Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-27 / 13. szám
8ZATMÁR ÉS VIDÉKÉ. Közgyűlések. A szatmárnémeti kereskedelmi beteg* segélyző egyesület vasárnap d. u. 2 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését a tagok nagy érdeklődése és Páskuj Imre elnöklése mellett. A Thurner Albert titkár által szerkesztett igazgatósági jelentés minden pontjában el lett fogadva. Az egyesület tehermentes tiszta vagyona 4500 K Tagjainak száma december 31-én 278 volt. 4800 K évi bevétellel szemben tisztán az egyesület fentartáeára 4600 K lett fordítva. A nagyobb számú megbetegedések, a kórháznak gyakoribb igénybevétele arra kény- szeritették az igazgatóságot, hogy a fokozottabb kiadások miatt az alaptőkét meg- csorbitani ne kellessék — miszerint az alapszabálymódositással 21/a°/0-ra emeltessék fel a tagjárulék a régi 2% helyett. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a módosítást. A tisztujitás eredménye a következő: Alelnök: Rooz Gyula. Tagok: Lővy Miksa, Lővinger József, Mertz István, Mertz József, Rácz István, Szőke Béla, Szőke Ödön munkaadó cégek köréből. Póttagok: Vuja János, Kellner Kálmán, Weisz Albert. A nagykorú alkalmazottak közül: Gaál Zsigmond, Grósz Adolf, Horn Pál, Radovits József, Ragályi Kálmán, Riesz- dorfer Gyula, Somlyay Gyula, Szabó József. Póttagok: Mulady József, Nyisztor Antal, Paulovits József. Felügyelő bizottság: Főnökök : Szűcs József, Koós Gábor. Alkalmazottak : Lővinger Lajos, .Medgyesi Sándor, Polyánszky Géza, Schön Antal. Pót-| tag: Oszter Károly. A keresk. betegsegélyző közgyűlését követte a kereskedő ifjak körének közgyűlése szintén Páskuj Imre elnöklése mellett.I A titkári jelentésből kiemeljük a következőket: a tervezett házépítés az idén fog eszközöltetni a mihez a változott tervek szerint a közgyűlés hozzájárult, valamint a megmaradt telekrésznek értékesítéséhez a szabad kezet a választmánynak megadta. Az alkalmazottak helyzetének javítása érdekében a 8 órai üzletzárás és a teljes vasárnapi munkaszünet behozatala végett felirt. Az ingyenes állásközvetítés eszközöl- hetése végett a kereskedelmi alkalmazottak országos egyesületébe belépteti az alkalmazott tagokat s ez irányban az alapszabályokat módosítja, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Az ifjak körének van 5 tiszt., 5 pártoló, 28 alapitó és 97 rendes tagja. A könyvtár 826 kötetben 673 műből áll. Az olvasóterem részére 14 napi, heti és havi lap és folyóirat járt. A kör tehermentes tiszta vagyona ingatlanban és ingókban 22100 K. Múlt évben fényes ünnepség keretében ünnepelte meg március idusát. Meleg szavakban emlékezik meg Lengyel Endre volt elnök és Antal Dániel alapitó tag haláláról. A tisztujitás eredménye a következő: A „Kereskedő ifjak Köre“ tisztikara és választmánya: Elnök: Páskuj Imre. Titkár: ezen az éjszakán a fé! Tokió. Mi is csak úgy tudtunk kiszabadulni a tömeg közül, hogy ismerős tanáraim bevettek az ifjakat kisérő menetbe, különben reggelig szoronghattunk volna a hűvös tóparton. Jellemző a japán nemzetre, hogy soha egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy győzni fog. És e hitét nem modern hadseregének és tengerészeiének ismeretéből meríti, vagy legalább is csak kisebb részben abból. A nemzeti büszkeség hangján mondja az utolsó gyerek is, hogy Japán földjét még nem tiporta ellenség lába s nem is fogja megtapodni soha. A lapok tele voltak lelkesítő közleményekkel s mikor ezeket nézegettük Kat- zurcóval, önkénytelen eszembe jutott a mi forradalmi költészetünk. Hogy fogalmat nyújtsak neki erről, reminiszcenciákból egy csatadalfélét firkáltam én is, amit az én barátom természetesen azonnal lefordított japán nyelvre. Kapitány barátom egy reggel díszruhájában állított be. Máskor fél napokig maradt nálam, most le sem akart ülni. Bucsúvizitre jött, másnap indult Koreába. Isten önnel — szólt — a viszontlátásig, hazatérésekor Port-Arthurban vagy Wladivostokban, Japán területén. Ezzel a gondolattal mentek a japánok a csatába. Megindullak a csapatok. Egy óriási kaszárnya volt egész Tokio. A házak tele katonákkal, az utcák meg barakokkal a lovasság részére. Az uralkodó szemlét tartott a csapatok fölött; mindenikhez, de főThurner Albert. Pénztáros: Haller Ferenc. T, Háznagy: Láday József. Háznagy: Horn Pál Főkönyvtárnok : Grosz Adolf..Alkönyv- tárnokolc Spitz Béla és Nyisztor Antal. Főjegyző ; Somlyay Gyula. Aljegyző': Weisz Zoltán. Választmány: Cseplák Bálint, Fél- egyházy Sándor, Forstmayer PáM Gaál Zsigmond, Huszár Aladár, Korai Ármiífr, Kornhauser Győző, László Ernő, Lővinger József, Lővinger Lajos, Medgyesi Sándof, Mertz István, Mulady József, Páskuj Gerő, Radovics Lózsef, Rácz István, Rieszdorfer Gyula, Sámuel Ignác, SchŐn Miksa,Schwarcz József, Szőke Béla, Unger Ármin, Vuja János, Weisz Sándor. A tisztujitást megelőzőleg tartalmas ügyes beszéd keretében — melyet itt közlünk — számolt be Weisz Zoltán a kör szorgalmas, ügybuzgó jegyzője a házépítési részvények mai stádiumáról. »Tisztelt Közgyűlési A „kereskedő- ifjak Köre“ évenkint egyszer szokott tiszt- ujitási gyűlést tartani. A mai közgyűlés tehát nemcsak évfordulót képez körünk életében, hanem egyszersmind az egy évre szóló tisztségek megszüntetését is jelenti* Az elmúlt évben Önök szívesek voltak engem a jegyzői tisztséghez juttatni, melytől ezennel megválva kérem: fogadják hálás köszönetemet mindazok, kik ezen álláshoz segítettek. Talán helyén való lesz, hogy megbízatásom végeztével, sáfárkodá- somról egy rövid beszámolót tartsak, hogy hadd lássák nemcsak azon igen tisztelt urak, kik szavazatokkal megtisztelni szívesek voltak, hanem azok is, kik megválasztatáson) ellen olyan nagyon kardoskodtak, hogy milyen mértékben feleltem meg, mint a „kör“ jegyzője — a várakozásnak! Szerénységem azonban tiltja, hogy részletezér sébe bocsájtkozzam mindama munkáknak, melyeket — a lefolyt év alatt — a legjobb tudással és egész igyekezettel végeztem. Egy munkámra azonban mégis fél kell, hogy hívjam szives figyelmöket, a mennyiben az szoros összefüggésben áll a küszöbön levő házépítésünk ügyével. Tisztelt Közgyűlés! Egy világhírű hadvezértől származik azon közmondás, hogy a háborúzáshoz három kellék szükséges: pénz, pénz és — harmadszor is — pénz! Én azt hiszem, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok közölt, bátran alkalmazhatjuk ezen szállóigét a házépítéseknél is. Nekünk tehát, mint építtetőknek, sok! pénzre van szükségünk, nagyon soknak pedig a meglevő tőkénk épenséggel nem mondható. Ä „Kereskedő-ifjak Köre“ jóval ezelőtt, — még a megboldogult Deák Kálmán titkársága idejében — 1000 drb. egyenként 10 korona névértékű „házépítési részvényt“ bocsájtott ki. Minthogy a részvényeket nemcsak helyben, hanem a vidékre is szétküldötték, ennélfogva ebből egy igen komplikált helyzet fejlődött ki. Nevezetesen voltak egyének, kik jegyzésök alapjáp kifizették és átvették a részvényeiket; voltak azonban olyanok is, kik kifizették az összeget és a részvényeket visszaadtak. leg a húszezer gárdistához volt egynéhány biztató, lelkesítő szava. Mint jellegzetes és a japán lélekbe mélyebb pillantást engedő dolog álljon itt az egyik lapból kiollózott himnuszszerü erővel lüktető pár sor, mindenik gondolat benne egy-egy önálló kis japán költemény, melyet, ha koszorúba fűznénk, remek munka is lehetne belőle. „Az élőnek, az örökévalónak áldása járjon „veletek. Őseink paradicsomi honából egy szó zug keresztül a japán tengeren a Fujirja- mánk egetverő csúcsán megütközve szétterül Nagy-Japánországon. Halljátok-e? A zsarnok, kinek gyilkos vasán sok ezer testvérünk drága vére csörgött ki, most reánk tör, hogy eltiporjon; rabszolgává akar tenni. Háromezer év vihara zúgott el fölöttünk s bár ezerszer törtek reánk, ellen e szent földet nem tapodta még. A szent ősökre, kiknek lelke itt lebeg fölöttünk és közöttünk, gyalázatot nem hozhatunk. Gyerekeim, testvéreim, boruljatok le a hon szent földére s hallgassátok meg szavát, azt susogja, hogy gyáva nem pihen j meg ölén. Veszélyben a haza, mutassátok meg őseitek dicsőségét, Nap fiai előre! itt a haza, ott az el- J len, el a földszinéről, hogy ne legyen. Az élő, az örökkévaló keze takarjon, ' védjen és segélyjen titeket“. • ,, i illetve vissza ajándékozták.; de sajnos, hogy voltak olyanok is, kik nemcsak hogy nem fizették ki az összeget, hanem még a részvényeket sem fogadták el. S minthogy mindezen eseteket csak hiányos és szétszórt akták igazolták, ennél fogva a mi részvény-ügyünk nem volt nevezhető egvébbnek, mint egy „tengeri kigyó“-nak. A mint én tisztségein elfoglaltam, első feladatomul tűztem ki ezen bonyolult helyzetnek a tisztázását. S a mondottak után fölösleges hangsúlyoz»« m, hogy mennyit kellett dolgoznom csak addig, a mig a jelen részvény-könyv impurumát összeállítottam. Ezen részvény-könyvnek az alapján ma már biztosan tudjuk és tisztán látjuk, hogy a forgalomba hozott 1000 drb. részvényből jegyezve lett: 438, megtartva : 318, fizetve: 284 és vissza ajándékozva: 54 darab. Tisztelt Közgyűlés! Két feladat élőit állunk tehát! Legelső teendők, hogy azon tisztelt urakat, kik nálunk részvényeket jegyeztek, "de azt annak idején el nem fogadták, részvényeiket kézbesiisük, annak átvételére és kifizetésére reábirjuk ; azokat pedig kik részvényeiket még ki nem egyenlítették : a fizetésre felszólítsuk. A második feladat azonban kizárólag Önökre hárul igen tisztelt tagtársak! 662 drb részvény hever még a fiókban! 6620 korona minő haszon, milyen előny volna ma a kezünkben, midőn csak napok választanak el otthonunk alapkövének a letételétől! Ha Önök tehát valóban szivükön viselik egyletünk boldogulását; ha Önök tényleg óhajtják „Kör“-helyiségünk felépítését: úgy én kérve-kérem Önöket, hogy karolják fel ezen részvény-ügyünket s vállvetve, egyesült erővel hassanak oda, hogy a parlagon fekvő részvényeink mielőbb elhelyezést nyerjenek I A részvényeket — ezután is — a titkár ur fogja a jelentkezőknek 10—10 darabonként „elismervény“ ellenében átadni. Én még egyszer felveszem a jegyzői tollat, hogy erre a célra a szükséges elismervényeket is elkészítsem Önök tehát, tisztelt tagtársak, ne- vök aláírásával kézhez veszik ama részvényeket, melynek eladásához én a legjobb sikert: teljes szivemből és egész telkemből kivánom I“ A közgyűlés elnöki székét a választás tartamára Huszár Aladár fogatta el és töltötte be kellő tapintattal. Ä közgyűlés fél 6 órakor ért végett az elnök éltetésével. Nyílt levél. A „Szatmár és Vidéke“ f. évi 9-ik számában egy az (iparos dalárda dalestélyén tartott) felolvasásom jelent meg, melyet a helybeli nőegyletnek egy pár tagja ojyan kommentárral kisért, hogy azt szó nélkül hagynom annyit jelentene, mint az általuk nekem tulajdonított minősiiheilen hibának és sértésnek a beismerése.Jelzett felolvasásom historik urnáról csak annyit kívánok megjegyezni, hogy egy régi, nyomtatásban is megjelent adomát dolgoztam át, tehát az alapeszme nem az enyém, nem is uj s igy annál érthetetlenebb előttem, hogy akadtak olyanok, a kik aktuális helyi vonatkozást kerestek és találtak benne. E felolvasásban említést tettem „az indiánok skalpirozási hajlamait megszüntető s azokat a modern nyirási és beret- válási szokásokra megtanító missionárius egyesület“-ről: — bemutattam egy gépet, mellyel egy tudós feltaláló a disznó zsírját akarta elvenni úgy, hogy azt megölte volna; további fejtegetéseimben tisztán arra szorítkoztam, hogy egy kis humoros dolgot nyújtsak hallgatóimnak, anélkül, hogy akár egyesületet, akár egyest érintenék, főleg a helyi vonatkozás látszatával. Tudomásomra jutott azonban, hogy a „Cecil-egylet“ legközelebbi estélyén e felolvasásom szabadelőadás keretében erős kritika tárgyává lett téve. A mennyiben megbízható adatom nincs árról, hogy miért s miféle szempontok szerint lett kifogásolva s egy nyilvánosan tartott felolvasás felett gyakorlandó szabad kritika jogát respektálni tartozom, annyival is inkább, mert épen magának a szabadelőadó urnák megbizottaim előtt kifejezett s kezeim között levő nyilatkozata szerint, tisztán személyemre való vonatkozás nélkül, a sértés teljes kizárásával, gyakorolta a kritikát felolvasásom felett: a kérdésnek ezen részével nem foglalkozom. Áttérek a másikra. / Sajnálatos félreértés, vagy indokolat- ' lan érzékenység folytán egyesek felolvasásomat a nőegyletre vonatkozónak veszik s mint ilyent colportálják. Őszintén megvallom, bár mennyire is keresem a címet erre, nem tudom megtalálni ,s még eddig akitől megkérdeztem, felvilágositani nem tudo't. — Talán azért sérelmes és a nőegyletre vonatkozó, mert az általam említett egyesületben is egy nő és pap szerepel? Bocsánatot .kérek, akkor ezelőtt tiz esztendővel is vonatkozásban kellett, hogy álljon, hiszen már akkor nyomtatásban megjelent, én pedig akkor itt „equidem natus non eram,“ ma p^dig c-ak reprodukálója voltam annak az alapeszmének melyet ezelőtt ‘tíz esztendővel kellett volna sérelmesnek találniok az illéőkn-k De tovább megyek. — Hogyan lehet ismét ebből jogcímet keresni és találni, hiszen van itt más egyesület is I Csak a Lorántffy egyesületre hivatkozom; unnak is elnöke, alelnöke, választmánya a nők közül van s nem tévedek, ha állítom, hogy azok is érzékenyek az egyesület jó hírnevére, — aztán két pap hivatalnoka van ennek is — és mégis, jutott e valakinek is eszébe, hogy ezt az én erősen inkrimi nált felolvasásomat, akár magára, akár az egyesületre vonatkoztassa? Eltekintve attól, hogy a helybeli nöegylelet. mint humáni- tárius intézményi, mindig mint társadalmi életünk egyik legerősebb tényezőjét tekintettem és tekintem s jótékony hatása iránt mindig a legnagyobb elismeréssel adóztam; eltekintve attól, hogy az élén álló elnöknő közismert tevékenységének, fáradhatlan és önzetlen munkásságának elismeréséhez és méltánylásához az én szrrény tiszteletem és nagyrabecsülésem mindig hozzájárult s szerencsésnek éreztem magam, ha én is osztozhattam abban, — mindezektől eltekintve, — nem képtelenség-e még gondolatban is, hogy a saját feleségemet állítsam a nyilvánosság előtt kacagás, vagy megvetés tárgyává, hiszen ő is egyik szerény válaszmányi tagja annak az " egyesület- ! nek, a melyet állítólag „megbotránkoztató“ módon megsértettem s az ami egyikre sérelmes, a másikra talán nem az? Egy pár hé'tel ezelőtt a C^cil-egy- letben egyik felolvasó ur a nőket úgy állította oda a hallgatóság elébe, mint akik a női és anyai hivatásukat absolute nem ismerik; azért mennek férjhez, hogy igényeiknek szabadabb kielégítést szerezzenek, egyenes okai a társadalmi visszá-tágoknak, ferde kinövéseknek stb. — mondom akkor senkinek se jutott eszébe, hogy fölemelje tiltakozó szavát s megadja a méltányos és igazságos választ; most pedig engem, aki még gondolatban is távol állottam attól, hogy a nőt, akár úgy mint feleséget, édes- , anyát, a családi élet éltető lelkét, akár úgy mint a társadalmi nyomorúságoknak jótékony s pótolhatlan szellemét megsértsem; — engem olyan sérelmek elkövetésével vádolnak, felolvasásomnak olyan értelmet imputálnak, melynek a lehetősége is ki volt zárva s a melyre nolle-velle nem tudok más magyarázatot találni* mint azt, hogy ismét megmozdult ellenem az a szellem, az a törekvés, amely évekkel ezelőtt ugyancsak a nőegylettel akart erős kolli- zióba hozni. Akkor is kitértem előle, most is kitérek. De midőn ezt teszem, őszinte sajnálatomat fejezem ki azért, hogy a nöegye- sület nagyrabecsült elnöke csak egy pillanatig is fel tudta tételezni rólam egy ilyen sértésnek uz elkövetését; őszinte sujnála- latomnak adok kifejezést az egyesülettel szemben, ha olyan színben tűnhettem fel, mint aki őt akarta bántani és sérteni. Szatmárit, 1906. március 2 3. Osváth Elemér főgimn. tanár. Színház. Kedden este a „Baccarát“ került szinre. A darabról és a szereplőkről már több ízben volt alkalmunk megemlékezni, és ez alkalommal is csak dicsérettel emlékezhetünk meg róluk és főképen Heléne szerepének creálójáról — Radnairól. A darab vonzerejét bizonyítja, hogy ezen már negyedik előadáson is elég szép számú közönség élvezte a darabot, melynek előadása alkalmával a II. felvonás végén egy kis baleset is történt, amennyiben a gyorsan lezuhanó függöny a földön fekvő Raunai arcára zuhant; szerencsére semmi komolyabb baj nem történt. SW Folytatás a mellékleten. Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia, legolcsóbb bevásárlási forrást. .— g^- -- szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Ilii tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi cbevro és box bőrből készüli: czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben
