Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-03 / 49. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 49-ik szám. HÉ! december 3. ~r U CSv «*1 f ^ ■K ;.^y TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, további előfizetések és hirdetések is küldendők: === Morvái János kinyvnyondája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TESLBFON-SZAm : 78. A Szerkesztő lakása; Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK o lap Heááhrvatalákan a legolcsóbb árak mellett Átvétetnek. Nyíl ttér garmond sent 20 fillér. Hirdetéook díjjal elSio fizetendők. Keddi levél Az a néhány szívélyes kézszoritás, mellyet múlt heti levelemért kaptam, arra. ösztönöz, hogy a fényűzés, a családi otthon s a leánynevelés érdekes és időszerű témájával még egyszer foglalkozzam Buzdít erre különben még az a ténykörülmény is, hogy a múlt héten a fővárosban is nagyszabású aktió indult meg a fényűzés ellen. Ezt az irtó harcot a magyar nőnevelés lelkes apostolának R u d n a y Józsefnénak vezetése alatt indította az „Országos NŐ képző Egyesület.“ Tehát a nők a nők ellen; az anyák az anyák ellen. Végtelenül nemes -cselekedet ez, méltó a megszivelésre s a követésre. A nőknek a helyes alapon nyugvó, intellektuális nevelése mellett, a luxus Jiicsapongásai ellen szálltak ők sorompóba. Elvitázhatatlan tény, nehéz lesz e harcot megharcolni, igy elővigyázó- nak kell lenni a fegyverek megválasz- tásánál is’ Nehéz, dé talán még nem késő. Végre is itt az ideje, hogy szembeszálljunk vele, mert ha tovább tűrjük a mostani állapotokat, ez La veszedelmes kór hova tovább, mind jobban fog fejlődni, pusztítani. Szívből kívánom, hogy nagy és felette nehéz munkájokat siker koronázza, hogy a régi jó idők üdvös szelTÁKCZA. Egy szerelmes ifjú hhs# utolsó levele. Szerelmes Hölgyeim! Soréát senki el nem kerülheti,-— szokták mondani. Utóiért hát engem is a Fálum. Pusztulnom kell ez árnyékvilágból. Számtalan leány szivét sebeztem meg, zúztam össze. Ezek a véres szörnyetegek most már az én szivemet követelik. Bizonyára azért, hogy kényök kedvök szerint szétmarcangolhassák, minden egyes atomját, mely nekik annyi bűvös órát szerzett, Szivén lövőn magam. Ugyebár párját ritkító, szép és élvezetes mulatságot szerzek ezzel önöknek kedves Hölgyeim?! — Siessék márl ... . Súgják fülembe valami metszőén kegyetlen élvezeti vággyal. Hát még annyi időt sem engednek, hogy önöktöl elbúcsúzzam, sirversem megírjam? Hát még védekezni sem engednek ? Nem hiszik, én nem vagyok oka annak, hogy szivöket megsebeztem? Okozzák kegyetlen sorsukat, mely utamba hozta Önöket. Igén, igen! Én csak az a bizonyos „valami“, „eszköz“ vagy tudom is én „mi*1 voltam a sors kezében. Igaz, a mióta vissza tudok emlékezni, már mint gyermek is szerelmés voltam. leme nemes .és dicső érzelmeket fakasszon, uj, erőteljes rügyet hajtson! Igen! Az a sok megtört szív, és szétdult családi boldogság, melyről naponta olvasunk, végre is ki kell hogy józanitsa az embereket. Nem szabad engedni, hogy a mai kor evolúciós iránya még nagyobb tért hódítson. Nem szabad tovább tűrni, hogy a fényűzés paroxizmusát a társadalom hazug, bitor palástja takargassa. E beteg, neurasthéniás társadalomból a fényűzés sorvasztó betegségének nem szabad tovább szedni a maga sajnálatra- méltó áldozatait. A múltban a fényűzésig menő nagy rend, illatos tisztaság, puritán egyszerűség volt a családi otthon legfőbb büszkesége, legszebb ékessége, legmelegebb fészke. Ma minden csak cifra sallang a családi fészekben. A külszin az, mit nagyrabecsülnek, melynek hódolnak. A múltban az igaz, Őszinte .szerelem volt az alap, melyén a család boldogsága felépült. Ma