Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-24 / 39. szám
0BATMÁB ÉS VIDÉKE. Október 6. (8. V.) Október 6-ikáta fájdalmas emlékű aradi gyásznap évfordulóját városunk közönsége is megünnepelte. Lelkűnkben megelevenedtek e napon a régmúlt idók gyászos emlékei. A bilincs, a melyből acélpengéket kovácsolt a félistenek ereje; a békó, mely fogva tartotta a gondolatot, az akasztófa, melyen nemzeti mártírjaink hősi halált haltak. Szomorú, mégis fenséges emlékek; méltók a megünneplésre. Emlékeztünk, ünnepeltünk s e sokat szenvedett haza hü polgáraihoz méltóan újra fogadalmat tettünk, hogy az aradi gyásznap tanulságait nem feledjük el soha. Az ünnepélyek részletes sorrendjét az alábbiakban közöljük. Az ev. ref. egyház Rákóczy- utcai templomában d. e. g órakor ünnepi istentisztelet volt, melyen részt vettek a hatóságok, testületek, tanintézetek s a 48-as honvédek. A hálaadó imát s ünnepi prédikációt Gachal János vallástanár tartotta. Istentisztelet után az e v. ref. főgimnázium tanulóifjúsága a tornaterembe vonult és szép közönség jelenlétében ünnepelte meg a gyászos évfordulót. A gimn. énekkar után M á t r a y Lajos tanár emlékbeszédet tartott, Marko v i t s Béla VIII. o. t. pedig elszavalta Szabados Ede „Vértanuk napján“ cimü költeményét. A függetlenségi és 48-as párt a Vigadó nagytermében társas vacsora keretében ünnepelte e napot. Vacsora után C s o m a y Imre pártelnök szép szavakkal emlékezett meg az aradi hősökről. Utánna dr. Kelemen Sanriu országgyűlési képviselőnk általános figyelem között nyilatkozott a jelenlegi politikai helyzetről. Beszédét kivonatosan itt közöljük : Két kérdés uralja — mondja — a politikai kedélyeket: az általános választói jog s a kiegyezés. Előbbinek megvalósítását magára vállalta a kormány, igy türelmetlenkedésre, sürgetésre nincs ok. A munkások október io-iki felvonulása felesleges tüntetés, mert a munka erejét senki sem vonja kétségbe, a hatalom fitogtatása pedig úgy is hiábavaló gáncsoskodás. A függetlenségi és 48-as párt nem feledkezik meg Kossuth Lajos tanitásairól, a jogok kiterjesztéséről. Nem szabad e rendkívül fontos, nemzetünk egész jövő életére kiható reformmal sietni, mert különben a jogtalanokat szélsőségekbe kergetjük. Úgy az előkészítés nagy munkájának, mint a reformnak magának becsületesnek kell lenni. A másik valóban nagy kérdés a — kiegyezés. Ma még csak általánosságban lehet ahhoz szóllani, mert hiszen még nincsen publikálva. Szólló meg van arról győződve, hogy a nemzeti kormápy liett) tévesztette el egy percre sem szeme elöl a haza jövőjének,, fellendülésének biztosítását. A kiegyezésnek a jogos igények és kölcsönös ellentétek kiegyenlítésének kell lenni. Ha ez nem igy lesz, — nem szavazza azt meg. Eivitázhatatlan tény, hogy nagy elvi átalakulásokról lesz szó. Ilyen lesz első* sorban az önálló jegybank felállítása. Kormányunk kötött gazdasági helyzetet vett át, a megkötött szerződéseket már nem lehetett megváltoztatni. Elő kell készülni az önálló jegybank felállításával is; máról-holnapra nem lehet azt megcsinálni. A gazdálkó, iparos, gyáros sem teheti ezt megrázkódtatás, előkészület nélkül, annál kevésbé változtathatja meg a kormány húsz millió ember gazdasági rendszerét egy pár hó alatt. Azt az időt, mig önállóan rendezkedhetünk be, fel kell használni; erős ipar megteremtésére, a szárazföldi és vizi közlekedési hálózat fejlesztésére, uj piacok teremtésére, szén és munkaerő beszerzésére, végül tőke szerzésre. Beszélt pénzügyi helyzetünk válságáról, Ausztria ellenséges magatartásáról, értékpapírjainknak potom áron való visszadobásáról. E rendkívül kényes és válságos pénzügyi helyzettel számolni kellett a kormánynak, számolni kell az országnak, meg kellett kötni a kiegyezést, hogy időt nyerjünk az előbb felsorolt nagy munka végrehajtására- Tekintetbe kellett venni kormányunknak az ideirossz termést, az európai államok nagy ipari fellendülését, a pénz drágaságát. Ha mindez nem volna, a küllöldi piacok feltétlenül segítségünkre jöttek volna. Pénzügyi, nem pedig politikai ok volt az ütköző pont a kiegyezés megkötésénél. Kormányunk határozattan ügyesen taktikázott már a tárgyalás kezdetén s leszögezte az osztrákok multbani követeléseit. Az osztrákok ezt látva kibúvó ajtót kerestek s a kiegyezés keretébe nem tartozó különleges követelésekkel álltak elé. Meg van arról győződve, hogy a kormány jelen válságos viszonyok dacára is a lehető legjobb kiegyezést kötötte meg az osztrákkal. El- vitázhatatlan nagy eredmény már a fogyasztási adók önállósítása s a bank- közösség 1910 beni megszűnése. Csak úgy szavazza meg a kiegyezést, ha értékért — értéket, pénzért — pénzt I kaptunk. Ha engedményeket kellet adnunk, azt gazdasági s nem politikai ellenszolgáltatás ellenében kell cselekednünk; Az önálló bank dolga nem csak pénzügyi, hanem pazdasági politikai kérdés is. Ez gazdasági önállóságunk kulcsa. Ha gazdasági harcunkat győzedelmesen akarjuk megvívni, úgy előbb fenn kell állani a nemzeti banknak. Végül e szavakkal fejezi be hatásos beszédét: nyílt, őszinte ember voltam Benyovszky Pál 16-ot, dr. Lénárd István 54-et kapott és igy utóbbit főispán meg választóinak kijelentette, ki is megköszönte a bizalmat és ígérte, hogy elődje nyomdokain fog haladni, a kinek érdemeit is méltatta. A közgyűlés ezután gyors tempó/- ban tárgyalta le a tárgysorozatot. Elfogadta az 1908. évi költségelőirányzatot; megválasztotta az esküdtek alap- lajtsromának kiigazításához a 4 bizalmi férfiút; kitűzte az év végével kilépő bizottsági tagok helyének betöltésére a választást és megválasztotta a választási küldöttségeket; e szerint a választás napja november 24; az I. kerületben választási elnök Jákó Sándor, h. elnök Wallon Ede és jegyző Tankóczy Béla; a II-ban elnök Uray Géza, h. dr Lehoczky János, jegyző dr Pirkler Ernő; a Ill-ban elnök Csomay Imre, h. Kató Antal, egyző dr. Pap Zoltán; a IV-ben elnök dr. Nagy Barna, h. Félegyházy Ferenc, jegyző Horváth Sándor. A létesítendő faraktárhoz szükséges tarület és a németi határban vásár- landó földek megvétele tárgyában a rendkívüli közgyűlést november 11-re kitűzte. A bőrvásártér helyén épülő uj utcát érdemekben gazdag néhai Hármán Mihály polgármester nevéről nevezte el, ezzel elismerésének ‘adván kifejezést. A budapesti Árpád-emlékre 100 k-t megszavazott; a mérnöki hivatalnál egy mérnöki és egy épitő-mesteri állást szervezett; s ugyancsak intézkedett, egyelőre csak próbaképen, a számvevőség kettéválasztása tekintetében is. Tudomásul vette, hógy az ávasi erdő értékesítésére vonatkozó szerződést á vállalkozó aláírta, s Mónus Lajos tüz- felügyel fizetését 1200 k-ra felemelte, s a többi kisebb jelentőségű ügyekkel is végezvén, főispán a közgyűlést öt órakor berekesztette. — As építési és lakhatási engedélyért fi zetendő dijakról a szabályrendeletet a mérnöki hivatal elkészítette. E szerint fizetendő uj épületek után négyszögméter és emeletsoronkint 6 fillér, 5000 koronán felüli átalakításért 8 korona, azon alul 4 korona. L°gkisebb építési . engedély 4 korona. Az ügy a közgyűlés elé kerül. bérelni. No de ez megéri a pénzt. Olyan megrázó jelenet játszódik le itt az esés mélységében, amit csak erős idegzetű ember áll ki és tart meg egész életén át. Ezer mennydörgésnek a hangja csak halk piánó ehez a pokoli zajhoz képest, amit a viz okoz, mialatt cseppfolyós állapotából (ide leérve) zöldes fehér köddé változik át. Borzadályos gyönyör fut végig a testünkön, és azzal a határozott érzéssel, hogy szökni volna jó innen, az ember oda van szögezve a sziklához, mint ha sohasem tudna többé megválni e csodás helytől. Erről irta Göthe azt, amit fönnebb idéztem, és igaza volt. Akinek kedve van költeni és bátorsága, a tovább hömpölygő bősz vizen himbálózni, azt csolnakon szállítják át a túlsó partra. Kevés „bolond“ is mulasztja el. Hisz elő van írva a Baedekerben. Mi azonban csak gyalogosan térünk vissza oda, ahonnan jöttünk. A látománytól (meg a hallománytól) elszorult mellünk zihál, mire a lovagkastélyba felérünk. Megérte a fáradságot az élvezet, hogy olyasmit láttunk, amit a német költőkirály leirni nem volt képes. Mert ritkaság ám az ilyesmi, amilyen kevés volt az egész világop .... Délben indulunk tovább Zürich felé. Zsúfolt a vonatunk, még inkább mint máskor. Vasárnap, ugylátszik, nem pihen a svájci nép. Hanem, miként számtalanszor volt alkalmunk látni, testületekben vagy községen kint csoportosulva (rendesen zenekarokkal) utaznak egyik helyről á másikra. Csák a hétköznapi munka tartja őket helyhez kötve. A pihenőjök alatt mozoguak, s innen van, hogy ezek az emberek könnyen tullátnak a falujok határának a rögén. És vígan, föllendült hangulatban utaznak, sokat énekelve és muzsikálva közben. Természetes, hogy olykor kedv- deritő nedveket is szívnak magukba; noha viszont nem emlékszem, hogy egy hónapi bolyongásom alatt csak egyetlenegy ittas embert is láttam volna valahol. Ott úgy tesznek az emberek mindent, ahogy akarnak, és valamennyi tisztában van azzal, hogy mit kelljen akarnia. Egyenes a leikök és nem görbe az eszök sem .... Nagy mulasztásnak tartom, hogy kévés alkalmam volt útközben a néppel közelebbről megismerkedni. Még idehaza másodosztályú jegyet váltottam a svájci határszélig. Innen tovább pedig ugyanilyen ranggal gurultam tovább a síneken, mint az a vaggon, amelyet egy gőzgép meglökött. No hát ez énvélem itthon töí- tént meg. Eszembe sem jutott, hogy szabad volna lejjebb szállanom egy osztállyal. Fél ur gyanánt indúltam el és oda- künn egész lett belőlem. Mert külföldön nem szokás magas osztályokban utazni, valószínűleg azért, mert ott egészen más ismérvei vannak az uriságnak, s nem a k oc s i - osztálya szerint sorozzák az embert osztályba. Aminthogy egyáltalán nem ösmerik Svájczban az effajta sorozást.;. Schaffhausen tői Zürichen át (ahol ezúttal nem szállottunk ki) szelíd, regényes az út. Ha nem tudnók, hogy az Al- pesek régiójában járunk, könnyen azt hihetnők, hogy az közönséges dombvidék. Csak itt-ott próbál egy hegy magasabbra törni, mint pl. a Wülpelsberg, amelynek 513 méter magas tetején fekszik (nsgyrészt romokban) egy vár, amely minket különösen érdekel. Az uralkodónk családjának ősi fészke : Habsburg. Ennek is az egyik (karban tartott) szárnya bérben van; eléggé ép tornyában mutogatják az I. Rudolf szobáját. Sohasem olvastam még, hogy királyi családunk tagjai e helyet fölkeresnék. Pedig megérdemelné már a régiségnél fogva is. Állítólag 1020-ban építette egy strassburgi püspök, tehát egyidős a magyar királysággal. De mit ártom én belé magam a királyok dolgába, mikor nékem sem esik jól, hogy ők a magamszőrü kis emberekét dirigálják! Lehet-é fogalma annak, akinek tán fabölcsője sem volt, arról, mit érezhetnek az uralkodók a maguk ezer éves arany bölcsőjéről ? És mégis igaz, hogy nékem szokat- lanúl dobbant meg a szivem, mikor azt a Habsburg várát megpillantottam. Nem tudok magamnak számot adni e furcsa eseményről. Csak úgy lehet, hogy tudtomon kívül koalíciós vagyok s ezért — mint mindég az uralmon lévő pártok tagjaiban, lojális érzelmek élnek bennem a király iránt. \ ' Sőt pápább vagyok a pápánál : nemcsak a királyért érzek, hanem pláne a király helyett is... Elrobogunk Svájcz fővárosa, Bern mellett, érintjük a, bájos Frlbourgot; balról hóval borított csúcsai tűnnek föl a szavÓjai hegyláncnak, a lábunknál fel- csillámlik a genfi tó vize tündéri partjaival, érintjük Lausannet és a többi tó melletti mennyországot. De én mindezeket már csak nézem, de nem látom. Lelki szemeim keresztültörnek a még hátralévő néhány negyedóra távolságán, és.Játom azt, amit pedig még nem nézhetek, szivemnek szent Mekkáját — Genfet. Dr. Tanódy Márton. mindég; a bizalom és szeretet kapcsolt össze engem választóimmal. Ezt a kap-' csőt akarom fenntartani. Meggyőződésem ellenére semmit sem tettem, nem teszek a jövőben sem. Á párttekintet nem feszélyez, ha pedig lentről olyjin áramlat jön, mely meggyőződésem ellenére késztetne cselekedni, inkább lemondok mandátumomról, de elveimet fel nem adom. A jelenvoltak nevében B i k y Károly esperes beszélt és szép szavakkal köszönte meg dr. Kelemennek mindenre kiható, alapos fejtegetését. Beszéde végén arra kérte őt, ne szavazza meg a quóta felemelést. Dr. Kelemen azonnal válaszolt Biky szavaira és ismételten hangsúlyozta, mit előző beszédében mondott volt, hogy ha a quota felemeléséért olyan pénzügyi ellenértékeket kapunk — mint például az annabergi csatlakozás, a melyből óriási, milliókra menő haszna lesz az országnak, — úgy nyugodt lelkiismerettel szavazza azt meg. Ismételten kijelenti, hogy öt mindenkor s mindenben lelkiismerete fogja vezetni. A szatmárhegyj lakosok is megünnepelték október 6-ikát. Az ev. ref. templomban Makay Elek lelkész tartott hálaadó istentiszteletet. E napon tartotta dr. Kelemen Samu orszgy. képviselőnk a hegyen beszámolóját. — Városunkból mintegy hatvan választópolgár kisérte öt fel külön vonaton. Az érkezőket lelkes éljenzéssel fogadták a hegyi. választók,'A beszámoló után bankett volt a nagyvendéglőben, hol is lelkes toasztok hangzottak el. Dr. Kelemen beszámoló beszédjében körülbelől azokat mondotta é),;ia miket a Vigadóban fejtegetett. Végül itt jegyezzük meg, miszerint városunk hazafias érzelmű közönsége rtiél- tán botránkozott meg azon, hogy amjg a szabadság vérbefojtásának gyászos évfordulóján a templomokban gyászistentisztelet tartatott, a honvédzenekar a legvigabb osztrák indulókat fújta a Deáktéren. Ha e gyászos évfordulóról véletlenül meg is feledkeztek, eszükbe juttathatta volna azt a középületekre kitűzött gyászlobogó. Részünkről csak sajnálni tudjuk, hogy a városi hatóság nem intette le e napon a írig muzsikát. Felhívás. A szatmárnémeti önkéntes tűzoltó egye stíléi: varosunk törvényhatósági- bizottságának nevében meghívta az országos tűzoltó szövetséget — hazánk összes önkéntes és hivatásos tűzoltóságát — 1908 augusztus havában , Szatméron megtartandó országos tűzoltói értekezletre. Ezen nagyarányú kongresszusnak megtartása csak úgy járhat teljes sikerrel, ha városunk polgársága vállvetett buzgalommal vesz részt a rendezés nagy munkájában. Szükségtelennek tartom a tűzoltói intézmény ismertetését, magasztaláéit. Városunk művelt közönsége tisztában van azzal, hogy mily nélkülözhetleu szerve a társadalomnak a tűzoltóság emberbaráti intézménye. De most nein csupán a mi saját: tűzoltóságunk erkölcsi és anyagi támogatásáról van szó; hanem miután városunk közönsége hazánk Összes tűzoltóságát a jövő évben vendégéül fogja látni, kell, hogy a vendéglátás oly t módon nyilatkozzék meg, miszerint az ország minden részéből össze- sereglő 2—3000 idegen azzal a kellemes benyomással távozzék városunkból, hogy itt a főcél nem csak eszem-iszom volt; hanem mig egyfelől tűzoltóságunk minden tekintetben megállja helyét, másfelől az ideérkezettek kellő elszállásolása, a közönség részéről a barátságos fogadtatás, kellő útmutatások s az ez alkalomból rendezendő kongresszusi értekezletek, gyakorlatok s a munka végeztével a megfelelő szórakozások nem terhére voltak a népgyülés tagjainak, hanem kellemes okulására. Ezt a~ célt másként mint helyes rendezéssel elérni lehetetlenség! A helyes, céltudatos rendezéshez pedig a társadalom szine-javának a részvétele szükséges I A parancsnokság megbízásából vunsze- rencsém t. Uraeágodat felkérni, hogy a csatolt levelezőlap felhasználásával legyen szives tudatni, hogy uz 1908. évben városunkban megtartandó országos tűzoltói kongresszus rendezésében óhajt e részt venni? A rendezésnél minden célra külön bizottság fog alakíttatni s igy senki sem lesz oly teendővel terhelve, melyre vállalkozni nem volna hajlandó 1 IK’ Folytatás a mellékleten. Férfi ing. gallér és kézellők, fegyházban és fiú ISyBlal&ajrwJI kötött harisnyák minden nagyságban, legjobb minőségben; fésűk, kefék, nadrágtartók, legjobb kézmosó szappanok OIsCSÓAí beszerezhetők Vajda M. és Társa Szatmár, Deák-tér 10. sz.
