Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-09 / 15. szám

Huszonnegyedik évfolyam. I5_ik szám. Szatmár, 1907. április 9. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. Első sorban egy rendkívüli köz­gyűlés volt, a mely azzal végződött, hogy miután ingatlan vagyon vétele volt a tárgya és a városatyák határo­zatképes számban nem jelentek meg, az újabb közgyűlés f. hó 22. d. u. 3 órára tűzetett ki. Ezután tőispán megnyitotta a ren­des közgyűlést. A hitelesítő küldöttség kirendelése után olvastatott a polgár- mester havi jelentése, mely főleg a múlt havi árvízvédelmi intézkedésekről, az országos gyermekvédelem céljaira ren­dezett gyűjtésről és a mátészalkai va­sút építés mikénti állásáról számolt be. E szerint a f. hó 2 és 3 napjain ren­dezett gyermeknapon befolyt mintegy 566 K, s a mátészalkai vasút épitési ügye jelenleg a kivetett pótadó enge­délyezése végett a pénzügyministerium- nál van, a honnan rövid idő alatt le­érkezik. Közgyűlés a jelentést tudomá­sul vette. Ugyancsak tudomásul vette a belügyminister kétrendbeli leiratát, mely szerint az 1904 és 1905 évi vá­rosi zárszámadás jóváhagyatott, Tanács beterjeszti az ifj. Litteczky Endrével a városi hirdetményekre kö­tött s lejárt szerződést, s javasolja azt 3 évre meghosszabbítani, Dr. Fejes Ist­ván indítványozta, hogy a régi szokás tartassák fent, mely szerint hirdetmé­nyek nem egy, de valamennyi lapban közzé tétettek, s igy abban mindnyájan részesültek,, vagy ha továbbra is egy lapban akarná a közgyűlés a közzé­tételt, az esetre a többi laptulajdono­soktól is ajánlat kéressék be. Miután azonban gazdasági tanácsos előterjesz­tette, hogy az egy lapban való hirde­tés célszerűbb és olcsóbb, a főjegyző pedig azt adta elő, hogy a szerződés megkötésekor az ajánlatok már be vol­tak kérve és a legolcsóbb ajánlat az ifj. Litteczky Endréé volt, indítványát visszavonta, s közgyűlés a szerződést 3 évre meghosszabitotta. Ugyancsak beterjesztette a tanács a Czukor Pinkászszal kötött és lejárt szerződést is azon javaslattal, hogy az újabb hat évre hosszabbittassék meg Közgyűlés gazdasági tanácsos indítvá­nyára az ügyet alaposabb előkészítés végett visszaadta a tanácsnak. A közpénzek elhelyezésére nézve névszerinti szavazással akként határőr zott, hogy azokat legalább 4 százalék betéti kamat mellett a helybeli pénz­intézeteknél helyezi el. Érdekes, hogy csak 18 szavazat adatott be, annyian lévén ugyanis a városatyák között azok, a kik egyik pénzintézetnél sincsenek érdekelve, mint igazgatósági és felügyelő­bizottsági tagok. Tudomásul vette közgyűlés, hogy január hóban előiratott 202 K 26 f községi adó és töröltett 1650 K, feb­ruár hóban pedig előiratott 122 K 35 f. Egy előző közgyűlés kimondván, hogy a város a németi határban vá­sároljon mintegy 2—300 hold ingat­lant, ennek folytán Joó Ferencz, Som- lyai Kálmán és többek megvételre fel­ajánlották ingatlanaikat, mire nézve közgyűlés f. hó 22-re rendkívüli köz­gyűlést tűzött ki, a melyen határozni fog a vétel tárgyában. Gönczy Antal gör. kath. lelkész kéri személyes pótlékának kiutalását. Közgyűlés a kérést teljesiti, mert folya­modó érdemes voltát már maga a köz­gyűlés elismerte, mikor őt majd nem egyhangúlag megválasztotta, s a mel­lett a megválasztását a felsőbb egyházi hatóság is jóváhagyta. Elfogadta közgyűlés a közrend el­leni kihágásokról alkotott szabályrende­letet, melyben sok olyanról történik intézkedés, a minek elkövetése eddig büntethető nem volt, mint pl. hogy csak egyet említsünk: a házfalak bepiszko- lása és rongálása. Fürst Viktor pénztári ellenőr fize­tését a gazdasági szakosztály javasla­tához képest 200 koronával felemelte. Ugyancsak felemelte a Habinyák Fló­rián erdővéd fizetését is 800 K-ról 1100 K-ra, meghagyván neki az eddig élvezett mellékjárulékokat is. Hozzájárult közgyűlés, hogy a szat­mári takarékpénztár által tett reáliskolai alap a kereskedelmi iskola javára át­engedtessék, s ha ezen iskola meg­szűnnék, azt nevezett alapitó más kul- tur célokra fordíthassa. ­A mérnöki javaslathoz képest el*, rendelte közgyűlés, hogy a Kisfaludy- utca déli, Mátyás-köz és Honvéd-utca nyugoti, Zárda-utca északi, Szivárvány­köz keleti, Szivárvány-utca és Hunyady- köz északi oldalán 1.30 méter, mig az Iskolaköz nyugati oldalán 2 méter szé­les műgyalogjáró, a Hajnal-utca északi részén Toldy-köztöl keletfelé a 19. szá­mig és a Damjanics-utca nyugati felén pedig 1 méter széles kőgyalogjáró készíttessék. Ugyancsak a mérnök ja­vaslatára elrendelte, hogy a Vörösmarti- utcán 100 méter, a Hunyadi-utcán az Attila-utcától észak felé 70 méter, a a Kiniszy-utcán és az Eötvös-utcán a Deák-tértől a Szirmay-ucáig a kövezet átrakassék, a Szirmay-közben, Józsika-, Pázsit, és Nyil-utcán, valamint az Alsó- Szamosparton uj szekérút készíttessék, végre hogy a mérnöki jelentésben fel­sorolt egyéb helyeken a kövezet ki­javítása foganatosittassék. A villamvilágitási bizottság beter­jesztette a szatmár-erdodi h. é. vasúttal az áramleszámolási ügyben létrejött megállapodást és javasolta annak el­fogadását. E szerint fizet a vasút 3600 koronát és átengedi a város tu­lajdonába a villamtelepen lévő épü­leteit. Közgyűlés tekintettel arra, hogy ez az ügy már régen húzódik, s ne­vezett társulat kifogásait alaptalannak TÁRCZA. Utazásom a szerkesztő úrral. Irta: Tanódy Endre. Azzal a szerénytelen és meglepő té­tellel kezdem, hogy az újságírókban na­gyon sok úri érzés van. Még mi bennünk kicsinyekben is. Valami úri, szemérmes gőg, amivel az intimitásainkat őrizzük, és amellyel a mások csekélységei iránt rendkívüli > ér­deklődést mímelünk. Évtizedek óta Írjuk, hogy a főispán jött-ment (t. i. Károlyból és vissza), hogy a polgármestereknek miként szolgál az egészség; a képviselőknek a betegség (a közerkölcsök betegségei), hogy a dalárda mindig próbál és hogy ki szolgál 25 év óta az államnál, vagy a postá­nál — és csak a szükség esetén mondunk el a magunk dolgairól egyet mást, amik pedig volnának olyan érdekesek, mint a fenti események. Szóval, úgy leszünk, mint a kipróbált viveur, aki nagy érdekkel hallgatja meg egy bizalmasának titkait arról, hogy mi­kor és hogyan nézett rá valamelyik ha­jadon, de nem tartja érdemesnek még csak sejtetni is a maga észbontó flörtjeit. Végszükség esetén azonban, ha már igazán nem tudunk mit Írni, akkor beszé­lünk magunkról is. Méltóztalnak tudni, hogy ha valaki hétköznapi alkalomra fekete szalonkabátot ölt, az nem a fényűzés, hanem a szük­ség jele. És méltóztassanak megtudni,' hogy ha a lap legbensőbb emberei írnak tár­cát, akkor más tárca nincs se égen se földön, mert amíg van, mi kiadjuk az ön- képzököri dolgozatokat is. A vidéki la­pokat a közönség nem olvasni szereti, hanem írni. Hát had írja ki magát a nép! Az-iró közönség ilyen teljes elmed- dösödése miatt mondom el most a szer­kesztő ur utazását Nagy Kolosra, ahová én kisértem el a Buday Józsi bácsi szives vendégszerető házához. Husvétnak másodnapja volt; a szer­kesztő urnák is. Miuián hajnali féltizenegy órakor már elindultunk, a sörözést az utón kellett elvégezni, mint a szent zsidónak az imát, ha napkelte vagy napnyugta az útban éri. A fiakkeresnek meg volt hagyva, hogy mindenütt, ahol sört mérnek álljon meg. Nagyon megbízható kocsis volt, mert csakugyan mindenütt megállóit. Igaz, hogy ahol sört mértek, ott pálinkát is mértek mindenült, de hiszen a közéletben is beletörődnénk már, ha az emberek úgy szolgálnák a magánérde­keiket, hogy a közérdek is jól járjon. A szerkesztő ur jól sejtett, mikor igy szólott hozzám: — Barátom! Micsoda állott söröket fogunk mi most kapni. Dehát mindegy; azt is csak el kell fogyasztani valakinek. A szerkesztő ur ezt úgy mondta, mintha mindnyájan egy atyának volnánk gyermekei; mi is, a sör is, és a sörnek ép oly jogai volnának hozzánk, mint ne­künk a sörhöz. Alávetve magunkat ezen vas tör­vénynek,. úgy találtuk, hogy kora tavasz- szal nem szezonszerü falusi korcsmában sört inni, mert a tavaszi falusi sör olyan, mint a vidéki szépségek: vagy túlságosan pezseg, vagy egy cseppet sem. Miután több helyen megállottunk, mind a két eset előfordult a praxisunk­ban, sőt más viszontagságok is. Pálfalván egy öreg zsidó korcsmáros az udvar végén levő kis házba utasított bennünket, ahol egy falubéli ember adott egy üveg sört. Kérdezősködvén a dolog felől meg­tudtuk, hogy husvétkor a hithü zsidónak nem szabad semmiféle üzleti cikket a tu­lajdonában tartani. De hogy valósággal el ne kelljen adnia, hát szinleges okirattal reáruházza az üzletét egy parasztra és a megmaradt árura kiköti a visszavásár­lási jogot. Ebből én azt állapítottam meg, hogy a zsidók istene már megint kikeresztel­kedett, mert egy valamire való zsidó istent ilyesmivel nem lehet félrevezetni. Ezt azonban nem közöltem a szer­kesztő úrral, aki állandóan pihente a ki­szállásokkal felmerült fáradalmait. — Roppant terhes szórakozás az ivás, Pista bátyám 1 — Hadd el, az a legkülömb földi élvezet; igaza van Mikszáthnak, hogy a szerelem hamar elmarad az embertől, mint a fáradt kutya; de a quaterka kitart a sírig. Eközben pedig a reggeli napfény ta­vaszi kétértelműséggel mosolygott végig a zöldes-sárga mezőkön; azt Ígérte a lomb­talan fáknak, hogy „Meglássátok csak, milyen jó lesz nemsokára.“ — A kis hor­nyuk a mezőn, mint a nyolc-tiz év közötti gardedámok, nem értették tisztán, hogy miről van szó, csak idomtalan bakugrá­sokkal jelezték, hogy jó előérzetük van. És minderre megbizsergett a föld háta, mintha hangyák futkostak volna ke­resztül rajta... — Ejhal Mégsem lehet olyan fáradt az a kutya. Sőt talán olyan jól bírja, hogy mi nem tudunk vele végig kitartani. Ezt szintén nem mertem közölni a szerkesztő úrral, mert csúfolódásnak ve­hette volna, már pedig a közöttünk fenn­forgó függőségi viszony miatt ezt ke­rülni kell. Az avasi hegyek zöld kosztümben, hófehér kalappal állottak előttünk. Szép célpont volt a vizen túl, de odáig nem mentünk el. Befordultunk a Józsi bácsi kúriájába. Az életben is jó megállani egy közbeeső kellemes stáción, ha a mutatós végcélok nagyon messze vannak. Már pe­dig azok mindig nagyon messze vannak. A kapunál láttunk két, kölyöknyi nagyságú darab sarat, beleékelve mind­em k be egy-egy húsvéti dióskifli. Ezek voltak a szerkesztő ur fiai. Az ámbituson Józsi bácsi kullogott a pipája mögött. Egyszerre értünk a lépcső aljához és szives parolázás közt tessékeltük fel egy­mást a szobába. Miután a bundákat fel­halmoztuk az ágyra és elővarázsoltuk azt RÖTH SIMON f r r ős in nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. .==== ' 'ÄLSiimta a JL MEGERKEZTEKa tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux borból készült cipők a legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents