Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-26 / 13. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 13-ik szám. Szatmár, 1907. március 26. SZATMÄR TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Gyermekvédelem, gyermeknap. Van-e nagyobb kincsünk a gyermeknél? És mégis uton-utfélen találunk rongyos, beteg, éhező, fázó, elhagyott, züllött gyermekeket. Mi az oka ennek? Talán a szülői szeretet hiánya? Téved, aki azt hiszi! Inkább a nehéz megélhetési viszonyokban kell keresni a baj . okát» és főleg abban, hogy a társadalom még mindig nem ismerte fel azt a kötelességét, hogy ott, ahol a szülő képtelen gyermekéről gondoskodni, ott a társadalom vállalja magára a gyermekek felnevelését. A szervezett társadalom: az állam már megtette az első lépést, amikor megalkotta a gyermekvédelmi törvényeket és felállította az állami gyermekmen- helyeket, amelyekben most 27000 gyermeket gondoznak. Már azt lehetett volna hinni, hogy ezzel az intézménynyel meg fog szűnni a gyermekek nyomorúsága. Pedig dehogy szűnt meg 1 Napnap után megzörgetik ajtónkat szegény rongyos asszonyok csecsemővel a karjukon s krajcárt kérnek,, mert napok óta nem ettek; zimankós, zord időben TAECZA. A hosszú életről. Irta és a Kölcsey-Kör 100-dik matinéján felolvasta dr. Fejes István. Általános igazság, hogy az emberek az életet szeretik. Nagyon természetes hogy a jó életet még inkább, a miből okszerűen. következik, hogy sokáig és jól élni, minden embernek a legfőbb óhaj tása. Petőfi ugyan azt mondja egyik kői teményében: Szerelemért feláldozom életemet, S szabadságért feláldozom szerelmemet... a miből az látszik, mintha a szabadság és szerelem többet érne az életnél, azonban ez csak amolyan költői mondás, s ránk nézve amúgy sem irányadó, miután má sok jóvoltából nekünk a szabadságunk is megvan, tehát nem kell feláldozni érte se az életünket, se a szerelmünket/ Boldog idők voltak azok, mikor Mathüzsálem élt a földön, mert akkor az emberek egy pár száz évnél alább nem adták, s ha valaki pl. 2—300 éves korá ban hält él, az emberek úgy beszéltek róla, mint most, mikor egy 40—50 éVes embert temetnek, hogy életének delén, a legszebb férfi korban hagyott itt bennün két, a mikör még nagypn sokat tehetett volna. Ma a legnagyobb ritkáság számba megy, mikor az újságban olvassuk, hogy itt, vagy ott meghalt egy too éves asz szony vagy férfi, s meglehet, hogy ez sem igaz, csak az újságírók -gondolják ki mintegy az emberek vigasztalására, hogy ott állanak az utca szegletén s a havas, esőverte rongyból didergő kis gyermek nyöszörgése hallatszik, mialatt az asszony az újságot kínálja. Megesik a szivünk, amikor ezt átjukl Mit tehet az az ártatlan kis gyermek arról, hogy apját munkaközben baleset érte? Hogy anyja fekvő beteg? Vagy hogy létét a könnyelműségnek, a pálinka hatásának köszöni? Nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy ha már az a kis jószág itt van, akkor meg kell menteni az életnek, az emberiségnek. Nem szabad megengedni, hogy szánalom és könyörületesség hijján egy is elpusztuljon közülök; meg kell törni azt a közönyt, amely elfordul tőlük; a szeretet melegével le kell olvasztani a szivekről ázt a jégréteget, amely azokat érzéktelenné teszi a kicsinyek sorsa iránt. Fel kell ébreszteni a lelkiismeretet, tettekre kell bírni a felebaráti sze- retetet s meg kell erősíteni társadalmunkban azt a tudatot, tíogy amikor az elhagyott . gyermeket védi, nem irgalmasságot gyakorol, hanem kötelességet teljesít. Ennek a célnak elérését tűzte ki feladatul a gyermekvédelemnek nehány leikés apostola, akik fáradságot és munkát nem kiméivé egy nagyszabású gyermekvédelmi alkotáson fáradoznak, amely ha létesül — tetemesen enyhíteni fogja a szegény gyermekek tűrhetetlen sorsát. . E célból az ország kiválóságai készséggel vállalkoztak és megalkották az országos gyermekvédő ligát. • Ez a liga nem valami uj egyesület, amely tagsági dijakat szed, hanem az egész társadalomnak, egyeseknek és egyesületeknek egy célra való tömörülése, mely elsősorban egy akkora országos gyermekvédő alapot akar teremteni, hogy annak kamatjövedelméből a társadalmi gyermekvédelem összes anyagi szükségletei fedezhetők legyenek. Ennek megvalósítására minden évben megtartják az úgynevezett gyermeknapot, Ezen a napon kereskedők, iparosok, munkások, lelkészek, ügyvédek, orvosok, gazdák, tisztviselők, katonák, kávéházak, vendéglők, szállo- dákj' "közlekedési "és más"' vállalatok (színházak, mulatóhelyek stb.) tulajdonosai, szóval mindenféle állású és foglalkozású egyének önként köte lezik magukat arra, hogy ezen egy ma is lehet még száz esztendeig élni. Annyi bizonyos, hogy a lapokban még mindig lehet olvasni vagy egy veterán haláláról, aki a Napoleon hadjárataiban részt vett, vagy egy markotányosnőről, aki szintén akkor szerepelt, hanem maholnap olyan távol fogunk lenni ettől a hadjárattól, hogy az újságírók kénytelenek lesznek a napóleoni korral szakítani. Miután az életet szeretjük, nem csoda, ha mindenki azt óhajtja, hogy az élete minél tovább tartson, s az a tudós, aki olyan szérumot fog feltalálni, amely az életet meghosszabbitsa, örök hirt fog szerezni magának. Addig azonban, mig ez a szérum feltalálódik, kénytelenek vagyunk házi szerekkel élni, vagyis követni azon útmutatásokat, melyeket a nagy kort ért emberek tapasztalatai nyújtanak. Igaz, hogy ezek a tapasztalatok sokszor ellentétesek, de ez nem baj, legalább lehet az emberitek tetszése szerint válogatni, Például ott van a két testvér esete, akik közül az egyik go, a másik pedig 95 éves volt, s mig az egyik teljes életén át soha nem ivott egyebet friss patakviznél, addig a másik, és pedig az idősebb, folytonosan részeg.volt a pálinkától. Ezekkel történt az, hogy egy vadásztársaság ráakadván a fiatalabbikra, mikor megtudták korát és életmódját, a társaságban lévő orvos igy szólt a többiekhez: — Ez az, a mit én tartok; hogy bokáig csak az élhet, aki tiszta víznél nem iszik egyebet. — De uram — szólal meg a vén ember — tessék odanézni, ott fekszik a bátyám holtrészegen, az ugyan vizet soha sem ivott. Mióta emberek vannak, azóta állandó théma a hosszú élet. Már két ezer évvel ezelőtt megmondta egy nagy bölcs, hogy: „az ember nem hal meg, az ember megöli magát, mert minden állat tudja és számon tartja, mi válik egészségére, csak az ember nem.“ A baj csak a.z, hogy az egyik bölcs ezt, a másik amazt tartja célravezetőnek, s az emberek ily módon biztos tájékozást nem szerezhetvén, csinálják, a mi nekik jól esik. Ma már a bölcsek szerepét átvették az orvosok, de a hosszú élet most is csak ott van, a hol a bölcsek alatt volt. Az orvosok is különbözöképen beszélnek, bár van több olyan kérdés, amiben megegyeznek. így pl. a legtöbb azt mondja, hogy a husevés nem egészséges, mig a főzelék és a gyümölcs nagyon ajánlatos. S valóban bámulni lehet rajta, hogy az emberek ezt a reájuk nézve felette hasznos útmutatást figyelemre alig méltatják, holott ennek követésével kettős célt lehetne elérni. Először is megszereznÖk a lehetőséget a hosszú élethez, másodszor pedig ütnénk egyet a mészárosokon, akik a hús árát folytonosan emelik és lejebb soha sem szállítják. E helyett mi állandóan hozatjuk a húst, még pedig, tegyük hozzá, a rósz és drága húst, s ily módon rövidítjük az életünket egyrészt azzal, hogy húst eszünk, másrészt pedig a bo- szusággal, melyet minden fogyasztó érez, mikor a hús az asztalra kerül, különösen pedig, mikor az árát fizetni kell. Hát még a háziasszonyokba kikre nézve egy valóságos Kálvária a hússal való foglalkozás. R-egg®l> hogy milyen hús kellene; azután mikor a szakácSné elhozta, hogy az a mészáros milyen húst adott; csupa csont és in, s hozzá még a mennyiségből is hiányzik. Mikor pedig az asztalra kerül, hallgatni a férjem-uram kritikáit, hogy ez, hogy az a baja, nem lehet belőle egy jó falatot enni ; bizony mondom, ha én háziasszony volnék, kétszer is meggondolnapi bevételüknek tet- szésszerinti hányadát a gyermekvédő alap javára befizetik — ami által belépnek a ligába. Ilyen gyermeknapot fogunk tartani ápril 2. és 3. napjain mi is, amiből remélhetőleg tetemes összeggel járulunk a nemes célt szolgáló alaphoz. Divat levél, Budapest 1907 március 6. Hiába tagadnék, a tavasz itt van. Hivatalosan még ugyan nem lenne ideje,, de nemcsak az Erzsébettér parazita szárnyasai hirdetik hangos szóval, sem n csalfa napsugár vagy a kósza szellő, hanem a női toilet- teek. Az apró gombostűfejnyi nagyságú kockás selyemruhák, melyeknek mintája csaknem összemosódik, az apró lift-boy kabátkák, a sok szinben kapható Chantonselymek, melyek a nyersselyemhez hasonlóak, s melyeket mint utolsó újdonságot hozott magával Holzer Sándor Nizzából, az örökfény hazájából. A Kossuth-Lajos utcai nagy üvegablakokban pedig szebhnél-szebb fehér csipke blúzok vannak kitéve, apró, fekete tafift kabátkák, rövid szabással, hogy alóluk az öv kilátszik ; gyönyörű, gazdag, fehér struccboák és marabunyakbodrok, sőt még angol formájú női kalapok is. Mivel Budapest még rohamos fejlődése dacára is kis város, itt még minden esemény számba megy egy időre. Most pl, mindenki nám, hogy küldjek-e a mészároshoz. Igaz, hogy főzeléket és gyümölcsöt sem lehet állandóan adni, de minden esetre egy olyan programmot csinálnék, amelyben a marhahúsnak minél kisebb szerepe volna. Mecsnikov párizsi egyetemi tanár, a Pasteur-intézet igazgatója épen mostanában adott ki egy müvet, a melyben alapos kísérletezések után kimondja, hogy egyedül a ló és ürühus egészséges, s aki az emberi életkor legvégső határát elérni óhajtja, annak a marhahústól örökre el kell búcsúznia. Italnak pedig ugyan ő a főtt vizet ajánlja, mint a mely szerinte a legjobb és legegészségesebb ital, s ha az ember megszokja, jobban ízlik, mint akár a bor, sör, s bármiféle más szeszes italok. A tudós orvosnak ezen állítása azonban aligha fog hitelre találni, s alig hiszem, hogy nálunk Magyarországon sok követője akadjon, mert a viz minálúnk nagy népszerűségnek soha sem örvendett, s bizonyára, ha megfőzik, ez a népszerűség még kevésbé fog növekedni. Elképzelni sem tudnék egy olyan magyar embert, $k i a főtt vizét meg igya, de ha még ez kívételkép megtörténhetnék is, hogy az neki jobban essék még a bornál is. Ennél a pontnál valami tévedésnek kell lenni, mert ha csakugyan való volna, hogy ő valami főtt italt élvez, akkor az csak úgy lehetséges, hogy az assisztense manipulál és elhiteti vele, hogy az az ital főtt viz, holott valószínűleg a legjobb féle bor lehet. Az ilyen tudós ember rendszerint szórakozott, aki annyira belemélyed a búvárkodásba, hogy az evés és ivás nála alig visz nagy szerepet, sokszor azt sem tudja, hogy egyáltalán ivott-e valamit, nem hogy még azt tudná, hogy mit ivott. (Folyt.- köv.) ROTH SIMON r r nagy választékú cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ■Min. = ttitti i hmÉ JL IDj littMi Ö tó in *tt § i1. A4Ut ír riöYEIiMEZXETÉSU! az előre haladott téli Idény miatt a még raktáron levő téli ártk, az eddigi áraknál jóval olcsóttan karaték.
