Szatmár és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-01 / 1. szám

Huszonötödik évfolyam/ 1-ső szám. Szatmár, 1908 január 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. megjelen minden kedden. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre I kor Egész évre . . . 6 kor. _______ Ffl évre .... 3 » | Egyes szám ára EOzségek, községi jegyzők és néptanítók egész évre 4 korona. 50 fill. . W > részére SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eöivös-utcza 6-ik sz. alatt = nBLEFON-SZÁM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. Hl ADÉTÉ8EK o lap Wadáhivatalábaa a legJosébb árak mellett fölvétetnek. Nyilüér garmond sora 20 fillér. 1 1 Hirdetések díjjal előle fizetendők. —ua= Olvasóinkhoz! Huszonnégy év tűnt él lapunk pálya­futásai mögött. Huszonnégy hosszú év. Bizony nagy idő ez egy kisvárosi hetilap életében. A kötelesség megnyugtató érze­tével mondhatjuk, hogy lapunk ezen idő alatt a maga élé szabott feladatoknak becsületes törekvéssel igyekezett megfelelni. Olvasóközönségünk szeretete, higgadt, tárgyilagos bírálata, és — öndicsekvés nélkül mondva — sikerekben gazdag múl­túnk igazolják állításunkat, így felemelt fővél léphetjük át a huszonötödik év küszöbét. Hisszük és reméljük, a mi szeretve tisztéit olvasóink a jövőben sem vonják meg tőlünk az eddig is előlegezett bizal­mat, pártfogást s a szer etetet! Nem csak kérjük ezt, de vágyunk is ez után, mert ez lelkesít munkánkban, ez bátorít a harcban, ez véd meg a kicsinyeskedők támadásai­val szemben. ítészünkről Ígérjük, azok leszünk a jövőben, a mik voltunk a múltban. Városunk közművelődési, közgazda- sági s társadalmi érdékeit tartjuk minden­kor szem előtt. A közügy éket szolgáljuk. Szolgáljuk higgadtan, személyeskedés és szensációhajhászat nélkül. Szolgáljuk ezt a célt lelkünk egész hevével, szivünk egész melegével, férfias meggyőződéssel és ön­zetlenséggel. Szatmár-Németi, 1908 január 1-én a Szerkesztőség. Városunk gazdasági viszonyai. Az ujesztendő napján szentelünk nehány pillanatot városunk gazdps^i helyzetének szemléletére, ne a minden­napi, kicsinyes érdekek szempontjából, hanem a nagy, általános törvénysze­rűségek szemüvegén keresztül. Váro­sunk is, mint minden élő szervezet, folytonos változásnak, fejlődésnek van alávetve, a gazdasági átalakulások hul­lámcsapásainak hatása alatt pezsdűl vagy ernyed a társadalmi élet, emel­kedik a jólét, vagy beköszönt a szük­ség. Természetesen gazdasági állapo­tunk mérlegelésénél nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy minden város egy nagyobb, magasabb szervezetnek, az államnak alkatrésze, ehhez ezer és ezer fonállal van kapcsolva, mely ér­dekszálak a nagy egységben beálló változásokat átviszik az alkatrészekre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindent az államtól várjunk, hogy a gazdasági fejlődés érdekében önálló működést ne fejtsünk ki, sőt ellenke­zőleg. Az előbbi tételt még is fordít­hatjuk A számtalan sejtből felépített test léte csak akkor van biztosítva, ha az alkotórészek önállóan is élet- és fejlődésképesek. Sajnos, hazánkban ezt a felfogást csak hirdetik, de a valóság­ban a közgazdasági szervezetek és a társadalom mindent az államtól vár­nak és a hivatalos kormány által kez­deményezett intézményeket gyakran fi­gyelmen kívül hagyva az egyes vidékek és városok sajátos viszonyait, kritika nélkül elfogadják. Városunk különleges gazdasági viszonyaival akarok most foglalkozni, talán ezek felderítése kulcsot ad ke­zünkbe a jelenlegi helyzet megítélésére és Útmutatásul szolgál a jövőre vonat­kozólag. Minden város gazdasági jelentősé­gét és képességét a fejlődésre a ter­mészeti viszonyok és a célirányos gaz­dasági tevékenység adják meg. Az előbbi nem áll az ember hatalmában, a 'topográfiái helyzet, az éghajlati és meteorologiai viszonyok már magukban döntő hatást gyakorolnak valamely város gazdaságára. Szükséges azonban, hogy ezeket felismerjék és az emberi tevékenység arra irányuljon, hogy a természet nyújtotta előnyöket kiaknázza és saját céljaira felhasználja, viszont azt, mit a természet megtagádott, mes­terséges eszközökkel pótolja.' Jellemző példakép említhetem e téléi igazolására a jVörös tenger kijáratánál fekvő Aden VarosÄraß''félszigetnek' Áz"a Kis öble geográfiái helyzeténél praedesti- nálva volt arra, hogy itt egy kikötő létesüljön, de e mellett a természet mindent megtagadott ettől a kopár vidéktől. Az angolok azonban nem törődtek az éghajlati viszonyok mosto- haságával és a föld termékétlenségével, felismerték a hely topográfiái jelentő­ségét és mesterséges utón óriási pénz­áldozatokkal lakhatóvá tették a kikö­tővárost. Vessünk egy pillantást hazánk tér­képére és keressük meg itt Szatmár városát. Azonnal szemünkbe ötlik, hogy fekvését leginkább az jellemzi, hogy az alföld és hegység határszélén helyez­kedik el. Az Avas és Bükk hegység közé ékelődő síkság itt végződik és kezdődik az elütő természetű hegyvidék. A gabonatermő lapályt a fával és le­gelőkkel borított, méhében ásványi kincseket rejtő hegység váltja itt fel. Nemcsak a termények, hanem a la­kosság is különböző. A magyar vidék a város közelében érintkezik a nemze­tiségekkel. önkéntelenül következtethe­tünk ebből arra a szerepre, melynek betöltésére a. két, minden tekintetben elütő országrész érintkező pontján fekvő város hivatva van. A környék lakosai itt találkoznak, hogy ternlényeiket ki-“ cseréljék. A nemzeti munkamegosztás révén előálló forgalom egy nagy vidé­ket félölelő része városunkban bonyo- 'Aittatjjc .lg. JfcJe ejtsen senkit tévedésbe, Hogy a két éíüfö jellemű vidék áruinak kicserélését nem látja oly közvetlenül és egyszerűen, mint az előadottakból következik, mert a tényleges kereslet és kínálat csak a legritkább esetekben találkozik közvetlenül, hanem a köz­vetítő kereskedők nagy tömegének segítségével. Az említett körülmény azonban TÁR CZ A. A színpadi csók. Színházi kritikusunk egy alkajmas pillanatba^ egyenkint s nagy titokban — a mélységes hallgatás és titoktartás ígérete mellett — színházunk néhány művésznőjéhez ezt a kérdést intézte; „Mit tart Nagysád a szinpadi csókról ?“ Őnagyságáék nyomban meg is adták erre elmés feleleteiket, s mivel azokra bizonyára a színházi közönség is igen ki­váncsi, kritikusunk a mikor a válaszok már papírra voltak vetve, kérte Őnagy- ságáékat, engednék meg azok leközlését is. Erre ők közös ülést tartottak s nagy kegyesen beleegyezésüket adták. íme a feleletek: * —* * Én ugyan már megírtam egyszer, hogy -a szinpadi csók olyan mint a vaselin — leviszi a festéket. No de hát az régen volt s azóta férjhez mentem. És igy csak annyit mondok, hogy az életben a csók jobb. Nem hiszik? Kérdezzék meg az uramat. TIHANYINÉ KOMÁROMY GIZI. * — A szinpadi csókról semmit, de annnál többet a másikról. VERŐ JANKA. * — Nincsen véleményem. TAKÁCS MARISKA./ * — A szinpadi csókróli véleményemét1 legelőször nagyon csattanósan fejezténii-Jíi. Ugyanis Nagyváradon kezdtem a pályá­mat és ott kaptam az első csókos sziíre- pet. En nem vettem komolyan, de part­nerem igen ambiciózus gyerek volt, a színpadon éppen duettet énekeltünk, mi­közben ő engem megcsókolt. Abban a pillanatban hatalmasat csattant a tenye­rem az arcán, a közönség meg kacagott és tapsolt. Én nagyon elszégyelve álltam ott és takargattam partnerem festett baju­szának a helyét, ő meg az én öt ujjamét. Azóta nem inerem a közönség előtt nyil­vánítani a véleményemet. ANDAY TERKA. * — Nem ér semmit! A szinpadi csók­nak még az időtartama és száma is ki vau mérve, már pedig a csók csak szám­talanul és hosszan, nagyon hosszan jó. Ezt vallom én. — Van azonban egy jó oldala is a szinpadi csóknak. A nős embereket is meglehet csókolni, anélkül, hogy félni kellene attól, hogy a feleség kikaparja az ember szemét. És utóvégre tetszhetik az embernek egy nős férfi is. Nemde? . PATAKY VILMA. * — Nem szeretek a színpadon csó- kolózni, mert leszedi ajkamról a bibor­pirtjr és .ebbeli aggódásom meggátolja azt, hogy az adott vagy kapott csókot át- - élvezzem.' f— Tetszik tudni, ha az embernek csók közben ilyen fajta aggodalmai van­nak) akkqír az a csók már — fuccs ! KÉSMÁRKY LUJZA. * — A szinpadi csók nagyon mulatságos. Legalább én azt hiszem, mert ahányszor csókolódzom, a publikum nevet. TÁRNÁI LÍDIA. * — Csak lehellet, pára, mert hiszen mint tudják a szinpadi csók a legtöbbször csak a levegőben csattan el. Ellenben a másik?... Vagy úgy? Erről nem is kérdi mi a véleményem?... Sajnos 1 Ej! de mit törődöm én azzal, kérdik, vagy nem, meg mondom csak azért is, mert csak ha rája gondolok is, forrásba jön a vérem, fel­lázadnak idegeim, a szivem hangosan do­bog, pulzusom 200-at ver. — Igen! Az a másik, a valódi, az igazi, melynek tüze kéjes izgatottságba hozza egész énemet, az az őrjítően édes, andalító, álomba ringató csók belemarkol az ember szivébe, megzavarja a ridegen, a józanul gondolkozó agyat, s önfeledten dobja a nőt szerelmese forrón ölelő kar­közzé ! — Igen ! Az igazi csók elfeledtet velünk minden bút, bánatot, nélkülözést és bosszúságot, az éltető örömünk, feledhet tetlen édes boldogságunk lesz! Nos hát csoda-e, ha én annyira vágyódom az élet igazi, csábítóan édes csókjai után ? Ugye nem ?... EGY KIS KARDALLOSNÖ. M Az ember tragédiája. Novella a színművek címeiből. A „katonák“ a „télen* egy „péntek este“ kirándultak a „Gyimesi vadvirág“- hoz. Köztük volt „Jó Fülöp“, „a hajdúk hadnagya“, a „két Durand“, „János vitéz“, „Berger Zsiga“, a „zsidó honvéd“, „Pry Pál“, „Lumpácius Vagabundus“, „a három jó madár“, „egy suhanc“ és „Lotty ezredesei“. „Éjjel az erdőn“ bolyongva egy „őrangyal“ kalauzolása mellett a „Tamás bátya kunyhójáéba léptek, hol egy „bányamster“ azt ajánlotta nekik, hogy tekintsék meg a „kolostort“, „ahol utaz­nak“ a szép „diák kisasszonyok“, a kiket egy „bibliás asszony“ tanít „baccarat“-ra, de most „vizkereszt“ ünnepe lévén, nem lesz „otthon“. Odaérve viszontlátták „Elektrát“, „Lilit“, „Rikát“, a „Gyurkovics lányokat“, a „dolovai nábob leányát“, „Szőke Kata­lint“, a „kis szökevényt“ és „Magdolnát“, kik régente „Gésák“ voltak „egy japáni teaházban“ és itt töltött „tiz év múltán“ M£€l£BK£ZTEfi!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női- és gyér theuo és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents