Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-12 / 46. szám
váló érdeke, de díszére is válik, ha minél magasabb erkölcsi és intellektuális színvonalon áll a7 a képviselőtestület, mely a város legfontosabb ügyeit intézi s remélem, hogy a jelenlévő bizottsági tagok felfogásomat osztva, azt legjobb meggyőződésük szerint terjeszteni fogják a választó polgárok körében is. Közgyűlés a jelentést tudomásul vette s elfogadta Pap Endre indítványát, hogy a polgármester iránt fejezze ki elismerését, a közös konyha és a villamos favágó felállítása körül kifejtett buzgó tevékenységéért. A közgyámi állásra hat pályázó volt, de egy visszavette kérvényét, s miután a kijelölő bizottság a többi ötöt jelölte, ezekre a szavazás következő eredménynyel végződött: Demkő Sándor kapott 43, Nagy József 27 és Székely Endre 3 szavazatot, és igy közgyámmá Demkő Sándor választatott meg. Tudomásul vette közgyűlés a tanács jelentését, hogy a pénztár vizsgálatnál mindent rendben talált; Szatmárvár- megye átiratát, hogy a mátészalkai vasútra pártolólag kért 30 ezer koronát szívesen adná, ha pénze volna; az igazoló választmány jelentését a virilisek 1908. évinévjegyzékének egybeállításáról és Versecz város átiratát a tisztvi selői fizetések rendezése tárgyában. Megengedte Rotbart Józsefnek, hogy a gyalogjárót a saját és a szomszédok telke előtt az utczatesttel egy színvonalba emelhesse. — Elfogadta a szinügyi bizottság előterjesztését, hogy a színház kiadását a bizottság eszközölje, de jóváhagyás végett a szerződést a közgyűlésbe terjessze be, s egyben kimondta, hogy a színházra a pályázat ezután nem deczember, de már- czius havában tűzessék ki, miután a szini évad ezután nem virágvasárnap, hanem szeptember i-én kezdődik. Hozzájárult az önkéntes tűzoltótestület azon előterjesztéséhez, hogy az 1908. évben városunkban megtartandó országos tűzóltói kongressus rendezését a város vezesse és szervezze és a szükséges bizottságba a tagokat felkérje. Dunai Sándort a felső kereskedelmi iskolához igazgatóvá megválasztotta és Őt a községi adó fizetése alól felmentette. — Kimondta, hogy városunkban egy polgári iskolát felállít és küldöttsé- gileg fogja a közoktatásügyi minisztert felkérni, hogy azt állami kezelésbe átvegye. látja csak, hogy az a teremtés nem a ca- baretban tanulja az élet tudományát, és nem úgy várja, sem nem úgy fogadja a köszönést, mint a méltóságos kontesszek vagy az isteni primadonnák. Pedig a bon jour járja ott is. A mi „jó napot“-unk azonban nem csak szó szerint való fordítása, hanem hangzás szerint való fordítottja is amannak. Ott igazán érzett tiszteletnek és figyelemnek édes kifejezése, itt alkalom a nyegleség bemutatására. Mennyire nem egy az, amit ketten látszólag egyformán mondanak I A férfi komoly, ildomos, csöndes. Mintha a szerénység szürke takarójával leplezgetné mindenik a kilétét, mert szé- gyelné, ha azt hihetnék róla, hogy mutogatja. Nincs bőrkabát, vadászharisnya, bridgess, s a kereskedősegéd nem akarja eldobni magától a. kezét tölcséres ujjaiból az olcsó de föltétlenül kockás zöld felöltőjének. Végül, jól jegyezzük meg, a korzó ott nem magántulajdona minden egyes sétálónak, ahol szabad neki olyan hangosan beszélni, mint ha más nem járna mellette; hanem köztér, amelyen suttogva kíméli minden ember a másikat, hogy ne terhelje az ottlétével. Különös, mennyit változik a bon ton; amig olyan helyre érkezik, ahol a nevét is csak hírből ismerik, az értelmét pedig egyáltalán nem .... Nehéz szívvel kell megválno 1 a genfi jó emberektől, hogy a városukról emlékezzem meg néhány futólagos vonással. Mint egyáltalán a Svájcban, úgy Genfben is túlnyomó a régiség. Sok százados múltnak folytonos, következetes, lassú fejlődése jellemez ott mindent. Rohamos haladásnak nem igen látható a nyoma. Ellenkezőleg; minden újítás a régi átalakulásának az eredménye, minden létező a voltból keletkezett, amelynek magán viseli valamelyes jellegét. A két r. kath. segédlelkész évi javadalmazását 1200—1200 koronára felemelte. — A vármegyei lóversenyegylet részére az 1908. évre 800 \ K a költségvetésben felvéve lévén, nevezet egyletet értesíteni rendelte, hogy annak idején a kiutalást kérelmezze,/ A kossuth-kerti vízvezeték tovább építésére nézve beterjesztett javaslatot elfogadta. — A Paget-féle avasi erdő fáinak megvételéhez hozzájárult, s felhatalmazta a tanácsost, hogy a szükséges előleget fizethesse. Elfogadta a főkapitány előterjesztését a hatósági cselédszerző intézet felállítására nézve, de kimondta, hogyha az intézmény nem válna be, az megszüntetendő lesz. A feloszlott orvos- és gyógyszerész-egylet vagyonára nézve, mely a szatmári takarékpénztárban van elhelyezve, a miniszter kívánságához képest a felelőséget elvállalta. Más tárgy nem lévén, főispán délutáni 5 órakor a közgyűlést berekesztette. Műkedvelői szinielőadás az Árvaház javára. [ Folyó hó 9.-én a színházban műkedvelők fényes sikerű előadást rendeztek. Szinre került egy pompás francia bohózat: a „Persely.“ A miképpeq a darab finom ízléssel, érzéssel és nagy tapintattal lett megválasztva, úgy a kivitele bátran néz szembe a legkövelelőbb kritikával is. A rendszeres és gyakori műkedvelői előadások kora régen lejárt, a magán művészi törekvések, vállalkozások ilyen irányban idejöket múlták, mert a hivatásos színészet magas nívója és kifejlettsége részben feleslegessé tette a dilet- tantismust, részben pedig a nagy közönség műigényeit annyira felfokozta, hogy. a publicum alig tudja élvezni a műkedvelők játékát. Hogy azonban ügyességgel, utánlá- tással még' ma is lehet ezen a téren is, babérokat aratni, gyönyörködtetni és elismerést sőt magasztalást aratni, azt megmutatta a legutóbbi feledhetetlen színházi est, mely egy minden izében sikerült, pompás művészi esemény emlékeit hagyta a jelenvoltak lelkében. Ilyen előadásokat mindig megnézhet a társadalom, sőt változatosság, érdekesség tekintetéből vágynunk kell reá, meg van a létjoga és meg van a nagy értelme is. Igaz, hogy nagy bajjal jár a játszó társaságot összehozni, de ha a közönség Innen van, hogy ,a város ezer éves épületei mellett több száz éveseket, ifjab- bakat, legifjabbakat és legeslegifjabbakat lehet látni. A tó partján végignyuló épületsorok alig mutatnak egy-egy modern házat, majdnem kivétel nélkül mind tisztes korú matróna, alig véve ' tudomást arról, hogy másutt halálra ítélik az ilyeneket, és secessio asszonyságnak a cifra gyermekeit állítják a helyökre. A város belsejében kivált a középkor architektúrája uralkodik. Keskeny, néha csak három ablakos, magas épületek, szűk, egészen sötét lépcsőkkel, szürke, kopott falakkal, macskafejjel kirakott kis udvarral és (mi tagadás!) sok-sok piszokkal. Sajátságos módon Genfben a szegények szorították ki a gazdagokat a szélekre. Munkások és munka nélkül tengődök húzzák meg magukat a dúsgazdag város szivében. A többi ház közül emelkedettebb helyen egy különösen komor külsejű, kis ablakos régi alkotmány magaslik ki. Örökös lakóhelye Luccheninek, az olasz anarkistának, aki Erzsébet királynénkat meggyilkolta. Könnyű lett volna hozzá bejutnom. De lehetett-e kedvem a szörnyeteg látásával megzavarni az élvezetet, amit Genfben találtam ? Már csak inkább néztem meg a hires templomot, ahol Kálvin paposkodott, akinek most is ott áll a remek faragvá- nyu karos széke. Templomnak mondom, hisz refor mátus. Odahaza cathédrale a neve, mert hajdanában székesegyház volt, persze római kathólikus korában. Egy pogány templom helyére emeltette Gontran, Orléaná királya, — 584-ben. Eredetileg román- bizánc modorban épült, de több ízben leégvén a tizenkettedik és tizenharmadik században gót stilban építették át. Egyik ékessége Genfnék és büszkesége a református egyháznak, amely kényelmesen figyelme, pártoló kedve olyan erős, mint ez úttal volt, akkor a veszödségért és apróbb kellemetlenségekért a kárpótlás kielégitö, sőt jutalmazó. Ez úttal Nagy Vince ur állott a dolog élére s a maga kitartó ügybuzgalmával s fáradhatatlan utánjárásával létrehozta a színjátszó társaságot, rendezői, vezetői kiváló tulajdonaival diadalra segítette azt. Mert a dicsőség egész babérerdejét aratták a szereplők összhangzó, tökéletes kidolgozott szerepeik ügyes, művészi előadásával. Csak gratulálhatunk az ad hoc színészek és bájos színésznők mindenikének jókedvű, harmonikus, remek előadásához, Nagy Vince urat. pedig az elismerés egész tömege illeti a vezéri pálca szakértő diadalmas kezeléséért. A színház egészen megtelt, a páholyokban a város nagy intelligentiája, sőt a vidék is ott ragyogott itt-ott teljes számban. Ott láttuk főispánunkat is. Kellemes látványt nyújtottak a megjelent sa társadalomba belépett uj «nagy leányok“, akik az üdeség és kellem levegőjét árasztották bele a zsibongó szinházba. A jelenlevők vizsga szemmel figyelték meg őket s bizony fényes kritikát mondottak. Jó! esett látni az előkelő arcú, vidám publikumot, amely teljes szívvel előlegezni látszott a bizalmat. Rá is szolgáltak a játszó hölgyek és urak derekasan. Lenn az orkeszterben Oláh Feri húzta a szebbnél-szebb nótákat s hangolta tőle telhelőleg a nézőtér kiváncsi várakozóit. Az elnökné, Uray Gézáné jókedvűen s ragyogó arccal hajlott hozzám páholyában: „Kitűnő esténk vanl“ mondá. „Bizony“ — válaszolóm — „pedig alig mertem reá számítani.“ Ő: „Lám, a közönség szimpatizál a mi céljainkkal.“ Én: „Határozottan!“ E közben a függöny felgördült s a játék megindult. Mondhatom, hogy a néző közönség állandóan a legderültebb hangulatban volt és maradt végig. Mosolygott ott mindenki önként és lélek bői. A pompás játék magával ragadott mindenkit. Volt aztán virághullás, házrengető tapsolás, akárcsak a leghíresebb szinészeti csillagoknak. A nagyobb szerepkört betöltő J é g e r Rózsika és Maróthy Annuska urleányok annyi- illúziót keltettek, hogy mindnyájan, meglepetve és szívesen kísértük rendkívüli ügyes és igazán művészi játékukat. J é g e r Rózsikénak a megjelenése a színen a legkellemesebb benyomást tette, tapsviharral fogadták és virágcsokrokkal árasztották , el. Egészen otthon érezte magát a világot jelentő deszkákon, s úgy játszott, úgy mozgott, úgy beszélt, mint egy kecses fényes művésznő, a ki a nézők kedélye, szive felett korlátlanul uralkodik. Remekül adta hálás szerepét, melynek pedig felfogása és megjelenitése ugyancsak próbára teszi a sziuésznő erejét is. Csupa rendezkedett be a Szent Péterről elnevezett székesegyházban, miután a falairól lekaparta vagy csak egyszerűen bemázolta a szent és művészi szempontból nagybecsű képeket. Nem érdektelen tudni, hogy nagyérdemű református férfiak mellett a templom sirboltjaiban nyugosznak Brogny bíboros, a konszlánci zsinat elnöke, és több kanonok. A véres vallásháborúkban egymást irtó emberek békében alusszák egymás mellett örök, csöndes álmukat. Nem volna jó, ha ezt a szép egyetértést már a földi életben kezdenék ? . . .. De ez a templom nem a legrégibb műemléke Genfnek. A „sziget tornya“, amelyet nem rég állítottak helyre, a Julius Caesar idejéből való. Az építmény maga ugyan semmivel sem árulja el ezt a nagy kort. A falába illesztett emléktábla már az újabb idők egy szomorú eseményét hirdeti, azt, hogy e torony előtt fejezték le Bertheliert, Genfnek egyik hírneves fiát. Lássunk ennél vigabb valamit. Az Uj-téren, köröskörül szabad homlokzatokkal a mi budapesti akadémiánk épületére emlékeztető palota áll: a zenekonzervatórium. A szépségén kívül azért is említem fel, mert el akarom mondani, hogy a csinos házat teljes fölszerelésével együtt egy zenebarát ajándékozta a városnak. Hozzá még bankár. Lám, hogy a mammon hívei közt is akadhat olyan, akinek a füle az arany csengésén kivül egyéb hangokat is kedvel! Még él az öreg Bartholony, és, amikor csak teheti, betér a pogány istennő templomába, gyönyörködni a másfélezer zenenövendék haladásában, amit nagyrészt neki köszönhetnek. Hogy én nem utánozhatom Szatmá- ron, és hogy nem utánozza más, aki pedig tehetné I . . .. Azt ne higyje valaki, hogy az ilyen jótékony adakozó páratlan Genf városában. A konzervátóriümmal szemben egy gratia és kellem áramlo't ki teljesen kidől, gozott előadásából, gyönyörű fehér toilet- tejé feltűnést keltett, a közönség tünteti melegséggel és kedvvel tapsolta a bájos Leonidát. Maróthy Annuska Blanchea oly hercig, kedves, édes gyermek volt, hogy róla csak szépet, dicsérőt nem mondani lehetetlenség. Taglejtése, arc és szemjátéka, szavai a magas, a művészi igényeket gazdagon kielégítették s mindenkit szűnni .nem akaró tapsolásra ragadtak. Tüntettek ö mellette is, s művészetét virág bokrétákkal hálálták meg. Varjú Ibolykát belépésénei tapsok és üdvözlő „Isten hozott“-ot mondó kedves mosolyok köszöntötték. A jelenlevők élvezték szükkörre terjedő, de rendkívül ügyesen, kedvesen, édesen megjátszott szerepét. Virággal és sok tapssal bőven el halmozták úgy, hogy rózsás arca csak úgy pirult és lángolt, de jól állott neki. Herman Ellácska, kedvencünk, ez úttal is hű maradt gyermek művészi uralkodó híréhez. Bátran és kedvesen végezte feladatát, nagyon tapsolták... A férfi sze.replők összesége férfiasán oldotta meg dolgát, „mind hősök voltak ők, mind művészek“, a kik lelkűkkel csüggtek kitűnő szerepeiken; bele öntötték minden ambíciójukat, művészi erejüket, kitartó törekvésüket, mert adni akartak valami magasabbat, becsesebbet, tökéletesebbet, mint a rendes műkedvelői előadások szintje. Es adtak is! Dicséreten felül álló a játékuk. A siker teljes, bevégzeit! Csak gratulálhatunk az uraknak, a kik a mai fiatalság kényelmes visszavonulásán tultéve magukat, az áldást hozó dicsőséges munkára jó kedvvel vállalkoztak, s ott legjobb tudásuk és teheiségeik szerint oldották meg nehéz feladatukat. A jótékonyság angyala hálásan tekintett le reájuk s ihlető erejével telte hóditóvá játékukat. Az ideálok, az eszményi, a szép cul- túsza nemes s emberhez felségesen illő foglalkozás, a mely felemel, Istenhez közelebb juttat s lelkünket a sferák tisztitó fényévei világítja meg. Sőt el is kél az ilyen munkaközi foglalkozás, a hétköznapok sivár, méltatlan, földhöz láncoló kenyér küzdelmi között, — mert emitt I csak a teherhordás keserves igáját érez- I zük, vonszoljuk, amott az égi világosság, I emberi méltóságunk tudatára ébredünk, i Nagy Vin-ce mindig vezetett, most I is. Egy perfect művész,'aki előtt zászlót I hajtunk. Öntudatosan, lélekkel, ösztönnel, I mély érzelemmel s teljes pszikologiával I dolgozik. Ez úttal is vitte a darabot és I hogy? Hab könnyűséggel, tenger humor- I ral és erőteljas művészettel. Chambourcy-ja I kabinet alakítás, nincs hiba benne. Csak I éltetjük e helyen is az őt rengeteg tap- I sokkal elárasztó elégedett publikummal I együtt. 0 volt különben a mozgató, rendező, felügyelő és minden. Hanem jól .is összeválogatta az erőket. Egyik pompá* I jfOF Folytatás a mellékleten. csinos épületben remek képtár és szobor- I gyűjtemény van elhelyezve. Ennek az I alapját egy Oroszországból bevándorolt I tábornok vetette meg, nyolcvanezer arany I frank hagyományozásával 1824 ben, ami- I kor ,ez az összeg felért a mai millióval. I A derék katona után Musée Rath-nak I hívják az intézetet, amely bizonyára szeb- I ben tartja fenn a nevét, mint a leghösibb I harci ténye. És e múzeumhoz alig néhány lépés- I nyíre Európa legszebb hangversenytermei- I nek egyike áll; hatalmas palota egyetlen I teremmel a zene szolgálatára. Sok száz- ezer 1rank költségen ajándékul emeltette I Genfnek egyik tisztelője, egy ottan élt I angol konzul. Végül még csak egy példát. " A város szélén, méssze látszó domb I tetején, hatalmas park közepében díszes kastély fekszik. Nem fordul meg senki Genfben, aki oda betérni elmulasztaná, I mert amit a képző és iparművészet a I világon csak előállított, mindenből halomszámra látható itt műkincs. Képek, szobrok, porcellán, szőnyeg, ötvös mun- I kák, bútorok, órák stb. Milliókban sem fejezhető ki egy- I könnyen e bámulatos holmik értéke. I És mindezt, a házzal és kerttel együtt, valóban isteni szivének sugallatát követve, I ismét egy ember hagyta emlékül 1890-ben Genfnek. Szerény polgár: monsieur Re- villod. A múzeumot az anyja nevére Arianá-nak keresztelte. Derék asszony volt. Megérdemelte, hogy a fia őt örökítse meg ez emlékkel, őt, aki ilyen derék fiút adott annak a boldog kis világnak. Milyen varázserőt gyakorol ez a város a szülöttjeire! Csuda-é, ha az én tapló sziVetn is tüzet fogott a több ezer esztendős menyecske iránt Dr. Tanódy Márton»
