Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-10 / 15. szám

SZATMÁR es vidéké.

lemre sem méltatott veszedelem, jelentéktelen stádiumából az egész országra nézve felette aggályos tényezővé növekedett, a melylyel ma már alig lehet megküzdeni.

Az agrár áramlat a középosztály és a kis emberek felsegélyezésének köpenye alatt, olyan mozgalmat fejtett ki, a melynek veszedelmes voltára a kereskedő világ csak akkor lett figyelmessé, a mikor ennek az akciónak romboló hatása az ország egyes pontjain mind sűrűbben jelentkezett.

Az ellenséges indulatu áramlatok bátran törhettek elő az üzleti élet minden terén: mert az organikus összetartás hiányában semmiféle gát nem állott utjokban. Mig végre bátorszivü, a kereskedői hivatás magaslatán álló előkelő férfiak, a feltartóztathatatlanul előrenyomuló vészes áradatnak útját állották, megalakítván, életbe léptetvén a kereskedők országos szövetségének szervezetét. Ennek a szövetségnek hivó szózatát lelkesedéssel és bátor elszánt-! sággal követték pályatársaink, hogy ellensúlyozzák azon bűnös merényleteket, rosszakaratú támadásokat, a melyek az ország összes peripheriáin érvényesültek.

Az OMKE két évi fennállása óta páratlanul mozgalmas élet fejlődött ki, úgy a vidéki gócpontokon, mint a központi vezetőségnél Budapesten. Mind inkább utat tört magának annak a beismerése, hogy egyesült erővel, szilárd akaratunk és legjobb tehetségünk latba- vetésével, lehetőleg jóvá kell tenni az elmulasztottakat, be kell egyúttal bizonyítanunk, hogy Magyarországon a kommerciális élet vezetői akár intellektuális képzettség, akár kötelességtudás, vagy teremtő erő tekintetében, nem állanak semmi más társadalmi osztály! megett!

A kitűzött cél elérésére élénk mozgalom indult meg széles ez országban és megint Szatmár városa az, mely nem méltányolja kellően ezen üdvös mozgalmat, a mely pedig vitális érdekeket volna hivatva előmozdítani 1

Nem sajnálatraméltó körülmény-e, hogy éppen a mi szép, látszólag virágzó, modern városunk esik kívül azon a körön, hol intenzív üzleti tevékenység mellett a szó legnemesebb értelmében vett kereskedői szellem uralkodik?

A mig kereskedőink egy része — érthetetlen módon — még mindig távol áll az OMKÉ-től, az egyesület kötelékébe ‘tartozó tagok is olyan közönyösséget tanúsítanak az ügy komoly volta és fontossága iránt, a mely kö-| zönyösség forrásait bizonyára csak azokban a jelenségekben kereshetjük, a melyek jelen értekezés elején már el- mondattak. Az OMKE hivatása az egész országban mindenkire nézve oly eminens fontosságú, hogy az eddig elhangzott nyilatkozatok és tapasztalatok után alig szükséges evvel behatóbban foglalkoznunk.

Legyen szabad tehát rövidesen csak arra reámutatnom, hogy az OMKE közvetlen érdekképviseletet képez, nemcsak az egész kereskedői osztály és az egyes körök, hanem a szó legkomolyabb értelmében minden egyes kereskedő számára is.

Mig eddig a kereskedelmi kamarákhoz való tartozás miatt, a mellékkerületek érdekei csak úgy érvényesülhettek, ha ezek nem állottak ellentétben a kereskedelmi kamara székhelyének érdekeivel, addig az OMKE- hez csatlakozva, lehetőleg közvetlen elintézést nyertek és nyernek az illetékes

fórumok által úgy az egyesek, mint az egyesület sérelmei.

Már maga az OMKE kiinduló pontja, alakulása, önzetlen jellege, az egész országnak körülötte való csoportosulása, tekintélyes, tiszteletetparancsoló testület benyomását teszi és ez tette lehetővé, hogy aránylag rövid idő alatt kereskedelmi szempontból felette fontos dolgokat sikerült véghez vinnie.

Sok előkészített reform, indítvány, kereskedelmet és ipart előmozdító teendő vár elintézésre és az OMKE szakképzett, tevékeny, tekintélyes és hivatásos vezetése mellett, már rég elintézést nyert is volna, ha az áldatlan politikai viszonyok ennek útját nem állják.

Minden kereskedő saját erkölcsi és anyagi érdeke ellen cselekszik, ha egy pillanatig is habozik, hogy készséggel belépjen égy olyan szövetkezetbe, a melynek egyedüli feladata, minden irányban védelmet nyújtani arra nézve, hogy az egész magyar kereskedelmi kart kiválóan előkelő testületté alakítsa és olyan fórumot teremtsen, a mély kell, hogy az egész ország javára és díszére váljék!

Nem szándékszom ismételten nyitott ajtót döngetni; de mert az OMKE céljainak megvalósítása csak úgy szá- mithat teljes sikerre, ha hazánk minden kereskedője, — belátja első sorban is a saját érdekét — s tagul lép be az OMKE soraiba s ha belépett, szivén is fogja viselni az egyesület sorsát! Csakis igy várhatja a magyar kereskedelem és ebben városunk kereskedő osztálya azt, hogy mig a társadalomban az őt megillető helyet elfoglalhatja, másfelől a fejlődésnek lerakhatja biztos alapjait, a melyen nemcsak a saját vára épül meg, de hazánknak jövendő boldogsága is! Úgy legyen I

Igen tisztelt Uraim! Kedves pályatársaim ! Váltsuk fel a közönyt, a melylyel eddigelé az Omke küldetése iránt viseltettünk, meleg érdeklődésre és lelkes tevékenységre; mert ha mi ezen igazán legsajátabb ügyünket nem karoljuk fel a jogosan elvárt és magától értetődő lelkesedéssel, akkor valóban nem érdemeljük meg, hogy az OMKE, ez a nemes hivatásu egyesület saját érdekeink megvédésében síkra szálljon!!

Színház.

£ héten búcsúzott el Krémer Sándor színtársulata a szatmári közönségtől. Kré- merről, mint igazgatóról és társulatáról e helyen már több ízben volt alkalmunk véleményünket megmondani és most e helyen azt reassummálni fölöslegesnek tartjuk. Nem mulaszthatjuk el azonban kijelenteni, hogy az előadások nagyon sokszor nem állottak azon a színvonalon, a mit a szatmári közönség joggal elvárhatott volna. A kiállítás és rendezés igen sokszor bosszantóan nem volt megfelelő, a repertoir pedig nagyon egyhangú volt. Reméljük azonban, hogy a jövő saisonban Krémer beváltja újabban tett nagyhangú Ígéreteit, miben egyelőre bízunk és bízunk abban is, hogy ígéretei be nem tartása esetén nékünk is megmarad egy az igazgatóra nézve mindig veszélyes repressalia, a „passiv resistentia“.

Az utolsó hét „magyar cyclus“ elnevezés alatt eléggé unalmas votl. Kedden „Gül Baba“, csütörtökön „Legvitézebb huszár“, pénteken „János vitéz“ majdnem üres házak előtt. Egy kis élénkséget hozott a három vendég felléptével összekötött szerdai „Bánk-bán“ előadás. Egy nagyon gyenge attractió. „Bánk-bán„-t ily főszereplőkkel szinrehozni vétek. Gertrudis (Zalai Irma) absolute nem tud játszani, Melinda (Komlóssi) kellemes organumu

fiatal színésznő, de nem képes még egy Melinda szerepet játszaui, a „Bánk-bán“ személyesitöjének van egy kis tehetsége, de ez még kiforratlan és az iskola pora, a páthos tultengése fojtja el egész játékát. Legjobb volt a mieink közül Petur szerepében Rajz és Szőreghy mint Simon bán. Mihály bán szerepében Kiss Miklós nagyon kétes hatással játszott.

Szombaton Ferenczi Ferenc nagyhatású színmüvét a „Nagy érzés“-t mutatták be. Mindeneseire elismerésre méltó a direktortól, hogy még az utolsó előtti előadáson is premierrel kedveskedik a publikumnak. Ezt a kedveskedést azonban közönségünk szívesen elengedte volna, mert e saisonban még ily gyatra, rossz előadást nem volt alkalmunk láthatni. Szerep nem tudással különösen excellál- tak művészeink, de hát nem is volt már csoda, hiszen megérezték a szép virágvasárnap lágy fuvalmát. Az egy Jászai játéka érdemel felemlitést, ki valóban megérdemelte a közönség nagy szerétét. Ismerősei elhalmazták virág ajándékokkal, nemkülönben Harkányit is, ki vasárnap este Gül-Babában vett búcsút a szatmári közönségtől. A közönség két kedvence meleg búcsúztatóban részesült. A Gül- Babában, mint a szezon utolsó előadásán Harkányinak meleg ovatióban volt része. Virágok egész özönével árasztották el tisztelői. Mindkét előadásnak kevés publikuma volt.

Hétfőn este a karszemélyzet jutalomjátékául az „Aszfalt betyár*1 került szinre, melynek végeztével eltávoztak a színészek s nyolc hónapi szünidőre ismét bezárult a színház.

Apróságok.

Nagy az öröm mindenfelé, hogy az alkotmány helyre van állítva. Azok, akik egy évig azt kiabálták, hogy legyen inkább nyílt abszolutizmus, mint egy névleges alkotmány, mikor a küszöbhöz értek mégis meggondol- ták a dolgot és elővették a jobbik eszüket. Kár, hogy előbb nem tették, de hogy végre is megtették, ez oly nugy érdem, a melyért minden eddigi bűnüket meg kell bocsátani.

*

Érdekes tünet, a mi eddig nem igen volt tapasztalható, hogy a kabinet majdnem minden tagja qsak nagy kapucitálás után vállalta u miniszterséget. Csupán Polónvi az egyetlen, a ki első szóra felcsapott. Ebből is látszik, hogy eszes ember, mert tisztában volt a helyzettel és tudta, hogyha szerényen azzal kezdi: „én nem ukarok miniszter

lenni,“ nagyon könnyen szaván fogják.

*

El kell ismerni, hogy valamennyi uj miniszter kiváló ember, de az is bizonyos, hogy eddigi ösbzos tevékenységük puszta Ígérgetésből állott. ígérték a magyar vezényszót, külön magyar hadsereget, önálló vámterületet stb. Zseniális gondolat volt, akárkitől származott, hogy a kabinet fejévé az ország legnagyobb Ígérgetőjét, Wekerlét szemelték ki.

*

Incselkedem egy függetlenségi korifeussal, aki ragyogó arccal beszél a nagy győzelemről.

— De hát a magyar kommandó hol maradt P

— Az is meglesz !

— Igen ám, csakhogy az uj miniszterek nem kardosán, de frakkban esküdtek.

*

Szeretnék elsétálni a Bimbó-utcába és betekinteni a Bánffy Dezső ablakán, mikor egyedül van és az újságot olvassa. Ha az elcsapott összes miniszterek, kir. biztosok és főispánok minden keserűségét egy csomóba gyúrnák, még akkor sem közelítené meg a mit ő érezhet. Ha el nem hamarkodja a dolgát, most ő is tettekben tényező lehetne.

*

Találkozom Bögre úrral s az uj helyzetről való beható eszmecsere után azt kérdem tőle, hogy mi lesz most már a mi kormánypártiságunkkal.

— öcsém — mondja az öreg — annyi mindenféle kormányt kiszolgáltunk már, hogy igazán ideje volt végre egy olyanhoz jutni, a melyiket szégyenkezés nélkül pártolhatunk.

Demeter.

HÍREINK.

— Lapunk jelen számához) egy fél iv melléklet van csatolva.

Tulipános kis kertemben...

— János vitéz dallamára. —

Tulipános kis kertemben Járok reggel, este,

Ápolgatom a tulipánt,

Ápolgatom egyre I...

. A tulipánt kedves rózsám,

Szived fölé szántam, —

„Rózsa mellett a tulipánt !“

A tulipánt mindig együtt láttam!

Eöny-harmattul öntözgettem Amig fölneveltem,

A fagy ellen takargatta,

Védte honszerelmem !

— Viseld büszkén a kebleden Hazánk védelmére!

— Aki hordja, aki hordja:

Áldja Isten, áldja Isten érte!

Asmadal.

— Városi közgyűlés. Nagyobbrészt apró-cseprő dolgok voltak a tegnapi közgyűlés tárgysorozatán. Akadt egy pár fontosabb is, de azért minden nagyobb vita nélkül nyertek elintézését. Közgyűlés dr. Kelemen Samu indítványára üdvözölte az uj kormányt; — elfogadta, hogy a Vigadó előtti bódé az eddigi bérlőnek adassék ki; — kimondta, hogy a községi birói állást egyelőre véglegesen nem tölti be; — megalakította az esküdtek alaplnjstromát kiigazító bizottságot; — tudomásul vette a tanács jelentését, hogy a városgazda és főerdész anyagszámadása rendben van; — elrendelte, hogy a Drágffy utcai kertek alján kövezet készíttessék; — árvaszéki kültaggá megválasztotta Liteczky Endrét; — névszerinti szavazással a közpénzeknek a helybeli intézetekben való elhelyezését elrendelte; — Beer Sámuel és a szatmári bank zálogüzlet iránti kérelmére az elsőnél 4000 K, s a másodiknál 2000 K biztosítékot és 14°/0 kamat maximumot állapított meg. — Hozzájárult, hogy a méntelep melletti iskola bejárója áthelyeztessék, s hogy az előtte lévő tér az iskolának átengedtessék. Elfogadta, hogy a külső postakerti füzeshez vezető ut céljából a Kerekes Dánielué lankája megvétessék, s e végből f. hó 19-re rendkívüli közgyűlést tűzött ki. Hozzájárult a f. évben végrehajtandó belkövezési és gyalogjáró munkálatokra nézve u mérnök előterjesztéséhez. Elfogadta, hogy a gazdasági egylettől 6000 K-ért a szőllőtelep vissza vétessék. — Kótai Lajos ipariskolai igazgatónak tanulmányi útra 120 K-t megszavazott. — A Teleky-utcától a vasút állomáshoz nyitandó uj utcatervet elfogadta. — Átengedte Klein Vilmosnak 100 K-ért a birtokában lévő ut- helyet. — Neuschlos cégnek 20 ezer K biztosítékából 10 ezer K-t kiutalt. — A villamtelep újjáalakítására szükséges 450 ezer K kölcsön felvételére úgy intézkedett, hogy a kedvezőbb időpont bevárandó. — Utasította a tanácsot, hogy ahegyivasuttal a leszámolást 3 hó alatt ejtse meg. — Piuczés István tűzoltót 328 K és Gydlai Lajos szolgát 245 K nyugdíjjal nyugdíjazta. — Czé- gényi Elekné telekmegosztás! kérelmének némi módosítással helyt adott. — Tudomásul vette a jóléti bizottság jelentéseit, s végül Demkő Sándor aljegyzőnek 5 heti, Litteczky István számtisztnek egy havi és Ferengz Ágoston tanácsjegyzőnek 6 heti szabadságot engedélyezett.

— Zsidók husvótja. Izraelita polgártársaink husvétja a mai napon állott be. Az Egyiptomból való kivonulás emlék ünnepe ez, a melyen az ur és a koldus egyaránt szabad ember. A zsidók igazi családi ünnepe ez, a melyet sok más felekezetű költők megénekeltek. A férfi ilyenkor király, az asszony pedig királyné a családi birodalomban. A savanyított ételek tilalma s a szegényes pászkára (mácesz) való utalás, valamint a keserű torma és saláta ünnepi eledelek, az egyiptomi szolgaságra emlékeztetnek. Az ünnep két első napja: kedd, szerda, a két utolsó napja pedig összeesik a keresztények husvétjával. így ez idén a véletlen szeszélye folytán az összes felekezetek együtt ünnepük a husvétot.

M1* Folytatás a mellékleten.

Róth rülöp kárlsbádi czipőraktárát

Közvetlen a Pannónia -------szálloda mellett!

aj

ánljuk a» t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást.

Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára.

JÄJE€flöIIÄJ3ZTI3I£!!! a tavaszi és njári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi chevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.