Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-09-08 / 37. szám
Huszonötödik évfolyam. 37-ik szám. Szatmár, 1908 szeptember 8. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. =*== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 ISII. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 * Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is köldendÓk: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. alatt = 'TV.T.TTPr>TT-H9! A . *78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK o lap kiadó hivatal ákan a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Njüttér garmond sora 30 fillér. Hirdetőiek díjjal elBie fizetendők. A székheiykérdés. Szatmárvármegye közönségének túlnyomó többsége ezelőtt tizennyolc esztendővel határozatra emelte azon általános kívánságot, hogy a vármegye székhelye Szatmár-Németi legyen. Ugyanakkor Szatmár városa szabályszerű formában kötelezte magát, hogy a visszahelyezendő kir. pénzügyigazgatóságnak 12 év.en át ingyen elhelyezést biztosit, a vármegyei székházat fölépíti s a fölépítésig a megyei hivatalokat a városházán helyezi el. A kormány óvatosan kitért e nagyarányú mozgalom elől s bár érdemileg nem tett észrevételt ellene, a döntést törvényhozási intézkedéstől tette függővé, azonban a törvényjavaslatot sem az akkori, sem a későbbi kormányok nem terjesztették a törvényhozás elé. Az elmúlt 18 év arra volt alkalmas, hogy a kérdés még jobban megérlelődjék s még kétségtelenebből bizonyossá tegye, hogy Szatmárvárme- gyét Nagykárolyból igazgatni a közérdek sérelme nélkül nem lehet és súlyos méltánytalanság a vármegye közönségének nagyobbik részével szemben, hogy ez mégis igy van. Mind az önkormányzati, mind az állami, közigazgatásra hátrányos a mai állapot, amelynek megszüntetését azóta is gyakran szorgalmazta a kir. pénzügyigazgatóság. A törvényhozási intézkedés azonban egyre késett, ami annál érthetőbb, mivel azt sem a város, sem a vármegye közönsége nem sürgette, mig fölszinre nem vetette a kérdést a nagykárolyi törvényszék ügye Nézetünk szerint ennél is biztosabban előtérbe állították volna azt a többé figyelmen kívül nem hagyható, szinte kiáltó közgazdasági érdekek. Csak alkalmas pillanatra vártak a vármegye legkiválóbb férfiai, hogy a régi zászló alá sorakozzanak. A mozgalom most már feltartóz- hatatlan erővel tör célja felé. A vármegyében gyűjtött aláírások száma 378. A vármegyei bizottsági tagoké pedig a központi tisztviselőkön kívül 580. S ha figyelembe vesszük, hogy a kisebbségben is számos híve van Szatmár székhelynek s hogy még mindig gyűlnek az aláirások, bátran tehető két harmadra az általános többség. A kormány és képviselöház elé terjesztendő memorandumot az őszi ülésszak megnyitása után küldöttség fogja átnyújtani. S amennyiben a kormány szimpátiája is felénk hajlik, alig fér hozzá kétség, hogy a legközelebb tárgyalásra-kerülő választási törvényjavaslat keretében a politikai kerületek beosztása is megfelelő módosítást nyer s azzal együtt a szatmári székhelykérdés is eldől — hihetőleg — javunkra. Sajátságos játéka a sorsnak, hogy ugyanaz a kormányférfiu, aki tizenkilenc év előtt mint pénzügyminiszter a pénzügyigazgatóságot Nagykárolyba helyezte, most mint kormányelnök ismét hivatva van dönteni a város jövője felett. Akkor két balkézzel nyúlt városunk 35 éves intézményéhez, áthelyezvén azt tőlünk, most jóváteheti azzal, hogy visszaadja azt százados intézményünkkel, a tőlünk szintén elvett megyeszékhelylyel .együtt. Visszhang. Szatmár-Németi, szept. 7. A lezajlott congresszus pendantja képen f. hó 6.-án d. u. 6 órakor a tűzoltó laktanya udvarán az önkéntes tűzoltó testület kedélyes összejövetelt rendezett. A derék tűzoltók vendégül hitták és látták ott közéletünk mindazon alakjait, a kik a congresszus rendezése körül buzgólkodtak. Megjelentek a rendező-bizottság, az alkalmi lap szerkesztő bizottságának tagjai, a rendőrség tisztikara, a városi hivatalnokok és számos városi polgár, kiket a derék házigazdák, élükön Tankóczy Gyula rendőrfőkapitány, főparancsnok és Thurner Albert a congresszus titkárával igazi magyaros vendégszeretettel láttak. A kedélyes összejövetel a legvidámabb hangulatban folyt le és a jelenlévők több igen sikerült tósztban gyönyörködhettek. Elsőnek Mikó László köszöntötte a tűzoltókat s éltette különösen az agilis főparancsnokot. "Tankóczy válaszábamneg- köszönte a meleg hangú üdvözlést úgy a maga, mint a testület nevében s a maga részéről is szívesen ragadta meg az alkalmat, hogy hálás köszönetét fejezze ki úgy a rendező bizottság minden egyes tagjának kiváló és buzgó működéséért, mint különösen a városi lakosságnak azon kedves vendéglátásért, a melyben a messze földről, különböző vidékről összesereglelt tűzoltókat részesítették. Röviden ismertette a congressus előzményeit s örömmel mondhatja, hogy reményében — mely szerint hű segítő társai lesznek -a nagy munkában — nem csalatkozott: a munkában részt vett rendezőséget élteti s kéri az egész polgárságo', hogy nemcsak a tűzoltó intézmény érdekében, de minden városi nagyobb szabású dologban oly lelkesedéssel vegye ki a részét a polgárság, mint ez alkalommal tette s akkor városunk fejlődni, virágzani fog. Thurner Albert az egyetértő munkásságra emelte poharát s a munka főrendezőjét, irányitóját a parancsnokot élteti. Megható jelenet volt midőn 100 ember felállva énekelte a magyarok imádságát a „Hymnust.“ Dr. Fech- tel gyönyörű beszédben méltatta a parancsnokság és titkár céltudatos, kitartó munkáját, melynek nem is lehetett más eredménye, mint az egész ország által elismert siker. Felköszöntőket mondtak még: Ma* ruska János, Szakái László és Katona Imre. A kedélyes összejövetel esti 9 óráig tartott. * $ * A cogresszus végső akkordjának lezajlása után a magunk részéről sem mulaszthatjuk el, hogy ne konstatáljuk, miszerint a gyűlés úgy a szoros értelemben vett cél, mint a külső megjelenés szokat- latlanul impozáns voltára tekintettel a legfényesebben „sikerült. Ä versenyek minden egyes száma élénk bizonyságát adta a gyakorlati fejlődés- alig remélt fokainak, a tulajdon- képeni vita a leghatározottabban parlamenti nívón állott, a vendéglátás pedig oly közvetlen és szives volt, hogy nemcsak a jelenvolt tűzoltók voltak elragadtatva, hanem az egész ország s különösen a főváros napi sajtója osztatlan elismeréssel emlékezett meg Szatmár-Németi város közönségének áldozatkészségéről. S a mikor ezt szívesen szögezzük le, különösebben kell kiemelnünk ezen nagyszabású alkalom két legagilisabb rendezőjét Tankóczi Gyula főparancsnokot és Thurner Albert titkárt. S különösen az előbbinek TÁRCA.- — ♦3—000—01 >Az elfagyott csók. Én csókra nyújtóm ajkamat féléd S te oly fagyos, rideg valói Akár a néma pusztaságon a Leszálló, zord halál. Hő vágytól égve égek csókodért S te mint szobor, vagy ott, A szivem végsőt dobbant, s a csókom Szálltában élfagyott. Búr. Utca részlet. Este hét óra van. A nyüzsgő utcák keresztjében épített színház szobros homlokzatán sisteregve gyulladnak ki a sárga- fényű villanylámpák és szembántó világosságot árasztanak körül a forrongó tömkelegre. A lihegve siető népből fehérruhás asszonyok s fényes cilinderü férfiak vál - nak ki és tódulnak a széttárt szárnyaskapu felé, ahol merevedett alázattal fogadja őket a libériás portás. Jól megtermett, szénfekete bajuszu ember ez a portás, csak úgy feszül rajta a díszruha, aminek aranyos zsinórozása és ezüstgombjai szikrázva fénylenek. — Olyan szép, mint a király — gondolja magában Rikkancs Sári s az egyik oszlop mellé húzódva bámul a portásra. Egy két gyűrött újságot szorongat kezében a mezitlábos, sovány, nyolc esztendősnek látszó leány, de ilyenkor úgy sem akad már vevő. A színházba igyekvő emberek, akik minduntalan meglökik, elteltek az Ígérkező mulatság izgalmával, a gyárakból és a műhelyekből a külvárosokba tartóknak pedig újságra, nem igen telik. Rikkancs Sári elálmodozik hát. Az apjára gondol, aki otthon sorvasztó betegségtől összeaszva fekszik a rideg, konyhaszobájuk szalmazsákján. Ó, ha az apja ilyen deli férfi volna, mint a portás. Most az parádézna itt a ragyogó öltözetben és neki bólintanának az urak, nagyságák. Ő maga pedig szép, fehér blúzban járhatna. Mert a portás Sári leánya bizonyosan azt visel. És Rikkancs Sári közelebb lépett a kapuhoz. Odabenn bizonyosan megkezdték már a játékot s talán nem kergeti el a félelmetes arcú, rendőr. A leányka nem érzi a borzongató hűvösséget, amit a hirtelen leszálló őszi este hozott. Gyönyörűségtől ki melegedve tapad a portásra a tekintete s elnézné három nap, három éjjel. A hatalmas termetű ember észreveszi a leányt. Üveggel kivert gombos botját az egyik sarokba támasztja, aztán odamegy Rikkancs Sárihoz. A csöpp jószág ijedten hátrál. — No ne félj tőlem, nem eszlek meg — mondja a portás, lehajol Sárihoz és megkapja két csöppnyi kezét -- mondd meg szépen, ki lánya vagy? A leány szepeg, húzódik, azután sírva fakad. Meleg könnyei végigfutva barázdákat olvasztanak poros kis arcán. Az ember szeliden csititgatja. t— Miért sírsz, kincsem ? Én szeretni akarlak téged. Ha vége lesz a dolgomnak, magammal viszlek, aztán mindörök- kig nálam maradsz. Nem kérdem tőled, honnan jöttél, még azt se többet, hogy kitől származol, hanem fölnevellek, mintha tulajdon ivadékom volnál. Rikkancs Sári bátortalanul fölnéz a portásra. Higyjen-e neki? Da az embernek komoly az arca, talán igazán is gondolta, amit mondott. Észreveszi a leányka habozó meglepetését és tovább csábítgatja. — Meglásd, hogy örül majd otthon a feleségem, aki gondviselő anyád lesz. Mindig vágyakozott ilyen kis pöttön jószág után. Hát jössze-e velem ? Rikkancs Sári remegve a hirtelen jött csodától, hitetlenül és halkan szól: — Igen. — Jól van — mondja örömmel a cifra ember — ülj le szépen oda a j'árda szélére, aztán nyugodtan várakozz reám. Rikkancs Sári szót fogad. Vézna teste amúgy is kimerült a futkosásban, jól esik a pihenés. Odakuporodik a villamos-állomás padja mellé és zsibbadtan gondolkozik. Nem is lehet igaz, ami történt vele. Talán csak elaludt a kövön és úgy álmodta. — Körülnéz. Ott áll a díszes kapuban a szépséges ember és jóságosán feléje tekint. Még int is neki, hogy legyen türelemmel. Rikkancs Sári vár. Nem mer már a közeledő sorsra gondolni, nem mer már semmire gondolni, csak csörgeti, olvasgatja szoknyácskája zsebében a krajcáro- sokat. Majd holnap elviszi beteg apjának a pénzt és megmondja neki, hogy ne haragudjék, de örökre ott kell hagynia. Zsibongó láza van és arra riad föl, hogy a nép már jön a színházból. Néhány percre hangossá válik a járda, aztán ki- alsznak a lámpák a nagy épületen. A kocsi ut is csöndes s a leereszkedett vékony ködben távolról látszik egy-két robogó villamos. Rikkancs Sárinak csak most jut eszébe, hogy a kapu felé nézzen. A portás eltűnt és éppen akkor csapódnak be a kapu vaspántos szárnyai. A következő pillanatban valaki hátulról megfogja Rikkancs .Sárit. Riadtan fordul vissza a leány s minden tagja remegni kezd. Egy kopottruhás, rossz cipőjű férfi áll előtte. — Először nem ismeri meg, iskolai könyvek, használt és uj állapotban., valamint: szótárak, térképek, hangjegyek, rajztömbök, füzetek, táskák stb. minden létező kivitelben, a legelőnyösebben nálam szerezhetők be. Kész szolgálattal és hazafiul tisztelettel Üzleti évi jövedelmem megállapított hányadának jótékonycélra való fordítása folytán, szegényebb sorsú tanulók, az illető intézet utján, általam is, anyagi segélyben részesülnek. Weisz Zoltán könyváruháza, zeneműraktára és papirkereskeűése a ref. főgimnáziummal szemben; a kir. katb. főgimn. közelében. Szatmár-Németi.
