Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-12 / 46. szám

váló érdeke, de díszére is válik, ha minél magasabb erkölcsi és intellektuális szín­vonalon áll a7 a képviselőtestület, mely a város legfontosabb ügyeit intézi s remé­lem, hogy a jelenlévő bizottsági tagok felfogásomat osztva, azt legjobb meggyő­ződésük szerint terjeszteni fogják a vá­lasztó polgárok körében is. Közgyűlés a jelentést tudomásul vette s elfogadta Pap Endre indítvá­nyát, hogy a polgármester iránt fejezze ki elismerését, a közös konyha és a villamos favágó felállítása körül kifej­tett buzgó tevékenységéért. A közgyámi állásra hat pályázó volt, de egy visszavette kérvényét, s miután a kijelölő bizottság a többi ötöt jelölte, ezekre a szavazás következő eredménynyel végződött: Demkő Sán­dor kapott 43, Nagy József 27 és Szé­kely Endre 3 szavazatot, és igy köz­gyámmá Demkő Sándor választa­tott meg. Tudomásul vette közgyűlés a tanács jelentését, hogy a pénztár vizsgálatnál mindent rendben talált; Szatmárvár- megye átiratát, hogy a mátészalkai vas­útra pártolólag kért 30 ezer koronát szívesen adná, ha pénze volna; az iga­zoló választmány jelentését a virilisek 1908. évinévjegyzékének egybeállításá­ról és Versecz város átiratát a tisztvi selői fizetések rendezése tárgyában. Megengedte Rotbart Józsefnek, hogy a gyalogjárót a saját és a szom­szédok telke előtt az utczatesttel egy színvonalba emelhesse. — Elfogadta a szinügyi bizottság előterjesztését, hogy a színház kiadását a bizottság eszkö­zölje, de jóváhagyás végett a szerző­dést a közgyűlésbe terjessze be, s egy­ben kimondta, hogy a színházra a pá­lyázat ezután nem deczember, de már- czius havában tűzessék ki, miután a szini évad ezután nem virágvasárnap, hanem szeptember i-én kezdődik. Hozzájárult az önkéntes tűzoltó­testület azon előterjesztéséhez, hogy az 1908. évben városunkban megtartandó országos tűzóltói kongressus rendezését a város vezesse és szervezze és a szükséges bizottságba a tagokat felkérje. Dunai Sándort a felső kereskedelmi iskolához igazgatóvá megválasztotta és Őt a községi adó fizetése alól felmen­tette. — Kimondta, hogy városunkban egy polgári iskolát felállít és küldöttsé- gileg fogja a közoktatásügyi minisztert felkérni, hogy azt állami kezelésbe át­vegye. látja csak, hogy az a teremtés nem a ca- baretban tanulja az élet tudományát, és nem úgy várja, sem nem úgy fogadja a köszönést, mint a méltóságos kontesszek vagy az isteni primadonnák. Pedig a bon jour járja ott is. A mi „jó napot“-unk azonban nem csak szó sze­rint való fordítása, hanem hangzás szerint való fordítottja is amannak. Ott igazán érzett tiszteletnek és figyelemnek édes ki­fejezése, itt alkalom a nyegleség bemuta­tására. Mennyire nem egy az, amit ketten látszólag egyformán mondanak I A férfi komoly, ildomos, csöndes. Mintha a szerénység szürke takarójával leplezgetné mindenik a kilétét, mert szé- gyelné, ha azt hihetnék róla, hogy muto­gatja. Nincs bőrkabát, vadászharisnya, bridgess, s a kereskedősegéd nem akarja eldobni magától a. kezét tölcséres ujjaiból az olcsó de föltétlenül kockás zöld fel­öltőjének. Végül, jól jegyezzük meg, a korzó ott nem magántulajdona minden egyes sétálónak, ahol szabad neki olyan hango­san beszélni, mint ha más nem járna mellette; hanem köztér, amelyen suttogva kíméli minden ember a másikat, hogy ne terhelje az ottlétével. Különös, mennyit változik a bon ton; amig olyan helyre érkezik, ahol a nevét is csak hírből ismerik, az értelmét pedig egyáltalán nem .... Nehéz szívvel kell megválno 1 a genfi jó emberektől, hogy a városukról emlékezzem meg néhány futólagos vonással. Mint egyáltalán a Svájcban, úgy Genfben is túlnyomó a régiség. Sok szá­zados múltnak folytonos, következetes, lassú fejlődése jellemez ott mindent. Ro­hamos haladásnak nem igen látható a nyoma. Ellenkezőleg; minden újítás a régi átalakulásának az eredménye, minden létező a voltból keletkezett, amelynek magán viseli valamelyes jellegét. A két r. kath. segédlelkész évi ja­vadalmazását 1200—1200 koronára fel­emelte. — A vármegyei lóverseny­egylet részére az 1908. évre 800 \ K a költségvetésben felvéve lévén, neve­zet egyletet értesíteni rendelte, hogy annak idején a kiutalást kérelmezze,/ A kossuth-kerti vízvezeték tovább építésére nézve beterjesztett javaslatot elfogadta. — A Paget-féle avasi erdő fáinak megvételéhez hozzájárult, s fel­hatalmazta a tanácsost, hogy a szük­séges előleget fizethesse. Elfogadta a főkapitány előterjesz­tését a hatósági cselédszerző intézet fel­állítására nézve, de kimondta, hogyha az intézmény nem válna be, az meg­szüntetendő lesz. A feloszlott orvos- és gyógysze­rész-egylet vagyonára nézve, mely a szatmári takarékpénztárban van elhe­lyezve, a miniszter kívánságához képest a felelőséget elvállalta. Más tárgy nem lévén, főispán délutáni 5 órakor a közgyűlést bere­kesztette. Műkedvelői szinielőadás az Árvaház javára. [ Folyó hó 9.-én a színházban mű­kedvelők fényes sikerű előadást ren­deztek. Szinre került egy pompás fran­cia bohózat: a „Persely.“ A miképpeq a darab finom ízléssel, érzéssel és nagy ta­pintattal lett megválasztva, úgy a kivitele bátran néz szembe a legkövelelőbb kriti­kával is. A rendszeres és gyakori műked­velői előadások kora régen lejárt, a ma­gán művészi törekvések, vállalkozások ilyen irányban idejöket múlták, mert a hivatásos színészet magas nívója és kifej­lettsége részben feleslegessé tette a dilet- tantismust, részben pedig a nagy közönség műigényeit annyira felfokozta, hogy. a publicum alig tudja élvezni a műkedvelők játékát. Hogy azonban ügyességgel, utánlá- tással még' ma is lehet ezen a téren is, babérokat aratni, gyönyörködtetni és el­ismerést sőt magasztalást aratni, azt meg­mutatta a legutóbbi feledhetetlen színházi est, mely egy minden izében sikerült, pom­pás művészi esemény emlékeit hagyta a jelenvoltak lelkében. Ilyen előadásokat mindig megnézhet a társadalom, sőt változatosság, érdekes­ség tekintetéből vágynunk kell reá, meg van a létjoga és meg van a nagy ér­telme is. Igaz, hogy nagy bajjal jár a játszó társaságot összehozni, de ha a közönség Innen van, hogy ,a város ezer éves épületei mellett több száz éveseket, ifjab- bakat, legifjabbakat és legeslegifjabbakat lehet látni. A tó partján végignyuló épü­letsorok alig mutatnak egy-egy modern házat, majdnem kivétel nélkül mind tisz­tes korú matróna, alig véve ' tudomást arról, hogy másutt halálra ítélik az ilye­neket, és secessio asszonyságnak a cifra gyermekeit állítják a helyökre. A város belsejében kivált a közép­kor architektúrája uralkodik. Keskeny, néha csak három ablakos, magas épüle­tek, szűk, egészen sötét lépcsőkkel, szürke, kopott falakkal, macskafejjel kirakott kis udvarral és (mi tagadás!) sok-sok piszok­kal. Sajátságos módon Genfben a szegé­nyek szorították ki a gazdagokat a szé­lekre. Munkások és munka nélkül tengő­dök húzzák meg magukat a dúsgazdag város szivében. A többi ház közül emelkedettebb helyen egy különösen komor külsejű, kis ablakos régi alkotmány magaslik ki. Örökös lakóhelye Luccheninek, az olasz anarkistának, aki Erzsébet királynénkat meggyilkolta. Könnyű lett volna hozzá bejutnom. De lehetett-e kedvem a ször­nyeteg látásával megzavarni az élvezetet, amit Genfben találtam ? Már csak inkább néztem meg a hi­res templomot, ahol Kálvin paposkodott, akinek most is ott áll a remek faragvá- nyu karos széke. Templomnak mondom, hisz refor mátus. Odahaza cathédrale a neve, mert hajdanában székesegyház volt, persze ró­mai kathólikus korában. Egy pogány templom helyére emeltette Gontran, Orléaná királya, — 584-ben. Eredetileg román- bizánc modorban épült, de több ízben leégvén a tizenkettedik és tizenharmadik században gót stilban építették át. Egyik ékessége Genfnék és büszkesége a refor­mátus egyháznak, amely kényelmesen figyelme, pártoló kedve olyan erős, mint ez úttal volt, akkor a veszödségért és apróbb kellemetlenségekért a kárpótlás kielégitö, sőt jutalmazó. Ez úttal Nagy Vince ur állott a do­log élére s a maga kitartó ügybuzgalmá­val s fáradhatatlan utánjárásával létre­hozta a színjátszó társaságot, rendezői, ve­zetői kiváló tulajdonaival diadalra segí­tette azt. Mert a dicsőség egész babérer­dejét aratták a szereplők összhangzó, tö­kéletes kidolgozott szerepeik ügyes, mű­vészi előadásával. Csak gratulálhatunk az ad hoc szí­nészek és bájos színésznők mindenikének jókedvű, harmonikus, remek előadásához, Nagy Vince urat. pedig az elismerés egész tömege illeti a vezéri pálca szakértő dia­dalmas kezeléséért. A színház egészen megtelt, a páho­lyokban a város nagy intelligentiája, sőt a vidék is ott ragyogott itt-ott teljes szám­ban. Ott láttuk főispánunkat is. Kellemes látványt nyújtottak a megjelent sa társada­lomba belépett uj «nagy leányok“, akik az üdeség és kellem levegőjét árasztották bele a zsibongó szinházba. A jelenlevők vizsga szemmel figyel­ték meg őket s bizony fényes kritikát mondottak. Jó! esett látni az előkelő arcú, vidám publikumot, amely teljes szívvel előle­gezni látszott a bizalmat. Rá is szolgáltak a játszó hölgyek és urak derekasan. Lenn az orkeszterben Oláh Feri húzta a szebbnél-szebb nótákat s hangolta tőle telhelőleg a nézőtér kiváncsi várakozóit. Az elnökné, Uray Gézáné jókedvűen s ragyogó arccal hajlott hozzám páholyá­ban: „Kitűnő esténk vanl“ mondá. „Bizony“ — válaszolóm — „pedig alig mertem reá számítani.“ Ő: „Lám, a közönség szimpatizál a mi céljainkkal.“ Én: „Határozottan!“ E közben a függöny felgördült s a játék megindult. Mondhatom, hogy a néző közönség ál­landóan a legderültebb hangulatban volt és maradt végig. Mosolygott ott mindenki ön­ként és lélek bői. A pompás játék magával ragadott mindenkit. Volt aztán virághullás, házrengető tapsolás, akárcsak a leghíre­sebb szinészeti csillagoknak. A nagyobb szerepkört betöltő J é g e r Rózsika és Maróthy Annuska urleányok annyi- illúziót keltettek, hogy mindnyájan, meglepetve és szívesen kísértük rendkívüli ügyes és igazán művészi játékukat. J é g e r Rózsikénak a megjelenése a színen a leg­kellemesebb benyomást tette, tapsviharral fogadták és virágcsokrokkal árasztották , el. Egészen otthon érezte magát a világot jelentő deszkákon, s úgy játszott, úgy mozgott, úgy beszélt, mint egy kecses fényes művésznő, a ki a nézők kedélye, szive felett korlátlanul uralkodik. Reme­kül adta hálás szerepét, melynek pedig felfogása és megjelenitése ugyancsak pró­bára teszi a sziuésznő erejét is. Csupa rendezkedett be a Szent Péterről elneve­zett székesegyházban, miután a falairól lekaparta vagy csak egyszerűen bemá­zolta a szent és művészi szempontból nagybecsű képeket. Nem érdektelen tudni, hogy nagy­érdemű református férfiak mellett a temp­lom sirboltjaiban nyugosznak Brogny bí­boros, a konszlánci zsinat elnöke, és több kanonok. A véres vallásháborúkban egy­mást irtó emberek békében alusszák egy­más mellett örök, csöndes álmukat. Nem volna jó, ha ezt a szép egyetértést már a földi életben kezdenék ? . . .. De ez a templom nem a legrégibb műemléke Genfnek. A „sziget tornya“, amelyet nem rég állítottak helyre, a Julius Caesar idejéből való. Az építmény maga ugyan semmivel sem árulja el ezt a nagy kort. A falába illesztett emléktábla már az újabb idők egy szomorú eseményét hirdeti, azt, hogy e torony előtt fejezték le Bertheliert, Genfnek egyik hírneves fiát. Lássunk ennél vigabb valamit. Az Uj-téren, köröskörül szabad hom­lokzatokkal a mi budapesti akadémiánk épületére emlékeztető palota áll: a zene­konzervatórium. A szépségén kívül azért is említem fel, mert el akarom mondani, hogy a csinos házat teljes fölszerelésével együtt egy zenebarát ajándékozta a vá­rosnak. Hozzá még bankár. Lám, hogy a mammon hívei közt is akadhat olyan, akinek a füle az arany csengésén kivül egyéb hangokat is kedvel! Még él az öreg Bartholony, és, amikor csak teheti, betér a pogány istennő templomába, gyö­nyörködni a másfélezer zenenövendék hala­dásában, amit nagyrészt neki köszönhetnek. Hogy én nem utánozhatom Szatmá- ron, és hogy nem utánozza más, aki pe­dig tehetné I . . .. Azt ne higyje valaki, hogy az ilyen jótékony adakozó páratlan Genf városában. A konzervátóriümmal szemben egy gratia és kellem áramlo't ki teljesen kidől, gozott előadásából, gyönyörű fehér toilet- tejé feltűnést keltett, a közönség tünteti melegséggel és kedvvel tapsolta a bájos Leonidát. Maróthy Annuska Blanchea oly hercig, kedves, édes gyermek volt, hogy róla csak szépet, dicsérőt nem mon­dani lehetetlenség. Taglejtése, arc és szem­játéka, szavai a magas, a művészi igényeket gazdagon kielégítették s mindenkit szűnni .nem akaró tapsolásra ragadtak. Tüntettek ö mellette is, s művészetét virág bokréták­kal hálálták meg. Varjú Ibolykát belépésénei tapsok és üdvözlő „Isten hozott“-ot mondó ked­ves mosolyok köszöntötték. A jelenlevők élvezték szükkörre terjedő, de rendkívül ügyesen, kedvesen, édesen megjátszott szerepét. Virággal és sok tapssal bőven el halmozták úgy, hogy rózsás arca csak úgy pirult és lángolt, de jól állott neki. Herman Ellácska, kedvencünk, ez úttal is hű maradt gyermek művészi uralkodó híréhez. Bátran és kedvesen vé­gezte feladatát, nagyon tapsolták... A férfi sze.replők összesége férfiasán oldotta meg dolgát, „mind hősök voltak ők, mind művészek“, a kik lelkűkkel csüggtek