Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-09-01 / 36. szám
Huszonötödik évfolyam. 36-ik szám. Szatmár, 1908 szeptember 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Magyar szegénység. Szegények vagyunk bizony nagyon, j Akárcsak a templom egere. Sok a kiadásunk, nehezek kötelezettségeink, csekély a jövedelmünk. A nehéz helyzet súlyát társadalmunk minden rétege érzi. Egyike köny- nyebben viseli a terhet, másika nehezebben, de valamennyi súlyos áldozatok árán tartja fenn magát. Mezőgazdáink helyzete nagyon súlyos. Cseppet sem irigylésre méltó. Sokat követel a gazdától állam, község, társadalom. Ha valamennyit kielégíti: alig marad annyija, hogy családjával tisztességesen megélhessen. Még talán ennél is súlyosabb iparunk helyzete. Nemzeti iparunk megfogyatkozott, ami pedig megmaradt: töredékes, beteg. Hires iparágaink voltak pedig valamikor és hires iparosaink. Tönkretette az osztrák konkurencia, Mit szóljak kereskedelmünkről? Ismeri mindenki nehéz válságát. Kis tőke, nehéz hitelviszonyok, nagy konkurencia: ezek jellemzik. Osztrák hitelből tengődött eddig valahogyan, a mely nem engedhette, hogy erőssé, megbízhatóvá, izmossá fejlődjék. Sok gyanúsítással, még több rosszakarattal kellett megküzdenie a múltban, sok elfogultság ellen kell védekeznie még most is. És értelmiségünk? Nagyrésze az adósságok tengerében éviekéi. Gaz uzsoraszövetkezetek karmai között fulladozik. Küzd a mindennapi kenyérért, fizetésjavitást sürget az egész vonalon, kedveszegetten morog, ß talán éppen azért nem tud sok helyen hivatása magaslatára emelkedni. Csupa panasz, csupa elégületlen- ség mindenfelé. Csak az nem látja: a ki beköti szemét, csak az nem hallja:, a ki betömi fülét s csak az nem esik gondolkozóba: a ki elaltatja lelkiismeretét. Tény, hogy az államháztartásban megvan az egyensúly, de sajnos, nincs meg az egyensúly az országnak a külfölddel való kereskedelmi, forgalmi és pénzügyi vonatkozásaiban. A magyar tudományos akadémia megbízásából dr. Fellner Frigyes könyvet irt Magyarországnak nemzetközi adófizetési mérlegéről, melyben arra az eredményre jut, hogy fizetési mérlegünk évenkénti 176.514,000 koronával passzív. Ez nagyon sajnos dolog, de még sajnosabb, hogy a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb. Dr. Fellner tévedett, mert Ö a külkereskedelmi áruforgalmat 120 millióval aktívnak tünteti fel, holott az már megszűnt aktív lenni és passzívvá vált. E szerint fizetési mérlegünk a külfölddel szemben, beleértve Ausztriát is, évente nem 176 millióval, hanem körülbelül 400 millió koronával passzív. Ezen a bajon mindenképen segi teni kell, mert kölcsönt kölcsönre halmozni nem lehet, sőt ellenkezőleg azon kell lennünk, hogy már egyszer a tartozások törlesztését is megkezdjük. Tudjuk, hisz elementáris igazságok ezek, hogy ezt úgy érhetjük el, ha az importot megszorítjuk és az I exportot fejlesztjük. Az importot csak úgy lehet megszorítani, ha azon árucikkeket, melyeknek behozatalára most utalva vagyunk, itt ez országban állítjuk elő, vagyis, ha a gyáripart fejlesztjük. A munka Ünnepe. — Slöjdkiállitás Nagykárolyban. — A munka hatalmát a XIX. század utolsó felében ismerték föl a modern kul- tur államokban; amikor a munkás öntudatra ébredt s a munkában rejlő hatalmat érezni kezdette, az államférfiak is igyekeztek a munkát a tudományok színvonalára emelni, a munkásnak pedig emberi jogokat adtak a bonyulultá lett államgépezet szervezetében. És hogy azt a célt mentői intezivebben szolgálhassák: bevitték a munkát az iskolákba, hogy a szárnyait bontogató emberi lélek már a zsönge gyermekkorban szokjék hozzá a munka szere- tetéhez. Hazánkban Guttenberg Pál nevéhez fűződik ennek a hatalmas áramlatnak az átplántálása. O alkotta meg a Kézimunkára nevelő országos Egyesületet, amelynek ma is igazgatója s ez adta meg az impulszist a ■“•legújabb- miniszteri tanitástervben körvo- nalozott elemi iskolai kézügyesség kötelező tanításához. Ámde ez mindaddig holt betű marad, mig szakképzett tanítók nem állanak rendelkezésre, akik a holt betűbe eleven, pezsgő életet visznek s megvalósítják a !miniszteri tantervben lefektetett nagy horderejű intenciókat. Erről is gondoskodik a fent nevezett egyesület, amikor a nagy szünidőben rendezett kurzusokon fokozatosan kiképezi az ország összes tanitóságát. Ilyen tanfolyamot rendezett az egyesület gróf Károlyi Gyuláné hathatós támogatása mellett N.Károlyban augusztus hó folyamán. A tanfolyam, amely az egyesületnek 50-ik ilyen kurzusa, a szokottnál rangosabb módon, jubiláns ünnepséggel és kiállítással vég- 1 zödik aug. 29.-én. A záróünnepélyre az egyesület igazgatóján s a kultusz és föld- mivelésügyi miniszterek, a tanfelügyelőség is részt vettek. A tanfolyamon 30 tan- férfiu vett részt az ország minden részéből. A kurzuson résztvevők a kézimunka tanításnak mind a három ágában a fa-, anyag- és papírmunkában olyan jártasságra tettek szert, hogy az tekintve az idő rövidségét szinte csodálatra méltó, a kiállított tárgyak különben erről eklatáns bizonyságot tesznek. A jubiláris tanfolyamra az egyesület Dietz Elek székes- fővárosi tanítót vezényelte ki, aki bevezette a hallgatókat a fa, papír és anyag feldolgozás gyakorlatába, titkaiba és mesterfogásaiba. A 29.-én végbement ünnepség és kiállitás a munka diadalát jelentette, ami 30 különféle jellegű és fajtájú szobába szorult be, hogy aztán generációkon keresztül hirdesse a munka hasznát s e haszon nyomán fölfakadt örömét és dicsőségét a becsületes munkának. Mint örömmel értesülünk, Bodnár György agilis tanfelügyelőnk már is megtette a kellő lépéseket, hogy jövő évi iskolai szünidőben városunkban rendezzen az egyesület tanfolyamot. Tanfelügyelőnk nemes szándékát mi is szívből üdvözöljük és sietünk az intéző körök figyelmét erre a nagy fontosságú iskolára felhívni. A szlöjdnek nemzeti s kulturális szempontból messze kiható jelentősége van: A nép millióit a gyakorlati életre akarja nevelni. Meghonosítja a szemléltető oktatást, a tapasztaltakat könnyen megrögziti, a beszéd s értelem gyakorlatot fejleszti, a rajzolást megkönnyíti, a kézimunkát megkedvelted, az ipari s mezőgazdasági munka alapját megveti. TÁRCA. Színpadiasság. (Folytatás.) Ha a pincér a hitelt meghosszabbította, ellágyulva Antonius szavait rebegte: — És Brutus derék, jó férfiú! Egyszer egy nagy társaságban volt, hol vacsora közben a rendesnél valamivel többet ivott, a mi természetesen csak emelte shaksperei' hangulatát. A társulat naivája nagy kegyelettel beszélt nagybátyjáról, valami hires emberről. Amint e szót „nagybátyám“ kiejti, színészünk teli torokkal közbe kiált: ... Az a vérnősző barom ... A társaság elképedve néz a közbe- kiáltóra, az maga is roppant zavarba jön és hebegve bocsánatot kér, hogy ő csak Hamletet bátorkodott csinálni, de ugylát- szik nagybátyjáról nem a legjobb vélemény táplálta. Vagy nézzük csak Kássayt, a Népszínház volt kémikusát, ki elhitette magával, hogy az ő szerepköre roppant alacsony faj, mely egy önérzetes művész becsvágyát semmikép sem elégíti ki. Kárpótláskép tehát azon igyekezett, hogy legalább az életben játszhassa a tragikust. Világgyűlöletet hirdető arccal, Napoleonszerüen összeszoritott ajkkal járt-kelt a város utcáin és csak néha áll meg, mint a kétségbeesés néma szobra, egy-egy antiqváros bolt előtt. Otthon Schopenhauert és Lopardit olvassa, Byron nem elég pesszimista neki. Játszik-e ma Kassay ur ? — kérdé egyszer egyik ismerőse. — Nem, — válaszol művészünk vigasztalan tekintettel — én ma csak fellépek. De a modorosságnak egy különös neme akkor harapódzott el ijesztő mértékben, mikor a népszínmű virágzásnak indult. Az olcsó dicsőség — a színészek ez aranyhegye— mindenkit arra csábított, hogy paraszt-színész legyen. A borjuszáju ingujj s a lobogós gatyaszár kultuszának azonban meg volt az az árnyékoldala, hogy a színészek egy javarésze elparlagiasodott és oly tempókhoz szokott, hogy határozottan élvezhetetlenné vált más darabokban. Hubay például egy előkelő lovagot .játszott s minthogy a súgót nem hallotta, hasból ilyen kacskaringósan extemporizált: — Kedves grófnő, bundás kutya legyek, ha nem állok kötélnek ... A derék Halmi ezt az irányt remekül tudta szatirizálni. Ráfogta Réthy bácsira, hogy az a vidéken valahol Horációt játszotta „Hamletiben“ és az első felvonásban kurtaszáru pipával a foga között, igy szólitotta meg a kedélybeteg dán királyfit: — Szerbusz, Hamlet öcsém. Hál izé... azt halottam, hogy az apád lelke fölvetette magát a „ragyás sziklánál.“ Ez a „ragyás szikla“ tudniillik a „Vén bakancsos“-ban játszik nevezetesen szerepet és igy szakasztottan Réthy vallott. De Halmi tréfáiban még tovább ment és egyszer az udvaron egész komolyan felszólította Réthy bácsit hogy játszsza el vele vendégszerepelve Petur bánt, mert ő maga Bánkkal akar mérkőzni. — Nem nekem való az, szógám, — szabadkozik Réthy — Tiborcot csak elmo- tyogörn valahogyan, de már Peturt el nem tudnám kajabálni. Ne féljen semmit, bátya, átírtam én azt egészen a maga szája-ize szerint. íme egy mutató belőle. És azzal elkezdte hangosan szavalni Réthy csikós dialektusával és elparasztositott szöveggel ezt a második felvonásbeli jelenést, midőn Petur a ra- gyogó forradalmi ékesszólással Bánkot kapacitálni igyekszik az összeesküvésre: Meráni vászoncseléd, nem kell itt soha. Zsidó, jak hec, héber, jordán Makkabeus, nekem, mihelyt feje Búbján korona van, mindegy, Mert szent előttem a királyom, De már annak a vászoncselédnek Suordinációval sehogy se tartozom. Hej mikor Pozsonyban kirakták A sók bankót és kárbankulust, Thüringiának tátva maradt a szája- . Hogy álla ottan Andris, hátul egy Sarokban, — Andris a magyar király ... Pirulva vágta bajuszát a magyar s te Bánk A subáját rángattad, hogy lépjen előre. Honnan a fityfiringós fiíyfenéből Került az a tömérdek aprópénz? Hé? Bánki nem felelsz? Befagyott a szád? Tovább nem folytathatta, mert Réthy olyasforma mozdulatot tett, mintha makrapipáját akarná a parodizáló fejéhez vágni, és Halmi jónak látta menekülni. E medvének a müvészhiusága minden művészettel foglalkozónak közös vonása, Hanem persze a hivatottból művészt alkot, a hívatlanból pedig modoros fajan- kót, vagyis szánalmunkra és mosolyunkra egyaránt érdemes Delobellet. Irta: Zöldi Márton. A medve. A keskeny völgy fölött fantasztikus formájú felhők suhantak el. Koronként kibukkant mögül ük a hold s ezüstös fénynyel szórta tele a völgy mélyén pihenő falu fehér házait s a meredek hegyoldalt boritó rengeteget. Azután végkép eltűnt a sürü felhőréteg mögött. Koromsötét lett minden. Egy egy halavány villám cikkázott alá, hatalmas, vészes dörgések resz- kettették meg az éjszakát. Fönt valahol a Bucses mögött elszabadult láncairól a 1 vihar. Sikongva, zúgva rohan alá a szikla^ Ä-Ä'Ät« iskolai könyvek, használt és uj állapotban, valamint: Szótárak, térképek, han^jegyek, rsjztömbok, füzetek, táskák "Stb. minden létező kivitelben, a legelőnyösebben nálam szerezhetők be. Kész szolgálattal és hazafiui tisztelettel Üzleti évi jövedelmem megállapított hányadána*^k 4 \nyeélra való fordítása folytán, szegényebb sorsú tanulók, az illető intézet utján, általam is, anyagi segélyben részesülnek. Weisz Zoltán könyváruháza, zenemüraktára és papirkereskedése I ref. főgimnáziummal szemben; a kir. katb, főgirnn. közelében. Szatmár-Németi T
