Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-01 / 1. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 1-ső szám. Szatmár, 1907. január 1. ti '.f'M TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre Fél évre . 6 kor. | Negyedévre I kor. 50 fill. . 3 » I Egyes szám ára 16 > Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : === Murvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6 ik sz. statt. =a= Tn?.T .v.-pnTJ-BZÁM ; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK a lap MaáéhivotalálHui a legolesébb árak moll ott fölvétetnek Nyilttér garmond sora 30 fillér. — Hirdetések díjjal elöxe fizetendők. == Az elmúlt év története Az 1906. év kevés biztatót helye­zett kilátásba. Király és nemzet harc­ban állottak egymással, s minden jel arra mutatott, hogy a harc szomorúan fog végződni. Alkotmányunk forgott a kockán, s mikör február hónapban be­következett a képviselőház feloszlatása, még az optimisták is reménytelenül néztek a jövőbe. Szinte váratlanul kö­szöntött reánk ápril 9-dike, mikor a ki­békülés király és nemzet között meg történt és az ország a jelenleg is mű ködő törvényes kormányhoz jutott. Már csak egy hajszál választott el bennün­ket attól, hogy az annyiszor hangozta tott „nyomor és szenvedés“ csakugyan reánk szakadjon. Ápril 12-én volt a városi rendki vüli közgyűlés, melyen az országgyű­lést egybehivó legfelsőbb kir. kézirat felolvastatott, s másnap a központi választmány ülése* mely városunkba a képviselőválasztást ápril 30-ra tűzte ki, a mikor is dr. Kelemen" Samu volt képviselő egyhangúlag újból meg­választatott. Városunk főispáni széke üresen állván, az uj kormány első teendője volt, hogy Szatmárvármegye és váró sunk főispánjává dr. Falussy Árpád budapesti ügyvédet és vármegyei föld- birtokost kinevezte, a kit május 10-én iktattunk be hivatalába, ősi szokáshoz híven fényes bankettel fejezvén be a beiktatási ünnepélyeket. Örömteljes esemény volt, hogy a püspöki szék is megkapta a méltó fér­fiút dr. Boromisza Tibor személyében, , a kit a király dr. Mayer Béla püspök j lemondása után julius 4-én nevezett j ki szatmári püspökké, s a kinek októ­ber 7-én volt a beiktatási ünnepélye a hi vek és az egész város közönségé­nek részvétele mellett Nagyfontosságu esemény volt a bikszádi vasút megnyitása, mely által végre közvetlen összeköttetésbe jöttünk az Avassal, a minek közgazdasági te­kintetben’ nagy jelentősége van. Egy pár évtized óta folyik a munka, hogy a vasút létesüljön, mig végre az ige testté vált, s rövid idő alatt érezni fogjuk, hogy minő áldás e vasút váró? sunkra A tűzifa drágasága megszűnik, ha az avasi erdőségek kitermelése meg­kezdődik, a mi egymagában véve figyelemre méltó előnyt jelent, de ezen­kívül uj iparágak fognak az Avasban megteremtődni, a mi első sorban ne­künk is hasznunkra leend. Ugyancsak nagy lépéssel haladt előre a szatmár-mátészalkai vasút ügye is, a mely szintén egy gazdag vidékkel fog összekötni ^bennünket. közgazdasági téren megemlítendő még, hogy egy uj pénzintézet is ala­kult, a Szatmár-németi közgazdasági bank r. t., a -melylyel pénzintézeteink száma kilencre szaporodott. Az elmúlt év vívmánya a dohány­beváltó hivatalnak városunkban való felállítása is. Egy uj szerv, a mely a többihez hasonlóan anyagi áldozatunkba került, de a melynek haszna megéri a hozott áldozatokat. Kulturális tekintetben esemény számba megy a kereskedelmi- iskola létesítése. Buzgó férfiak nagy lelkese­déssel pendítették meg az eszmét, s miután nemcsak szóval, de pénzzel is pártolták, az eszme valósággá is' vált és szeptember hóban az uj iskola, mely­nek dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselőnk utánjárása folytán a köz- oktatásügyi kormány a nyilvános jelle­get is megadta, meg is kezdte mű­ködését. A városi közélet terén szereplő egyének közül elvesztettük Raab Sán­ckor közigazgatási tanácsost, Antal Dániel városi bizottsági tagot, Borsos Benő főgimnáziumi igazgatót és Pap Géza polgármestert, kiknek kiváló ér­demeit annak idején lapunk külön kü­lön méltatta. Az év többi halottjai a következők: Kolb Vilmos, Óváry Já­nos, Glatz Antal, Szelics Sándor, Szerdahelyi Lászlóné, André Róza, özv. Mércse Gáspárné, Vaday Károlyné sz. Berky Hermin, Nagy János 48-as hon­véd, Rácz József mészáros, Szikorák Ájyüla, Esze Tamás szabó, Vaday Ká- íoly, Zabán Ferenc 48-as honvéd, Vafcy Károly, Móricz Lajosné sz. Fé­nyes Berta, dr. Lükő Géza, Morgenthal Antal, Szabó János borbély, Zágonyi György, Csedreki Bertalan, Sáfrány Károly, Szatmári Erzsiké, Tankóczy József, dr. Orosz Sándor, özv. Fülöp Já- nosné sz. Demidor Teréz, özv. Thegze Ferencné sz. Markó Róza, Berki Ist­ván, Polity Gizella, Verebi Antal, Szaizer Ilona, Puskás Gyula, Szaszarán József 48-as honvéd, Steinberger Ab- rahám, Vásárhelyi Miklós, Kis Antal, Fűrész József, Kovács Jánosné, Kádas István, Horvay Károly, Gábriel András, Polity János, Tinschmidt Ede, Fink Ferenc, Unger Lajos, özv. Bosnyák Mihályné, Papolczy Károly szatmár- hegyi ev. ref. lelkész és Luby Károly. Ez a rövid története az elmúlt esztendőnek. Adja Isten, hogy az uj esztendő eseményekben gazdagabb le­gyen, s áldás és béke honoljon e vá­ros polgárai között. Boldog uj évet! ________ D­< K özegészsóg U nkről. Az egészségnek ősidők óta az a fur­csa híre, hogy csak akkor ismerjük az értékét, mikor elveszítettük. Ha megvan, nem sokat törődünk véle, nem is nagyon becsüljük meg. Úgy kezeljük, mintha soha­sem fogyhatna el. És, bár tréfásan hangzik, de komo­lyan úgy van: amióta megdrágult az élet, azóta kevesebbet ér. Csak a napokban jelent meg a könyv­piacon egy amatőr tudós értékes munkája I az egygyermek rendszerről, amellyel Ma­gyarországon, különösen a Dunán'ul, ijesztő mértékben igazolják az emberek, hogy nem kiv&nnak több példányban tovább élni. És, mikor a szeszes italok mértéktelen élvezete ellen harcolók azzal fenyegetik a világot, hogy a szesz megröviditi az éle­tet, a tettekben megnyilatkozó felelet az, hogy becsesebb a rövid élet szeszszel, mint a hosszú anélkül. Az egészség és, vele az életerők po­csékolása, különösen az ifjúságban, szinte elrettentő jelenség. Alighanem jelensége annak az ösztönszerii érzésnek, hogy nem becses az a vagyon, amit aggodalom nél­kül és a jó figyelmeztetés dacára köny- ny el műén elpazarolnak. Árnulva tapasztalja az orvos, hogy működése körében szemlátomást csökken TÁR CZ A. A kadét. Szilágyi hadnagy felállott és öda- ment a liqUeurös üvegekkel telerakott kasszához. Valamit akart mondani á pénz­táros leánynak. Egy kicsit már spicces volt a fiú. Négyen ittak. A hadnagy, két kapitány és az őrnagyuk a" negyedik dra- gonyos ezredből. Az őrnagy egy hatalmas szál ember, br.. Löwensberg, mély basszus hangján megszóltál: — Szilágyi — Hagyd őrnagy ur, hadd mulás- son a fiú, mondá fiz egyik százados. Az őrnagy elmosolyodott, majd éh borult arccal folytattá; _ Na jó, én nem bánóm, hanem lá ssátok, igy ha már egy két üveg charn- pagner van az ’ember Tejében, nem jó asszonyféiével szóba állani. Néha bolondot csinál az ember. féJf Hogy hogy öttfagy ur? — Barátom, ilyenkor ha valamelyir tek lumpolás közben a pénztáros lánynak kurizál, mindig eszembe jut a szegény kis Várnay Laci esete. Ez a fiú égy ilyen dolognak lett áldozata, ha érdekel benne­teket, úgy elmondom. A tisztek örömmel mondtak igent, tudták, hogy az őrnagy rendkívül sok érdekes dolgot tud, szívesen elhallgatták akár órák hosszat. Az őrnagy felhajtott egy pohár pezs­gőt és folytatta: — Az eset nem olyan nagyon régi, valami 6 éve történt. Én akkor még Glovitzban voltam a 6-osoknál. Mint első éves őrnagy lettem oda vezényelve. Talán azt mondhatom, hogy a leg­kedvesebb tisztem volt az egész garnizon- ban a kis Várnay Laci kadét. Telivér magyar gentry fiú volt, egy igazi kedvén telt úri gyerek. Mint jogász jött be az önkéntest évét leszolgálni, de megtetszett neki az élet, activáltatta magát. Kedvence volt különben az egész ezrednek, hanem volt egy hibája. Bolon­dult a szoknya Uián. Persze egy olyan piszok fészekben, mint Glovitz, nem na­gyon volt terrénuma a fiúnak, igy hát kénytelen volt beérni azzal a mi épen került. Van ott valami kis snasz beizli, oda jártunk mi nőtlen emberek. Különben elég elfogadhatóvá tette a helyet az a körülmény, hogy a kávés mindig igen csinds pénztáros lányokat tartott. Ezek­nek azután rendületlen cultiválója volt a kadét. De hát a dolog nem lehetett veszedelmes, mert a kávés elég gyakran változtatta őket, és igy gyorsan szakadt Ós szövődött egyik liaison a másik után. Egyszer azonban valami fiumei fruska kerüli oda. A fiú ennek is tette a szépet, úgy mint a többinek. Hanem a dolog kezdett különösen fejlődni. A kis Várnay úgy látszott, hogy itt nem boldogult olyan gyorsan, mint a többinél. Hogy miért, azt az ördög tudja. Nem lehetetlen, hogy ta­lán tényleg tisztességes is volt a lány, de az sincs kizárva, hogy csak ugrasztani akarta a fiút. Az pedig ugrott. Estéről-estére ott champagnerezett a lánnyal, illetőleg a kaszszánál, mert a lány nem igen ivott, csak épen kocintott vele. És ami a legrosszabb volt a különben folyton jó kedvű gyerek most úgy járt kelt, mint akinek az orra vére folyik. Nekem kezdett nem tetszeni a dolog. Egy reggel azután, hogy végére járjak a komédiának, behívattam a fiút az irodába. Akkor is kutya rósz kedve volt. Én aztán elővettem. A fiú elnevette magát, de látszott rajta, hogy erőlteti a dolgot. _ No — mondtam — ne ostobás­ko dj fiam, tudod, hogy talán az apád sem I szeret jobban nálamnál, hát beszélj őszin­tén, mi van azzal a lánynyal ? A fiú előbb gondolkozott pár percig, azután csak annyit felelt: — Elfogom venni őrnagy ur. — Kit, te örült, engemel ? — Nem a lányt. — Melyiket? — Hát. A Micit. Képzelhetitek, hogy én először azt sem tudtam, hogy a Verschlag üt meg dühömben, vagy szétessek-e a kacagástól. A fiú csak állott habtachtban. Én azután leültem ás elkezdtem vele beszélni, úgy mint az apa a fiával. Meg­mondtam neki, hogy szamárság az egész, szó sem lehet a dologról, ne is álmodoz­zon ilyen őrültségekről. Egy kasszírnőt elvenni. — De hát ki az isten haragja hallott ilyet? Hanem nem használt semmit. A végén én dühbe jöttem és azt mondtam neki, hogy egy katonatiszt tar­tozik annyi tisztelettel a rangjának, hogy mielőtt ilyenre gondol, adja be a lemon­dását. Most pedig elmehet. A fiú felállott, összevágta a sarkan­tyúját és kiment az irodából — este pedig mikor bementem a kávéházba, már ismét ott pezsgőzött a lány mellett. Haza kergettem. Úgy fél 12 lehetett a mikor hazafelé indultam. Épen kiakartam lépni a kávé- házból, a mikor egy draganyos belöki rám az ajtót, és még mielőtt leszidhattam volna, rákezdi:-— ónagy urnák jelentem álláson, a kadét ur, Várnay László, főbelőtte magát! Bakó Béla, RÖTH SIMON nagy választ éku cipőraktárát ajánljak a t. vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. I X H£Ci£bKEZTEKII! az fai és téli Méajre megrendelt fazes ork níi- és gjermek ralódi cberro és bei bSrbSl készült czipék » legjebb és legdivatosabb kiritolbea.

Next

/
Thumbnails
Contents