Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-05 / 6. szám

■mm

rHuszonnegyedik évfolyam.

6-ik szám.

Szatmár, 1907. február 5.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP

Egy kis észrevétel.

Arról fog szó esni, hogy a „Szatmári Gazdasági és Iparbank“ vasárnap délelőtt tartott közgyűlésén beválasztotta az igazgatóságba dr. Vajay Károly polgármestert is. A pénzintézet eljárásához semmi szó nem fér; elismerését akarta kifejezni a volt ügyész iránt, s bizonyára arra is gondolt, hogy az igazgatóságnak csak díszére fog szolgálni, a mi igaz is, ha tagjai közé sorozhatja a város első emberét, a polgármestert is. Sőt nemcsak díszére, de hasznára is lesz a pénzintézetnek, ha az igazgatásában részt vesz, mert nagy ismeretségi köre, előkelő és befolyásos állása és a pénzügyi téren szerzett tapasztalatai erre feltétlen biztosítékot nyújtanak. Ez mind igaz, s e tekintetben a dolog rendben van.

Más kérdés azonban, hogy helyén való-e az, hogy a polgármester, aki állásánál fogva első személy a városban, s mint ilyen, minden tekintetben vezérszerepre „van hivatva, elfoglalhasson egy olyan jelentéktelen állást, mint a minő egy pénzintézeti igazgatósági tag állása, s megengedhető-e, hogy ő, aki a városi tanácsban az elnöki széket üli; mikor a város polgárait és a várost érdeklő mindenféle ügyet tárgyalnak, mint egyszerű szavazó vegyen részt, mikor arról van szó, hogy egy falusi embernek 50 vagy 100 koronás váltóját megadják. Azt hisszük, hogy

erre más felelet nem. lehetséges, minthogy a polgármesteri állással az igazgatósági tagság össze nem fér, s Így nem volna helyes eljárás a polgármester részéről, ha a választást elfogadná.

A közgazdasági tevékenység általában oly természetű, mely összeférhetetlen a polgármesteri állással, s elnézésre legfeljebb akkor számíthatna, bár megengedhetőnek ezt sem tartjuk, ha mint elnöke, tehát mint első embere valamely pénzintézetnek, jelentkeznék, mert ez esetben legalább az állás dekóruma annyira mennyire védve volna, bár a jelen viszonyok között, mikor 9 pénzintézet között folyik a verseny és még mindig kilátás van reá, hogy a pénzintézetek szaporodni fognak, ez sem szolgálna a polgármesteri állás tekintélyének emelésére.

De tovább menve, úgy áll a dolog, hogy a városban a polgármesteri állás az, amelynek minden irányban a közérdeket kell képviselnie; egy piedesztál az, melyre aki rálépett, annak, nem szabad.-többé a mindennapi élet zsibvásáréba belevegyülni, arra nézve az egyéni érdekek többé szóba nem- jöhetnek, annak felül kell emelkednie a tömegen és észrevétetnie mindenkivel, hogy teljes tudatában van méltóságának. Már pedig az ilyen apró magán érdekek egyenesen a közérdek rovására mennénék, s megzavarnák az irányt, amelyen a polgármesternek haladnia kell.

Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a polgármesteri állás teljesen igényli egy embernek összes munkaerejét, ha a vele járó kötelességeket mind elvégezni akarja, akkor nem szükséges tovább fejtegetni a thémát, mindenki igazat fog nekünk adni abban, amit most előadtunk. Különben, hogy maga a polgármester is igy fogta fel állását, annak igazolására ide iktatjuk beköszöntő beszédjének a következő pasz- szusát:

„A választás utján, a polgártársak bizalmából elnyert állással összekötött kötelességeknek lelkiismeretesen megfelelni nemcsak hivatali, de erkölcsi, kötelesség is s mindjárt köszönetem kifejezése után biztosítom a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy ezen erkölcsi szempontot soha szem elől téveszteni nem fogom — s ha dacára összes testi és- szellemi erőim lelkiismeretes és buzgó felhasználásának — úgy találnám, hogy a belém helyezett bizalomnak, a személyemhez kötött várakozásnak, azon kívánt > mértékben, amely lelki szemeim előtt már kialakulva van s amelyet ily előkelő felfogású társadalmi ős közélet, mint a miénk, méltán fel is állíthat •— megfelelni, képes nem leendek — bizalmukért mindig hálás szívvel, ép oly nyugodt öntudattal fogom felmentésem kérni, mint amily önzetlenül s egyéni és családi érdekeimet figyelmen kívül hagyva, a legbuzgóbb és legpéldásabb munkásságra elhatározva, meghajoltan a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság akarata előtt — a polgármesteri széket elfoglalom.“

Reméljük, hogy cikkünkben nem fog keresni senki mást, mint ami abban tényleg van, t. i. közérdekből való

felszólalást, s ha akadna is olyan, aki félre magyarázná, egyről biztosak vagyunk, hogy a legilletékesebb fél, a polgármester, nekünk fog adni igazat.

IX

Protestáns bál

Szatmár, 1907. febr. 2.

A farsang legfényesebb bálja lezajlott. A szatmári Protestáns bál minden esztendőben jól szokott sikerülni, de az idei felülmúlta valamennyit. Szatmár város, Szatmár megye és a közeli megyék előkelő közönsége töltötte meg a Pannónia termét. A debreceni fiatalság különösen uagy számban jelent meg a bálon. Szatmár város úri közönsége csaknem teljes számbuu ott volt, — legnagyobb része uzouban csak mint néző — a karzaton. Fényes elegáns közönség gyűlt össze a bálteremben, ám a karzatot is u város gyönyörű hölgykoszoruju töltötte meg.

Egynegyed tiz után vonultak be u bála nyák. Dr. F a 1 u s s y Arpádné fehér flitteres ruhában, kék crepdeshine-vel díszítve; egészen hosszú uszályos aljban. B o e r Béláné hordó moire antique. Dr. Vajay Károlyné fekete selyem ruhában. J á r m y Andornó fehér selyemben. U r a y Gézán é mályva szinü eelyem ruhában fekete csipke huzattal. Impozáns látvány volt a bálanyák bevonulása a Rákóczi induló mellett. Ekkor már u közönség legnagvobb része jelen volt s rövid idő múlva megkezdődhetett a tánc. Az egész mulatságot általában fesztelen jókedv jellemzi, amit főkép az igazol, hogy reggel 7 óráig tartott a tánc. Az erkölcsi sikert tetézi a fényes jövedelem. Összbevétel 2200 ko róna volt, amiből tiszta haszon marad kb. 1500 korona. Ez mindenesetre elsősorban U r a y Gézáné úrasszony érdeme, aki nemcsak mint nőegyTÁRCZA.- - •«»•UO-v» —

Gondolatok a leányok házi nevelése felől.

— Felolvasás a Kölesey-kör januári matinéján. —

Dr. Tanódy Márton,

(Folyt, és vége.)

A test, t. hallgatóim, csak egyik része, megengedem, hogy lényeges része az embernek. Régebben pláne úgy tanították, hogy az ember két részből áll: testből és lélekből. Ha jól tudom, serdülő leányainknak még ma is ezt mondják a könyveik meg a tanítóik.

Pedig a természettudományi felfogás szerint, amely ma uralkodik, az ember egységes lény, akiben a lélek nem úgy van benne, mint hordóban a bor, hanem egy vele, miként a hőség a tűzzel.

Ne ereszkedjünk mélyebbre ebbe a dologba, mert — amint tudni méltöztatik

— ez az a bizonyos kényes pont, amelyen az ötök hit és az újabb tudomány elker seredett harcot folytatnak egymás ellen. Ma pedig vasárnap van, a nyugalom és a béke ideje. Önöknek nagy része a templomból jött ide, és hem is a tudomány, hanem csak a szórakozás csarnokába.

BArmint fog is eldőlni az a nagy, világrénditő háború, egy már ma is bizonyos: az, hogy van lelki életünk, még pedig olyan, amely erősebben befolyásolja a testit, mint megfordítva.

Ezért, ha nevelésről szólunk, a leg- nagyöbb figyelmünket annak a lelki életnek a fejlesztésére kell irányítanunk.

A rendelkezésemre álló idő-rövidsége dacára rá kell mutatnom a sokat vitatott kérdésre: lehet-é egyáltalán az embert valamilyenné nevelni? avagy csak olyanná lesz, amilyennek (ahogy mondani szokták) az Isten teremtette?

Aki e kérdés iránt érdeklődik, rendesen mindakét irány felé hajlik, persze különböző időkben. Egyideig azt hisszük, hogy minden a neveléstől függ, máskor meg, hogy ez a becses eszköz semmitsem ér. Való pedig az, hogy bizonyos.erős vonásokat az emberekből kinevelni, vagy beléjök nevelni nem lehet, de viszont a nevelés nagyban hozzájárul az embér megnemesitéséhez. Ha nem igy volna, akkor a jól nevelt emberek közt nem volna semmi különbség, és az Isten által (a maga képére) teremtett embereket—csak az Avasban lehetne feltalálnunk.

Egyébként akárhogy vélekedünk is erről a nyomatékos dologról: ősi természetünk kényszerit bennünket a gyermekeink nevelésére. Akarva — nem akarva nevelünk.

De hogyan ? Hát vegyesen : hol rosz- szul, hol rosszabbul, hol legrosszabbul. Nem is tehetünk másként, mert nem tanultuk soha a módját.

Egy világhírű angol iró egy kis

munkájában, -amit külön ennek a tárgynak szentelt, joggal kérdezi: honnan tudjanak az anyák nevelni, mikor őket sokféle dologra tanították otthon, meg az iskolában, csak arra nem, ami a mesterségük lett: az anyai teendők ismeretére ? Ugyanezt mondhatta volna az apákról is.

Próbálkozunk hát a neveléssel, mini az egyszeri ember, aki mikor azt kérdezték tőle, tud-e zongorázni? azt felelte: megtehet, de eddig még nem próbáltam.

Gyermekkorom óta nagyon érdekelt, .sokat is foglalkoztam a nevelés ügyével. Soká azt hittem, hogy konyitok is hozzá valamennyire: amig le nem ültem a parasztember zongorájához.

Még' most is abban az önhittségben ringatom magam, hogy sokan még kevesebbet tudnak ehez a dologhoz, mint én, és ebből áz önhittségemből meritem a bátorságot, hogy egyik-másik nézetemet elmondjam a leányok szellemi neveléséről — a családban.

Úgy gondolom, hogy első kelléke a jó nevelésnek (alapjának is mondható) az, hogy a szülők a szellemi kincseket értéknek, becses dolognak, az ember díszének tartsák. Ahol ez nincs, ahol a szülők az élet becsét anyagi jólétben, külsőségekben és hiúságokban keresik, onnan ugyan jól nevelt gyermek nem fog kikerülni sohasem.

Szellemi kincs alatt nem értem kizárólag a magasabb tudományok meg a művészetek ismeretéből leszűrt tudást. Ez

már a nagy műveltség birodalmába tartozik.

Hanem a könnyebb megérthetés okából rámutatok példaképpen a vallásos érzületre, az emberszeretetre, a szivjóságra, igazmondásra, szorgalomra, a becsületes munka tiszteletére, a természet és természetesség szeretetére. Valamennyi olyan szép lelki tulajdonság, amit tanulatlan emberek is elsajátíthatnak, s amivel (igazán mondom) nem birnak mindig azok, akik sokat tudnak.

Ott, ahol a családban ilyen vagyon létezik, a nevelés nagyon meg van köny- nyitve. Legyen tehát rajta minden szülő, hogy a gyermekeiket — különösen a leányaikat — ennek a vagyonnak a megbecsüléséhez jókor' hozzászoktassák.

Szelíd lélek a nőnek legfőbb ékessége. Az anyák ennélfogva ügyeljenek rá, hogy a leányaikkal simán bánjanak mindjárt a kezdettől fogva. Az indulatosság nemcsak öröklékeny, hanem ragadós is; a szikrája belekap a nem égő csírába is, és tűzre lobbantja.

Átalában is, tudva, hogy a nők ideg- rendszere mennyire érzékeny, kímélni kell a leánygyermek idegzetét. De nem ágy ám, hogy kíméletből mindent ráhagyjunk a gyermek akaratára. Ezt a módszert nagyon sokan követik ugyan, csakhogy énnek a következménye később éppen az ellenkezője a kívántnak. Az élet, ez a kemény nevelő és a férj, bármilyen elnéző is eleinte, nem folytatják ám mindig a kiméletesség metódusát. Előállnak az ősz-