kitűnő szerepeiken; bele öntöt­ték minden ambíciójukat, művészi erejü­ket, kitartó törekvésüket, mert adni akar­tak valami magasabbat, becsesebbet, töké­letesebbet, mint a rendes műkedvelői elő­adások szintje. Es adtak is! Dicséreten felül álló a játékuk. A siker teljes, bevégzeit! Csak gratulálhatunk az uraknak, a kik a mai fiatalság kényelmes visszavonu­lásán tultéve magukat, az áldást hozó dicsőséges munkára jó kedvvel vállalkoz­tak, s ott legjobb tudásuk és teheiségeik szerint oldották meg nehéz feladatukat. A jótékonyság angyala hálásan te­kintett le reájuk s ihlető erejével telte hóditóvá játékukat. Az ideálok, az eszményi, a szép cul- túsza nemes s emberhez felségesen illő foglalkozás, a mely felemel, Istenhez kö­zelebb juttat s lelkünket a sferák tisztitó fényévei világítja meg. Sőt el is kél az ilyen munkaközi foglalkozás, a hétközna­pok sivár, méltatlan, földhöz láncoló ke­nyér küzdelmi között, — mert emitt I csak a teherhordás keserves igáját érez- I zük, vonszoljuk, amott az égi világosság, I emberi méltóságunk tudatára ébredünk, i Nagy Vin-ce mindig vezetett, most I is. Egy perfect művész,'aki előtt zászlót I hajtunk. Öntudatosan, lélekkel, ösztönnel, I mély érzelemmel s teljes pszikologiával I dolgozik. Ez úttal is vitte a darabot és I hogy? Hab könnyűséggel, tenger humor- I ral és erőteljas művészettel. Chambourcy-ja I kabinet alakítás, nincs hiba benne. Csak I éltetjük e helyen is az őt rengeteg tap- I sokkal elárasztó elégedett publikummal I együtt. 0 volt különben a mozgató, ren­dező, felügyelő és minden. Hanem jól .is összeválogatta az erőket. Egyik pompá* I jfOF Folytatás a mellékleten. csinos épületben remek képtár és szobor- I gyűjtemény van elhelyezve. Ennek az I alapját egy Oroszországból bevándorolt I tábornok vetette meg, nyolcvanezer arany I frank hagyományozásával 1824 ben, ami- I kor ,ez az összeg felért a mai millióval. I A derék katona után Musée Rath-nak I hívják az intézetet, amely bizonyára szeb- I ben tartja fenn a nevét, mint a leghösibb I harci ténye. És e múzeumhoz alig néhány lépés- I nyíre Európa legszebb hangversenytermei- I nek egyike áll; hatalmas palota egyetlen I teremmel a zene szolgálatára. Sok száz- ezer 1rank költségen ajándékul emeltette I Genfnek egyik tisztelője, egy ottan élt I angol konzul. Végül még csak egy példát. " A város szélén, méssze látszó domb I tetején, hatalmas park közepében díszes kastély fekszik. Nem fordul meg senki Genfben, aki oda betérni elmulasztaná, I mert amit a képző és iparművészet a I világon csak előállított, mindenből ha­lomszámra látható itt műkincs. Képek, szobrok, porcellán, szőnyeg, ötvös mun- I kák, bútorok, órák stb. Milliókban sem fejezhető ki egy- I könnyen e bámulatos holmik értéke. I És mindezt, a házzal és kerttel együtt, valóban isteni szivének sugallatát követve, I ismét egy ember hagyta emlékül 1890-ben Genfnek. Szerény polgár: monsieur Re- villod. A múzeumot az anyja nevére Arianá-nak keresztelte. Derék asszony volt. Megérdemelte, hogy a fia őt örökítse meg ez emlékkel, őt, aki ilyen derék fiút adott annak a boldog kis világnak. Milyen varázserőt gyakorol ez a város a szülöttjeire! Csuda-é, ha az én tapló sziVetn is tüzet fogott a több ezer esztendős me­nyecske iránt Dr. Tanódy Márton»

Next

/
Thumbnails
Contents