a házasság a legtöbbször csupán két vagyon, két érdekekét névnek szerződésszerű kapcsolata. Sokan jóllehet előre látják azokat a félelmesen nagy ellentéteket s azok nyűgös láncolatát, mely valóságos kényszerzubbonyként feszül egész cnökre, — mégis megkötik a szent frigyet. Hamisan esküsznek az oltár előtt, később aztán egész megszokják a hazudozást. Ilyen családi otthon aztán I^en! A szerelem volt az én éltető elemem ; ez adott életemnek bájt, örömöt. Egyszer aztán egész komolyan szerelmes leltem. Szerettem egy asszonyt azzal a határtalan, megmérhetetlen szerelemmel, mely nem kérd, nem számit, nem kutat csak szeret mind halálig, a koporsó bezártáig. Mig ő szeretett, addig csak úgy játszadoztam vele is, mint a többivel, de a mikor egyszerre csak hirtelenóben elhagyott, (a többit én hagytam el hűtlenül) akkor, akkor szereltem meg csak igazán, vágyakoztam bírásáért! S ininéi jobban közeledtem én feléje, annál ridegebb lett ö hozzám. Pár hétig, mig őrjítő szerelmemmel ostromoltam, csaknem a pokol összes kinjait elszenvedtem mellette. De mindhiába I Beidegezett hideg márvány- szobor maradt reám nézve. Majd aztán, hogy a szenvedések Golgotháját végig járatta velem s azok súlya alatt csaknem összeestem, valami ellenálhatatlan vágy teljes súlyával kapaszkodott a lelkimbe, szünes-szünlelen húzott oda lefelé, hol nem dobban szenvedésre a szív, nem lüktet fájdalmasan az az előtti boldogságokra, mámoritó szerelmi kalandokra emlékeztető agy. Hiábu ! A sors kegyetlenül igazságos akkor, a mikor azzal veri meg szivet, a miben vétkezett. | Azóta, hány éjszakát töltöttem álmatlanul s harapdáltam vonagló dühvei vánkosaimat. Hányszor álltam tusába vi- gyórgó rémekkel, melyek én belőlem űztek gúnyt. Sokszor gyi'kos ukartam lenni, nem a boldogság csöndes fészke, hanem a viszály kodás melegágya, tenyésztő talaja a természetellenes gyermeknevelésnek, lealacsonyitója a szülői méltóságnak. Pedig szerető hitves, gondos édesanya mellett a szenvedések viharaiban is megtisztul a családi élet. Ott jöhet bármi vész, elhalványítja azt az otthon melege szeretete. Mint a hogy a költő mondja: > „Boldog csak úgy lehet férfi pálya, Ha méltó hölgy a koronája.“- Megható, fenséges a hitvesi és anyai szeretet; az élet komoly, válságos perceiben pedig a legigazibb, a leggyöngédebb tanácsadó. Saját bölcsességét és élettapasztalatait juttatja érvényre- Ne csak mesébe való legyen az, hogy vannak anyák, kik tekintetükkel vezetik szeretett gyermekeiket az élet rögös utain, vannak feleségek, kik tékozló, kicsapongó férjeiket szerelmük és . gyöngédségükkel vezetik vissza a családi tűzhely melegéhez, vagyont s becsületet mentenek meg a pusztulástól Az anyai és hitvesi érzelem ugyanis minden nőben bizonyos neme marad az isteni titoknak, a legtisztább visz- hangja a mennyei üdvnek, amely csakis a mai korrupt társadalom rosszasága folytán lett oly törpe. A hires spártai erkölcsökről sokat hallanak gyermekeink az iskolában, ott- hol azonban teljesen az ellenkezőjét látják. így csoda-e, ha azt hiszik, hazudik a könyv, hazudik a tanár. Persze nem veszik észre, hogy épen a szülők azok, akik hazudoznak, nagyzolnak. Hazudik a férj, a feleség, a vőlegény, az ara, hazudik az egész társadalom. Ha- zudják a jólétet, letagadják a bajt. Vessék le hát a hitvesek és anyák a hazug álarcot, a fényűzés undok köntösét. Kezdjék meg mielőbb a luxus letörésének nehéz, önfeláldozó, lemondó nagy munkáját. Kezdjék a gyermekszobában. Első sorban leánygyermekeikkel. Leány és virág ikertestvérek, ápolni, gondozni, becézni kell őket, mert különben csakhamar elpusztulnak. Csakis a meghitt, az igaz és őszinte családi-kör . szentélyében lehet őket megóvni a külvilág hazudozásai, képmutatásaival szemben, ott lehet Őket gondos, szerető, takarékos nővé nevelni, ott fejük ki minden nemesebb törekvés keblükben. Olyan szükségük van nekik a -reális nevelésre, mint akárcsak a tiszta levegőre, az éltető napsugárra. Manapság kora fiatalságuktól kezdve a felhők közt lebegnek, esztelen ábrándok által hagyják magukat vezéreltetni. Persze hogy aztán csalódnak s határtalan boldogtalanságra lesznek kárhoztatva. Csalódnak szivük szerelmében s a fényűzés és más egyébb képes lettem volna a téboly borzalmas haragjával méregpoharat adni minden szép asszonynak s leánynak. Jól emlékezem utoljára mint vergődtem, hogy koldultam bebocsáttatást az ő zárt ajtójánál. S ő neki dacára vergődésem és kétségbeejtő fájdalmamnak, egyetlen arcizma sem rándult meg; kérésem, kö nyörgésem süket fülekre talált. Azóta úgy éltem, mintha kilopták volna belőlem a lelkét, iszonyú harcot vívtam pártütő szivemmel. Az ő makacssága, nemtörődömsége, egészen megrontott. Minden tette, gondolata csak arra való volt, hogy csúfot űzzön belőlem, hogy mindenki előtt megalázzon. De mielőtt itt hagytam volna a szerelem és szenvedések hazáját, keserűségem és elhagyatottságomban bosszút esküdtem a női nem ellen. Újra a szerelemben — a szivek elrablása és összezuzásában — keresnem szivem vérző sebére gyógy irt, balzsamot. Valóságos szerelmi láz, hóditó mánia fogott el, négyöt asszonynak, leánynak udvaroltam, s a midőn már hatalmamba kerítettem őket, akkor a faképnél hagytam. Szerelmi bánatában egyikmásik aztán ott vergődött előttem, rimán- kodott, esdekelt ne hagyjam el I — Óh azok a szivettépő vergődések leírhatatlan édes kéjjel, jóleső érzéssel töltötték el egész énémet. Mondhatom mesés élvezet volt szenvedésüket végig nézni. S milyen boldoggá tettem olyankor őket, ha engedtem óhajuknak s ölelő két karommal magamhoz szorítottam kéjittas testüket s szerelmes csókjaim mézédes falánkjával magamba szívtam szívok vérét. Óh ők ilyenkor feledve mindent, édes, mámoritó élvezettel adták át magokat a szerelem titkos vágyainak. Egyszerre azonban megtudták az én nagy titkomat, hazug szerelmemet. Nem vágytak többé a kéjesen bűnös szerelmi pásztorórák, ölelő két karom, epesztő csókjaim után. Bosszút esküdtek ellenem ők is. Nem kellett nekik, ölelés, csók, szerelem, csak a szivem, szerelmes szivem patakzó vére. íme én édes virágszálaim, pici galambjaim — itt van. Legyen óhajatok szerint. Ne mondjátok, miszerint azt a csekély áldozatot sem hozom meg nektek, hogy egy kicsit szivén lövöm magam. íme itt van vérző szivem szerelmem zálogául, bűneim áldozatátui, martalékul. Itt van. Csak aztán jól vigyázzatok reá! Szorítsátok fájó kebletekre, tegyétek szivetek vérző sebére. Óh egy átlőtt szív kitűnő kipróbált szer, biztos gyógyír a ti fájó önző szivetek sajgó sebére. Utolsó kérésem, síromról ne feledkezzetek meg! Sem az édes virágillatos tavasz, sem a hulló, sárguló leveleket temető ősz, sem a zuzmorás hideg tél, sem a virágperzselő, tikkasztó nyár ne találja síromat virág nélkül! Hogy miért ? Megmondom azt is. Azért, mert ezek a virágok regélnek, mesélnek majd tirólatok. Hiszen olyan nagyon a szivemhez vagytok ti forrva, hogy nem lenne édes siri álmom, nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. 1 ír 1 X fflp itíj" , mm ; , /é\&’ Stf |j4b#ö> j'uttft* j ínnal nőnriol Hull r»o-| ■1 E;á Mjf >aten |d y igítibclÄ I hál 'évid Baj Inai tűni tünk ptöl dbeií onkal ■ tjbdázaa Ván 9JEGEBKEZTEK! I! az őszi és téli idénjre megrendelt összes nri-, női- és gyűrnek valódi tlievio és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
