Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-14 / 29. szám
Huszonötödik évfolyam. 29-ik szám. Szatmár, 1908 julius 14. 'TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Mi a közvélemény? Ez a szó is olyan, mely ott forog mindig az emberek ajkán s hivatkozik reá boldog-boldogtalan, még ha nine s^ is igazsága s réá jogosultsága. És ez a szó is olyan, amely mint valamely nagy hatalom, döntő bíróként szerepel majd minden vitás ügy és kérdés elbírálásánál. De ez a szó is. olyan, melynek tulajdonképeni fogalmáról és becséről még annak sincs mindenkor tiszta fogalma, aki minduntalan hivatkozik reá. Mi/tehát a közvélemény ? Többeknek, — nemi — sokaknak, a legtöbbnek összhangzó ítélete valamely kérdésben. És igy tagadhatatlanul nyomós bizonyíték, amely előtt meg kell hajolnunk. Ha ugyanazon tárgyat sokan vesznek szemügyre s ez a sok ember ugyanazt a tárgyat, egybehangzólag ugyanannak ismeri föl és qualificalja, — a felett nem lehetünk kétségben, hogy a tárgy helyesen van fölfogva, így gondolkozunk. És ebben rejlik a közvélemény ereje s hatása. Csakhogy nem egészen úgy áll a dolog. Nézzük csak annak alapjait. És ha lehetséges, mozgassuk csak egy kissé, hogy lássuk szilárdan áll-e a piedestálon az a rengeteg hatalom, a melyet igényel magának! Az első és nagyon, de nagyon figyelemreméltó, eltagadhatatlan jelenség, hogy a közvélemény ugyanazon dologra vonatkozólag állandóan egy marad századokon keresztül — és más dologról úgyszólván naponkint változik. Hogy Isten van az égben, hogy van tulélet, hol a jók jutalmat, a gonoszok büntetést nyernek, ez olyan közvélemény, amely Adám apánkról — a csak imént felnőtt kisdedig, :— Afrika vadon népeitől kezdve Európa legcivilizáltabb nemzetéig változatlan egyhangúságban és erővel uralkodik s ha vannak egyesek, akik ideig-óráig kevélységükben szembe szállnak vele, — csak a korlátlan szabadakaratról tesznek tanúságot, — melynek hatalmában áll, még a napnál világosabb igazságot is tagadni, — de nincsen hatalmában azt megdönteni, — mely felett egy emberiség áll őrt. Ám vannak kérdések, akár általános érdeküek, akár különös esetek, melyekről a közvélemény Ítélete naponkint változik és pedig homlokegyenest. Akit ma tenyerén hordozott, holnap már megkövezi. Amely elvet ma ég felé emelt, holnap már a porba sújtja le. A közvélemény bizonyos dolgokban koronkint változik, és ekkor már nem is nevezzük többé közvéleménynek, — korszellem cimen üti fel trónusát s porba borulva imádják azt azok, akik a hódolat tárgyaiban is szeretik a változatosságot. De hát kérdezzük meg csak rövid idő múlva. „Mit csinál Sanherik — a világ királya?“ „ Sanherib ?... A király ?... Meghalt — azt csinálja.“ Nagy hatalom tehát a közvélemény, a korszellem, de cseréplábakon áll, — el fújja egy szellő, megváltoztatja egy gyönge fuvalom, mely szebb, igazabb régiókból jő. Az igazság felett nincsen hatalma. Nem ura, de rabszolgája annak. Mind mondhatja évezredekig egyhangú bizonyossággal: A nap forog a föld körül! Majd előjön egy ember és azt mondja: Eppur si mouve 1 És nem mondja többet. Mind szegezheti keresztre egyhangú kiáltással: „Feszitsd meg, feszítsd meg őt!“ Majd jön egy galamb, beröpködi a világot, s térdre borulva imádod a Megfeszítettet! Ez az egyik fontos jelenség. A másik szintén fontos jelenség, hogy a közvélemény, a korszellem nem önmagától alakul — a legtöbbször csináltatik. Csináltatott régen is, csakhogy sokkal nehezebben, — most már g y á r t a t i k gőzerővel, rotációs géppel. És neki nagyon könnyű a munkája. Porhanyós földbe szórja el a magot, — engedékeny viaszba vési alakjai,v Nagyon sok a szakember. Nincs, általános tudós.' Sók áz élet gondja, sok a munkája, — nagyon kevés az idő a gondolkodásra. És még ha volna is, nagyon kevés ember vesz magának fáradságot a gondolkodásra. Még ha tudna, sem Ítél, — és nem tud és ítél, — egy két ember Ítélete után. Nem a közvélemény a hatalom, — a sajtó a hatalom, mely a közvéleményt gyártja, és gyárából ontja naponkint a hamisat vegyesen az igazzal s csinálja a hamis vagy igaz közvéleményt, a mint az, érdekek kívánják. És azért oly ingatag a közvélemény, mert vál-_ tozandók az érdekek, meg azért is, mert a hamis közvélemény nem tarthatja fenn magát sokáig, ereje nincsen, fényé sincs — pusztulni kell a fölkelő és előbb utóbb mindig győzedelmeskedő igazság ragyogó fénye előtt. Gondolkodó, okos ember tehát nem hajt térdet a korszellem előtt, — van egy más istene: az igazság s nem azt nézi: mit mond a korszellem ? Jól szeme közé néz és azt kérdezi: Van-e igazsága? És akkor is nem a korszellemnek, de az igazságnak gyújtja meg az áldozati tüzet. Közigazgatási bizottsági illés. A tegnap délelőtti közigazgatási bizottsági ülésen, mivel dr. F a 1 u s s y Árpád főispán nagymérvű elfoglaltsága miatt csak a délutáni gyorsvonattal jöhetett át Nagykárolyból, dr. V a j a y Károly polgármester elnökölt. Jelenvoltak: Csomay Imre, dr. Kelemen Samu, Jákó Mihály, Uray Gáspár biz. tagok. Kőrösmezey Antal főjegyző, dr. Jéger Kálmán főorvos, Ferencz Gusztáv tanácsjegyző, Nagy .Tamás h. pénzügyigazgató, Kacsó Károly műszaki ~taná!5sös7”i~áT' államépitészéti hivatal főnöke, Bodnár György tanfelügyelő, Jákó Sándor kir. ügyész. Távolmaradásukat kimentették : dr. Fejes István, dr. Korányi János és dr. Keresztszeghy Lajos bizottsági tagok. A polgármesteri jelentésből kiemeljük a következőket: Ä közig, bizottság ügyforgalma a múlt évihez képest 38 ügydarabbal emelkedett. A város közbizton- sága, egészségügye kielégítő. Ipari, kereskedelmi, gazdasági ügyekben az elmúlt hónapban semmi különlegesebb dolog nem történt. Felemlíti a jelentés, hogy a TÁRCA, Csicsakov Milassin. Humoreszk egy orosz újságíró életből. A társaság a legvidámabb hangulatban volt együtt. A szamovárban zizegve pezsgett a forró viz. A termet a mennyezetről alácsüngő egyetlen hatalmas csillár világította meg. Mi nehányan, a bohémek, újságírók, szinészek, művészek, külön kis társaságot képezve kisded sarkot foglaltunk el a teremben és jókedvűen tereferéltünk. Mindenki mesélt már valami jóizüt, csak Jaroszláv Mirkó a szellemes csevegő volt még hátra. — Halljuk Jaroszlavot — hangzott fel körünkben s Jaroszláv kénytelen volt a társaság akaratának engedelmeskedni s megkezdeni elbeszélését: — Ha jól emlékszem, — kezdte Jaroszláv, — Gribolin és Csicsakov már régóta haragot tartottak. Gribolin egy régi, kisssé borsos tréfája miatt s már jó ideje nem is érintkeztek egymással. Nos tehát Csicsakovnak egy uj irodalmi vállalatnál szüksége volt Gribolin közreműködésére s attól tartott, hogy az még mindig tréfájának következményeitől tartva beugratásnak tekinti Csicsakov hívását s a megbízást vállalni nem fogja. Gondolkozni kezdett tehát, hogy mikép téríthetné magához Gribolint a nélkül, hogy hivnia kellene. Végre jó ötlete támadt. Tudta, hogy Gribolin Moszkva egyik külvárosában lakik, honnét naponta vasúton jő a városba. A következő levelet intézte tehát a vasút igazgatóságához : Tekintetes Igazgatóság 1 Miután tárcámat a mai napon elvesztettem s ugyanabban szabadjegyemet is, kérem azt megsemmisíteni vagy ha azt valaki jogtalanul használni merészelné, jegyemet az illetőtől elkobozni s őt magát a rendőrségnek átadni szíveskedjék. Gribolin Jászó. Másnap Gribolin, mint rendesen, fülig beburkolózva nyestprémmel bélelt bundájába, felszállott a vonatra és kényelmesen elhelyezkedett egy fülkében. Aznap oly hideg volt, hogy szinte a földre fagyott az"emberek talpa. Jön a kalauz. — Szabad kérnem a jegyét?! í — Szabadjegy 1 — válaszolta mogorván Gribolin s még jobban belesülyedt bundájába. — Kérném a szabadjegyet I — Ugyan mi a fenének zaklat épen ma. Hiszen mindennap utazom Moszkvába és eddig még sohasem kérte a jegyet. — Sajnálom — válaszolta a kalauz — de az igazgatóság keményen meghagyta, hogy minden szabadjegyet szigorúan vizsgáljunk meg. — Jól van no — dörmögött haragosan Gribolin, miközben nagy nehezen ki- kecmergett bundájából. Itt a jegyem. A kalauz elolvassa: Gribolin Jászó. Kivesz egy hivatalos aktát, elolvassa. Ott is az áll: Gribolin Jászó. E pillanatban robogott be-a vonat Moszkvába. — Kérem uram, kövessen a főnökséghez szólt a kalauz. — Már minek követném én Ont a főnökséghez ? — Kérem, nem tartozom felvilágosítással, hanem felszólítom, hogy saját érdekében kövessen engem, különben a rendőrséget kell igénybe vennem. Mit volt mit tennie Gribolinnak, követte a kalauzt a bámészkodó tömeg közepette. Dühösen förmedt a^fónökre: — Miféle eljárás ez ? Én Gribolin Jászó újságíró vagyok. Mit akarnak tőlem ? — Csak ne olyan magas hangon uram I ön azt állítja, hogy ön volna Gribolin Jászó újságíró. Mivel tudja ezt igazolni ? — Hiszen a szabadjegyemen is ez áll. — Éppen a szabadjegy hozta önt e kelepcébe. Csak adja elő a megtalált tárcát is, a melyet eltulajdonított. E nyers szavak egészen kihozták sodrából Gribolin uramat s toporzékolva rekedten ordítozott dühében. De ez mit- sem használt. Semmivel sem tudta magát igazolni s igy belátva, hogy hasztalanul ellenkezik, belenyugodott sorsába s követte az előhívott rendőrt a prefekturára. Óriási közönség nézte végig, a mint Gribolin a rendőrközeggel kocsiba szállt s a moszkvai suhancok élénk hurráh kiáltásokba törtek ki, miközben a kocsi elrobogott. A rendőrségen azonnal a szolgálatot vezető tisztviselő elé vezették. — Nos mit hoztál Gyorgyovits? kérdezte a pelyhedző állu inspekciós a rendőr- közeget.' — A Gribolin nagyságos űr tolvaját. — Hát már elcsíptétek a jómadarat ? Gyere csak közelebb — szólt Gribolinhoz. Most már Gribolin nem tudta magát tovább türtőztetni és dühtől remegve teli tüdőből ordítani kezdett: — Hallod te hivatalnok, ha te még tovább is tegezni merészelsz engemet, akkor megismerkedhetsz a tenyeremmel. Már ezerszer mondtam, hogy én vagyok Gribolin Jászó hírlapíró. Nem tudom, én vagyok-e őrült, vagy a világ bolondult meg? Mit akartok tőlem?' — Hé csendőr — kiáltá a hivatalnok. Vidd ezt az embert a többi közzé. Hadd dühöngje ki magát ott. Majd holnap folytatjuk a kihallgatást. S a csendőr már vitte is Gribolint, :: Valódi angot: : lüsz terek mindenféle divatos szinekben. 1 Nyári idényre érkezett újdonságok kiválóak, melyek a legmagasabb Ízlést is :: kielégítik. :: Csakis kipróbált elsőrendű legjobb gyártmányú gyapjúszövetet árusít WEISZ GYUI —w Szatmár, Deák-tér szám Utolérhetetlen olcsó szabott árak. Maradék vásár !!! Legújabb eredetű \ párizsi és anflol \ m női C0St1im\ minden pénteken 1 mélyen leszállt: : kelmék.: 1 tott árak mellett.
