Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-09-15 / 38. szám
S2ATMÁR ÉS VIDÉKE. A Széchenyi Társulat nagygyűlése. A Széchenyi Társulat őszi nagygyűlésének előkészítésére kiküldött bizottság f. hó 14.-én d. u. 5 órakor u városháza kistermében dr. Falnssy Árpád főispán elnöklete alatt gyűlést tartott, | melyen a nagygyűlés napját f. évi október 25. érc tűzték ki. Magyarország 54 jj kulturegylete, az Országos Közművelődési Tanács elnöksége, Szatmárvármegyével határos törvényhatóságok küldöttjei és Szatmár város és vármegye magyar társadalmának remélhetőleg összeségi! fogják megjelenésükkel a Széchenyi Társulat eme nagygyűlését országos jelentőségűvé avatni. • Széli Kálmán az országos közművelődési tanács elnöke és Rákosi Jenő főrendiházi tag az OKT alelnöke, főispánunknak ígéretet tettek, hogy e gyűlésen nagyobb beszéddel vesznek részt. Amennyiben Szatmár-Németi városa, miut e vármegye gócpontja e napon, a má- gyar kultnrtörekvések gócpontjává is válik, örömmel üdvözöljük ez eszmét, melynek megvalósítása főispánunk lelkes irányítása és fáradozása mellett országos sikerűnek ígérkezik. E nagygyűlés kerete a következőleg nyert megdllupitást: 25.-én d. e. 8 óra 30 perckor a Budapest felől érkező vendégek ünnepélyes fogadtatása a pályaudvaron a város polgár- mestere által. Bevonulás a városba, a vendégek elhelyezése, villás reggeli. 10 óra 45 perckor felvonulás a Pannónia di.-ztcrmébe. 11 órakor a nagygyűlés kezdete. Délben közebéd a Pannóniában. Délután 5 órakor körséta a városban. E6te 8 órakor díszelőadás n városi színházban. Színház után összejövetel a Pannóniában. A 8zükebbkörü rendezőbizottságba dr. Yajay Károly, Madarassy Dezső, Boduár György, Tankóczi Gyula, Dr. Fechtel János, Thurner Albert, Ferency Ján09 és Faragó Ignác társ. jegyző, választmányi tagok küldettek ki. A király itthon. Jegyzetek. Budavár fokán büszke trikolor hirdeti, hogy királyi gazdája most benne tartja udvarát. A jó öreg vár fölött ragyogóbb az őszbe hajló természet napsugára, a Duna is nagyobb méltósággal, fejedelmi komolysággal suhan tova s ezer színben csillogva szórja szét a hátán megtörő fénysugarakat. Recsegő trombita szó, zajos katonabanda köszönti a reggelt. Katonásabb, keményebb a vártán állók léptének kopogása, az őrség kétszeres, dísz bakák, dísz tisztek, disz előkelőségek, dísz gyalog- és iov.iS rendőrök, dísz magyarok és dísz hintók jönnek, mennek, nyüzsögnek a királyi palota felé vozhö simára béri tvált utakon. Hivatalos, komoly arcú urak és lakájok adják egymásnak a kilincset, mig a királyt váró s látni óhajtó kiváncsiskodók minden ajtó nyitásra meg- feszjte t nyakkal vigyáznak, „hátha ki- kiséri valamelyik vendégét a király“. S a termek legbelsejében fáradtan ül egy jóságos arcú öreg ur, akit a magas politika kedvéért kizavartak megszokott környezetéből, kedves tartózkodó helyéből s akit, ahelyett, hogy körára s épen kiállott betegségére tekintettel pihenni engednének s csak a legszükségesebb kormányzati teendőkkel zaklatnának, a vendégeskedéssel .és az utazással járó izgalmaknak tesznek ki. Erre nem lehet ok a népek türelmetlensége, mert a bécsi udvar erre még akkor se adott semmit, amikor a nemzet kifejezetten és törvényes jógáira hivatkozva, elementáris erővel követelte, hogy a király az esztendő egy részéi nálunk tÖltSP. Hja ! Most más! Most nem hatalmasakat puffogó közjogi frázisról, jogról, igazságról van szó, hanem a szintén nagyokat pukkanó, de nagyokat is ütő, szakállas ágyú, ropogó fegyverek és magyar fiuk kipróbálásáról. öreg generális urak katonásdit játszanak ... Dunántúl már elkészültek a fogadtatás előkészületeivel s a király megérkezése után megkezdődik a nagy katonai parádé. A hadsereg ki fogja állani a tüz- próbát és a tisztikar egy domb tetején kifogja jelenteni, hogy az osztrák-magyar hadsereg a modern követelményeknek módfelett megfelel, hogy bármelyik tája felől a világnak jönne is veszedelem, ha bármely hatalmas belviszály is fenyegetné, avagy zavarná is a békés polgári élet csendjét, a fegyverek pompásan osztják a halált szóró golyóbisokat, az ágyuk elég nagyokat bömbölve okádják a pusztító ólomtömböket és acéldarabokat és előterjesztik, hogy költséget és fáradságot nem kiméivé másodpercenként hány embert küldhetnek a másvilágra. Szóval nem kell félni. Ha jönne is ellenség ezerszámra, a hadsereg gyilkoló szerszámaival állandóan készenlétben áll s a holt testeken keresztül biztosan megszerzi a békét. És ez alatt a világ legfélelrűetesebb és legraffináltabb hadseregeinek nemzetei, meg az osztrák-magyar országok szónokai harsogó, válogatott bariion, tenor vagy egyéb hangon gyönyörűen indokolt beszédekkel fogják egymást arról meggyőzni, hogy az egyedül üdvöziiő a világbéke, hogy a nemzetek csak a békére, csak az egyetértésre törekszenek s a hadseregek csak külső dísznek, reprezentációnak kellenek ... És othon, a hátuk megett újra megindul a kardcsörgés, s a gyakorlatozó kaionák puskájának ropogása . .. Maár. tett szerelmese szomorúságára. Különös, Jacques észrevette. — Hé, hé! úgy látszik, hogy te nem érzed magad valami jól ? Az asszony hiányzik, mi? Ej mit, eredj el valamelyik este, nézd meg Biarritzot. — Szavamra, jó gondolat — mondta Georges és Suzannera nézett, aki szótala nul, közömbösen hallgatott. Jól ismerte a maga erejét Georges dühösen gondolta: — Ha volna bennem egy csepp fér- fiassság, itt hagynám mindkettőjüket s akkor legalább végeztünk volna egymással. De nem vágyott Biorritzba, Párizsra gondolni sem akart, csak Suzanne után epedt, öt nézte, amint fehér ruhában, kis köpenybe burko'ózva ott ült előtte és mindössze egy nagy fehér foltnak látszott, mert leszállt az éj. — S a férj tovább folytatta biztatását: — Az ördögbe is, értem én azt. A te korodban, ezeken a gyönyörű éjszaká kon, egyedül... Hadd lám csak, mióta itt vagyunk, én bizony nem szere tem volna egyedül lenni... No, gyerünk aludni. Ti még n-m jöttök ? Jó, de vigyázzatok, meg ne hüljetek. Viszontlátásra, öregem!... Egyedül maradiak. Egy pillanatig csend volt, majd megszólalt Georges: — Nagyon helyes, k< dves barátnőm! Ön valóban kitünően ért hozzá, hogy H- gyógyitson ... — Georges 1 — Elég, nekem legalább épen elég. — Helyes. Jó éjszakát, barátom. S ha nagyon boldogtalan lenne,... Biarritz vonaton egy óra. Vállat vont, hátat fordított és úgy hallgatta, amint barátnője nyugodt, gúnyolódó, lassú léptekkel eltávozott. Ez már sok 1 Holnap elutazik! És hogy minél jobban megerősödjék hősi elhatározásában, cigarettára gyújtott i% idegesen járt fél s alá az üres terraszon... Alig töltött el < gy p-rcet ezzel a mulatsággal, mikor Suzanne fel indulva, lihegve, zokogva futott vissza hozzá: — Oh I kedvesem, rettenetes!... Ja- sques ot a cseléddel találtam együtt ... azzal a leánynyal, aki az ebédnél felszolgál, azzal az undok teremtéssel. — Undok? Nem. Igaz, a hangja lehetne egy kiszolgált őrmesteré, de a melle egy^ istennőé... — Ohl hallgass, szerencsétlen vagyok ! Lásd, most már megvallom, hogy Jacques oly gyöngéd, oly figyelmes volt, hogy ismét szeretni kezdtem, mint mikor még íí a tál házasok voltunk... Megbünhöd- tem, bocsáss meg érte... Igen, ez nagyon rossz, nagyon helytelen volt, igen, ő Ct-uf,- hasat eresztett... Georges, drágám, szeretlek, csak téged szeretlek ... ölelj meg, szoríts jól a szivedre... erősebben... Oh, drágám, meglátod, kicsiny asszonykád hogy helyrehozza a tévedését, milyen édes, milyen szerelmes lesz. Mert tudod, már meg is hagytam, hogy a kilencest készítsék el nekem, ott a te szobád mellett. És ki fog ma éjjfl az ujtódon kopogtatni ?.... Csitt! Valaki... Éjfélkor, mi ketten, ugy-e? Apróságok. A városi tisztikar a fizetésrendozéa tárgyában memorandumot készített és u képviselőt felkérte, hogy u közgyűlésen érdekükben felszólaljon. Fel is szólalt, ügyes beszédet is mondott, s a közgyűlés egyhangúlag hozzá is járult az indítványához, csak az érdekeltek néztek kérdezőleg egymá-ra, hogy hát tulajdonlapén az lörtéat-e, a mit ők óhajtottak. * Nngyou szép, sőt helyes elv az, hogy a becsületes munka megkapja u kellő dij- juzását, de minden emelés az adózó polgár vállát nyomja és a szent koalíció már annyi mindenféle emelést cselekedett, hogy ideje volna arról is gondoskodni, ha a sok tehertől vc«re a földre roskad, legyen a ki az adózó polgárt is felemelje. A közigazgatási bizottság ülésén az állatorvos jelentését igy kezdte: „Az elmúlt hónapban az állategészségi viszonyok kedvezők voltak, csak lórükór és veszettség fordult elő...“ — Szeretném tudni, — szól oda egyik bizottsági tag a szomszédjához — hát akkor mi van, ha nem kedvező?! * ' —- No most már biztos, hogy a megye székhelye Szatmáron lesz, mert a főispán is mellette van. — Honnan gondolod? — Tegnap, a mikor a polgármesteri jelentés ezt a kérdést tárgyalta, egy szót sem szólott, mar pedig a ki hallgat, bele- egyezőnek vétetik. íft A tűzoltó szövetség lelkes hangú átiratban mondott köszönetét a városnak a kongresszus alkalmával nyújtott szive9 vendéglátásért. — Erre már igazán büszkék lehetünk! — Igen, hu tudnék, hogy a mit írnak, azt valóban úgyis gondolják. Demeter. HIREIUK ; Erzsébet. Szatmár, 1908 szept. 10. Megújulnak a heggedő sebek fájdalmai. A természet kérhetetlen pontossággal esztendőről esztendőre elhozza a maga intő jeleit, hogy meg ne feledkezzünk a föld poráról, amelyből felemelkedtünk és amelybe — kivétel nélkül mindannyian — ismét visszavonulunk. ... Es, amint a mindenség nagy homok óráján aláperegnek a szemek, a múló idő ködéből minden esztendőnek szeptember tizedikén koronás, nranysugáros királynő fehér alakja merül föl. A látvány szokatlan, — szemünk ktíprdzik ... Ezer esztendő történetének egyetlen királynéja ő, aki id.-gen létére e nemzettel Bourrel megjelent; úgy volt, ahogy sebtében felöltözött, a mellénye gombolat- 1 >n, nyakkendőjét is elfeledte feltenni. A feleségéhez közeledett, könnyes szemmel, gyermekesen és. könyörög ve, mintha térdre akarna esni a felesége előtt. — Drágám, megmagyarázom... — Hagyjon el, irtózom öntől, — kiáltott Suzanne elfutva előle. A férj Georgeshez fordult: — Öregem, kérlek... menj utána,.,, magyarázd meg neki... Georges kurtán felel IS; — Ez nem járja, itt nem kérhetsz bocsánatot. És otthagyta. Sétálni kezdett a kertben, boldogan ábrándozott el a hold ezüstös, fényében, boldogan hallgatta egy fü- lemile szenvedélyes csattogását, majd mi kor az ó templom tornyában éjfélt ütött, visszatért szobájába és jó nagy zajt csapott, hogy észrevétesse magát és várt. Semmi. Pedig látta, hogy vi'ágos^ág van a 9-ben, jól látszott az aj'ó alján... Most, most, mintha valaki mezítláb járna szőnyegen.......Á kulcslyukra lelte a fülét. Suttogás, halk kacagás, apró jókedvű sikoltások hallatszottak ki, majd gyöngéden és bizalmasan szólalt meg egy hang : . — Ah, Jdcqutsom, drága gonoszom. Milyén jól tudja, hogy kell bocsánatot leérnie!... Hamar, ölelje meg a kis csibéjét... gyorsan... És most csicsija... kényes baba... Charles Derennes. együtt érzett, aki a válságos időkben megtudta érteni, hogy ez | nép, melynek egész múltja a mindenkori királyhoz, annak családjához való vak bizodulombun, vérrel is megpecsételt határtalan ragaszkodásban'' telt ol, — szilárd támasztó oszlopa lehet a trónnak, ha a áors játéka az akkor még hatalmas családnak pozícióját az európai koncertben megingatná. Ez I szinte gyermekes vonzalom, amely a Királynőt, a magyar nemzet iránt el töltőt t e. csakhamar hutalmus arányokban fejlődött ki s mar már úgy látszott, hogy u a nemzetnek nagy, színei álmai a nemzettel együtt élő, a magyar levegőnek hatása alatt vérében. gondolkodásában, érzésében és szabadságszeretetében magyarrá lett uralkodó családról — valóra válnak. Gyilkos szerszám ölte meg minden reménységünket. Golyó roncsolta szót a legendás királyfi agyát, — gyilkos tőr szakasztottá meg a mesebeli királyasszony értünk dobogó szivét... Es szeptember tizedikén minden esztendőben fel sir az emlékezet. Kisért a keserű fájdalom torkot szorító fojtogatása. A jók, a kiválók kiválasztottjai fenséges hivatásuk teljesítésének elején egy-egy gyönge, átkozott pillanatnak lesznek áldozatai. A megfogamzó, nemes hajtású virág gyökerestől felszakad, de burjánzik a hűn s a romlás pusztítva, akadálytalanul és kérlelhetetlen szívóssággal rohamosan hálózza be gyökereivel a nem védekező társadalmi rendet. Felzokog a szivünk, borongó fájdalom nehezedik a lelkünkre, ahogy szeptember tizedikének alkonyán bíborba fül a nap s a fölmerülő éjszakába nláhanyatlik a királyasszony fehérsugúroa fényalnkjn, magával vive az álmodott „magyar“ Magyarország közel múltjának és jövőjének ragyogását... —rlcov— — Személyi hir. Dr. Hanti Jenőt a szatmárnémeti ivf. főgimnázium rendes tanárát a vallás és közoktatásügyi miniszter állami kinevezéses jellegű tanárrá minősi tette. — Eljegyzés. Borgida József a szatmári mezőgazdák, kereskedők hitelszövetkezetének ügyvezetője vasárnap jegyezte el Feldman Ellát. — Emléktáblát a Rákóczi ház helyére! Múltkori számunkban jelentettük olvasóinknak, hogy a Rá- kóczi-utca 2. sz. házban ezelőtt 200 esztendővel a nagy fejedelem lakott,. A házat mo3t lerombolják és hire- hamva se marad annak, hogy azon a földön történelmünk egyik legkiválóbb alakja tartózkodott. A nagy fejedelem emléke iránt érzett nagy tiszteletünk késztet bennünket arra, hogy felhivjuk a Kölcscy-kört, hogy a helynek emléktáblával leendő megjelölésének ügyét karo'ja fel és indítson mozgalmat az emléktábla mielőbbi elhelyezésért. — Adakozás. Dr. B o r o m i s s z a Tibor megyés püspök a nagykárolyi római katholikus egyháznak 4000 K t adományozott. Ugyancsak arra a célra a szatmári káptalan 10Q0 K-t adott. A püspök jótékonysága nagy örömet okozott az egyházban. — Kinevezés. A rlmumurányi acélgyár rt. igazgatósága Faragó Gyula salgótarjáni főmérnököt, Borsod-Nádasdru igazgatóvá nevezte ki. — Névnap. F. hó 13.-án Mária napkor ülte nevenapját Jékey Kdrolyné a nőegylet alelnöknője. Ez alkalomból a nőegylet hölgyei és inas tisztelői nagy számban keresték fel az ünneplőt, hogy sze- rencsökivaimtaikat tolmácsolják. Az Egylet nevében Dr. Fcchti 1 János e. főtitkár üdvözölte igen meleg hangú köszöntőben, kiemelve szerzett nagy érdemeit s egyben a hölgyek egy gyönyörű csokrot nyujtoottak át. Az árvák szintén verssel és virággal ünnepelték a gondos és fáradhatlan alelnöknőt. Mi is gratulálunk ! — A zeneiskola államsegélye. A szatmári dalegyesület zeneiskolája terjedelmes feliratot intézett a közoktatásügyi miniszterhez, hogy az iskola részére évi 2000 K államsegélyt adjon. A feliratot mely erős érvelik' 1 támogatja a segély szükségességét, Fcrencz Ágoston szerkesztette. — Alapítvány. P e r é n y i János tanitóképző intézeti igazgató 30 éves szolgálati jubeliuma alkalmából szegény tanulók részére 1000 koronás alapítványt tett. ■ Folytatás a mellékleten. Kész angol aljak a legelegán-mbb és legjobb szabással. Flanell,szövet, selyem; clipke blouzok. Kész pongyolák, gyermek ruhák nagy választékban, gyermek alsó tricot minden nagyságban és jutányos árakért kaphatók 1 VAJDA UK. és TÁRSA divatüzletében Szatmár, Deák-tér 10-ik szám.
