Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-10 / 50. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A szatmári ref. egyház ünnepe. (e. V.) Lélekemelő s igen impo záns keretben folyt le vasárnap a szat­mári református egyház százéves újon­nan kijavított templomának felszente­lése és uj, diszes, — a modern orgona épitészet legújabb vívmányait magában egyesitő, — villanyerő által hajtott, 29 változatú orgonájának felavatása. A hatalmas nagy templomot zsu-' folásig megtöltötték a különböző egy­házi és világi küldöttségek, ka’onatisz- tek, a tanáraik és tanárnőik vezetése alatt megjelent mindkét nembeli tanuló­ifjúság s az ájtatos hívek százai. Ott voltak a következő ref lelké­szek: Dic'sőffy József debreceni, egy­házkerületi főjegyző, dr. E r d ő s József debreceni hittanár, Kiss Bertalan keéri, egyh. kér. főjegyző, Kovács Lajos patyolat, tanácsbiró, dr. Márk Ferenc tanácsbiró, Szikszay Zoltán m.-szi- geti, Berey József n,-károlyi espere­sek, Nagy László tanácsbiró, Szőke József nagygéci, Sáfár Imre atyai, M a k ä y Elek szatmárhegyi, Horváth Imre majtisi, Vásárhelyi Zsigmond szamosujlaki, Dávid Sándor batizi, Biky Károly és Rá ez István szat­mári lelkészek, valamint a két testvér­egyház s.-lelkészei. TÁHCZA. Apróságok nagy emberek életéből. Irta s a Cecil-Egylet 1907. dec. 8-iki estélyén felolvasta: Dnn&y Sándor. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim I A nagy emberek életkörülményei és viszonyai minden időben kritika, és tanul­mány tárgyát képezték. Nincs méltóbb Studium, mint a közönséges ember sorai­ból kiemelkedő lángésznek, a nagyoknak tanulmányozása. Minden kornak, sőt min­den nagynak meg van a m^ga Plutarkosza, aki tűvé tesz mindent, hogy a homályt és miszticizmust eloszlassa, mely lépten- nyomon kiséri a géniusz áldottait utain, mint a füst a lángot. Eme felderítések többnyire a történelem számára szolgáltat­nak adatokat, ha azonban a hires és zse­niális emberek lelkének csak kisebb moz­zanataihoz akarunk férkőzni, úgy akkor ne. a plutarkoszi. munkákban búvárkod­junk, hanem az önéletrajzok és a memoat ifmomoire) irodalom terét válasszuk kuta­tásunk színhelyéül. Mert az autobiografiák ■és napiócskák, valamint ezek töredékeiben bár sok a történelmi valóságnak meg nem felelő dolog, bár 11 feljegyzések hagy ré­szét az iró fantáziája termette, vagy mint a Szerző óhajának megfelelő valótlanság, a megtörténtnek bélyegével ellátva sok­Ott láttuk gróf Dégenfeld Jó­zsef egyházkerületi és György Endre egyh. megyei főgondnokokat, U r a y Gézát, a szatmári egyház főgondnokát, dr. Vajay Károly polgármestert, to­vábbá városunk többi notabilitásait valláskülönbség nélkül. A „Te benned bíztunk eleitől fogva* kezdetű szép zsoltár eléneklése után Biky Károly esperes megható imájában Isten áldását kérte a százéves templomra, annak uj orgonájába, az egyházra, az egybegyült hivekre, a ^vá- ros minden egyes lakosára, édes mar gyár hazánkra. A szép ima után V e- res Lajos kántor vezetésé alatt, Varga József nagykőrösi képezdei zenetanár orgonakiséréte mellett az Iparos dalárda gyönyörű éneke következett. Beethoven „Téged di­csőit“ cimü hangulatos, fenséges egy­házi dalát adták elő olyan precisitás- sal és rutinnal, mit tőlük nem remél­hettünk. A szép ének hatását csak emelte Varga tanár gyönyörű mű­vészi orgonakisérete. Sok száz ember­nek könnyet csalt szeméből az uj, im­pozáns orgona szivhezszóló hangja,' a" mester brilliáns játéka. Bizony, ha nem templomban vagyunk, sok száz tenyér' tapsolt volna, igy azonban csak kö- nyeink árulták el meghatottságunkat. A karének után Di csőffy József debreceni' lelkész, egyh. kér. főjegyző lépett a szószékre s az „Egy nyáj, egy szór elhomályosilják a valót, mégis abszo­lút brcsüek és igen gyakran árasztanak fényt egy-egy korszaknak szokásaira, sok­szor derítik fel a világtörténelem ködös időpontjait, közelebb hozzák környezetünk­höz a nagyokat és fellebentik -a fátyolt egy-egy nagy esemény titkos rugójáró1. A memoire irodalomnak azonban nem eme korszakalkotó, világszeénumi le­leplezéseivel óhajt foglalkozni jelen felol­vasásom, amelyben egy pár nagynevű lángésznek, vagy embernek életéből óhaj­tok egy és más apróságot felsorolni, ha­nem csak azokra igyekszem kiterjeszkedni, melyek inkább különlegességükkel és fur­csaságukkal hatnak meg s mely bennün­ket, mint a pletykát és fecsegést szívesen percipialó lényt többé kevésbbé érdekelni szokott. Ha e kis felolvasás keretében a tör­ténetírók és tudósok kivetni valót is ta­lálnának, bonckésüktől nem félek, mert a nagy történeti kútfőktől távol csak azt sorolom fel, amit alkalomadtán széljegy­zeteimben összegyűjtöttem, mint olyat, ami -alkalmas arra, hogy egy egy nagy alakot valami szempontból megvilágítson, hogy róluk Ronsseauval elmondhassuk: „ha az álarc leesik, megmarad a puszta ember s minden hősiség elpárolog.* De térjünk most át azon jellemző és különleges tulajdonságok - felsorolására, melyekhez példákat is kapcsolok s me­lyek a nagyok képeit oly markáns voná­sokban tüntetik elénk. Az a teátrális pó­zolás, mely nagyjainknak finom idegzetű lényével egyet képez, nem a legújabb idő­ben leli eredő körülményeit. Már az ókor pásztor* eszméjének megvalósításáról ; elmélkedett. Prófétai lélekkel vázolta J azt a jövőt, a mikor szép magyar ha­zánkban az összes keresztény felekeze­tek I kart-karba öltve fáradoznak égi üdyökért s a haza boldogságáért; azt a szép jövőt, a mikor az egy igaz Is­tent imádó keresztény felekezeteket ma még szétválasztó szertartási külömbsé- gek is leomlanak, a mikor nem lesz semmi külömbség köztük. Dicsőffy beszéde az egyházi szónoklatok re­meke volt. Csodálatos áhitattal s a leg­nagyobb csendben hallgatta az a sok száz ember a hires szónok, a nagy psicháter gyönyörű, költői hasonlatok­ban gazdag,' szív és lelket nemesitő predikátióját. Bátran mondhatjuk, hogy a beszéd hatása alatt álltunk még az Istentisztelet után is sokáig. í Ezután közének következett, majd mintegy 700 hivő járult az Ur asz­talához. I Delet harangoztak, a mikor a hí­vők nagy része átvonult a szomszédos ref. főgimnázium tornacsarnokába az egyházi' d i s z k 5 z g y ü 1 é s r e. gyűlést Biky esperes nyitotta meg s üdvözölte a presbitériumot, majd U r a y Géza főgondnok fejezte ki a presbitérium nevében hálás köszönetét az egyházkerület és egyházmegyéből megjelent vendégek, első sorban gróf Dégenfeld József egy. kér. főgondnók előtt, kit arra kért az egyházmegye agg tőpásztora, a 94 éves Kiss Áron püspök előtt szíveskedjék a közgyűlés és az egyház mély háláját s igaz sze- retetét tolmácsolni. Ezután G a c h a 1 János s.-lelkész és hittanár felolvasta a templom átalakításáról s az uj orgona átvételéről szóló jegyzőkönyveket. Utób­bit itt közöljük. Érdemes az elolvasásra. Jegyzőkönyv, felvétetett Szatmáron 1907 december 7-én a ref, templom orgonájának szakértői megbírál ása és átvéiele alkalmával. Jelen voltak alul­írottak. . A meighivott szakértők a vállalkozó Rieger Ottó céggel kötött szerződés és tervezet alapján részletes és beható vizsgálat alá vették az orgonát. A mi a tervezetben részletesen előirt fő és mellék változatokat illeti: erre vonatko­zólag jelentjük, hogy azok hiánytalanul megvannak. A dispositióban felsorolt sipok a megfelelő számban vannak el­készítve, még pedig az előirt anyagból s olyan kivitelben, a melyet a leg-, nagyobb dicsérettel emelhetünk ki. Az egész szerkezet működése kifogástalan. A háromsoros szabad combinátió, a különböző