Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-15 / 3. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 3-ik szám. Szatmár, 1907. január 15. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Városi közgyűlés. Nevezetes események színhelye volt a teghapi közgyűlés, Uj polgár- mestert és uj tisztifőügyészt választott a törvényhatósági bizottság, ,s ezzel a város életében egy uj időszakot nyitott meg. Tulajdonképen csak választás volt, azért másról ezúttal nem is referálunk. A polgármesteri állásra csak dr. Vajay Károly pályázván, miután a ki*- jelölő bizottság jelölte, a főispán Szat- már-Németi sz. kir. város megválasztott polgármesterének kijelentette, mire egy küldöttség élén díszmagyarban megjelent a megválasztott és az esküt letette. Ezután a főispán üdvözölte, mire á polgármester a következő szép beszédben köszönte mega bizalmat és jelölte meg jövő működésének irányát: Méltóságos Főispán Url Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Meghatva és aggódó szívvel mondok elsősorban is köszönetét azon bizalomért, “hö^y'engem' e Tiemes~ város Iegtiszteietre- méltóbb székébe elválasztani méltóztattak. Ismerem és átérzem azon nagy kötelességeket, amelyek ez állással járnak, jól tudom, hogy mily nagyok és számosak azon várakozások, amelyeket nemcsak a tekintetes Törvényhatóság, hanem a város egész társadalma azon egyén tevékenysége, közéleti magaviseleté - iránt joggal-támaszt, aki ezen székét elfoglalja, főleg akkor, a TÁ&CZA. Felolvasás Irta és a Társaskör Sylvester estélyén felolvasta; dr. Tanódy Endre. öten valónk két éve múlt ilyenkor; És most íme már egyedül Vagyok Kidőltek a többi nagyok; Nem is tudom miért van a’ hogy Az íróknak a java fogy; Miként a halálnak angyala ha szál), Rendesen a javából kaszál, S pótolva ez által lesz a hiány Hogy ugrál a visszamaradt silány. Igen I a többiek elhagyták engem Nem most, már jóval ezelőtt, Mikor a hecc volt napirenden Mikor az ötös belelőtt, A. társadalom kellő közepébe lÉs majd belefultunk a sok epébe. Azaz csak én: a többiek kimásztak épen Talán, mert részben házasok régen S házas embert mindig több becsület éré (Ami ugyan rá is fér a szegénykére) Némethy Józsi meg büntető biró, Aki a rágalomért fél évet is ki ró. És igy a szószban egyedül én Maradtam benne nagy hülyén, De viszonzáskép maradt' egy nagy tanulság S ezt minden költőnek örökbe hagyom: A mű soha sem legyen tökéletes nagyon. Mertl mi az igazi nagy alkotás? Az élet Színes; metsző tükörsége Amit, ha tartasz a való elébe, midőn jeles elődök után kellett következnem. A választás utján, a polgártársak bizalmából elnyert állással összekötött kötelességeknek lelkiismeretesen megfelelni nemcsak' hivatali, de erkölcsi kötelesség is s mindjárt köszönetem kifejezése után biztosítom a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy ezen erkölcsi szempontot soha szem elől téveszteni nem fogom — s ha dacára összes testi és szellemi erőim lelkiismeretes és buzgó felhasználásának — úgy találnám, hogy a belém helyezett bizalomnak, a személyemhez kötött várakozásnak, azon kívánt mértékben, amely lelki szemeim előtt már kialakulva van s amelyet ily előkelő felfogású - társadalmi ős közélet, mint a miénk, méltán fel is állíthat — megfelelni képes nem leendek — bizalmukért mindig hálás szívvel, ép oly nyugodt öntudattal fogom felmentésem kérni, mint amily önzetlenül s egyéni és családi érdekeimet figyelmen kivül hagyva, a leg buzgóbb és legpéldásabb munkásságra el határozva, meghajoltan a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság akarata előtt — a polgármesteri széket elfoglalom. Igyekezni fogok, hogy azoknak is, akik talán a bizalom ily egyhangú megnyilatkozásához csak a különleges helyzet által kényszerítve járultak hozzá — bizalmát, vagy legalább . önzetlen és lelkiismeretes mun kás ságo m é¥t'-" a 2T"Ttfs fn érés é t kiérdemeljem. Hálával és kegyelettel emlékezem meg két korán sírba szállott hivatali elődömről, akik a város közszolgálatába történt belépésemkor igaz barátsággal és rokonszenvvel fogadtak s a közügyek intézésében számos sokoldalú tapasztalataikkal megismertetni hivatali együtt működésünk egész ideje alatt készséggel igyekeztek. Tőle, ha hízelgő feléled, Vagy, felsziszszen rá, ha gúnyos, az élet. így alkotónk mi, s miután levét megittam Az alkalom megismételten itt van Meglátom, hogy vajon Hogy segítek a bajon ? Segítek nagyon könyedén, Mert tudom minden nő szerény S mert tudom, hogy a férfiú, Az mind hiú. Festek tehát nőt, oly bájos, édeset Hogy az rendkívüli eset; És les2 benn' annyi szép elem Hogy nincs nő oly szerénytelen, Aki magára venné, és viszont a Férfi, aki természettől ronda Itt még csúnyábban lesz lefestve S igy belül minden férfi esdve Imádkozik majd hőn azon, Hogy ellábaljon szárazon. S ne higyje más se, ö se Hogy ő a versem hőse. — Miután a költői szabadság igy ki van Árendálva, folytathatjuk vígan. Apad, apad egyre a költészet ere S ami van sem vonz, csak az újság ingere Újdonságot hozni vagyok hát kénytelen Ha már egyszer megint olvastatnak velem... Voltam vendég, de nem Árkádiában Szálló vendég pedig, a honban valahol S unatkozám mint más, mert mindhiában Ez az, mivel a vendég bűnéért lakói. S midőn ettünk, ittunk, aludtunk már sokat S a zongorán kijátsztunk minden marsokat S az unalom nőtt, nőttön-nőttön Egy napos őszi délelőttön Határozóm, hogy a házi nők körén Köszönetét mondok itt e helyen és ez alkalommal szeretett tisztviselő társaimnak, akik velem már több mint egy évtizede baráti egyetértésben, példás szorgalommal vesznek részt szeretett városunk ügyeinek intézésében, — különösen köszönetét mondok a város érdemes főjegyzőjének, aki hivatali elődeim betegsége alatt a polgár- mesteri teendőket buzgó tevékenységgel látta el s ennek dacára úgy ő, mint a többi erre érdemes tisztviselőtársaim úgy látták jónak, — a város és a tisztikar érdekében állónak, hogy a polgármesteri szék, ahhoz méltóan, egyhangú választás utján töltessék be s ez állásra velem szemben nem pár lyáztak. A jövőt illetőleg tekintetes Törvényhatósági Bizottság részletesen nem nyilat- kozhatom, annyit ígérek, a Tek. Törvény- hatósági Bizottságnak törvényben biztosított önkormányzati szabadságát a legteljesebb mértékben megőrizni és magam részéről tiszteletben tartani fogom; hogy a községi háztartás jelenlegi kereteit nemcsak betartani, de lehetőségig mérsékelni főkötelességemnek ismerendem s ha a rohamosan fejlődő viszonyok uj áldozatokat köve telnek, azt igyekezni fogok oly irányú ja vaslattal megoldani, hogy a teherviselésnek uj és szélesebb alapot teremtsünk s a jelenlegi közterheket ne emeljük. Nem nyilatkozhatom részletesen, mert átjövő Teendőit felsorolni alig volna lehetséges, mert egy ily fejlődésben levő városnak közszűkségletei úgyszólván napról- napra támadnak, változnak, a helyes közigazgatás feladata, a helyes és közérdekű szükségleteknek a hatósági támogatást megadni, másrészt a helytelen irányú törekvéseknek megelőzés által útját állani. Nagy feladat vár előreláthatólag — különösen a városi hatóságokra, — a mindinkább elfaBelől, a konyhán (öltöm én Ebédig az időt. És láitam; Láttam csaknem sóvá vállán, Hogy készülnek az ételek! Azóta nem ebédelek ! Hát gyenge erőimhez mérten Hasonlóképen megkísértem Nem adni eló itt kész müvet Ilyet már olvasónk sokat De csinálni egyet a szemük előtt Olyat, mely végleg nyugtot ad. Mert, ha látják, hogy miként készül Ha meghallgatják is vitézül S legyen erős is természetük noha Nem olvasnak többé verset soha. S hogy még ujdonszerübb legyen dalom, Szakácskönyv stílbe foglalom: Végy tehát ó költő! Végy egy nőt: nőt mindenek előtt. Ez az, mit élvez minden kor, utód s előd. Nő kell a versbe, mint napsugár a min[denség egére Hogy gerjedhessen fü, fa, virág, azaz a [hallgatóság vére Ezért a nőért légy mindenre kész Mert ettől függ az egész. S mikor leírod ne ronts neki vadul Mint szélvész, hogyha dúl Gyöngéden gonddal láss hozzá, S eszmével, ami a dolognak élt’ ád, Hallgasd meg e példát. Mondd igy: Menybéli trónusán ült az ur Alatta végtelen azúr S még lejjebb, mint ahol A levegő tenger megremeg Sürög, lármáz, csahol julni, a jogos igényeket túllépni látszó szociális- és munkásmozgalmakkal szemben, amelyekkel szemben elsősorban természetesen a meggyőzés és a szeretet fegyvereivel, szükség esetén a törvény szigorával fogok eljárni. A polgármesteri állás nem lévén politikai állás — kijelentem, hogy ezen minőségemben politikával foglalkozni nem is szándékozom — annyit azonban kötelesség- szerüleg kijelentek, hogy a lefolyt politikai válság után a megnyilvánult nemzeti akarat letéteményeseként kormányra lépett koalíciós kormánynak őszinte hive vagyok, az általa kilátásba helyezett nagy nemzeti és alkotmányjogi reformok keresztül vitelében — amennyiben azok a törvényhatóságot és az én hatáskörömet érintik — hűséges és odaadó munkatársa leszek. Igyekezni fogok, hogy a városi hatóság iránt a város polgársága bizalommal és szeretettel viseltessék, hogy fölkeltsem a város polgárságában azon meggyőződést, hogy a város hatóságában nem a társas együttélés szükséges és sokszor kellemetlen és zaklató,, szabályait alkalmazó rideg hivatali közegeket lássa, hanem az ő legjobb barátját és istápolóját, óhajtom hogy tudja meg a város legutolsó sorban levő lakosa is, hogy van egy ember, aki minden bajában és bánatában szivesen részt vesz, s ha tud rajta — készséggel segít és minden örömében őszinte szivrel osztozik. A becsületes munka és a szeretet tehát tekintetes Törvényhatóság az én működésemnek alapja, ezen elhatározásom — ezen törekvéseim őszinteségének biztosítékául hivatkozhatom az Önök körében eltöltött két évtizedes közéleti munkásságomra, hivatkozhatom arra a százados múltra, amely családomat a város múltjával egybeköti, amelyben a közügyek önEgy nyáj: — az emberek. S a mint az ur elnézi őket Nyilván azt kérdezi „Van-e olyasmi, mi hozzám volna méltó Abból, amit kitalált az emberek eszi ?“ És úgy találta, hogy van egy : a költemény. Ez az ami Istennek sem derogálhat És jókedvében elpróbálgat Az örök magasság zord tetején Verset utánozni az Url S amit a költő néha elvét — Bár nem használja az emberek nyelvét, Az ur ezt eltalálta nagy tökélylyel Egy langyos tavaszi éjjel. Mi kell a vershez? Zene, hang, rim, varázs és gondolat Ami áll és jár verslábakon Ez az ami a szívnek hangot ad És minden létezőt rózsás mámorba fon. Zene ? Ezt vette az ur az énekes madártól S egy aranyos gégébe rejté S hogy titka maradjon őrökre rejtély Gyönyörű nyakkal övezi. (Istenem I be jól teszt) A gondolat? Igen az örök Mit egyformán vall angol és török; Ami mélyen lappang mindenben szerteszét Mint olhatatian vágy: az örökre szép. S a kegyesség ezt itt most megmutatja Egy arcba foglalá az igaz ut atyja Olyanba, hogyha látod át remeg Rajtad, mit sók évezredek Meglátni mindhiába vágytak. S mert nem látták, meddőn peregtek el. És hogy megalkotó az ur elvesztegel; örült, hogy egyszer adhatott tökélyt, Felderíteni az örök éjt. BOTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrásti ál ja n 111 i aUMEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes nri-, női- és gyermek valódi ehevro és box bőrből készült czipök a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
