Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-21 / 4. szám

X 8ZATMÁR ÉS VIDÉKE. bele assitnilálódott a nemzetiségek romboló áradatába. És ezen assimilació rettenetes arányokat öljtött s nyomában járt a nem­zetiségi öntudat megerősödése. Dákoro- mánia képzeletbeli határai arányosan to­lódtak ki s 1882-ben, az alakulás évében, már Tokajnál állott Románia határa. Ekkor lép föl bér. Kovács Lajos a mentő gondolattal, alakítsunk egy magyar nemzeti culturát terjesztő és Védő társu­latot. Az eszmét az 1882. évben tartott társadalmi hires eszmecserék alkalmával beszélték meg. A megbeszélésekben rész­vettek bér. Kovács Lajos az indítványozó Csomay Imre, Jandrisics János, Hehelei Károly, Sarmaságh Géza, Tabajdi Lajo , Rácz István, Farkas Antal, Vozáry Gyula mindmegannyi lelkes magyarok. Julius ii.-én már megtartották az előkészítő gyűlést, melyen Domahidy Fe­renc főispán elnökölt s megjelent azon az európai nagynevű későbbi bíboros püspök Dr. Schlauch Lőrinc is. December 28.-án pedig a Társulat a vármegye magyar né­pének öröm rivalgása között meg is ala­kult, diszelnöke a püspök, elnöke a főis­pán, igazgatója bér. Kovács Lajos, titkára Csomay lett. És rögtön megindult a lázas munka. A jelszót: „Legyen a hazának fninden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul.“ Visszhangozta az egész vár­megye, az egész ország. Kovács Lajos, ez a lelkes és nagytehetségü ember, a ki a nagy Széchenyinek volt belső és szeretett munkatársa, jobb keze, szóval, hírlapi cik­kekkel, példával agitált, buzdított, gyúj­tott, dolgozott. Százakra menő tagokat gyűjtöttek, vidéki választmányokat szerveztek, a me­lyek lobogtatták künt a zászlót, ám a jövedelem 2000 2400 forintnál többet nem tett ki. Ily összeggel eredményes, széles medrü munkát nem lehet végezni. Több és biztosabb pénz kell. Reá gondoltak a vármegyei pőtadóra. 1885 szeptember 12.-én egybegyűltek a Széchenyi Társulat összes tagjai a nagy­károlyi vm. székházban. Dr. Schlauch Lőrinc püspök fényes beszédet mondott az ügy érdekében, gróf Károlyi István pedig megtette az egy százalékos pót adó indítványát. Az őszi közgyűlés egyhangú lelkesedéssel adta meg a kívánt összeget, sőt 1888 május 3.-án a megyének minden községét kötelezte a gyermek menhelyek felállítására. Ma 109 ilyen működik. Kisdedóvodák tekintetében Szatmár- vármegye az első magyar vármegye s szervezetét a kormány és az Emke itt ta- nulmányoztatta s az 1891. évi kisdedóvási törvény ezen alapon áll. A Társulat jutalmazta a tanítókat a magyar nyelv oktatásában elért sikerei­kért s hogy a siker nagy volt, mutatja az a körülmény, hogy a román papság ellen- actiót csinált s részéről jutalmazta a ma­gyar nyelv ellen működő tanférfiakat. Népkönyvtárakat állított a vidéken, a központin kívül 24 ilyen működik. A hatása nagy: a magyar művelődési esz­köze és óvszer a felszínre törekvő szociál­demokrácia ellen is. Az esti iskolák a felnőttek számára kitűnő culturális intézmény. 4o—50 éves emberek tanulnak írni, olvasni, számolni ma­gyarul s szívesen hallgatják a magyar tör­ténelem és alkotmánytan előadását, a hol magyar szót hallanak és tanulnak. A Társulat eddig 203 ezer koronát vett be, s kiadott 187 ezret. 2Öo.ooo gyer­meket nevelt a óvodákban. A társulat a második jelentős magyar cultur- egyesület az országban. Gróf Káro­lyi István, Ujfalussy Sándor alispán az országos cultur kongressu-son a Társu­lat képviseletében mindenütt megjelent s mint előadó^ mint lelkes szónok magasz­talta és ajánlotta a közfigyelembe e cul­tur in'ézményeket. Megérdemli, hogy ke­gyelettel emlegessük a nagy magyar nevét. Későbbi igazgatók: Bér. Kovács Eduárd, Sauhányi Ödön, Nagy Béla s most Madarassy Dezső o'da- adó önfeláldozással és elszántsággal küz­döttek a Társulat nemes feladatáért. Buzduljunk tehát e nemes példákon, a társulati tevékenység dicsőséges ered­ményein a jubiláris ünnepségen, fel harcra, rajtunk a sor. Tegyük magyarrá, de nemcsak ma­gyarrá, hanem lélekben, szívben magyar érzelművé is e hon minden fiát, polgárát, hogy a ki magyar kenyeret eszik, mágyar sóval ízesíti ételét,' magyarrá legyen, a magyar nyelv elleni törekvés hazaárulás, dija számkivetés és megvetés 1 A magyarok hatalmas Istene velünk lesz és megáldja töretevésünket! Mélyen tisztelt közönség 1 Magyarország egy uj művelődési kor­szak előtt áll, mert ma már mulaszthatat- lan kötelessége az ország összes nemzeti­ségeit a maga egységes és összhangzó cnl- turájába 'felvenni, hogy igy a nemzet teste több millióval megszaporodva a nagy nem­zeti feladatokért és ideálokért győzelmesen harcolhasson.­S melyek a nagy nemzeti feladatok és ideálok ? Hogy Magyarország nagygyá, erőssé, szabaddá és függetlenné váljék. Ez az a cél, valóban fenséges esz­mény, melynek fénye beragyogja a magyar földet s áthatja, munkára serkenti a lelkes embereket. Volt idő, midőn a magyar nemzeti művelődés ragyogó pályafutás után itt-ott a befejezéshez közeledett, midőn Nagy La­jos és Mátyás királyunk nemzeti cuüu- rája a világ csodálatára tarhatott számot, — de a török pusztítás, melynek rombo­lásait ma sem tudjuk kiheverni, és az osztrák tartományokkal való államjogi összeköttetés elibünk állott s durva erő szakkal századokra visszadobott. Le kellett tennünk a tollat, a kala­pácsot, kardot kötöttünk, hogy védjük hazánkat, nemzeti egységünket, hagyomá­nyunkat és nemzeti függetlenségünket. És folyt a harc engesztelhetlenül. Ár­mány, erőszak, ájulás földre gyűrt ben­nünket sokszor. A Rákóczy-szabadságharc nem sikerült, a 48-as magasztos küzdelem az aradi „Golgotán“ végződött, amelyről a hősök vére most is szivárog, csepeg és ébren tartja a nemzeti lelkiismeretet. De a hányszor földre gyűrtek, mi­ként Anteusz, uj erőt merhettünk s csüggedés helyett, uj reményekkel indul­tunk uj harcba, uj csatákra 1 S ma oly sok küzdelem, oly sok vi­szály után letesszük a gyilkos fegyvert s a béke viruló fájának, amely soká virá­gozzék, védő árnyékában, duzzadó munka­kedvvel és ambícióval fogunk hozzá a nemzeti munka televény földjének mű­veléséhez. És ez a föld mesés termékenységü, — megtermékenyítették a belé hullott ver- özön, könnypaiakok, — s felszántotta a nemzeti ősi erő fényes acél ekéje. A munka ma sem könnyű, — mert a nemzeti culturális evolúcióért való verej- tékes küzkódést megnehezítik a nemze­tiségi érdekközpontok, amelyek a mohácsi vész óta erőt merítve a külső hatalmi té­nyezőkből, állandóan folytatták nemzet­bontó törekvéseiket, mig végre ma a cul- turképtelen apróságok, a tunya és roszin- dulatu sociologiai képletek odáig feszítet­ték értelmetlen felfuvalkodottságukat, hogy a hatalmas magyar államban külön nem­zetiségi érdekeket fejlesztő államot kö­vetelnek. Ám tudják meg, hogy a magyar ál­lam vagy elpusztul, vagy feltartóztaihat- lanul fejlődik mint egységes magyar nem­zet s hogy saját természetes és élettani fejlődési utait követhesse, le fog, le kell számolnia a belső ellenhatásokkal, ezekkel a központfutó vakandokokkal és minden egyes embert, aki az országban él, az egy­séges magyar nemzeti eszme és kuliura részesévé és munkatársává fog tenni és meg fogja akadályozni,. hogy a nemzeti­ségi érdekközpontok az általános magyar nemzeti művelődés kifejlődését esztelen nemzetesdit játszó — és a külföld felé hajló — hóbortjukkal megbénítsák. Az a kérdés, van-e joga ehhez a po­litika, a történelmi, az emberi jog szem­pontjából ? Van, teljes joga van! Mik a nemzetiségek? Mindenek felett nem életképes nem­zeti egyéniségek, sőt nem is nemzetisé­gek, hiszen a közjogi magyar nemzetben benne foglaltatnak. Ok csakis faji, nyelvi érdekcsoportok és igazi önálló kultur- feladatra képtelenek, önálló fejlődésre al­kalmatlanok. Hiszen ha ők valóságos nem­zetiség lennének, okvetlenül érvényesültek volna a magyar állameszme megbontásá­val, a saját területükön és akkor nem alakulhatott volna ki a magyar egységes, erős nemzet, hanem kialakult volna egy kantonszerü, szövetséges állam, akkor a mikor a magyar uralkodó nemzet erejével velük szemben sohasem élt. És mik a magyarok ? A magyar a honfoglalás első percé­től alkotóleg lép fel. ö a cultur elem, minden a mi itt van az ő müve: állami berendezkedés, hadi tettek, tudomány, iro­dalom, művészet. Történelmet csinált, s csakis ő csinált történelmet. — Előkelő — typus, — melylyel számot kellett vetnie Európának, ha nem is volt első, utolsó sem volt. Vannak nagy emberei, méltók a világ legnagyobbjaihoz. És mit segített ebben az oláh, tót rác és szász ? A magyar tanítói voltak Róma, Byzanc, Velence, Flórenc1 Miénk tehát az állam nemcsak a hóditás hanem a munka, az alkotás, európai jelentőség címén is. És ebből folyik egyenesen, hogy életjogunk a kulturképelen töredékeknek közös és egységes működési cél körébe való terelése, vagy ha kell, helekénysze- ritése. Erre eszközeink nem az erőszak, hanem az érő fegyverei. És mi eredményezte Magyarországon a nemzetiségi kérdést? A túlhajtott szabadság elmélet és in­dokolatlan humanitás. — Nem reális, ha­nem hamis humanitás. És ez a humanitás veszedelmes is. ^ Örült és gaz lenne ez a 10 milliói számláló magyar nép, ha ezek által a szét­szórtan élő, egymással nem érintkező, kü­lön célokat szolgáló, külön-külön culturára képtelen hazaáruló nemzetiségi alakzatok által tönkretétetné magát. Pedig ez a huma­nitás tönkre teheti a nemzetet, mert a ra­koncátlan kicsik végre sem boldogulhat­nak és mi egy másik hatalmas nép könnyű zsákmányává válhatunk. Ezért a harc az álhumanitás ellen a magyarság életkérdése. Küzdenünk kell teljes erővel nemzeti éle­tünk biztosításáért. —. Érthetetlen, miért fáj Björsonnak és Tolstojnak a magyar nemzet polgárosító szerepe és nem fáj Anglia, Németország és Poroszország mun­kája ' az irek és lengyelekkel szemben. Csak nekünk nincs jogunk a magyar föl­dön, magyar politikáért, egységes nemzeti kultúráért dolgozni, csak a magyar föld maradjon meg modern Bábelül ? Ám akár tetszik Björsonnak, Tolstojnak, akár nem, itt nálunk, mint mindenütt a világon, csak egyféle és eredményes művelődés képzel­hető. A nemzetiségi agitáció kínos, lázas állapotot teremt, ahol a nyugodt fejlődés lehetetlen, mert képtelenek más kultúrát tenni a magyar helyére, mert külön oláh, tót, rác kultúra nincs és nem is lehet. El kell tehát fogadniok a magasabb fokú magyar kultúrát, ha egyéni és egyetemes fejlődésre aspirálnak. Ergo: Öntudatos, céltudatos és erős művelődési belpolitika kéll nekünk. — Hát ki az ur e hazában? — Mi, akik dolgozunk, vagy ellen­ségeink ? A francia forradalom a belső ellen­séget porba, vérbe tipörfa, összezúzta. Mit fog csinálni a magyar a kést reáfogó nemzet és állampusztitó elemekkel ? Ez a haza nem a nemzetiségek szá­mára lett meghódítva, hanem valameny- nyiünk számára. Bűnt követ el a magyar politikus, ha oda nem törekszik, hogy minden em­ber megtanuljon magyarul, amint a Széc- hényi-Társulat akarja. Aki magyarul nem tud, nem teljesítheti lelkiismeretesen hon­polgári kötelességeit. Aki magyarul meg­tanulni nem akar, nem becsületes -hű fia a hazának. Sovinisztákká kell lennünk ! Ne fél­jünk e szótól. A soviniszta szó minden nemzet szótárában a legelső helyen áll, hiszen a francia, az angol idegen nyelvet meg sem tanul. A sovinismus -tette nagy­gyá Angliát, Német- és Franciaországot. Hát ami másutt erény, az nálunk bün- számba menne? S mert mi mindig gyávák voltunk még e szó kimondásában is, azért nincs erős magyar nemzeti élet, azért fészkelőd­nek a nemzetiségek, (hogyne, mikor mi növeljük étvágyukat, anyagot adunk ne­kik arra, hogy magukat másnak képzel­jék, mint a mik.) Ne nézzük összetett ke­zekkel, mint gyújtják fel házainkat és mindenek felett csóvákkal ne szolgáljunk nekik. Tehát Magyarországot egységessé kell tenni nem faji elnyomással, hanem a magyar nyelvvel és becsületes,, nyílt magyar politikával, amely nem szoroz, nem oszt, hanem összead. A nemzeti élet megteremtése kétség­kívül harcot jelent. Ez a harc nem fegy­veres, nem véres, hanem kultúrharc a leg­nemesebb fajtájából. De meg kell üzen­nünk ezt a kultúrharcot, m^g kell vere­kednünk férfias lélekkel és törhetlen el­szántsággal és győznünk kell vala­mennyiünk javára. Azok pedig, akik a nemzeti keresztes háborúban a nemzet élén fognak haladni, akik vezetni és ve­zényelni fognak, azok fogják megterem­teni és az idők végéig biztosítani, a bol­dog, gazdag, müveit, nagy és hatalmas Magyarországot 1 És jaj azoknak, akik a nemzet testé­ből való test és véréből való vér létükre, édesanyjuk ellen szóban és írásban feltá­madnak s szentségtörő kezeiket ellene fel­emelik, akik a socialis világfelfogás és demokraticus szélső eszmekor veres zász­lója alatt a magyar nemzet életét fentartó, istápoló és biztositó évezredes oszlopokat mozgatják és ledöntésüket ajánlják. Pedig akadnak ilyenek a magyar kultúra és iskola munkásai között is. Van egy magyar tanár, aki a ma­gyar népoktatás bünéül rója fel, hogy a magyar nyelvet be akarják vinni a nem­zetiségi népiskolákba, hogy Széchenyivel követeljük a magyar nyelv tudását a nemzetiségektől is. ^ Miért? Mert az államhatalom biztositotta ne­kik anyanyelvűk szabad használatát és sajátos műveltségük kifejtését; mert a nemzetiségek ellen való culturküzdelem leplezett osztályküzdelem, mert a magyar nyelv tanítása, terjesztése a kulturátlan- ság és tudatlanság sötétségének. Én azt hiszem, hogy egy céltudato­san élő, dolgozó államnak létérdeke .a nemzeti homogeneitásra való törekvés, a sa­ját népfentartó szellemének belehelése a nemzet minden tagjába, nyelvének terjesz­tése, fejlesztése és abszolút uralomra való juttatása. Nyelvének mindenek felett, hiszen ebben él, ez a kifejezője nemzeti egyéni­ségének és ez az erőforrása a népek ha­talmi és kulturversenyében. A' tanár , ur socialis és műveltségi el­méletével pedig egyenesen megöljük á nemzet fejlődési képességét és összetörjük nemzeti létének biztosi'ékait. Hazaáruló cortfederálizraus az ilyen felfogás, mely az államkapcsok meglazi- tására, züllésre és végül pusztulásra vezet, Meg kell bélyegeznünk az ilyen írá­sokat tüzes bélyeggel, lángostorrál, meny­kövekkel kell lesújtanunk az ilyen szel­lemi kalandorokat, akik a nemzet első szentségeit sárral dobálják és piszkolják. Vagy mit érdemel az, aki nyiltan hirdeti urbi et orbi, hogy a hit, a vallás illúzió, a képzelődés terméke, tehát nem lehet alapja az erkölcsnek, melyet szilárd alapokra kell fektetnünk?! Hát hók az a szilárdabb alap? Me­lyik az? A tudás, becsület^ jellem, meg­győződés? hiszen éppen ezeknek a funda­mentuma a vallásos erkölcs, — amely ed­dig fentartotta,, szelídítette, művelte, tudo­mányhoz juttatta a világot és a mely a mai ragyogó műveltséget, mely azt az urat megszéditette, létrehozta. Méltán kiálthatunk fel: „Á mi ko­runk az elfajulás kora és mi első szülött jogunkat eladtuk egy tál tiidásért.* Nekünk szeretnünk kell a hazát, a vallás erkölcsi nevelést első feladatul kell tekintenünk, különben Magyarország csak volt, de nem lesz! & * * Mélyen tisztelt közönség ! Ám legyen Magyarország és Ma­gyarország lesz I A nagy Széchenyi» ki­nek szellemében, akinek leikével és lelke­sedésével munkálkodunk virágzó és ha­talmas culturmissiót teljesítő Egyesüle­tünkben, akinek eszméi világitó fáklya, vezető tűzoszlop előttünk, népét, törekvé- seit Isten nevében és segítségével diadalra fogja segiten.i és Magyarország igazán Magyarország lesz, s itt mindenki fog be­szélni magyarul! Lesz majd és nem is sokéra, ha kitartunk, ha bölcs, akaraterős nemzeti culturpolitikát csinálunk, a mint­hogy akarunk csinálni, — mert kell esi- j nálnunk — egy akol: az egységes magyar, nemzet aki a és egy pásztor, a mindenek felett egyedül uralkodó felséges magyar nemzeti Géniusz! Ámen! Úgy legyen! — Fechtel lelkesítő, hasonlatokban gazdag beszéde mély nyomokat hagyott a közönség lelkében Ezt látva, elnöklő püspök ur ajánlatára kimondotta a köz- , gyűlés, hogy a beszédet jegyzőkönyvbe iktassák. . Ezután K ü s z n e r Albert felolvasta a társaság évi jelentését s az „Erdélyi Közművelődési Egylet“ üdvözlő átira­tát Végül dr.-Fal Ussy Árpád váro­sunk főispánja szép, tömör és szónoki hévvel előadott beszéddel zárta be a díszgyűlést. Déli egy órakor a Pannónia éttér-'' mében díszebéd volt, melyen részt vet­tek a díszgyűlésen jelen volt összes notábílitások. A negyedik.fogásnál dr. FaluSsy Árpád főispán emelkedett szólásra és Őfelségére ürítette poharát. Szép beszé­dét a jelenlevők állva hallgatták meg. Utána sokan és szépen beszéltek. V a j a y Károly polgármester — a kormányt, Madarassy Dezső — Boromissza Tibor püspököt, Jüodnár Gáspár — dr. Falussy Árpádot, B i k y Károly — Szatmárvármegye-, berencei Kovács Jenő — Szatmárnémeti közönségét, dr. Kelemen Samu — a Széchényi-társaság névtelen hőseit, a tanítókat^ b. Kovács Jenő — Madarassy Dezsőt, R.atkovszky Pál — dr. Kelemen Samut éltette. ■ * A Széchényi-Társulat fényes ün­nepségének lefolyásából az igazsághoz híven meg kell állapítanunk, hogy a társulat keletkezésére vonatkozó azon történeti ismertetések, amelyek úgy a díszíközgyűlésen, mint a társulat jubilá­ris évkönyvében is kifejezést nyertek,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents