Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-03 / 14. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIEODALMI HETILAP. De mégsem egészen igy van. Mentőeszme gyanánt — egész helyesen — föl lett vetve a kívánság, hogy a társadalom, amely eddigelé keleti nyugalommal szívta lapjaiból a politika kábító nargiléját, álljon talpra és fegyver gyanánt, amely úgy sincs, ragadjon munkás-szerszámot a haza megmentésére. Üdvös gondolat; kár, hogy legalább nem évtizedekkel elébb -fogam- zott meg és öltött élő alakot közöttünk. Mennyivel különbül állnánk ma, ha többet dolgoztunk és kevesebbet politizáltunk volna! No de jobb későn, mint soha. Maga a tiszta belátás is sokat ér, és ha a mostani országos csapás alkalmat adna rá, hogy a nemzet a pártoskodás parlag mezejéről a céltudatos tevékenység terére lépjen át: talán áldásnak volna tekinthető inkább, mint kárhozatnak. Csakhogy a kezdet kezdete ijesztően emlékeztet a vég folytatására, és félő, hogy szónokló és tanácskozó nagy hazánkfiai által sugalmazva a társadalom csakolyan eszközökkel akarja majd megmenteni a hazát, amilyenekkel a politikusaink (egyelőre legalább) elveszítették: honfiúi érzelmekkel. Itt az első lépés. A főváros előkelő hölgyei megrendeltek nem tudni hány százezer, vagy millió, kokárdát és tulipánt. Alakítottak egy kertet, ahol virágot kell szedni még mielőtt ástak, vetettek, gyomláltak és öntöztek volna. Feltüzzük a jelvényt, hogy ez tanúskodjék magyar voltunk mellett, mintha bizony anélkül egyebek is lehetnénk és ellentállunk — ugyan kinek vagy minek ? Ez nagyon szép, de tartalmatlan, gyermekes, a nagy feladatokhoz mérten nyomorúságosán kicsinyes és (az én szememben legalább) nevetséges dolog. Hisz egy esztendő óta egyéb sem történt ebben a szegény országban mint ellenállás és tüntetési Van-e még valaki, aki ilyesmitől valami komoly eredményt vár? Torkig jóllaktunk az üres szóval, és ime helyébe tesszük a még üresebb jelvényt. Nem,- szép élővirágai a holtvirágot] tenyésztő tulipán-kertnek, nem jó nyomon indultak a dicső útra. , Szinte az a gyanúm, hogy a zárt konferenciákon és nyílt levelekben kimerült férjeik tanácsát követték, mikor a$La soha gyümölcsöt nem termő ker- téfMiieszelték. Nemes buzgalmuk részére keressenek hálásabb tárgyat a haza fölvirá- goztatására; mert tulipánnal és nemzeti szalaggal nem fogja önöket követni a nemzetnek az a része, amely tetteket kíván végezni, de nem hajlandó a játékra, még ha ez hazafias is. Engedjék meg egy füst alatt javaslatba hoznom egy szerény eszmét. Olyaski adja, a ki nem hangadó, nem mágnás, nem gazdag és nem politikus. Csak egyszerű polgár, aki tulipán nélkül is elég hazafinak érzi magát. De hiszen elhullott vezéreink után nekünk, közkatonáknak, kell előre állnunk. Vegyék rá a férjeiket, hogy elég bő jövedelmök egy csekély részét áldozzák a honi iparnak olyan pártolására, amely megint nem tulipános kartonruha viselésében álljon. A nemzet vezéreiül ajánlkozott ó-mágnások és nemcsak, szövetkezve az újabb keletüekkel és a leendőkkel, szervezzenek egy hatalmas gyáripartársaságot. Ez az ország minden egyes megyéjében alapítson egy kisebb-na- gyobb gyárat, a mely az illető megye gazdasági, ipari és munkás viszonyainak megfelel. Bocsássanak ki nem nagy értékű, mondjuk 50 koronás, részvényeket, és követeljék a tulipánviselés helyett a hzafiaktól ilyen részvények jegyzését az illetők vagyoni viszonyaihoz mérten. Adjanak ők magok jó- példát, és járják be az országot egyszer mindenki által könnyen megérthető, mert azonnal kézzelfogható sikerek érdekében, és lelkesítsék a honpolgárokat nem ilyen vagy olyan politikai elvek vallására, hanem saját életérdekeik szolgálatára. Kérjék meg önök a férjeiket, teremtsék meg Ők elébb a magyar ipart, Tulipán. Az elnémult parlament vezérfér- fiai által (más segítők közremunkálása mellett) bajba sodort Magyarország mentő munkára szólítja az eddig kiskorúságban tartott társadalmat. Rossz politika helyett okos és jó tevékenységre van szükségünk. Amit a parlamenti taktika elrontott, azt most magunknak kell megjavítanunk, és elhallgattatott országgyűlési képviselőink hangzatos beszédeinek a pótlására célszerű lesz önmagunknak hozzálátni valami hasznos munkához. Nekünk e helyen nem szabad politizálnunk. Azért nem keresgéljük, ki okozta a zűrzavart, ami különben is céltalan immár, és kevés örömet okoz azoknak, akik a kérdéssel hivatássze- rüleg foglalkozni kénytelenek. Elég tudnunk és tényképp elfogadnunk a valóságot, hogy képviselőválasztás helyett ennél jóval komolyabb feladat vár a nemzetre. Rájöttünk, hogy gyönge az alkotmányunk és még ennél is gyengébbek vagyunk urimagunk egyenként és összevéve, mint nemzet is. Tanács nélkül és pénz nélkül, elfojtott keserűséggel tekintünk körül, várva, hogy valamiképp magától fog majd megoldódni az a veszélyes bonyodalom, amelybe mesterkedő vezéreink a nemzetet belesodorták. TÁECZA. Boldog Asszony. Irta: Verner Jenő. Vannak asszonyok, a kik még akkor is tudnak mosolyogni, a mikor a szivök majd meghasad, vannak asszonyok, a kik szerelmet tudnak hazudni akkor is, a midőn majd összeroskadnak a pokoli élet súlya alatt. Ilyen asszony volt az én göndör-fürtü ismerősöm és a kinek csak ragyogó szeme volt vonzóbb, mint remek testalkata. Leány korában, az én kis hadnagy barátomnak egy pillantásáért mindent oda adott volna. Mert szép gyerek volt az a Pista! Kitünően állott neki a mosolygás, meg a huszár bajusz. Tüzes fekete szeme, bonvi- vant alakja és mozgása mind meg annyi jeles tulajdonság volt arra nézve, hogy álomban és valóságban őróla alkosson tündérmeséket egy bohó, poétikus leány. De nagyon sokszor megesik az életben, hogy a szülők a huszár egyenruhánál többre becsülik a megkopaszodott koponyát és azt a pár száz holdat. És a leány a földre vetheti magát, ha a szív szavára és parancsára is csinál megrázó jeleneteket, a szülők gyenge vigasztalással biztatják leányaikat s magukat is „felejteni fog.“ A megkopaszodott vagyonos ur aztán örül a jövőnek, azt hiszi magáról, hogy szerelmes szivére önkénytelenül rá fog hanyatlani az a sápadt arc. S az a szegény leány tépelődik kínos gondolataival, egy sóhajtásába benne van az örök kárhozat. Arca visszatükrözted szive fájdalmát s minden, a mi a múltra emlékezteti, édes neki, oly nehezen tud elbúcsúzni. A jövőre gondolni sem mer, azt hiszi, megfogja menteni a halál, hisz ily szenvedés alatt a szív húrjainak szét kell pattania. A szülök nem állnak el tervöktöl, őket csak a pár száz hold szabályozza, azután vágynak,ennek engedelmeskednek,mert mindig előttük van az ige: felejteni fog. S a mikor a bánat ezt a sápadt arcú leányát annyira megedzette, hogy már mit sem törődik az élettel, azt mondja: a Barlang űré leszek. Barlang ur pedig boldog véghetet- lenül, azt is elfelejti, hogy a csuz úgy meg- kinozza vén csontjait. Szerelemről, boldogságról beszél. Szó- talan mennyasszonya elmosolyodik egy pillanatra és nem is bánja, ha Barlang ur ügyetlenül átkarolja karcsú derekát. Nem sokáig várnak az esküvővel, mert a vőlegénynek egy nap is hosszú. A lakodalom megtörtént. Az asszony tűri a csókokat, mint a bánatát. Sőt ő is csókol, ha kívánják. A férj széles mellén úgy megpihen az az okos feje. Es egy intő, egy biztató szóra csókot lehel a férj ajkára s mintha szenvedélye volna a szerelem, úgy viseli magát, mint a meghódított asszony, engedelmeskedik. Képzeljünk egy szerelmes embert, a kinek a felesége olyan életet tár elébe, a mit a mennyországért felcserélni semmi szín alatt nem lehet. Csodálatos asszony 1 Gyakran úgy gondolkozom, hogy a megvetésre méltó vagy, mint a ki szemtelenül hazudja a boldogságát, a szerelmét. De nem I Egy percre tévedhetek, mert becsülésre méltó vagy. Kiméld a férfit, pedig egy szavadba kerülne, hogy szétzúzzad a boldogságát. Szived sajog, jól tudom, hogy minden úgy bele szúr, a hol a legjobban fáj, a kellő közepébe. S az a vér, mely lehull tépett sebedről, hogy megfesti a te szomorú lelkedett! Édes jó asszonyom 1 Mi neked az élet ? Pokol, tövis, rózsa nélkül. Vagy feledd a boldogságot? Azt hiszed, vissza fog jönni az idő, a mikor a te Pista hadnagyodat ismét a kebledre szoríthatod ? Igaz, Pisla jönni fog, az ezredet abba a városba helyezték. De hátha Pista meg kegyetlen lesz-, ostorozni akarja a szenvedéseket és könnyelmű házasságodért nem fog megbocsátni ? Nem, nem. Pista nem lehet kőszívű, mérlegelve a körülményeket, meg fog bocsátani. Ha férjed nem lehet, lesz házibarát. S annak kell lenni 1 Végre is, a hideg kezek nem tudnak úgy ölelni, a reszkető kezek képtelenek úgy átfogni a karcsú derekat, mint a hogy illik. Azután az asszonyoknak a szemét is kell tekinteni. Ha abba nincs tűz, ha abból nem lehet olvasni, akkor egy férfi sem lehet olyan szerelmes, hogy egy bohó asszony kívánságát teljesíteni tudja. Es Pista derék gyerek. O szerelmes, ő beszélni, akarni és tenni tud. ö beszéli a boldogságát, akarja a csókokat, megteszi a mit akar: tüzesen csókol . . . Eljött az idő. Pista hazajött. Nem változott csak az egyenruhája. Egy csillagot kapott. Mily nagyszerűen illik neki, mintha a bajuszát is gondosabban tudná kipödreni. . . A jelenet itt is, mint a modola írók munkájában ismétlődött. Pista felkereste az asszonyt, elmondta neki, milyen sokat szenved. Aztán egymásra borultak és sirtak keservesen. Furcsa, mikor egy huszár-főhadnagy is eltud érzékenyedni, dehát a szerelem mindenre megtudja az embert tanítani. — Es igy megkezdődött az élet. Barlang ur nem bánta, sőt örült, hogy van egy ember, aki nejét mulattatni fogja. Ő neki úgyis sok dolga van a munkásaival. A főhadnagy aztán nagyszerűen tudta az asszonyt mulattatni. Igazán kedves volt, Barlang a „per te“-t is megitta vele. S a mikor az asszonynak kis fia született, a főhadnagy ahhoz is értett, hogy a gyereket abajgassa, csókolgassa. Egyszer éppen jó kedve volt, valami jól eső érzelem uralta lényét. A bölcsöt ringatta és össze-vissza csókolgatta azt az apró jószágot. Az asszony főfájásról panaszkodott, elmondta, hogy a kicsike az éjjel nagyon rossz volt, nem aludhatott semmit. j . .--------- 1 1 .. .. Kérjünk határozottan ... AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAIT0S7ER F«™ jw k...mvi^ííi
