Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-06 / 32. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. - AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzőik és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is k&ldendók: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = tttt .■F.-Fr->Tj--f=i5aA tvt : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-.uteza 19-ik szám. mm HIRDET^ BEK a lap kindéhivataiáhan a legatoséU árak mellett íüvé'tetnak. Nyilttér garmond sora 30 fillér. Hirdetések díjjal e!6ie fizetendők, -hm A cigány-ligy.*j Nemcsak az egész országnak, de a külföldnek is fölkeltette érdeklődését az á kegyetlenül végrehajtott rablógyil­kosság, amely a napokban Dánoson történt. Az illetékes hatóság a borzal­mas gyilkosság megtörténte után azon­nal megindította a nyomozást; a gyanú mindenekelőtt a vándorcigányokra irá­nyult, mert abban az időben több ci­gánycsalád tanyázott azon a vidéken s nem egyszer láttak cigány-asszonyo­kat és férfiakat a gyilkosság színhelyén, a csárda körül ólálkodni. Annak a já­rásnak és a szomszédos járások csend­őrsége a legnagyobb erélylyel látott a nyomozáshoz s bár számtalan nehéz­séggel kellett a csendőröknek megküz­deni, mindazonáltal a fáradtságot nem ismerő működésnek meg van az ered­ménye, amennyiben a rablógyilkosság elkövetésével illetőleg az abban való részvétellel indokoltan gyanúsított cigá­nyok közzül már többen kézre kerül­tek,. a tanuk vallomása és a talált bün- jtfrek immár kétségtelenné teszik a fogva levő s gyanúsított cigányok bű­nösségét. A többi bűnösök kézrekerü- lése is kétségtelennek látszik. A dánosi rablógyilkosság ügyében A „Rendőri Lapok“ legújabb számából kö­zöljük e cikket, mely a mostanság annyira aktu­ális kérdést fejtegeti. Szerk. TÁR CZ A. Búcsúhangok. Lakásom telítve a költözködés sza­gával. Körülöttem nyüzsgés, zűrzavar. Fel­forgatott bútorok, kitelepített könyvek, egymásra rakott fehérnemüek. Fejem ki- párnázott butorszállitó kocsi, amelyben húsz év óta gyűjtött holmik szorongatják egymást minden terv és stil nélküli ren­detlenségben. Tulajdonképen gondolatok­nak kellene nyüzsgeni benne, de azok szá mára nincs hely. Költözködésnél fő, hogy a bútor férjen, meg az, hogy legyen mi­ből fizetni a szállítási költséget. Szivem, az zakatol, mint a vasút kereke, de az is csak inkább valami beteges idegességtől, mint az érzelmektől. Szó a mi szó, de a válás izgalmai mindenre alkalmasabbak, mint a gondolatok termelésére és érzelem- virágok fakaszt ására. Hogy vártam a pillanat inspiráció­ját, hogy raktároztam az eszmetöredéke­ket a búcsúzás alkalmas időszakára, ami­kor a nagy napok hévé kialakítja, kifej­leszti azokat valami egységes művészi kompozícióvá! S ime a döntő pillanatban határozatlan káosszá vált minden, amely fölött ridegen uralkodik a próza. Ez diri­gál most. Nem a szavakat rendezi poétikai vagy retorikai glédába, hanem szekrénye­ket és kanapékat sorakoztat az elférés szempontjaiból. Nem az édes elérzékenyü- lés nyugodalmas levegőjével von be, amely úgy simul a lélekhez, mint télen a jó me­megindult nagyarányú nyomozás a kó­bor-cigányok számtalan bűncselekmé­nyére vetett világot. A csatangoló ci­gányok több lopást, betörést, rablást és gyilkos merényletet követtek el a dá­nosi gyilkosságon kivül. Ma már tisz­tán áll a közvélemény előtt, hogy az állandó foglalkozás nélkül csavargó ci­gányok a közbiztonságot a legnagyobb mértékben veszélyeztetik s sürgősen kell olyan rendszabályokat s intézke­déseket életbeléptetni, a melyek meg­akadályozzák azt, hogy a kóbor-cigá­nyok a vagyon- és személybiztonságot veszélyeztethessék. Mert igaz ugyan, hogy a rendőri és csendőri hatóságok a megtorló igazságszolgáltatásnak mű­ködésükkel lehetővé teszik, hogy a kézrekerült tetteseken megtorolja az el­követett bűnöket, — azonban a köz­érdek azt kívánja, hogy az ilyen bű­nöknek lehetőleg eleje vétessék. Ez nagyfontosságu kérdés s meg­oldása sok nehézségbe ütközik. A sta­tisztika szerint körül-belül 40—50 ezerre tehető az országban kóborló ci­gányok száma s az illetékes köröknek minden esetre nagy gondot okoz, hogy mikép^n intézkedjenek ez embertömeg számontartásáról, rendreszoktatásáról, rendes foglalkozáshoz és életmódhoz tereléséről. Ezek az emberek régóta hozzá vannak szokva a kóborló élet­hez, a munkát nem szeretik, a roszra leg, selymes bunda az elkényeztetett test­hez, hanem a nyugtalanság és zaklatott­ság villámterhes felhőzetével, amely szik­ráival szúrkál, csipked mint valami bat­téria. Nem az ideálok eliziumára irányozza a tekintetet, hanem az idegenség bizony­talan sivatagaira, ahonnét a hús drága­sága s a pesti lakások hallgatag fenevad­jai rémítenek a kétes távolból s a cseléd­mizériák kietlen frontja meredezik a Lasciate ogni speranza kétségbeejtő mot­tójával. S mégis búcsúzni kell. Mikor a csü­törtök esti búcsúvacsorán az engem szere­tők s az értem aggódók nyilatkozatain el- érzékenyülve hasztalan nyitogattara hol a humor, hol a komoly reflekszió elzárult csapjait, s lágymeleg, zavaros salaknál egyebet nem tudtam rajtuk kiereszteni, könnyelmű Ígéretet tettem u lap szerkesz­tőjének, hogy hálából kedves humoru tósztjaiért, amelyekkel dicsőségesen meg­állta helyettem is a sarat, no meg a tisz- telétpéldányra való tekintettel is, tárcában fogom elmondani mindazt, amit a banket­ten elhallgattam. O kapott az alkalmon, — mikor nem kap szerkesztő egy tárcán, kivált ha ügyvéd is hozzá? (Mikor üres. Szerk.) — s gondjait ez irányban elvetvén magától, könnyű szívvel látott hozzá az est és hajnal összehasonlító asztronómiai kérdéséhez, mig a tárca kérdését a kiadón át Guttenberg egy kis feminista utódjának vezetékével direkt hozzám utalta. Ezt a vezetéket aztán kikapcsolni nem lehet. Búcsúzni kell. Az idő és sajtó kereke nem vesztegel. Itt az ugrópont, a határ­vonal. Egyik öldalán a mult, a másikon a jövő. A voltért nem ád a... cionista való hajlam nagy mértékben ki van fejlődve bennük. Minden tekintetben helyesnek lát­szik, hogy a legelső teendő az lenne ebben az irányban, hogy a hatóságok könnyebb felügyelete és ellenőrzése szempontjából a kóbor, czigányok ille­tékessége a lehetőség szerint megálla- pittassék, akiknél pedig az illetékesség bizonytalan, ott hatóságilag kellene azt -kimondani: a cigányok névszerint lajst­romoztatnának s az illetékesség szigo­rúan nyilvántartatnék, a kóborlás meg­akadályozása e módszerrel könnyen volna eszközölhető. Ezzel egyidejűleg gondoskodni kellene olyan közmunkák­ról, a melyekre a cigányok alkalmaz­hatók, de kényszert is lehet alkalmaz­hatni. Aztán ők maguk is belátnák, hogy a szigorú ellenőrzés miatt csa- t^ngolniok nem lehet, eddigi életmód­jaikkal fel kell hagyniok; vad természe­tük lassanként megtörne s átalakulna. Több eszme van már a cigány­ügy rendezése tekintetében s fog még nem egy életre való gondolat felme- i riVlni. De az kétségtelen, hogy a kér­dést halogatni nem lehet. A cigány-ügy rendezése ami vidé­künknek is érdekében áll. Számtalan cigány-karaván kóborolt erre is s nem egyszer okozott és okoz gondot a ha­tóságnak megrendszabályozásuk, sőt nem egyszer bűncselekmények miatt elvtárs semmit, a jövő a kérdőjelek érája. A jelen a fő. Felhajitott kőnek kell lenni abban a pillanatban, mikor megáll a le­vegőben s nem törődik azzal, hogy mi történik a következő másodpercben. „Mindazon jóakaróimnak és ismerő­seimnek, akik .... idő hiányában .... ezen utón mondok szives búcsúszót.“ A távozó X és családja. Ebben a hirro- váti kis pontban benne van minden. Ebben a tárcában sem lesz több, csak a szó. De érzem, hogy valami kellene még hozzá. Egy kis zsardinétto a melankólia és hu­mor nyalánkságaiból. Egy kis ciráda az intimitások és kedveskedő személyeske­dések figurális díszeiből. Valami abból a pájkosságból, amely olykor-olykor, ha szükség volt reá, szikraként ugrott elő a társadalmi érintkezések acél és kovaszerü súrlódásából. Hadd állana itt valami, ami epizódszerüen . jellemezné azt a viszonyt, amely indokolttá tpszi a sorsomat, illetve sorsunkat szemmel kisérő érdeklődést. Sajátságos, hogy ami . máskor elég könnyen ment, most olyan nehéz. De ta­lán megmagyarázza az, amit az elején mondottam. Meg nem is nagyon szeretek magamról beszélni, pedig elkerülhetetlen. Húsz esztendőt töltöttem Szatmáron. Ki sem veszem belőle a Zomborban töltött egy évet, hisz az csak kirándulás volt. Ennél az egy évnél mások sokkal többet elnyaraltak, mig én a vakációt is tisztes­ségesen megültem idehaza. A húsz év hasonlóvá teszi sorsomat az Odysseuséhoz és a R.ip van Vinkleéhez. Csakhogy mig a bolygó görög hazulról került idegenbe, én idegenből jöttem ide haza. Mig őt az istenek isteni ködbe burkolva vezérelték, üldözni és elfogni is kellett több ci­gány-karavánt, ezeknek üldözése és el­fogása pedig a csendőrök életét is ve­szélyeztette, amennyiben az üldözött cigányok a csendőrökre lőttek. Most nagy mértékben ráirányult a közfigyelem a csendŐrség intézmé­nyére is. Elismerés kíséri a csendőrség fáradságos működését. Nemcsak a bűn­esetekben való nyomozásoknál, de za­vargásoknál, csendháboritásoknál is lathatósan lép fel a csendőrség s megakadályozza nagyobb károkat okozó tumultusok kitörését, a rakoncátlanko­dásokra hajló elemeket féken tartja, a rendőri hatóságnak — mint városunk­ban is ;— a közbiztonsági szolgálat el- átásával nagy segítségére van, termé­szetes dolog, hogy a szigorú fegyelem­mel működő csendőrségnek a békésebb városi viszonyok mellett az erélyt ta­pintattal és belátással kell párosítani. Gróf Károlyi István. A magyar közéletnek gyásza van. Gróf Károlyi István, a magyar főrendiháznak örö­kös jogon tagja, a nagykárolyi kerület ország­gyűlési képviselője, a magyar arisztokráciá- unk oszlopos, vagyonban is egyik első tagja, szerdán d. u. 3 órakor Nagykárolyban 62 éves korában elhunyt. Az elhunyt főurnak gyomorrákja volt, melyen az orvosi tudomány nem segíthetett s habár látszólagos javulás mutatkozott is engem istentelen porfelhőben teremtettek a város közepébe. Ithaka hőse időközben sok nagy dolgot müveit, s elpusztította Tróját, én sok kicsit, ami külön-külön nagynak látszott, de összege a mathema- tikai zéró. Ő Senkinek Devezte magát az egyszemű kiklopsz előtt, én igyekeztem az maradni a sokszemü közönségben. Rippel is összehoz a huszas numerus. Csakhogy ő egyszer kuglizott ezen idő alatt, én meg sokszor. O egyszer szomja­zott, és sokat aludt, én többször szomjaz­tam és keveset aludtam. A derék orv­vadász kincset keresett a sziklás hegy rejtekeiben, én ikreket találtam az alföldi sikon. 0 álmában megőszült, én ébren megkopaszodtam. Ot nem ismerték fel falujában, engem sokan felismertek Buda­pesten, mert semmit sem nőttem. Nem tudom, a hirtelen változás okozza-e, de ez a húsz esztendő nekem olyan rövidnek tetszik. Mintha csakugyan átaludtam volna. Talán nagyon vidáman telt az idő, talán a munka feledtette lassú telesét. Akárcsak egy mozgófény képsoro­zat, olyan hirtelen vonulnak el emléke­zetem előtt összes jelenései. Azt hiszem, felváltva jönnek ebben a kinematográfban a vig és- komoly jelenetek s talán ez okozza, hogy az emlékezetben oly rövid­kének látszik a hosszú láncolat. Egy kis vidámság törült egyet a munka komoly képén, viszont a munka el­takarta a játszi figurákat. Ez a folytonos kiegyenlítődés aztán olyasmit eredménye­zett, mint a számolásban az a művelet, mi­kor egyenlőt egyenlőből vonunk ki. Persze, hogy az a müveiét más téren is hasonló mérleget eredményezett és pedig olyan té. A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak . ... ... elismert ... .. . „JOKAI“-féle Torlőgummi és «^3­Rajzeszköz-A- xxi. t. Ig'a.zgra.tó ia.ra.3s által iSOT/S-iUs tanévié előirt Uj bekötéssel ellátott L , valamint mindenféle papír-, Író-, rajz- és festőszerek I a lehető legolcsóbban kaphatók szép, tiszta állapotban, félárban, —S- * könyv- és paplrkerezkedésében • Sr- A Szatmáron Deák-tér 23. szám, a ,,Fehér-ház“ alatt. J Egyes müvek, . .. ... valamint ... .. . egész könyvtárak- ■ a — ■ —----- — le gmagasabb W&z­árban m@ g-sré tét xx els:. egyedül nálam kapható.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents