Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-18 / 25. szám

MÁTKÁÉ É8 VIDÉKE.

sokan lehetnek olyanok, akik ezt feleslegesnek tartják, rövid idő alatt be fogja látni mindenki, hogy arra igenis felette nagy szükség volt.

D.

A mezőgazdasági termékek és tápszerek hamisítása.

A debreceni állami vegykisérleti állo- t más a melynek hatáskörébe Békés-, Bereg-, Bihar-, Hajdú-, Heves-, Máramaros-, Szabolcs-, Szatmár-, Ugocsavármegyék és Hódmezővásárhely város területén forgalomba hozott mezőgazdasági termékek és külömböző tápszerek és élvezeti cikkek valódiságának s egészséges voltának ellenőrzése tartozik, most teszi közzé 1906 évi működéséről szóló hivatalos kimutatását. E kimutatásban a köztáplálkozás legszomorubb állapotát tárja föl az állomásvezetője Dr. Széli László a debreceni gazd. akadémia tanára, mert a mező- gazdasági termények, termékek és cikkek, valamint a külömböző tápszerek és élvezeti cikkek a múlt évben nyilván a piac jelentékeny drágulásának a hatása alatt még sokkal nagyobb mérvű hamisításnak voltak alávetve, mint az előző években. A debreceni vegykisérleti állomáshoz hatóságoktól s magánosoktól vizsgálatra beérkezett fontosabb termékek között ugyanis a tej és tejszin- minták 84°/0-a, a vaj-minták 75°/0-a, a bor és pálinkafélék 100°/0-a, a mesterséges étel- zsirminták 35°/#-a, a disznózsirminták 17°/0-a, s a viaszminták 100°/o*& bizonyult hamisi- tottnak, a béküldött ivóvizek 35*/0-a pedig uz egészségre ártalmasnak. A fűszerek közül a paprika-minták 53°/0-a, a porított bors-minták 85°/0-a, a porított fahéj-minták 84#/0-a, a poritott szegfübors-minták 33°/0-a, s a poritott szegfűszeg-minták 100°/0-n volt hamisított. A lisztek, kenyérfélék, a táróminták, a korpa és műtrágya-minták az 1906 évben általában kielégítők voltak, jóllehet az előző évben ezek is erősen voltak hamisításnak alávetve s pl. egy korpa-minta kőrisbogárral fertőzve, amitől a beküldő gazdaság egész marhaállománya elpusztult. A piac hamisítványainak földerítésében az elmúlt évben a nagyváradi rendőrkapitányság fejtette ki a legnagyobb buzgóságot. Szatmárvármegyének a hamisításokat tilalmazó 1895. évi XLVI. t.-c. végrehajtására hivatott és kötelezett rendőrkapitányságai s

jó Isten tudja mi jusson, de az Illés-famíliára szállt a szép fekvőség.

Az emberek ámulva nézték, amikor Illés belépett Andor báró házába. Csöpp elfogultság se látszott rajta. A fiatal báró mosolyogva ment eléje:

Valami üzletem volna, szomszéd uram — kezdte nyájasan, miközben pántlikás nagy szivarral kinálta meg s az inasnak intett, hogy töltse a kávét.

— Üzlet ? Velem ?

— Reméllem ráál ?

— Mi légyen az, báró ur?

— A Miatyánk-rétet akarnám megvenni.

— Hát hiszen, ha meg tudunk alkudni, én nem kötöm magam.

— Perszel Illés uram egyedül áll. Családja nincsen.

— Nincs. Nem is kell 1

— Örököse sincs.

— Nem is lesz I... Jótékonycélra hagyom mindenemet. Azt hiszem, már nem sokára. Cudar egy élet ez, beleuntam.

Az elkeseredés kitört Illésből s a mint nézte a szalmaszinbajuszu, előkelőén kopaszodó, szinte madár fejű, de éles tekintetű, illatos bárót, aki cingár termetével oda támaszkodott a fehér kandallóhoz, szerette volna torkon ragadni ott, a saját fogadó termében. De ismét türtőztette magát és kínosan mosolygott.

—■ Visszahúzódom a dombi prés házamba. Onnan nézem a világot és meg is vetem. Eladom a majort is, meg az erdőt; ez a kettő, no meg a Miatyánk-rét megér harmincötezer forintot.

—* Sok! — válaszolt Andor báró. — Eszébe juttatom, hogy pörrel is megve- hetném a rétet, mert hisz a családomé volt s ha akarom, a megyeház levéltárából még ma kiszedik az okleveleket a melyekkel aztán ...

— Úgy ? Na hát akkor nem adom a Miatyánk-rétet I Tessék csak pörösködnil

\ Illés Ferenc becsapta az ajtót és nagy léptekkel indulatosan távozott.

A szomszédszobából nevetés hangzott. Csengő női nevetés. A következő pillanatfőszolgabirói közül egyik hatóság sem ellenőrizte megfelelő módon a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek közforgalmát.

Apróságok.

Vasárnap a motoron élénken tárgyalták, hogy a szőlő milyen gyönyörű, annyi a fürt az egyes tőkéken, a mennyi talán soha sem volt.

— Ha igy marad — mondja Bögre ur — olyan termésünk lesz, hogy még fürödni is borban fürödünk.

*

Találkozom egy ösmerősömmel, a ki épen u fia vizsgájáról jött s beszélvén eiről a dologról, kérdi tőlem, hogy én is szoktam-e eljárni a gyerekeim vizsgájára.

— Barátom — válaszolom én — az lehetetlen, mert ha mindegyikére el akarnék menni, akkor egész hónapon át egyebet se csinálhatnék.

*

Utóbbi időben a vidéki lapokban kezd szokássá válni, hogy mint kiváló eseményről referálnak, mikor egyik másik polgártársnak fia az első alapvizsgát leteszi. '

— Szép, szép — jegyezte meg valaki — de ha igy haladunk, maholnap odajutunk, hogy ilyen híreket is fogunk olvashatni: „Bimbó Lacika, Bimbó Mátyás polgártársunk fia, a Il-ik elemi osztályról kitünően vizsgázott. Gratulálunk I“

A parlament folyosóján történt, hogy a napokban egy képviselő megszólította az igazságügyi minisztert.

— Csakugyan igaz a hir, kegyelmes uram, hogy Zsoldics Mihály kegyelmet kapott? Legalább az ország valamenyi lapja közölte.

— No nem épen — válaszolt moso- lyogva a miniszter — tudtommal a „Szatmár és Vidékek nem hozta.

*

Arról a favágóról folyt a beszéd, a ki a múlt héten a társát fejszével összevágta.

— Ennek ugyan kegyetlen büntetése lese.

— Hogy, hogy ? hiszen ott is csak fát fog vágni.

— Igen, de a vágatás dijját nem fogja emelhetni.

Demeter•

HÍREINK.

— Nemesség adományozás. A király Koós Ottó kir, tanácsos, zálogházi igazgatónak és törvényes utódainak saját kérelmére történt nyugalomba helyezése alkalmával hosszú és buzgó szolgálata elismeréséül „békéi“ előnévvel a magyar nemesban kisietett egy piros arcú, kissé neki gömbölyödött, magas, sugárzó szép delnő. Még folyvást kacagott:

— Óh, a gőgös paraszt! Hogy fel- fortyantl Ő nem adja a rétet! Hát mi lesz most a kastélylyal? a tervvel? Hisz itt már az építész. Ha nincs meg a rét, nincs parkunk, pedig a park a fő I Látod, milyen a paraszt, látod!

— De Klárika!,— csitította Andor báró a hangos delnőt. — Csak bízd reám. Meg lesz a Miatyánk-rét. És a kastély még ez évben itt fog pompázni I

Ha hallotta volna ezt Illés Ferenc! Ha látta volna, hogy egykori imádott rokona, Illés Klára, mily kihívóan néz utána az ablakból I

IIL

A paraszt csakugyan fölébredt a megcsalt Illésben. Egyenesen a városi ügyészhez ment. Elmondott neki mindent és tanácsot kért.

— Hát bizony — felelt az ügyész — olyan nagy ur, mint Verpeléthy Andor báró. minden port megnyer! Ha nincsenek rendben az irományai, kedves Illés uram, akkor elégedjék meg harmincezerrel.

— De minek neki az én birtokom?

— Kastélyt építtet a szeretője számára s a szeretője éppen ezt a rétet kedvelte meg. Köti magát hozzá.

— A szeretője? Ki az?

És Illés a padlóra nézett.

— Valami Illés Klára. Ott (lakik vele. A napokban jött meg ő is... Párszor már kilovagoltak, kikocsikáztak ... Ej, mintha nem tudná I Park lesz ám a rétjéből Illés uram I

Illés Ferenc fölkacagott. Most már ő kacagott, de félelmesen és keserűn.

— Hát neki kell a Miatyánk-rét? Az Illés Klárának! És a kastélya, az uj kastélya ablakából akar Carkasszemet nézni velem ? Az a csábos, alattomos teremtés I Tán le is néz majd reám, aki a dombi házikómba kinlódom, bánkódom ő miatta 1 Elrontotta az ifjúságomat, elrontotta .az életemet, hát nem nyugszik most sem ? Jó I

1 séget adományozta. Koós Ottó városunkból nősült, néhai Weisz Gáspár leányát Weisz Bertát vette feleségül.

— Kitüntetés. Őfelsége S z i e b e r Ede kassai tankerületi nyugalmazott főigazgatónak a közoktatás terén hosszú, buzgó és eredményes működésével szerzett érdemei elismeréséül a III. oszt. vaskorona rendet díjmentesen adományozta. A kitüntetett főigazgató a múlt hét elején költözött Ung- várra, hol egykor mint fiatal ember kezdte meg tanári pályáját s ahol később igazgató volt. Oda vágyott vissza a régi ismerősök közé, régi otthonába. Ott fogja tölteni a. nyugalom éveit.

— Hivatal vizsgálat. S z i g e t h y Ferenc, pénzügyminiszteri osztálytunácsos, Benedek Endre miniszteri fogalmazó kíséretében folyó hó 14-től 17-ig városunkban időzött, hogy a helybeli kir. adóhivatalnál az illetékügyek mikénti elintézését és kezelését vizsgálat tárgyává tegyék. A vizsgálat tegnap ért végett. A miniszteri kiküldöttek azonkívül a vidéki adóhivatalok ügykezelését vizsgálják meg.

— A püspök Ugocsamegyében. B o r o m i 8 z a Tibor püspök folyó hó 8-án indult el Szatmárról ugocsamegyei bérraa- utjára, Hámon Róbert kíséretében. Útjában mindenütt a legnagyobb ünnepélyességgel fogadták a szeretett egyházfőt. Ugocsavár- megye határszélén Becsky Emil alispán, Benyovszky Aladár főszolgabíró, Bugothay Károly és Morvay Zsigmond tb. főszolga- birák díszes, 60 tagból álló bandériummal várták. Ott csatlakozott hozzájuk a kér. fő- esperes : Franck József szinyérváraljai pa- rochus is. Megérkezvén kocsin a püspök, Becsky Emil alispán szives szavakkal üdvözölte, mire ő kijelentette, hogy Ugocsa- vármegyébe már mint ismerős jön, mert szívesen emlékszik vissza arra a fogadtatásra, amelyben a „Perényi“ szobor leleplezésekor részesítették. Harang zugások közepette érkezett a menet Turterebesre, ahol több száz főre menő közönség élén, az elöljáróság fejezte ki hódolatát. Aztán a püspök a templom előtti alkulmi sátorban átöltözködött s baldachin alatt a templomba ment, hol Dimand Lajos esperes-plébános fogadta. Másnap reggel ugyanott misét mondott s bérmált. Délben tiszteletére ban- tett volt. Hétfőn reggel Halmiba ment, hol szintén diadalkapuval várták. Délben Benyovszky Aladár adott ebédet. Délután Kökényesdre ment, ahol igen kellemesen epte meg a püspököt az a tisztelet, melyet Fertősalmás község lakosai részéről -tapasztalt. E község t. i. teljesen református s mégis gyönyörű bandériumot küldött fogadtatására. Kedden misét mondott s megbérmálta az ottani, valamint a nevetlenfalusi és feketeardói híveket. Délben a parochus: KönC8 László adott fényes ebédet. Ugyanott töltötte a püspök aznap az éjszakát is. .Sate Buttykay Viktor földbirtokos adott tiszteletére nagy vacsorát. Szerdán reggel

Még aznap megkötötték Illés és Andor báró az adásvevési szerződést... Még abban a hétben megkezdték a kastély építését ... Még abban az évben beköltözött a gonoszlelkü Klára ...

A szőlődombról nap nap után, hétröl- hétre, hónapról-hónapra nézte Illés Ferenc, mint emelkednek a falak, mint zárják el szemei elől a határt, mérik ki az inzsellérek a Miatyánk-rétet, mint hintik be sárgs, kavicsos murvával a hasított utakat, mint ültetik a fákat, bokrokat, angol módra...

— Hahaha! Most már vége itt a világnak? Az én világomnak? Szemem megakad itt?... Tovább már nem is nézhetek többé ? ... soha, ameddig csak élek ? Jól van no! Kellett, hogy kezére jürjak a Klára bosszújának ? Mert csak az a megalázott gőgje, a megtorlás vágya emelte ide a büszke kastélyt, ültette a parkot, így akartad-e Illés Ferenc? No hát igy!

Az első holdas éjen ott leste a présház gazdája, mint lépnek ki a Miatyánk- rét uj fáinak sötét árnyékából Andor báró és Klára. Az első ábrándos séta a parkban ... Átölelve tartják egymást... Becstelen, parázna ölelés... Rablott öröm,., föllazító... égbekiáltó I...

Valami rettentő gondolat, mint a vércse kanna belekapott abba a .sokat zaklatott agyba . . . Pillanatra látása is elhagyta Illést... Azt hitte, csak álom, a mi odaát történik . . . S mintha álom lett volna, úgy kapta le a falról a puskát . . . Leosant a kőkereszt mögé s ott ólálkodott „. . és egyre csak a Klára csókját vélte érezni ajkán, azt az egy régi, egyetlen csókot, a szüreti mulatság éjjeléből...

Azok ott az önfeledtek, nem látták a fegyvert, mely rájuk volt szegezve.

— Még egy Illés vére!

Miatyánk, ki vagy a menyekben . . .

Halkan morogta az imát a^ kőkeresfct mögött, ß a golyó, mely dördülve az ölelkezők felé törtetett, csak egyiknek hasította át a Szivét — azt a hütelen, gonosz szivet.

vonattal ment Királyházára, ahol szintén misét mondott s bérmált. Délben Unger Lajos lelkész adott ebédet. Délután 6 órakor érkezett Nagyszőllősre kocsival. A járás határán hívatalosun Ujhelyi-Vitkay Sándor főszolgabíró és Morvay Zsigmond tb. főszolgabíró fogadták, de kiváló tiszteletüknek kifejezést adandó megjelentek még id. báró Perényi Zsigmond, Becsky Emil, Kaminszky Mihály, Morvay Béla, Ivánka Lajos, Cza- páry Dénes, Krivácsy László és Fogéi László is. A Perényi kastély előtt diadalkapu várta A templomot zsúfolásig megtöltötte a díszes közönség, hova áldást ment osztani. Ugyanaznap délutánján a gör. kath. plébános tisztelgését fogadta. Csütörtökön reggel misét mondott s megbérmálta az ottani s a fancsikai híveket. Ezután a küldöttségeket fogadta. Először u vármegyei s az állami tisztviselőket vezette a püspök elé Becsky alispán s szép szavakkal üdvözölte őt, mint egy kiváló közjogi állásbun levő s ritka kötelesség teljesítő főpásztort. A püspök megható közvetlenséggel köszönte meg 1 a figyelmet. :— A zsidóság. 10 tagú küldöttségét Klein Pinkász főrabbival élén, Deutsch Jenő hitközségi elnök vezette. Szónok utalt a szép harmóniára s bensőségtel- jes egyetértésre, mely a nagyszőllősi hitfe- lekezetek között hagyományos. Kéri a püspöknek jóindulatát s hajlandóságát, hogy ez a régi - jó viszony még szilárduljon. Boro- misza püspök lebilincselő szívességgel köszönte meg a hódolatot. A hazafias érzés megnyilatkozását látja abban, hogy r. zsidók előtte megjelennek. A hazafiasság nemes erényéről fölöslegesnek tartja szólni a nagyszőllősi zsidóságnak, a kiknek minden egyes tagjáról az a tudomása van, hogy lelkes fia a hazának. A haza az a közös oltár, melynél mindnyájan áldozunk s mely mindnyájunkat egyesit. A hazát, s a hazafias érzést adó Isten áldását kéri a zsidókra, a kiknek boldogulást s virágzást kíván. — Deutsch elnök bemutatta a püspöknek a küldöttség tagjait a kikkel a püspök barátságosan kezet szorított s a kiknek külön külön megköszönte a megtisztelő megjelenést. Ezt követte a tantestület tisztelgése Hal- mágyi Ferenc kir. tanfelügyelő vezetése alatt. Ezután az iparosok küldöttségét vezette Brunhuber Adám ipartestületi elnöke. Délben dr. Zahoray Pál plébános adott díszes és kitűnő ebédet, melyen úgy a különféle hatóságok, mint a testületek főnökei is részt- vettek. Ebéd alatt Horthy Vilmos földbirtokos köszöntötte fel a püspököt, aki délután még az iskolákat is meglátogatta, 5 órakor pedig kocsin Tiszaujlakra, utazott, ahova Hámon Róbert titkárján kívül Becsky alispán, Újhelyi főszolgabíró, Morvay tb. főszolgabíró, Horthy Vilmos, Kaminszky Mihály, Zahoray Pál és Dimand Lajos is elkísérték. Pénteken Tiszaujlakon bérmált s fogadta a tisztelgéseket. Délben Ternyei Béla plébános adott ebédet s azután onnan a d. u. 4 óra 50 perckor induló vonattal viszatért Szat marra. Tiszauj laktól Királyházáig Morvay tb. főszolgabíró kisérte. A püspök e körútja alatt csaknem 2000 léleknek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét s mégis a kimerültség legkisebb jele nélkül tért vissza rezidentiájába. *

— Társasvacsora. Ratkovszky Pál, szatmári kir. kath. főgimn. igazgató tiszteletére, ki uz idén a beregszászi áll. főgimn. szóbeli érettségi vizsgálatait vezette mint miniszteri kiküldött, a vizsgálatok befejeztével csütörtökön este az ottani tanári kar sikerült társasvacsorát rendezett. A vizsgabiztos másnap hazautazott, s mint a „Bereg“ c. újság Írja, tiszteletreméltó, valóban mindenkit lekötelező modorával kedves emléket hagyott maga után Beregszászban.

— A „Szatmári gőzmalom r. t.“ tegnapi igazg. ülésén elhatározta, hogy a munkás alkalmazottjai részére létesítendő segélyalap javára 1000 koronát adományoz, s ezt Losonczi József, a társulat igazgatója, a munkások tudomására adta. A társulat adományát az érdekeltek örömmel és lelkesedéssel fogadták.

— Tornavizsgálat. A helybeli kir. kath. főgimnázium ifjúsága vasárnap d. u. tartotta meg nagy és előkelő közönség előtt ez évi . tornavizsgálatát, mely mind-végig gyönyörködve töltötte el a szemlélő lelkét.

A tömegben bemutatott szabadgyakorlatok, ugrások, sulydobások és súlyemelések oly szép eredményt tüntettek fel, hogy a jelenvolt diszes közönség számtalanszór adott tetszésnyilvánításának és elismerésének méltó kifejezést s arról győzött meg bennünket a vizsgálat lefolyása, hogy a fokozatos erő- és ügyességfejlesztő gyakorlatok kellő alkalmazása s azoknak az ifjak áltnl állandó, kitartással való felhasználása bámulatos eredményeket képes felmutatni a nélkül, hogy a megengedett határ tullett volna lépve. Ne is a cirkuszi és akrobatái mutatványokkal igyekezzenek ifjaink feltűnni, mint, uzt a jelen vizsgálaton is helyesen tapasztaltuk, hanem az egész testnek összhangzatoa nevelésében s kerekded formáinak kialakításában igyekezzenek a szellem templomát, a testet nevelni. Ily testi nevelés mellett aztán eltesz érve az igazi cél, hogy minden ifjú erős tagja lesz egy erŐB nemzetnek.