Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-29 / 5. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 5-ik Szám Szatmár, 1907. január 29. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére égész éyre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére ' vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Mervai János kSnyvoyomdája Eutvös-stcza 6-ik sz. statt = T-gn-.T=VFY-»Kr-glgIJÁ. ~N/r : 7>Q. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK == • lap ktadéh'rvaUlában a legolcsóbb árak mellett fSIvétetneK Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elfiie fizetendők. Az iparosok szervezkedése. (L I.) A közelmúltban városunk­ban ugyan :sak felszínen volt az Ipar­testület megalakításának kérdése. Kézenfekvőnek látszott, hogy akkor, midőn az ipar pang, a tisztes polgári munka után való megélhetés mindin­kább nehezebb és nehezebb lesz, öröm­mel fog kapni minden gondolkodó iparos a társulásnak eszmédén s amit egyedül, magára hagyatva nem képes; azt az összeség erejével, mindnyájuk jólétének emelésére, a köz javára, ke­resztül fogják tudni vinni. Akár az általános értelmiségi vi­szonyok alacsony foka, akár az iparos társadalom szociális érzékeinek hiánya voltak az okok, melyek e társulást megakadályozták, most a jelen alkalom­mal, midőn az ország összes iparosai (igy a mieink is) egyesülésre gyűlnek össze, jól esik leszögeznünk a múltból: levont tanuságképen (csak a mi váro­sunk viszonyait véve), hogy az az egyesülés, melyet akkor hiába, hangoz­tattunk : nem egészen fölösleges dolog. Most, midőn már a baj tetőpontra hágott, mikor lábuk alatt meginog a talaj, akkor megmozdul a helybeli ipa­ros osztály is és uramfia 1 szervezkedik. Csakhogy már ennyire is jutottunk! Végtelen érdeklődéssel nézzük és fog­juk kisérni e mozgalomnak, mely a fő­városból indul ki és múlt hetekben TÁR CZ A. Gondolatok a leányok házi nevelése felől. —> Felolvasás a Kölcsey-kör januári matinéján. — Dr. Tanódy Márton, (Folytatás.) Ha fiatalabb, udvariasabb és ékesen szóló volnék, most minden szépet és di­csőt ráraknék a női nemre. Olyan jól il­lenék ez bevezetésül és olyan csábitó a kísértés: megrajzolni az eszményét annak a nőnek, akivé szeretett leányainkat ki­fejleszteni minden szülőnek legfőbb óhaj­tása kell, hogy legyen. De nem érzek hozzá képességet; rö­vid az időm és ugyanilyen a rajzoló ké­pességem. Azért legyenek szívesek beérni az egyszerű, száraz kijelentéssel, hogy a leányainkból igen derék nőket kívánatos nevelni. Ennek a nemes és nagy munkának csak a kisebb része jut az iskolának. Ami egyetlen vigasztalásuk azoknak, akik a felsőbb leányiskoláink működésével nin­csenek megelégedve. A feladat oroszlánrésze a családé, ebben pedig főleg az anyáé. Ne vegyék rossz néven, hölgyeim, hogy a mesterségükbe beleavatkozom. Foglalkozásom és egy bizonyos (rám nézve szomorú) körülmény nékem jogot adnak erre. Indítékom pedig éppenséggel nagyon erős: véghetetlenül szeretem a tartott országos értekezlettel vette J kez­detét,. minden fázisát. Nem akarunk elébe vágni a gyakorlati élet szükség kényszere folytán létrejött és jövendő szociális alakulások mikéntjének, azon­ban egy pár szociál-ethikai szempontot nem tartunk feleslegesnek figyelmébe ajánlani a nagyérdemű iparos társada­lomnak, jobban mondva a szervezés munkájában résztvevő egyesületeknek avagy egyeseknek. Az a társadalom, mely a kölcsö­nös megbecsülés biztos alapkövein épül fel s a melyet a gyakorlati élet helyes kölcsönösségi érzéke támogat, nem csak a boldogulásnak bírja létföltételeit, ha­nem a kölcsönös megértés által társa­dalmi osztályainak áldatlan harcától is jóeleve megkíméli önmagát. A magyar társadalom e tekintetben még gyermek korát éli A szociális eszközökkel nem tud eléggé helyesen élni, vagyis visszaél vele. Soká fog-e még a megérés ideje bekövetkezni: ki tudná megmondani?! Annyi azonban kétségtelen, hogy a ba­jok orvoslásának legfőbb ideje elérke­zett s ugyancsak, megnyilvánul abban az.