Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-25 / 35. szám

Huszonötödik évfolyam. 35-ik szám. Szatmár, 1908 augusztus 25. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODA MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —ö*>* AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — év» ... 8 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. 1 évre .... 3 > I Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők ás néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi'részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Mérvéi Jáeee könyvnyomdája Eötvös-utoza 6-ik sz. alatt. = TKLEFON-BZAM : 7*0­A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. C é HIRDETÉSEK • lag Maéáliirattlihaa a legaéeeéi* Arak mellett fiivétetnek. Hjiittér ftunaood sora 36 fillér. Hirdetések díjjal ai&ia fizetendők. A tűzbiztositó társaságokról. ) Valahányszor a tűzbiztosítás kérdése bármelyik formájában föl­merül, mint Deus ex machina, in­nen is, onnan is előkerülnek a biz- sositó társaságok láthatatlan szelle­mei, hogy az ő sajátos üzleti érde­keiket netán sértő mozgalmat még csirájában elfojthassák, de legalább is a nekik oly bőségesen rendelke­zésre álló eszközökkel, és a legma­gasabb körökig felérő befolyásuk latbavéteiével ellensúlyozzák. így volt ez akkor, amidőn Plósz igazságügy minisztersége idején a kormány a biztositó társaságok »megrendszabályozását« vette tervbe. E tervbe vett „megrendszabályozás“ alatt ne méltóztassék valami túlsá­gosan szigorú, s a biztositó társa­ságok létalapját fenyegető mozgal­mat gondolni, mert főlényegében mindössze arról volt szó, hogy a nálunk nem kis számban eredmé­nyesen (már mint nekik eredmé­nyesen) működő külföldi biztositó társaságok is kötelesek legyenek alaptőkéjüknek itt kötött üzleteikkel arányban álló részét magyar állam­papírokban és magyar értékekben elhelyezni, s ezzel közvetve oda hatni, hogy a külföldi börzemanő­verek által Magyarország hitelének *) E közérdekű, határozottan érdekes cikk a Kongresszusi Tűzoltó Lapban jelent meg. Szerk. TÁUCA. Színpadiasság. Metternich herceg szerint a legcsi­szoltabb orosz is magában hord egy rabiátus tatárt s ha az oroszt ingereljük, nyomban a benne rejlő tatár néz velünk farkasszemet. Ugyanez áll minden szí­nészre nézve, természetesen azzal a különb­séggel, hogy az előadó-művészet felkent­jei nem tatárokkal, hanem az apró „Delobelle“-ekkel járnak közöttünk. Ki ne ismerné Delobelle-t, Daudet ez utólérhetetlen müszettel megrajzolt szinész-alakját, a modorosság e remek prototípusát, kinek minden gondolata, ér­zése, szivdobbanása hatásra számító külső­ség, ki neje temetésén, midőn a legigazibb fájdalom hasogatja érzésekben nem sze­gény keblét, még akkor is időt szerez, hogy e drámai jelenethez méltó poziturá- ról gondoskodjék. Nálunk ez alakot a színpadon Szi­geti József mutatta be, oly hatalmas humortól duzzadó szerepet teremtve be­lőle, mely kedélyünk minden parányát elejétől végig művészi gyönyörűségekben ringatja. És mind e mellett kénytelenek vagyunk bevallani, hogy maga színpa­dunk e régi titánja sem ment minden modorosságtól az életben. O például nagy rovására mesterségesen leszorított magyar értékek árfolyama,- s ezzel az ország hitele emelkedjék*^ És ezen, a magyar államffilíform szempontjából annyira fontos, s a biztositó társaságok üzleti érdekeit károsan egyáltalán nem érintő moz­galomnak sem lehetett sikere, s a külföldi és hazai biztositó társasá­gok által egyértelemmel folytatott ellenmozgalomnak sikerült keresztül vinni, hogy a képviselőház bizott­sági tárgyalásain' is keresztülment törvényjavaslatot a kormány — a biztosítási ügyekben korábbi tiszt­ségei révén szaktekintélynek elis­mert néhai Hegedűs kereskedelmi miniszter befolyására — visszavonta azon a címen, hogy a törvényja­vaslatra nézve még nem volt al­kalmunk nyilatkozni a — kereske­delmi és iparkamaráknak De volt ennek az ügynek nem kevésbé érdekes folytatása is! A nagy késedelemmel meghall­gatott kereskedelmi és iparkamarák a törvényjavaslatban lefektetett el­veket nemcsak helyeselték, hanem azok mielőbbi megvalósítását is kí­vánták föl terjesztett véleményeik­ben, ám ezek a vélemények a néhai kereskedelmi miniszter fiókjából bi­zonyára kiselejtezésre kerültek, mert foganatjuk nem lett, nem annál ke­vésbé, mert a magyar országos tűzoltó-szövetség elnökségének alel- nöke, Óvári Ferenc dr. orsz. képvi­selő révén sikerült időközben a intelligenciája mellett szereti az egyszerű, paraszt észjárású embert affektálni és a „modort“ Tóth Vilmos volt belügyminisz­terrel szemben is igen klasszikusan tudta érvényesíteni. Valami ankét reperálgatta akkoriban a Nemzeti Színház akkori finan- ciáit és Tóth Vilmos belügyminiszter azt találta megkockáztatni, hogy a Nemzeti , Színház művészeinek fizetése egy kissé ( túlságos, mert hát némelyiké nagyobb a ; miniszteri tanácsosénál, sokaké egyenlő az államtitkáréval, sőt — horribile dictu 1 — j olyan is van, mely megközelíteni iparko­dik a miniszterét, holott ezeknek az embe- • reknek mennyi tömérdeket kell tanulni, küzdeni, taktikázni és ami fő, mennyi : ideig kell várni és imádkozni, hogy elődjük kegyvesztett vagy nyugdíjazott legyen. Szigeti József az ő „modorával“ ilyeténkép válaszolt: s— Már kérem, én csak a mondó vagyok, hogy a mi színházunknál iskola­végzett, okleveles ember a kórusban is akad, van vagy három-négy színműírónk; ha jól megszorítjuk, államtitkárnak vagy miniszternek való talentum is találkozik itten. De már arra a fejemet teszem, hogy az összes minisztériumokban egy se tudná elcsinálni „Vén bakancsos“ ban a „Frici“-t, pedig nem is nehéz szerep. Persze Szigeti Józsefnek még modo­rosságán is zseniálitás csillog keresztül. És itt siettünk a distinkcióval. A valódi művész, az Isten kegyéből való I törvényjavaslatba oly intézkedése­ket is fölvétetni, melyek a lűzbizto- siló társaságoknak tűzvédelmi célokra való megadóztatását tartalmazták. Azóta évek teltek el, de a törvény- javaslat a maga portemetőjéből többé elő nem került. De menjünk tovább! Budapest székesfőváros közön­sége a széktelen fővárosnak világ­várossá fejlesztésében odáig jutott, hogy még nem kamatozó befekte­téseit is már csak százmilliós köl­csönökkel tudta eszközölni, s gon­dolkozóba kellett esnie előbb-utóbb a fölött, miként háríthatná a költ­ségvetésében évről-évre megújuló, s több millióra rugó terheket, me­lyeket részben az államhatalom, részben más faktorok, részben a maga rövid látása rakott vállaira, azoknak, a kiket ezen kiadásoknak födözete tulajdonképen megilletné. A sok szalmaszál között, mely felé a mentőakciót vezetők kapkod­tak, nem volt nehéz fölfedezni a biztositó társaságoknak az áradat fölött biztosan úszó gerendáját. Nosza kapva kaptak rajta. Dehogy is ne? Budapest székesfőváros elte­kintve azon tekintélyes összegektől, melyeket saját objektumainak tűz- elleni biztosításáért fizetett, még a maga tűzoltóságának fenntartására is évente elköltött fél millió koro­nát anélkül, hogy ezzel szemben egy fillér bevétele lett volna. színész, csak az életben lehet modoros, a színpadon soha. Ott, hol lelke szárnyakra kap, hol tehetsége a géniuszszal ölelkezik, hol művészi egyénisége, temperamentuma önállóan iparkodik érvényesülni, ott a művész megszabadul a modorosság tehet­sége nyügző bilincsétől és mint a rut megszokás által reá aggatott sallangokat szenvedélyesen eldobja magától. Mert a modorosság semmi egyéb, mint a tehetségtelenség elpalástolására szolgáló formulák sokasága és igy a modorosság ép oly sokszerü, mint maga tehetség, melynek pótlására tolakodóan jelentkezik. Azoknak a színészeknek tehát, kik csak szerződésüknél fogva művészek, a modor az egyetlen váruk; ez segiti őket kétes diadalokhoz és biztos kenyérhez. Szinpadjainkon a modorosság leg­inkább a szavalásban jelentkezik. Csak­nem félsz.' zadon át grasszált nálunk az a kegyetlen és a németektől importált dek- lamáló hanghordozás, mely mint a tó hul­láma megátalkodott egyhangúsággal höm- pölyögteti habjait, mig hátán szerelem, féltés, gyűlölet, bosszú és egyéb érzés vagy szenvedély ugyanegy tempóban úsz­kál szín és élet nélkül. A deklamáló mo­dor, (melyet Egressy Gábor kottára szedett beszédnek mondott,) még ma is gyakran megcsendül szinpadjainkon; az uj, egész­séges s ami fő, természetes beszélő irány, mely nemzeti színpadunkról sugárzik szét, még nem tudta teljesen kiirtani. Ezt a félmilliónyi deficitet szembeállítva a biztositó társaságok­nak éppen a tűzbiztositási üzlet révén mntatkozó, s a legmerészebb üzleti reményeket is messze túl­haladó anyagi eredményeivel, ért­hető, ma a főváros a maga fejlet­tebb tűzrendészeti viszonyaiból vár­ható fokozottabb hasznot a maga részére akarja biztosítani :egy külön fővárosi tűzkárbizlositó intézet fel­állításával. Nosza, lett erre nagy riadalom. A kartelben levő bel- és külföldi biztosítótársaságok még a nyomo­rékjaikat is mozgósították ezen szerintük őket tönkretevő forra­dalmi mozgalom elfojtására. Közben Ígértek eget, földet, kilátásba helyez­ték, hogy a főváros összes tűz­védelmi kiadásait fedezik, csak ne szorgalmazzák a kormánynál a köz­gyűlési határozat jóváhagyásét. Közben évek múltak, rlfiöntés azonban a főváros minden sürge­tése dacára nem történt, mígnem egy nagysokára érkezett belügy­miniszteri leirat a főváros anyagi érdekeinek hangsúlyozásával keresz­tül nem húzta a főváros számadá­sait, kimondván, hogy a tűzkár- biztosításnak kötelező volta csakis a törvényhozás által statuálható, fakultativ biztosítás mellett pedig a székesfőváros anyagi érdekeit bizto­sítva nem látja. Azóta a főváros tűzvédelmi kiadásai félmillióról egy millióra De ha a színpadi modorosság mű­vészi élveinket minduntalan boszantóan csökkentik is, annál mulatságosabbak azok a modorosságok, melyeket egyes színé­szeknél a magánéletben tapasztalunk. Mert a modoros színész, ki a szín­padon begyakorolt témák szerint döngeti a színfalakat, az életben sem akar banáli­sán gondolkodni és érzéseit közönséges ember módjára kifejezni. Annyira hozzá­szokik az elnagyzáshoz, hogy az szinte második természetévé válik. Hetényi igazgató például virtuózitás- sal tudott sopánkodni, hogy aki őt hall­gatta, kész volt elhinni, hogy ez a derék ember már legalább háromszor halt nteg éhen családostul. Egyszer Somogy megyé­ben néhány földbirtokossal borozva, sietett feltárni előttük helyzetét. És ez a helyzet természetesen tele volt a nyomor minden elképzelhető és elképzelhetetlen ostor­csapásaival. Az egyik földbirtokos megunta a mód és végnélküli sopánkodásokat hall­gatni és igy vágott közbe: — Ugyan hagyja már el a sírást, direktor uram. A mi megyénkben bizony nem fog éhen meghalni, küldök ón hol­nap egy három mázsás disznót az udva­rára. Abból csak jóllakhatik. — Majd meglátom, — mondá Hetényi, nem minden bizalmatlanság nélkül. Fölösleges mondanunk, hogy a somo­gyi földbirtokos beváltá ígéretét és más­buTgSSÄÄÄ'Ä iskolai könyvek, használt és uj állapotban, valamint: szótárak, térképek, hangjegyek, rajztömbök, füzetek, táskák stb. minden létező kivitelben, a legelőnyösebben nálam szerezhetők be. Kt.. U&ti« TTT • __ 7nl+ón könyváruháza, zenemúraktára és papirkereskedfee-q_ x ^ VV vlbZl biUluCllll a ref. főgimnáziummal szemben; a kir. kath. főgimn. közelében. lOijCu vlllda'IN ÖlíáV \JA. es hazafiul tisztelettel Üzleti évi jövedelmem megállapított hányadának jótékonycélra való fordítása folytán, szegényebb sorsú tanulók, az illető intézet utján, általam ia, anyagi segélyben részesülnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents