úgy G á b o r diák, mint B o b. Énekszámait, táncait többször kellett megismételnie, A többi szereplők is mind igyekeztek az est fényét emelni s felkelő napjuk melegében sütkérezni. Mert hát H a 1 1 e r r ő 1 úgy beszélnek, mint színtársulatunk uj napjáról, primadonnájáról. Fájdalom, a könnyen hivök nagyon hamar ki fognak ábrándulni. Nem Haller Irmából, hanem a Krémer Ígéreteiből, ö ugyanis azt hireszteli, hogy Haliért mint tagot szerződtette virágvasárnapig. Tagadom. E hó 15.-től március 15-ig megnyerte vendégszereplésre. Tette pedig ezt azért, hogy a bizottság- és a nagy közönséggel elhitesse, milyen nagy áldozatra kész. Egyet teszünk száz ellen, hogy ha a színházat meg is kapja, Haliért nem szerződteti. Ha pedig szerződteti, mellette olyan ölesó és természetesen rossz gárdát szervez, hogy csak úgy szédül bele a publikum. De hiszen ez természetes is, mert. a szatmári színház nem bir meg ilyen drága művésznőt. S mit érünk az ő szerződtetésével, ha a többi csak olyan halvány, kisérö árny lesz mellette? Ha mig az ő játékában gyönyörködünk, szép hangját élvezzük — az árnyak miatt bosz- szankodjunk ? Krémernek ez az eljárása is a mi ál- litát-unk mellett bizonyít. Bátran merjük újra hangoztatni, hogy neki nincs szervező képessége. Neki most sem első, hanem másod és harmad subretet kellene hozni. Komáromy ellen senkinek semmi kifogása, ellenben annál alaposabb a többi ellen. Nem akarunk jósolgatni, de ha Krémer megválasztása sikerül, három hosszú esztendőre tönkre lesz téve a színházunk. Mert hogy ő három évig még minden áron itt akar maradni, annak nincsen más oka, mint az, hogy három év múlva teljes nyugdijat fog kapni, s ezt a pár évet biztosítani akarja magának. Azért ígér most tücsköt, bogarat, akarja szerződtetni Haliért, Komlósyt, s a jó ég tudja még kit. Ismerjük már az ő ígéreteit. Ha eddig. nem tartotta be, hogy tartsa meg most, amikor úgyis nyugdíjba készü ?! Hát van olyan jó bolond, ki neki elhiszi, hogy ■ még újabb befektetéseket fog eszközölni?