- erős forrongásban, mely minden vonalon tapasztalható, Az iparos társa­dalom különösen érzi ezt. A céh rend-, szerből való merev átmenetnélküliség a szabad ipar rendszerére, .most kezdi igazában megboszulni magát. A szer­vezetek hiánya, jobban mondva a jól felépített szervezetekben rejlő erkölcsi gyermekeket, és éj>pen így tudom szeretni, ha nagyritkán ráakadhatok, a jó embert. Mindenekelőtt és mindenekfölött az­zal jöjjön tisztába minden anya, hogy a leánya testi épségét és erejét a lehető leg­nagyobb gondozása tárgyává kell tennie. Szerencsétlen balhiedelem az, hogy a nőnek nincs szüksége testi erőre. Mindig az volt, de különösen nagy baj ez á felfogás a mai időben, mikor köztudomású, mennyire dühöng fajunkban, különösen a női részében a testi gyönge- ség, legkíváltképp az idegesség 1 Harminc évi' tapasztalat; nyomán ki kell mondanom, h)gy a leányok testi el- puhításában valóságos bűnt követnek el, bár jóhiszemüleg, az anyák, mikor akara- tosan és tudva elkényeztetik a leányaikat. Elgyöngitik őket abból a föltevésből ki­indulva, hogy — gyöngék. Hát van-e ésszerűbb dolog a földön, .mint az, hogy a gyöngét erősíteni kell ? Tessék jól szem előtt tartani, hogy minden sajátságunk, így a gyöngeség is, öröklékeny. Nagy mértékben ilyen az idegesség, ez a - divatos baj, amelynek idestova kivétel nélkül hódol az egész hölgyvilág. Az anya okosan csak olyan gyermekre számíthat a fizikai erő tekin­tetében, amilyen önmaga. Csak kivételesen történik másképp. Azért a leánygyermeket csak úgy, mint a fiút, már a legzsengébb kortól kezdve á legnagyobb gonddal edzeni kell. Természetes táplálásba hideg és ma­gas hőmérsékhez való szoktatás, a szabad­ban hosszú időn át való tartózkodás (még pedig nemcsak szép időben), fürdés, úszás, erő hiánya megtermé gyümölcseit. A céhek megszüntetésével ugyanis meg­szűnt az erkölcsi kapcsolat is, mely azelőtt munkaadó és munkás között fennállott. A kölcsönös megbecsülés helyett egy rideg, önzésteli viszony fej­lődött ki a munkás és munkaadó kö­zött, mely egymás minél jobban való kizsákmányolásában concludált. A két fél között kedvezőtlenebb helyzetben levő munkások a kénysze­rítő szükség nyomása alatt előbb jöttek rá a küzdés eredményesebbé tételének a szervezkedésben rejlő módjára és sajnosán tapasztaltuk is, hogy hatal­muk érzetében vissza is éltek azzal. E sztrájkok reactiójaképen jelent­kezik tehát az a mozgalom, mely a munkaadók országos szervezkedésében nyilvánul meg. E szervezkedés alap­elveiben kell lefektetve lenni az archi­medesi pontnak, ^ amelyből kiindulva visszahelyezhetjük a szociális-világrend kizökkent tengelyét s én azt hiszem e pontot magtaláltuk akkor, midőn figyel­mébe ajánljuk a munkaadók létesítendő szövetségének, hogy ne a munkások ellen, de munkásokkal szervezked­jenek. A kölcsönösséget véve alapelvül, kell,'hogy módot találjanak az ellen­tétek kiegyenlítésére s ne haszonleső érdekszövetségeket alkossanak, hanem, mint egyenrangú, egymást megértő és becsülő szerződő felek alkossanak er­teslgyakorlat, rendszeres nagy gyaloglá­sok, testet edző játékok és a sportnak minden hozzáférhető neme, a testi erők fejlesztésének nemcsak hasznos, hanem múlhatatlantül szükséges tényezői. Egy aranyat az anyának, aki ezeket a szabályokat ismeri és — követi. Aki jogos igényt érez hozzá, nyomban fölve- heti tőlem. Mikor az így vezetett leány a meg­felelő korba jut, hozzá kell fognia a kellő tartamú és súlyú muukához, ahhoz a do­loghoz, amit jobb házbeli leányaink (és ezeknek a folytatásai: az asszonyaink) még nem ismernek. Á mi hölgyeink, jelen be­rendezkedésünk szellemében csak foglal­koznak, de nem dolgoznak. Nem végez­nek ugyanis olyan munkát, amely a tes­tet erősíteni alkalmas. A közkedvelt kézi munka, amely fá­raszt, de nem edz; egyáltalán nem felel meg annak, amiről itt szó ván. Úgy vet­tem észre, hogy a takarítás* ami már iga­zán érne valamit, csak arra való, hogy a kisasszony a fejét pipikendővel bekösse és svéd keztyübe bujtatott kezecskéjével alkalma legyen a portörlőt az utcára ki­rázni ■— még pedig nagyon sokszor. Hasznos volna mint testedző dolog a főzés is. De nem ám itt-ott egy krémtorta elkészítése, hanem heteken át való folyto­nos ebéd- és vacsorafőzés —■ kivált káni­kulában. Ezeket és a hasonló munkát csak akkor fogják megismerni t, hölgyeim, mi­kor szervezetbe lépnek a cselédeik, cuci- lista lesz a szakácsné meg a szobalány, kölcsi alapokon nyugvó hatalmas szö­vetségeket, mert csak a társadalmi szervezkedés harmóniája, az ellensúlyozó és kiegyenlítő erők egyszerre, egy idő­ben való működése biztosithatja az újabb kor szociális elveken nyugvó társadalmának háborítatlan munkássá­gát s evvel kapcsolatosan boldogulását is. Felhívás a magyar gépészekhez! Az Országos Gépészszöveiség köz­ponti vezetősége ez ouon is felhívja a vas- és fémipart tanult gépészeket, hogy az alapszabályok jóváhagyásával sorakozzanak azon zászló alá, amelynek fogadalmat tet­tek az első magyar gépészkongresszus al­kalmával. . Már eddig is oly nyilatkozása van a tömörülésnek, hogy a vidéken szövetségi fiókok is alakultak ; továbbá a már régeb­ben fennálló gépészegyesüle.ek kebeléből is többen bejelentették csatlakozásukat. A szövetségnek az a célja, hogy a gépész­egyesületeket és a vidéken szétszórt erőket összpontosítsa egy testté, hogy igy mint egy hatalmas testület emelhesse fel szavát a tagok érdekében. Foglalkozik a gépész- vizsgák szigorításával, a felmondási idő szabályozásával, bérviszonyok és az állás­közvetítés rendezésével, továbbá szűköl­ködő tagok segélyezésével, rokkant és elöregedett tagjainak nyugdíjalapot, az öz­vegy és árváknak végkielégítési alapokat létesít; munkanélküli segélyalapot akkor létesít, ha erre kellő számban jelentkeznek s azt egy gépész nagygyűlés elhatározza. Követelni fogja a balesetbiztosítás államosítását a gépészek viszonyainak meg­felelően; törekedni fog arra, hogy a gépé­s a szerelmes nóták helyett felhangzik az ajkaikról a munkás-marseillaise. Én, úgyis mint orvos, úgyis mint megfigyelő, nem tudok szabadulni a gon­dolattól, hogy az annyira elharapódzott idegességnek leggazdagabb forrása a tét­lenség. Veszem pedig ezt a hitemet abból az egyszerű tapasztalatból, hogy a dolgozó nók közt, hacsak a munkával el nem csi- gázzák magukat, alig találkozom az ide­gességgel, holott az úri házaimban min­denütt otthon van. Azért munkára fel, hölgyeimI Ked­vező sorsban élőknek is áldás a tevékeny­ség. Kétszeresen az az olyanoknál, akiket anyagi -helyzetok rákényszerit. Azok a. csúf, hozománylesö és nehezen házasuló házasulandók számító emberek. • Könnyen kisütik, hogy a feleség munkabírása sok pénzzel ér fel... ­Hadd tarkítsam ezt a száraz hangot egy-két kellemes árnyalattal. Él közöttünk (meglehet, hogy. itt is van) egy szeretetreméltó, kedves, köztisz­teletnek örvendő uriasszony. Minthogy nem tudják: kicsoda, bátran elárulhatom, hogy bizony mintegy húsz évvel ezelőtt viruló leánykorában illatos tisztaságú kar­ton ruhában, hófehér köténnyel, ugyan­ilyen szinü, könyökig meztelen karokkal tésztát gyúrva találtam a konyhában, ahol rendesen is ő szokott főzni a családnak. Lelkemré mondom, ahányszor ezzel az úri nővel találkozom, mindig a húsz év előtti alakját látom magam előtt — elragadtatva. Majdnem ugyanabban az időben egy kisasszonyt leptem meg és hoztam zavarba ROTH Szatmár és fitt nagy választékú cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást­i nd f gr n é I % t ? FIGYELIIEZIIITES!!! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk, az eddigi áraknál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents