Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-16 / 16. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. , MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre . . . 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: == Morvái lines könyvnyomdája Eötvöa-utcza 6-ik sz. alatt. = TBXZELF03NT-QZA-3VE ; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lep MaééhivatelábM a tegetesébb árak mellett fölvétetnek. Nyiltiér garmoBd sora 30 Mér. Hirdetések díjjal elBte fizetendők. Vízvezeték és csatornázás. Evek hosszú során kisérem figye­lemmel városunk tiszti főorvosának a közigazgatási bizottság elé terjesztett havi jelentéseit, ezekben állandó rova­tot képez a hevenyfertőző betegségek ijesztően magas száma. Párosával, hár­masával ragadja a halál egyes családok gyermekeit a difteritisz és a skárlát fertőzésekkel és még mindig nem fog­lalkozunk komolyan az egyedüli óv­szerrel, a vízvezeték és csatornázás létesítésével. Mezei Ernő a minap komolyan bizonyítgatta, hogy a tüllekedő hangza­varba csak a süket tud eligazodni. Ennek nyomán hát helyén való az ;is, hogy a mikor a gyermek halandó­ság ijesztő volta a fatalizmusig kábítja :a szülőket, nekem kell arra az ösvényre .mutatni, amelyen haladva a családok az övéiket a fertőző betegségtől és ta­lán a haláltól megmenthetik. ügy látszik városunkban megba­rátkoztak azzal a szomorú valósággal, hogy nálunk minden, de minden -drá­gul, csak egyedül az életet, az egyén eme legrágább kincsét adjuk olcsón, — 'Garázdálkodhatik a kaszás, mert Szat- imár városának az Ő tizenöt millió va­gyonával nincsien módjában' a mocsa­ras é$ szennyvizek levezetésére és ba- cillusmentes ivóvíz szerzésére másfél vagy két milliót költeni, hogy a szé­gyenletes közegészségügyi' helyzeten javítson. TÁR CZ A. Utazásom a szerkesztő úrral. . Irta: Tanódy Endre.- (Folytatás.) A két fiával élvezte a viszontlátás örömeit a szerkesztő ur; ez az öröm'egy­oldalú lehetett, mert a fijik nagyon meg­szerethették odakünn a húsvéti vakáció alatt és nem vágytak haza egy csöp­pet sem. Kétségkívül az aranykorban volt csak legjobb otthon, és jó mindenütt; amióta elkesernyésedett a világ, és minde­nütt rossz, azóta' otthon a legrosszabb. Füstölnek mostanában a családi tűzhelyek egy kicsit, és nagyon felférne már egy alapos és általános kéményseprés. Vagy tán épen a kéményseprők miatt füstölnek ? A fiukban azonban valószínűleg nem ez a társadalmi motívum, hanem a csikók rajongásig menő szerelete dolgozott el- annyira, hogy Józái bácsi komolyan félt­hette a_csikait, - mert hajnaltól késő estig hajkurászták őket az udvaron. E miatt és más hasonló okok miatt merültek is fel több rendbéli pánaszok. Különösen Pisti ellen.-*■ Pista fiam, hát csakugyan nem jó) viseltétek magatokat? Évek hosszú során zörgettem ez ügyben három egymásután elhalt pol­gármestereink ajtóit, egyik sem mert tomolyan hozzá látni. Az elsőnek na­gyon modern volt a kérdés és nem hitte, hogy az egészségre olyan nagyon fc?n- tos a tiszta levegő és az élvezhető ivó­víz; a másik két polgármester már tudatában volt az ügy fontosságának, de' betegeskedtek, a beteg embernek pedig sem munkakedve, sem munka­bírása nincs. A mostani polgármesterünk hála az egek urának egészséges, erős fizi­kummal bir, az ő teljes munkabírását csak a közismert munkakedve múlja felül és szerencsére a gazdasági taná­csos személyében is olyan méltó part­nert talál ezen munkára, aki vetekedik a polgármesterrel úgy munkabírás, mint münkakedv qualitásában, ezért van most több remény mint- valaha, hogy végre valahára komolyan hozzálát vá­rosunk hatósága a vízvezeték és csa­tornázás megvalósításához. Szedjék elő azokát a megpenésze- dett aktákat,- szellőztessék azokat nyil­vánosságon, hisz. nem képeznek azok titkot, hadd vitassák meg ezen fontos kérdést pro és kontra, legalább a helyi sajtóban, hátha mérnöki szakemberek egyik másik útbaigazítást adhatnak akár a komplexumra, , akár a részletekre. De egyelőre szerezzük be az ügyre vonatkozó informatiókat olyan váro­sokból, ahol a csatornázás és vízveze­téki müvek már működnek, mert nem —- Nem igaz apuka; tessék megkér­dezni Buday nénit. —(Budty néni akkor véletlenül nem volt a szobában.) Mikor meg azt mondtam neki, hogy jönni kell haza, mert itt már terhére lesz a család­nak, azt felelte: Ü* Nem igaz; kérdezzétek meg Bu­day bácsit, hogy nem vágyunk terhére. — fBuday bácsi ekkor véletlenül nem volt a szobában.) — Pistából cáakugyan fiskális lesz, mert mindig halasztásra dolgozik. Ezalatt JózsiN bácsi előszedte a boros üvegeket és készült a pincébe. Bátran elmondhatom — hiszen már úgyis nagyon jóvá van téve, hogy Józsi bácsi abban a hirben állott (legalább a szerkesztő ur előtt), hogy a borai nem a legjobb kondícióban vannak. Persze, kényes portéka is az. Ha nagyon kezelik, az is baj; ha egy cseppet sem kezelik, az is baj. Szóval nem szabad sem nagyon szeretni, Sem elhanyagolni. Miféle portéka is hasonlít csak úgy ehez? Mondom, a szerkesztő ur avval gya­núsította Józsi bácsit, hogy minden borá­nak stiche van. És mikor Józsi bácsival ketten indultunk a pincébe, igy szólott hozzánk : ■ —Vigyázzatok, össze ne keverjétek a borokat, hogy mindeniknek a stichét külön élvezhessük.- A vád alaptalan volt. Józsi bácsi összetéveszthetett engem valamelyik bor­csak az az érdekes, hogy mennyibe kerül, hanem az is lényeges, hogy mennyi bevételt, eredményez azoktól a lakóktól, akik ezt az intézményt élvezik. Mert bár a lejtmérezés szempontja- , ból az egész városi hálózatra készülne a tervezet, mégis csak azon tereken léptethetnök működésbe különösen a vízvezetéket, amely terek sűrűbben van­nak beépítve és népesedve.. Vagyis cezdetben az I. és II. építkezési kerü- etét gondolom és majd idő múltán :olytatólag a többieket, hogy igy azok viseljék a befektetés kamatainak nagy részét, akik a vízvezeték áldásos voltát közvetlenül használják. Nem kell meg­riadni attól, hogy ezzel egy uj terhet rovunk a kényelmet kedvelő polgár­ságra, amikor ezért a költségért nem csak kényelmet, hanem az egészséget is védő tisztó ivó vizet adunk; hisz példa reá a villamvilágitás, amely eddig mé­reg drága volt és azért mindenki be­vezetteti és fizet mint a köles. Soha semmiért sem fizette a pol­gárság járandóságait a városnak oly szívesen, mint a tiszta egészséges ivó­vízért és a csatornázás által teremtett egészséges levegőért fogja. Az a polgár­ság, amely kezes bárányként eltűrte a milliós villamvilágitást és megcsináltatta a saját költségén a legmodernebb jár­dát, aki egy egész télen át estéről-estére megtölti a színházat és nagyvárosi mó­don. tömegesen élvezi a térzenét, már rég megérdemelte volna, hogy ható­ságunk ne késedelmezzen a vízvezeték és csatornázás létesítésével, mert ez a szakértő ismerőiével és végig kóstoltatta velem az összes hordókat. Szerettem volna a kis rabbi növen­dék őszinteségével bevallani, hogy: „ké­rem, én egy cseppet sem nem értek ma­gamat a kávéhoz“;/ de gondoltam, hogy hátha éltalálom. Ez sikerült is, mert Józsi bácsi za­varomat látva, előre megmondta, hogy melyiknek van hibája. Nekem aztán csak épén rá kellett hagyni azzal, hogy „Ezt a bajt még kinőheti; nagyszerű bor lehet még ebből; ha lehúzzák, nem lesz semmi hibája stb.“ Végre megállapodtunk a szinérváral- jai borban,* amelyről megállapítottam, hogy a szerkesztő ur hordképességét is tekin­tetbe véve, vacsora utánig elég lesz. Erről a szinérváraljai borról elhitet­tük a szerkesztő úrral, hogy halmihegyi bor. Ilyen apróbb tréfákkal kell deríteni az életet. A tornácra érkezve, ott találtuk a hiripi bandát, amellyel akkorára a szer­kesztő ur megkötötte a végleges kiegye­zést. Nem voltak túlzott nemzeti követe­léseik, igy hát nagyobb nehézség nélkül meglehetett velük állapodni. Igénytelen emberek a hiripi banda tagjai; ruházko­dás tekintetében is. Több vidéki ismerő­söm ruháit ismertem föl rajtuk; de egy ruhát felosztva több cigányon. Egy kicsit szeszélyes lett dolog végeredményben, tehát igazán nem Nagy­szatmári közönség fejlődését és életké­pességét épen azzal igazolta a legfé­nyesebben, hogy megtéremtette jófor­mán a saját erejéből mindama kultúr­intézményeit, amelyek ma Szatmárnak városi jelleget adnak, anélkül, hogy na­gyon megterhelte volna a város köz­vagyonát, hisz ha levonjuk a városi közvagyonból a város összes tartozását és nem is értékeljük a mai magas árak szerint az ingatlanait, még mindig több vagyonnal rendelkezik Szatmár városa, mint húsz évvel ezelőtt. Ne féltsük tehát sem a város va­gyonát, sem háztartását, amikor egy igazán életbevágó kérdést kell megol­dani, hiszen egészen más a takarékos- sági számítás a magán életben és más a városok háztartásában; a magán embernek szabad még zsugorinak is lenni, sőt szabad éhezni is, és vagyont gyűjteni; a városnál? azonban köteles­sége minden irányban a jövő fejlődé­sét még áldozatok árán is elősegíteni. A vízvezeték és csatornázás pedig egy város életében olyan kellék, amelyet előbb kellett volna létesíteni még mielőtt az aszfalt és a villamvilágitás létrejött és hogy ez nem ilyen sorrendben tör­tént, azt idegen emberek nem is tud­ják megérteni. Ennek a mulasztásnak a jóváté­telét várjuk mi a mi uj polgármeste­rünktől a gazdasági tanácsos közremű­ködésével, dicsőbb alkotást nem vé­gezhetnek, mert ezzel nagyban védik a polgárság egészségét, életét. Teitelbaum Herman. Köles az egyetlen hely, ahol ilyen szin- vadulásókat láttam; igaz, nem cigány fiuktól. Buday néni ezalatt kitálalta a levest, amelyről ugyanazt lehetett elmondani, amit az énekek énekének zsoltárosa mond sze­relmeséről, hogy t. i. „olyan az illata, mint a cserfás mezők szellője“, — vagy „Arábiának minden fűszeré.“ Valami felséges volt azl Hiába, Bu­day néni nagy mestere -a főzésnek; már pedig én azt tartom, hogy nem a mate­matika az örök tudomány, hanem a fő­zés tudománya. Mert akármilyen messze szálljon is a lélek a halál után, lehetetlen, hogy a -testtel való földi liaisonját úgy elfeledje, hogy még egy kis jó töltött ká­posztát sem kivánna meg. Teszem azt, amilyet Buday néni tá­lalt nekünk, hogy áldassék a neve érettel Hát még a kitűnő disznó pecsenye rajta, amely teljesen át volt itatva a ká­poszta izével, és viszont! Úgy látszik, az ételek világában még van teljes egybeolvadás. Az utolsó ételnél, volt egy kis vita a gyerekek közt. Az egyik párt azt mondta, hogy bélés, a másik hogy rétes.-,— De én tudom, hogy rétes — mondta Pisti, a rétespártiak vezérszónoka — mert Buday néni még pofon is vágta Marist érte, amiért rányitotta az ajtót, • mikor csinálta. nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlást forrást. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, RiPtto i fmrni síiia iMlll valódi box és schevraux borból készült cipók a legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents