Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-17 / 51. szám

0ZATMÁR Í8 VIDÉKÉ.

Minthogy azonban mindennek, még a türelem s a szánakozó részvétnek is van határa, a jól nevelt publikum kezdett nyugtalankodni, idegesen feszengni, sót uram bocsá’, még piszegni is. — Ok azonban ezekre sem. reagálnak. Sőt! . 1 . . . Még annál nagyobb zajjal rohannak ki és be, ‘ annál hangosabban fecsegnek, annál , feltűnőbben látcsöveznek, mintha csak szánszándékkal akarnák a többieket bosZ- szantani.

Nos hát tisztelt uracskáim vegyék tudomásul, hogy csordultig van a jó nevelésű közönség türelmének pohara. Elvégre is a színház nem korcsma, az operette zenéje nem cigány muzsika. Az előadást figyelemmel kisérni, megérténi, élvezni csak csendben lehet. Ha pedig önök nem szórakozni, élvezni járnak a színházba, hanem hencegni, hát akkor okosabban teszik, ha otthon maradnak, vagy valamelyik lebuj kávéházba mennek.

A jól nevelt közönség épugy fizet, mint önök. Fizet, — de nem azért, hogy az önök rohanásai, fecsegései, turbékolásai miatt boszankodjék, hanem, hogy az elő adásban gyönyörködjék.

Önök visszaélhetnek a szabójuk, cipészük s más hitelezőik türelmével, de nem a közönségével. Ehhez nincs semmi jogcimükAz előadás alatti jövés-menésnek, a székeken.ide-oda való ideges mozgolódásoknak, a szájvirtus-táncnak legyen vége mert ha a valóban úri közönség megvetése, lenézése nem használ önöknek, úgy van elég radikális eszköz arra, hogy az* ilyen neuraszthéniás urak feltűnési hóbortjainak véget vessünk, őket megfékezzük.

Tessék az előadásra pontosan ott lenni, az előadás végével — a függöny gördülte után — távozni, előadás alatt csendben lenni. S ha mégis valakivel megtörténne,. hogy elkésik, tessék úri ember módjára lábujhegyen helyére menni. Ha valakinek valami mondani v alója van, mondja meg azt halkan szomszédjának.

Mi hinni akarjuk, megszívlelik az itt elmondottakat s nem kényszerítenek bennünket arra, hogy a közönség nevében, annak érdekében meg is nevezzük a csendháborítókat. A közönség kedvéért és nyugalmáért tessék elhinni, mi ettől sem riadunk vissza.

Azonban mindezektől eltekintve, kérjük az igazgató urat, legyen szives a földszinti utak vasrácsaira ritka fonásu gyékény szőnyeget fektetni, mely a mellett, hogy a léptek zaját felfogja, a gőzfűtés melege is áthatol rajta. így némileg még is zajtalanabbul jöhetnek be a tapintatlan későnjárók.

»H

De ha már benne vagyunk a veszekedésben, egyet-mást még meg kell említenem.

Már több vasárnap délutáni előadáson megtörtént az a minden kritikán aluli

és a jó ízlésre egy cseppet sem mutató eset, hogy a bérlők páholya vagy zárt székében — a szomszédok méltó megbotránkozása és bosszúságára — cselédség nézte végig az előadást. Valljuk meg őszintén, ez még sem járja, mert ezen- elő adásokra is épugy eljár az úri publikum mint az estelire s igy igen kellemetlen helyzetbe jön a konyhatündérek és istálló lovagok szomszédságában.

Nos hát reméljük, ilyesmi’ nem fog előfordulni a jövőben. S ha mégis 1 Úgy ne csodálkozzanak majd azon, ha bosszúból a szomszédok az esteli előadásra cselédjüket fogják elküldeni. Vice versa.

Csúnya dolog az is, hogy a földszint közönség igen nagy része magával hozza felsőruháit a nézőtérre, s azokat úgy teszi a szék támlájára, hogy a hátul ülő ölébe hull. De ez még hagyján jó időben, hanem pazar élvezet, ha esik az eső vagy a hó. Ilyenkor aztán csak úgy cseppeg a viz a szomszéd ölébe. Avagy méltóztassanak az első sor előtti korlát párkányán végigpillantani. Véges-végig van az rakva kabát, kalap, sál, esernyő, bot s a nagy ég tudná mi mindennel.

Más városok színházában a felsőruhákat, kalapokat a rendőrség rendeletére a ruhatárban kell hagyni. Hogy nálunk miért nem rendelkezik igy a szinügyi-bi- zottság és rendőrség, igazán nem tudom? Nézetem szerint nem volna szabad tovább tűrni ezeket a mucsai állapotokat. Gondoljunk csak arra, hogy — Isten ménts — tűz esetén mennyire növelné ez a pánikot,

Sapienti sat.

Az elmondottakból értsenek, okuljanak, a kiket illet.

—össy.

— A közigazgatási bizottság tegnap délelőtti ülésén a polgármesteri jelentés foglalkozik az egészségügy miserábilis állapotával és előadja, hogy a december havában előforduló skárlát és diftéria esetek miatt a középiskolákat is be kellett három hétre zárni. Jelenti, hogy 27 kivándorlási engedéllyel eltávozott városunkból 45 személy. A pénzügyi nyomasztó helyzet nem enyhült és hatását még ma is érezteti. Az állat- egészségügy jó, a mezőgazdasági viszonyok változatlanok. A katonai ügyosztály elvégezte a rendszerinti utóállitásokat és felülvizsgálatokat és most már a jövő évi fősorozás előkésztésével foglalkozik. Tanfelügyelő jelenti : a kedvezőtlen egészségügyi viszonyok az iskolák rendes látogatását nagyban befolyásolták. A gazdasági ismétlő iskola részére november hóban 2 bonyhádi tehenet szereztek

be, a földmivelésiigyi\ minisztérium pedig äz iskolát baromfiakkal ajándékozta meg. A pénziigyigazgntóság jelentése säerint az elmúlt hóban csaknem ötvenezer koronával\ kevesebb állami egyenes adó folyt be. ^ A kir. ügyész jelenti, hogy a fogházállapota november hóban kielégítő. Fogoly volt: férfi 143, nő 5.

Szinház.

Egy hónappal ézelótt nyíltak meg színházunk kapui. A lefolyt egy hó úgy hisszük teljesen elegendő volt arra, hogy a társulatról véleményt alkothasson magának a közönség épugy, mint a szinügyi bizottság és a sajtó.

Mivel pedig a közönség kritikája csak ritkán jut színészeink füléhez, a szinügyi bizottság véleményéről pedig a közönség nem igen lesz informálva, igy a sajtó szerény munkásainak jut az a nehéz és kellemetlen szerep, hogy nyilvános véleményt mondjon színészeinkről. Megtesszük ugyan ezt minden előadásról, most azonban nagyobb, általánosabb, kimerítőbb kritikát akarunk mondani'.

Szükségesnek tartjuk ezt most fő- képen azért, mért mint tudjuk az előrelátó, ügyes színigazgatók már most néznek jó erők után és kötik meg a szerződéseket. Szükséges másodsorban azért, hogy igazgatónk , szerződése értelmében már most cserélje ki a meg nem felelő tagokat. Ezt pedig őszintén megvallva sürgősen meg is kell tennie, ha azt akarja, hogy a már megindult harcból ő kerüljön ki győztesen. Meg kell annál is inkább cselekednie, mert láthatja, a bevételből tapasztalhatja, hogy a közönség ebben a drága világban is reményén felül látogatja az élőadásokat, úgy annyira, hogy lé) ház mindössze háromszor volt négy hét alatt, ellenben a zsúfolt ház ugyancsak járja.

A szinügyi bizottság, a sajtó is teljes jóakarattal van irányában, saját jól felfogott érdeke hát, hojgy a közóhajnak minél előbb eleget tegyen. Be kell látnia, hogy társulata koránt sem elsőrendű. Tudjuk, Szatmáron nem is lehet az, de azt már csak joggal elvárhatjuk, hogy legalább még három jó erőt szerződtessen, s -igy legalább is élvezhető előadásokat rendezhessen.

Igaz, vannak nem csak jó, de néhány kiváló erői is, némelyik fontosabb szerepkör azonban nagyon is gyenge vállaltra nehezedik, kiknek keserves játéka, kínlódása csakis a jók, az ossz rovására megy. Ennek egyik sajnálatos következménye aztán az is, hogy egyes tagokat favorizál, igy természetesen túlterhel. Pedig, ha a meg nem felelő színészeit elbocsátja s jobbakat, drágábbakat hoz, a

küzdött tudós. Ha oly körben volt, hol szellemi táplálékot talált, oly exaltalt tudott lenni, hogy a testi táplálékról is egészen megfeledkezett. így történt 1847-ben, amikor id. Szász Károly barátjának 25 éves tanári jubileumán személyesen részt vett Nagyenyeden. Rég látott kedves embereivel oly élénken társalgóit, hogy egy kanál ételt sem evett. Ebéd végén egyik barátjának e szavaira: „Hiszen te semmit sem ettél I“ ocsúdott csak fel s ekkor vette észre, hogy éhen maradt.

Fia, atyja nevének méltó örököse, ki a múlt század elején futotta meg életpályáját, 12 éves korában letette a gimnázium, akkor még hat osztályának vizsgáját és 21 éves korában a geometriát és matematikát oly elméletekkel gazdagította, hogy a külföld ősz matematikusai is térdet hajtottak lángesze előtt. Bámulat tár-’ gya volt ő minden téren, művészként kezelte a hegedűt, de sajnos,' a párbaj kardot is. Hadmérnöki pályájának minden hetében', átlag, egy-egy párbaja volt. 30 éves korában kapitányi ranggal nyugdíjba megy s egyetlen napon végig verekszik az ezred 19 tisztjével, kik közül többet meg is öl. E napon nincs nála más semmi, csak hegedűje, melyből minden párbaja előtt egy-egy bus magyar nótát húz magának s a nóta dudorázása közben veszi le ellenfeleit sorban. Végre édesatyját, a hires tragédiairót is kihívja párbajra, aki azonban elkergeti magától. Do- máldi birtokán élt le életének hátralevő részét gépei és különcségei közepette.

A nyugtalanság jellemzi Edisont, ki káucsokot s rág, miközben dolgozik. Lombroso olasz orvos és antropologus több tollszárt fogyaszt, mint cikket ir. Buffon gróf francia természettudós, hogy kedvet kapjon a dologhoz, tornyokban mászkál és kötélén ereszti le magát, mint egy holdkóros s aztán nyugodtan dolgo zik tovább. A nagy Napoleon folyton rángatódzik, mint egy giliszta s mikor beszél csunyábbnál-csunyább grimace-okat vág és heves görcsökbe esik, ha haragszik. Hasonlóképen van Nagy Péter orosz cár is. Ampere, az elektrotechnika atyja összes tagjainak mozgatásával képes csak gondolatait rendezni. Julius C a é- z á r a kassiusok halvány arcától irtózik, mint egy gyermek, s rossz ómennek veszi, ha velük találkozik véletlenül.

A teremtés pillanataiban gyakran erőszakos és beképzelt módon sodorják magukat ihletbe a nagy alkotók. S c h i 1- 1 e r akkor tud költeményt irni, ha jéghideg lábvizet vesz. Gróf P i 11 és F o x nagy angol államférfiak bár politikailag ellenfelek is voltak, mégis megegyeztek abban, hogy csak alapos sörözés után tudtak dolgozni. P a e s i e 1 1 o olasz zeneköltő takaróba bújik. Milton angol költő, az „elveszett paradicsom“ megirója, párnákkal burkolja be magát, vagy hátrahajtja fejét a szék támlájáról. C u j a s Jakab a nagy jogtudós, szőnyegre borul arcával. Leibniz, nagy német matematikus s a számológép feltalálója csak fekve képes gondolkozni. Rossini zeneköltő ágyban fekve-, s a nagy Rousseau a déli napon, fedetlen fővel sétálva, teremtik meg nagy munkáikat. H a y din József, a hires zeneszerző „Teremtés“ cimü müvét úgy irta meg, saját mondása szerint, hogy közbe-közbe egy Ave Máriát imádkozott Tóth Béla hires esti leveleit kivétel nélkül egy Írógépen kopogta le s állítólag csak úgy tudott dolgozni, ha kedvelt angora macskája közelében dórombolt. — Eötvös Károlyról tartják, hogy a legtermékenyebb irói munkásságának színhelye az Abbázia kávéház egyik márvány- asztala, ahol ceruzával s rendkívül sürü és tömött sorokban ir, hogy alkalma sem legyen rajta utólagosan javítgatni. — Petőfi, verseit -az őrület és józan állapot- bizonyos átmeneti korszakában Írja ipeg. Barátait a boros pohár mellől a budai hegyre csalja és ott éjjel hosszú hazafias beszédet tart hozzájuk mondván: ezt el kellett mondanom, mert ihlettségem belső tüze kényszeritett reá. Goethe, Klopstock, Voltaire és még többen, álmaikat használják fel témának. Mozart a zongora mellett ábrándozva, félig alva komponálja darabjait.

De nemcsak ezek a módok szolgálnak a nagyok termelőképességének fokozására, hanem sokan természetellenesen az iszá- kossággal érik el azt, abban a feltevésben, hogy a bor fáradt idegeiket munkára ingerli.

Nagy Sándornak szokása volt 10 kéhely bort inni munka előtt. Ilyenkor igaz, hogy ingerlékeny is volt, de munkaképes is. Ilyen állapotban ölte meg legjobb barátját. Halálát is egy ilyen tizes kehely elfogyasztása okozta. • Julius Caezart gyakran -vitték haza katonái, sőt az is előfordult, hogy az árokban aludt részegen. — Horacius - szerint több görög költő és államférfiu hódolt a bor élvezetének. — II. Mohamed delirium tremensben halt meg. Bar bate 1-1 e Bernát olasz festőt négylábú állatnak nevezték kortársai, mert mindig mámoros volt.

1 Néha véletlenül a legkülönbözőbb ^behatások alatt fogamzik meg az isteni szikra és szüli a zseniális gondolatot vagy tervet. így látjuk ezt G a 1 v a n i n á 1, ki beteg feleségének készített békacombok rángatózásából a modern galvano elektrotechnika alapelveit fedezi fel. New tön ál, akit egy esőt alma a föld vonzó erejére vezet. Galileinél, aki egy lengő ingát látván, annak törvényeit megállapítja. Don Joaon tipusza egy nápolyi dal behatása alatt szülemlik meg M o z a r t-ban. Le nardo da Vinci olasz festő egy málhahordárjában látja meg Judásának modelljét. Rafael az utcán pillantja megmadonnáját, akit lefest és izzó szerelemmel vesz körül. Edison porban játszó gyermekek időtöltését figyelve jut a

közönség szívesebben megy a színházba, igy a fizetéstöbbletet duplán behozza. Ergó, neki van erkölcsi és anyagi haszna belőle.

Kiváló erői : Takács Mariska, T. Komáromi Gizi, Verő Janka, Tárnái Lina, Tihanyi Vilmos, Rátkai Sándor, Vidor József, Barna Andor és Balázsi Sándor. Tőlük igen sok szép és jó alakítást láttunk, és várunk a jövőben is.

Igen jók társalgási szerepekben Pataki Vilma és Andai Terká. Kedves megjelenés, hajlékony . talentum, értelmes beszéd,. természetes játék jellemzik ókét, azonban egyiknek gyenge, a másiknak pedig iskolázatlan a hanganyaga, igy szerepkörük énekrészeivel nehezen tudnak megbirkózni.

Gyenis ügyes kezdő, lehet talentu- mos is, mert okvetetlenül tehetségnek kell lenni annak, -a kit ilyen uehéz szerepkörre szerződtet a director s aki erre vállalkozik is. Most azonban még semmi élet, semmi természetesség uiucs játékában, szerepeit pedig sohasem tanulja meg(r mi fiatal színésznél nagyon is megrovandó dolog. Vegyen példát Vidor kollegájától, tanuljon ... tanuljon, akkor jó színész lesz belőle.

. Valljuk meg őszintén Radványi orgánuma sem egészem megfelelő,, szöveg- kiejtése- rossz. Egy szóval nem elsőrendű baritonista.

Késmárki Lina a coloratur-énekesnő s Ihász Gizella a naiva bizony gyenge színésznők. Előbbinek bár van egy kis hanganyaga de nincs iskolája. Hamisan intonál, átmeneteket nem ismer, tisztán énekelni nem képes. Utóbbiban nem látunk sok talentumot, mi őt a színpadra predesz tinálná. Csak szépsége és fiatalságával hat.

, Meg vagyunk elégedve Úti Gizella, Szabadkai, Köszeghi, Győri Emil, Győző Andor és Kordával. Utóbbi három még igen fiatal színész, néhány igen jó alakításuk után ítélve idővel,. h^L szorgalmasan tanulnak, igen jó erő válik belőlük.

Mindezekből kitűnik, hogy a milyen jó a drámai, olyan rossz az operette személyzet. Nem kell tehát hozzá jóstehetség, ha azt állítjuk, ha az igazgató nem gondoskodik sürgőben egy-egy subrette, colo- ratur énekesnőről és baritonistáról, úgy a közönség az operette előadásokról, ő pedig a jövő évi direktorságról marad le.

Tessék tehát társulatát most annál is inkább kiegészíteni és a jövőre szervezni, mert, mint fennebb említettük, a többi élelmes és előrelátó direktorok mind elkapkodják a jó erőket s ő hoppon marad.

A jó szándék ugyab, mint látjuk, meg van .nála, mert Mezei Jol'n sub- rettet szerződés céljából tegnap és ma vendégszerepeltette. Önagyságáról jövő számunkban mondjuk el véleményünket. Ezúttal csak ánnyit jegyzünk meg, hogy éneke és játékával sokakat meghódított.

Folytatás a mellékleten.

fonográf eszméjére. H o g a r t abban a pillanatban lett nagy torzképrajzolóvá, amidőn egy bűzös pálinkabódéból fcilöketve, orrát törte be. Giorambattista B a c o egy létráról fejjel esve, G r é t r y András egy gerendával fején találva lett művésszé. Mi 1 t o n G öthe, Sch i 1 ler, Luther és még sokan hallucinalnak, sőt Luther az ördög szavát is hallani véli. Mont ima a falon képet lát s türelmetlenül kéri fel a fal előtt állókat távozásra, mert ilyenkor eredeti mintát lát s azt festi le víziója után.

Még sok példát lehetne felsorolni, melyeket az újságok különféle rovataiban s a memoárok lapjain lelhet fel az érdeklődő.

Az itt felsorolt különleges vonások korántsem jellemzői a nagy karekterek- nek, de ha azokat csak puszta és ridejj felsorolásoknak minősítjük is, láthatjuk, hogy a tőlünk távol álló nagyokban is találhatunk sok gyarló és tökéletlen vo- nást, a magas és felemélők mellett.

Ne gondoljuk azonban, hogy pusztán eme ferdeségek és dőreségek utánzásával lehet színvonalukra emelkedni, mert pusztán gyengeségeik utánzásával lehetetlen azzá lenni, amik ők voltak nagyságukkal.

Igaz ugyan, hogy a hétköznapi életben többnyire csak az apróságokban, a hibákban s a külsőségekben látjuk a nagyok utánzását, de szellemük, és tehetségeik ragyogásában, a mi őket igazán naggyá teszi, nem. — Pedig* 1 az ilyen külsőségben való utánzás csak olyan, mint a felidézett költő szelleme, mely a spiritiz- mus rejtelmeinek dacára sem szokott magasabb nívójú költeményeket mondatni, mint a medium szellemi nívója.

Most pedig, hogy felolvasásom végére érek, köszönetem fejezem ki szives türelmükért s ha csak egyetlen egyet egy percig is szórakoztattam soraikból, úgy azt hiszem, hogy célom elértem s a megtisztelő megbízásnak sikerrel tettem eleget,