Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-28 / 5. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMA HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fel évre . . .' . 3 » | Egyes szám ára K » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eítvös-utcza 6 ik sz. alatt = TBIjEtFOIT-SZ'AM : 7*8. A Szerkesztő lakása: Eötvfls-utczn 19-ik szám. BIBDET&8EK o lap Inádi hivatalában a legotesébb árak mallett fölvétetnek. Nyüttér garmond sora 20 Mér. Hirdetések díjjal elBia fizetendők. A jótékony Uöegylet. A „Jótékony Nőegylet“ f. hó 26-án tartott közgyűlésének alkalmából nem árt ezen egyesület élete hivatásáról, életnyilvánulásáról, ha percekig is, egy kissé elmélkedni. Ma az általános elszegényedés, a nehéz életküzdelmek keserves küzkö- dései között a társadalomnak többszörös feladata a nyomor tanyáira irányozni figyelmét, s türelemmel meghallgatni a gyors segítségért esdeklők szomorú panaszait. — Szóval, ha valaha a humánitás emberi kötelezettségei aktuálisokká váltak, ha a szivek ajtaján kopogtató szükölködők támogatása felebaráti szereteti példa volt: — ma mindenesetre az, midőn általános drágaságban és pénztelen világban, a munkaképtelenek, betegek, elhagyottak, támasznélküliek életharcai megkétsze-; reződtek s ügyefogyottságukban itt-ott az éhen-halás, teljes lezüllés, vagy a kétségbeesés rémei ijesztgetik őket. Mert ki segít a panaszkodó koldusokon, a kezét felénk kinyújtó lerongyolt nyomorgón ? A szánalom indulata feltámad a jobb emberek szivében, ám maguknak sincs, vagy nem sok van s mindenek felett minden krajcárnak helye van és igy feleslegről szó alig lehet, tehát jót, akarva is, csak ritkán tehet. A szívtelenek pedig, hogy szabaduljanak, dolgot, munkát ajánlanak még az eíagott magával tehetetlen kéregetőnek is. De valakinek mégis segíteni kell a szegényen. Vagy a cultura, emberszeretet csak elv, keresztény erény maradjon, tettekben való. megnyilatkozás nélkül? Hiszen Istentől fordul el az ember, a mikor a nyomorultakon, anyagi vigasztalásért rimánkodón nem segít, mert Isten kéri tőle a szegény könyörgő szavával adományát! De hát mit csináljunk, ha magunknak sincs? Én azt tartom, kogy a szegénynek adott fillérek, darab kenyér, ruhane- müek a legideálisabb emberbaráti célnak jutnak, amelyek az önmegnyugvásban, önmegelégedésben már bőven kamatoznak, másfelől erkölcsi erőnket fokozzák s emberi méltóságunkat megkoronázzzák. Az egyes adakozók hiányában és ez a hiány meg van, —- a felebaráti szeretet szent ügyének támogatására kell lenniök intézményeknek, melyek a jótékonyság állandóan buzogó forrásai, a honnan mindig éhség és szomjúság csillapító áldás fakad, a honnan a nyomor népe a legeslegszükségesebb.re, — a száraz, de mégis életlen- tartó, mindennapi kenyérre bizalommal számíthat." És ezek a források szentek, — nemesek, töltögetéseik pedig a társadalom legmaga'sztosabb feladatai közé tartoznak. Ne mondjuk tehát, hogy zaklat a Nőegylet, ha az önfeláldozó, megalázkodva kéregető hölgyek reánk ajtót nyitnak s igy szólnak: „Valami csekélységet a szegényeknek, az apátlan- anyátlan árváknak“ — hanem jó szívvel és megindult lélekkel nyújtsuk oda a tőlünk telhető ajándékot, mert valóban olyan adót fizetünk ezzel, amely emberi mivoltunkra, az élet forgandó szerencséjére figyelmeztet bennünket s mindenek felett jusson eszünkbe, hogy jobb adni, mint elfogadni. A Nőegylet megérdemli a támogatást, ist^polást, — merL angyali tisz tét teljesít s az arcokra fagyott könyü- ket olvaszt fel és töröl le. A múlt évben is tiszteletre méltó munkát végzett s a mi körülményeink között szép összegű segélyt osztott ki. Havi segélyül a szegényeknek juttatott 2080 koronát, az árvák fentartá- sára, nevelésére 2141 koronát költött, kisebb segélyekre 576 koronát, rögtöni segélyül pedig 160 koronát adott. E számadatok ékesen beszélnek az egyleti élet kifejtett tevékenységéről s hangosan kiáltják, hogy a városi és egyéb alapokból segélyezett szegényeken kívül, még igen -sok szegény marad üres kézzel, semmi nélkül, avagy egyéb támogatás mellett is rászorul a Nőegylet adományára is, mert amabból még nem is tengődhetik. Cs^k a szegényekkel érintkező egyleti elöljáróság és hölgyek tudják, micsoda nyomor uralkodik a nesztelen és jéghideg viskók még szalma nélkül is szűkölködő fekhelyein. Könnyű tehát azt mondani, hogy ne kéregessenek, mert a hivatalos alapok segítenek! Dehogy segítenek! Még ha megsokszorozódnának, akkor sem volnának elegendők. Ne gáncsoskodjunk tehát, hanem adjunk és segítsünk I Dl'. Fechtel János. —. Államvasuti építkezések. A városi laitács arról- értesítette a debreceni álhamvasuii üzletvexetőséget, hogy a szatmári forgalmi főnökség és két osztáfymér- □ökség részére szükségéé épületüket saját költségén (mintegy J50 C/.er korona befektetést igényelnének az építkezések) hajlandó felépíteni, hu az állnmvusut évedként megfelelő' bért fizet. Széchenyi és a társulás eszméje. — Bodnár Gáspár pohárköszön tője a Széchenyi* Társulat lakomáján. — A napokban olvastam egy, ha nem is éppen találó, de mindenesetre jellemző megjegyzést a különféle nemzetekről. Az angol — úgymond — számit, gondolkodik és cselekszik; a francia pezseg és nem fér a bőrében; a német-lengyel birtokokat sajátít és nem bánja, ha az egész világ kozmapoüta lesz is, csak németül beszéljen és érez- zen ... És a magyar? Politizál és mindenáron soviniszta akar lenni. Hát uraim, hogy a magyar politikus nemzet, hogy nálunk a politika olyan mindennapi, akár a levegő: azzal minket már régen és nem éppen előnyünkre jellemeztek. De hogy soviniszták, mindhalálig magyarok kívánnak lenni és maradni — ezért nekünk a legújabb időkig nem tettek szemrehányást, sőt dicsőségünknek tartották, Am, ha tudnák azok, kik minket mostanában oly szeretetlenül és kíméletlenül bírálnak, kik anli nemzeti múltúnkat és jelen küzdelmeinket is csak madár távlatból figyelik és mérlegelik, hogy nálunk a politika egészen más, mint bármely más nemzetnél. Nálunk a politika nem az egzisztenciák tudománya csak; nem pusztán eszköz . . nálunk a politika múlt, jelen és jövendő. Nálunk a politika maga a nemzeti élet vagy halál. Ami nemzetünk kebelében a politika a kard éá béke olajága, kultúra, kereskedelem, ipar, közgazdaság, — sociális kérdés és igy maga a nép. Úgyszólván, az egész nemzet. így fogta ezt fel a legnagyobb magyar, a nagy Széchenyi is. De, mert jól tudta, hogy a politika ilyen motívumok mellett is természetében nem változhatik, hogy az benső viharokat, szétválasztó, bomlasztó elemet rejt. . . hogy éppen azért talán a jó Isten verte meg a magyart, hogy az soha egyet sem akart . . . izzó fajszeretetének, aggódó és reménykedő lelkének egész hevületével keresett egy tért, keresett egy semleges kört, hol a magyar mégis csak egyet akarjon, ahol a kéz kézben, váll-váll mellett, különféle politikai elvektől lüktetett szivek ritmikusan, összhangzatosan doboghassanak ... E tér, e semleges területek az ő ideájában és ma a magyar nemzeti élet gyakorlatában ...az egyesülés, a társulás eszméje. Más nagy nemzetek saját kebelükben társultak, szövetkeztek, már régesrégeti, högyuzmositsák anyagi erejüket, szaporítsák gyáraikat, életet adjanak 'kereskedelmüknek, iparuknak, gazdaságuknak. Nekik sem nyelvükért, sem faji életükért küzdeniük nem kellett ... Széchenyi agyában, mikor a ka- gyargó Tisza megfékezéséhez nyúl . . . akkor is a Tisza partján élő' .magyar nép és ezzel a nemzet nyelvének, egész életének ügye zajlik és szövődik a jövö Magyarország' képéhez. Széchenyi agyában a társulás eszméjével a nemzeti lét, a nemzeti öröm és gyász-érzés gondolatai cikkáztak . . . ő azt akarja, hogy ezek az egyesületek, társulatok legyenek azon jó gazdák, kik Magyarország fészkeit, melyekből talán a béke, az egyetértés, remény egy messze időre élsz állott, . . . hűen és lelkiismeretesen őrizzék. Hogy visszatértükben otthonra találjanak. Fészek re, ahol mindenki dolgozhat, remélhet, áldozhat a haza oltárára. íme uraim! Itt van a magyar közművelődési társulatok n a k, ' e g y e s ü 1 e t e k n e k lélektana, jogosultsága, nemzeti értéke! Senki se csudálkozzék tehát azon, ha a magyar nemzet soviniszta, az az magyar akar lenni ... És hogy tud is lenni ... ezen a téren is, az egyesülés, a tanulás terén igyekszik bebizo- nyitani. És aki ezen nemzeti törekvés lé- lek'anát felfogja ... az nem fog eme törekvésekben semmi természetellenest, semmi jogtalanságot, semmi erőszakot találhatni . . : Mert mi itt, e téren senkit sem akarunk legyőzni, hanem igenis csak meggyőzni arról, hogy a magyarnak joga van ahhoz, hogy magyar legyen és maradjon. Joga van meggyőzni minden polgárát e hazának, hogy akik velünk élvezik e földet, velünk esznek egy kenyeret és sót ... . megértsék az öntudatos magyar szót: — Ti nem lehettek olyan hálá- datlan gyermekei ennek a hazának, mint az a vásott gyermek, ki éppen anyanyelvét és érzését rúgja el magától és azt az emlőt tépdeli, melyből napról-napra táplálékát szívja. Uraim I Az egész művelt világ előtt tiszteletre méltó törekvésnek kell ezt elismerni; felemelt fővel mondjuk! Mert a nemzeti erő és önméltóság egész hatalmával jelentjük ki, hogy igenis e bércek, e folyók közt már ég, süt az európai műveltség napja... mi azt akarjuk, hogy a napnak áldásában e hazának minden legkisebb zugában élő magyar és nemzetiségű polgár és lakos részesüljön, de e napsugárban ott rezegjen, nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == | • rr 1 t r ------------- tt 11 n i\ • mi 1 ff F 1GIJELiMEZTKTES! I! Az előre haladott téli idény miatt, a még raktáron levő téli áruk az eddigi áraknál iával olcsóbban szerezhetők be.