copulák, és az önműködő pedál álkapcsolódás, - továbbá a meg­felelően sikerült crescendo és decres­cendo szerkezet lehetővé teszik, hogy az orgonista egész játszi könnyüaüggel produkálhatja a legváltozatosabb hang­árnyalatokat s ezáltal a legmeglepőbb és legn igyobb effectust érhesse el. A szélládákat a két lóerejü motor­ral hajtott ventillátor látja el a szük­séges szélmennyiséggel, még pedig oly egyenletesen, hogy az orgona összes változatainak használata mellett sem nagy embereiről is olvashatni, hogy ott­hon igen kiálhatatlanok, szinészkedök, em­berkerülők vagy buskomorok voltak. A modern kor égisze sem volt szűkölködő bennök, mert a jelen és a közelmúltnak nagyjai soraiban is találhatunk ilyeneket. Schopenhauer alig ismert mást, mint önmagát. R o u s s e a n és Heine alkotóképességüknek rugóját, önvallomá­saik szerint lelkűk örök izgatottságában vélik feltalálni. A finom érzés netovábbjá­nak tartják az olaszok U r q u i z i a t, ki egy rózsa illatától, gyönyörétől tudott elájulni s mi mégis szi-nháznak hisszük egy tulfinomult vén kisasszony ájuldozá- sait. — A nagynevű francia enciklope- dista Diderot úgy sir, mint a gyer­mek, ha valami hazafias, vagy más lel­kesítő dologról hall, s egyetlen fűszál -lá­tása végtelen gyönyörrel tölti el, mert a természetet szinte érzelgősen imádja. — Kean Edmund, a nat>y angol Shaks- pere alakitó annyira uralma alatt áll egy egyszerű színi előadásnak, hogy görcsökbe esik az érzékenyebb jeleneteknél. Teljesen ellenlábasa e tekintetben Tolsztoj, aki egy szinielőadás alkalmábal nem lát egyebet, mint- egy nagy felfuvalkodott színészt, aki a tceéna padozatán kopog szeges csizmáival s közben elhuhogja ak­kordjait. Ez különben egy Wagner ope­ráról szóló referádájában van felemlítve, melyből csak az nem vehető ki, hogy reája az előadás illúziójával hatott volna. Guillaume de Lorris francia költő csak sirva tudta Homerost olvasni s nem a fájdalomtól, de a gyönyörtől volt ily meghatott. Francia Fe r'e n c hires olasz festő Raphael egy képének lát­tára az örömtől hal meg. Mily igaza van Kölcsey nek, midőn sajáL finom leiké­ről Ítélve azt jelenti ki, hogy „úgy a nagy fájdalom, mint a nagy öröm, kebleket repes'/t.“ — Ampére, a híres francia fizikus, ha a legegyszerűbb feltevését be­igazolva látja, ha a legkisebb találmányát nyélbe üti, nem tud nyugodtan ülve ma­radni, vagy tovább kísérletezni, hanem gyermekként szaladgál szohájában és örömében táncol. Gyermekes és igaz lé­lek, egyszerű kedéllyel párosulva, jelle­mezték G a y-L ussacot és Dav y-t, a lángeszű komikust és fizikust, kik ha valamit feltaláltak gyakran perdültek táncra.' M a r i o t t e előbbinek szaktársa és barátja gyakran táncolt Gay-Lussac- kal együtt, talán akkor is, amikor a róluk nevezett világhírű törvényt találták fel. Köztudomású dolog, hogy az ókor leg­nagyobb bölcse és tudósa Archimedes fejevesztetiként száguldott végig Hirakuza utcáin, midőn egy hypotézisét beigazolva látta s nem szűnt meg naphosszat kiabálni, hogy „megtaláltam“. Az önbizalomnak, a hiúságnak és a féltékenységnek oly nagy adagja jellemzi némely nagy embernek lelkületűt, amilyen­hez hasonló csak képzelgő bolondoknál és világbolonditóknál szokott előfordulni. P h i 1 e 1 f u s nyelvész azt képzeli ma­gáról, hogy ö értette legjobben a világon a latin nyelvet. N a v e i u s, aki az ak­kori költők szokása szerint maga irta meg sirfeliratát, azon a többek között tudiul adja a halandóknak, hogy halálával el­feledtek Rómában latinál beszélni. — A ROTH SIMON nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárló forrást. ttu, Hőn HEOERKEZTKEü! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valédi tlieuo és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents