Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-20 / 8. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ------­Egész évre . . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Ff 1 évre . . .' . 3 » | Egyes szám ára . 16 * Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik oz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.--------HIRDETÉSEK---------­e la p kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér.------Hirdetések díjjal előre fizetendők. —=»«. Gyermekvédelem anyagi áldo­zatok nélkül. A múlt: az apáé. A jövő már a gyermeké. Az a jövő, melytől az or­szág istápolását várjuk. Nem hiába mondják az ország fiatalságát az ország oszlopának: rajtuk van minden lelke­sedésünk, bennük van minden remény­ségünk. És méltán. Anpyi pesszimiz­mussal nézik az ország állapotját, hogy kell jönni a megváltásnak is, hiszen nyakig vagyunk a bajban. Reményeinket azonban nem sza­bad szétmálló homokra építeni. Vizs­gáljuk meg, hogy az az alapzat, melyre az a sok remény épül, kíbirja-e a vi­hart, szembe tud-e nézni a terheivel. Vájjon, ha az a közmondás: „lesz még az rosszabbul is“ — beválik aforismá- nak, itt-otr kimondják hitnek, van e olyan erős az ország ifjúsága, hogy kibírja azt a sok veszélyt, mely any- nyira rajostul lepi meg a társadalmat. Kívül az ablakot kopogtatja a hó. Az eresz alatt lelógó jégcsapok tetsz­hetnek a költőnek: de nekem a sze­gényes házakban nyomorgó családokon megdöbben a szivem, összefacsarodik a szivünk, ha arra gondolunk, hogy mikor odakünn süvít a szél sok em­ber nem vesz meleg ételt magába, a fakó gyermekek egész tömegével fek­szenek az ágyakon — betegen. Itt is, amott is tizenként temetnek ifjú embere­ket és a hazai temetők telnek, egyre telnek. TARCZA.- - «c—qpf ■ Párisi levél. Pária, le 3 iéme février 1906. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! A Tuillerák kertjében csigáznak a gyerekek, a káveházak elé kirakták az asztalokat, a társas kocsik nyílt emeletei utasokkal telvék: szóval tavasz van Páris- ban. Színházakban, mulatókban és sétá­nyokon meglátszik, hogy az előkelő Páris téli üdülőhelyeken van, de az utcák for­galma nem érzi meg a felső tízezer távol­létét. A világvárosokban este' öt- és nyolc óra között legnagyobb a járómüvek és gyalogosok forgalma — és Páris élénk­ség dolgában ilyenkor első a világon. Egyetlen európai versenytársa, London, nagy kiterjedésénél fogva kevésbé forgal- galma«, New-York és Chicagóban, mint uj városokban az utcák szabályos kiosz­tása miatt számos központ van. A boulevardok keresztezésénél: a kocsilovak csengője, az omnibus kocsis ostorpattogása, bicicly sípja, automobil töf-töf-je, közúti vasul zörgése együtt ad­ják az u. n. világvárosi zajt. . Szerencsére van menekvő helye a csendhez szokott idegennek.; most több, mint az év más szakában. A Seine-nél fiatal és öreg urak nagy­A mig a temetőkben sírhelyet vés a csákány a fagyos rögökben, apák-anyák azon siránkoznak, hogy uj szülött jött megint a házhoz. Borzaztó lelki üresség és az em­beri lélekben, itt-ott a hazában, már az egy gyermekrendszert áhi- tozza. Szerencse, hogy a törvény, még az anyahiénákra is reá teszi a kezét, rut büniik napfényre derültekor. Az is irgalmatlan csapása állami életünknek, hogy a hajók minden uta­záskor megtelnek hazai kivándorlókkal. De azért a felületesség erősen hangoz­tatja, hogy a jövő biztosított, nevünk erőben, fényben, hatalomban. Nagyobb városok a megmond­hatói annak, hogy még a reménységre jogosított gyermekekben is mennyire pusztít a társadalmi élet ellenőrzésé­nek hiánya. Ennél pongyolább, bünö- sebb nem törődömség, nincs egy ha­mar társadalmi életünk labirintjében. Ki is fejtjük indokainkat. Meghoz­ták a törvényt, hogy Magyarországon a 15 éven aluli gyermekek korcs- mázása tilos. Nincs rá statisztika, hogy hány gyermeket mentenek meg az abs- tinenciának, de nyitott szem kell hozzá, hogy az ember meglássa a papiros törvény lelketlen be nem tartását. Város helyeken a siheder gyere­kek a bűnfertöjében elveszhetnek anél­kül, hogy törődne velük valaki. A korcsmárosok annak adnak a ki fizet. Hogy honnan veszi a gyermek a pénzt, számú hallgatag kibictöl környezve hor­gásznak ; egy hindu nyugalmával, mintha nem is egy világváros közepén állaná­nak, bámulnak a vízbe: mikor kapja be a horgot egy halacska piros féreg­csalétkével. Egy órára én is a kibicek közé sze­gődtem, ez alatt a horgászás nem járt semmi eredménynyel. Mint a horgászoké, oly egyhangú az Eiffel toronyban képes lapokat áruló lá­nyok élete is; órák hosszat egyedül mász­tam a tornyot. Egy néhány száz nevet láttam, kik­nek tulajdonosai a világ minden tájáról, nevüknek a vaslemezre Írásával kívánták Párisban jártukat megörökiteni: egyik sem keltezte az aláírását Január hónapról. Párisnak nagy a vonzóereje minden világ­rész embereire, de nem akkora, hogy Januárban megmásszák az Eiffel tornyot. Az előbbieknél nem kevésbé nyugodt a versailles-i vezetők karának az élete sem ilyen időtájt. Nyolc nyelven ajánlják szol­gálataikat leszállított áron. Ürességtől kongnak a termek ; a teremörök a királyi palota egyetlen fűtött termében, a Marie Antoinette hálószobájában összeállva vi­tatkoznak az egyház és a? állam külön­választásáról.. Bár a sétányok szobrai Versailleben és Párisban absolute becsüek, mégis úgy tetszik, hogy a meztelen márványidomok zöld lombkörnyezetben, napsugaraktól koronázva még felségesebbek. A versailles-i képtárban a Lajosok, az az ő dolga. Egy bizonyos, hogy a gyermekek romlanak. Budapesten egy-egy rendőri razzia alkalmával százával találnak notórius tolvajokat, a kik megdöbbentő psziho- logiai tanulmányt nyújthatnak a krimi- nálistáknak és a pedagógusoknak. A tolvajlás, az erkölcsi rend megsértése az elsatnyult test rémes látványa nem képezi a rendőri jelentés magvát, itt csak a szám, a név szerepel a társa­dalom nyilvánossága előtt, az ered­mény, a következmény, az emberi sü- lyedés nem áll szemünk előtt. Talán azért, hogy ne lássuk? Ta­lán azért, hogy éles sebet ütne rajtunk e látvány. De hiszen tisztelt társada­lom, ez nem jól van igy. Elő csak azzal az okokkal és okozatokkal. Lássuk őket. Nyissák fel vele a társadalom szemét, hogy mindenki lássa. Majd ha konganak a vész ha­rangok, mindenki elmegy védgátat emelni a bősz árnak. így nem törődik vele senki. Vagy törődik? Hát akkor miért engedik meg, hogy rossz hírű házakba bebocsátanak gyermekeket is? Miért van egyes he­lyeken, hogy iskolák közelében korcsma s a mellett büntanya van? Szomorú állapot ez nagyon. Szinte vibrál a toll a kezemben, mikor azokra a bűnökre gondolok, melyeket a gyer­mekek elkövetnek. Az se rend, az se egészség és az se a szabadság helyes értelmezése, hogy faluhelyeken már első és harmadik Napoleon korából több csataképen van egy-egy jelenet, a hol a legyőzőit nép női, lányai kegyelmet kér­nek a győztes franciától. Hogy is tudna a francia ellenállni egy nő kérésének, mi­kor lépten-nyomon a nő kultus jeleit lát­juk ez országban. Diadaliveik relief-jein, szobor-emlé­keik mellékalakjaiképen, üzleteik kirakatá­ban, előkelőik salonjában, ércben és kő­bán, fában, porcellán ban és üvegben fa­ragva : ott van a nő; még pedig nem az egyenes orrú görög Istennő, hanem a fitos orrú párisi nő. Leplezetlen testének formái tán nem classikus arányúak, de mozdu­latai, mikből egyet a művész vésője meg- rögzitett, kecsesebbek. A mi fővárosunkban egyedül az Arany János szobornak van egy művészi nő alakja — az is gondosan felöltöztetve. Ha a franciák nyerik vala meg az 1870—71-iki hadjáratot, az ő Sieges allóe- juk bizonyára szebb volna mint a berlini. Hatalmi gőgöt tudnak kifejezni a germán szobrok, mig a franciák az erőt a bájjal egyesi tik. A Szerkesztő ur által annyi kedves szakértelemmel emlegetett hadjáratok jó hatása, hogy nyomukban megtermékenyül a győztes fél művészete. A hadi szerencse pedig forgandó, hogy ne mindig egy fél művészetének adassák ily impulzus. Az első Napoleon győzelme a néme­tek ' és más népek felett a versaillesi mű­csarnokot képekkel, Páris városát diadal- . ivekkel és szobrokkal látta el, a harmadik minden engedély nélkül korcsmákban rendezik a siheder gyermekek számára a farsangi mulatságokat. Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány gyermek néz a kancsó fenekére és hány gyermek hall ott trágár szavakat. Az volna legnemesebb embervéde­lem, ha legalább azokat, kik ifjan, vi­dáman egészségben növekednek, meg­óvnánk, őket ép testtel és ép elmével adnánk át az életnek, mert megúszni az élet folyamát úgy is olyan nehéz lesz hova-tova, hogy bizony nagyon is erós emberek kellenek hozzá. A népszanatórium vagyona. — A József kir. Herceg Szanatórium egyesü­let felügyelő bizottsága Csécsy Nugy Mik­lós elnöklete alatt alaposan megvizsgálta az egyesület múlt évi számadásait és örvendve vette tudomásul, hogy a népszanatorium vagyona mióta hz egyesület junius hó 4-ón megalakult 78.000 koronával gyarapodott, a múlt év egész során pedig 163000 koroná­val gyarapodott a népmentő alap. így száz tüdőbetegre az építési tőke együtt van s az egyesület hozzáfoghat messzebbmenő föla­datai valósításához. Ezen föladatok sorában tartoznak az ország minden vidékén dispen- satoriumok létesítése, a melyeket ubbau a sorrendben fog szaporán raegvalósituni, a mily mértékben vele lesz a társadalom to­vábbi gyámolitásu. Újra kérő szóval vagyunk társadalmunkhoz, hogy ezt a nemesen • buz- gólkodó egyesületet segítsük meg, segítsük minden lelkűnkből, segítsük mindén erőnkből. Napoleon leveretése létrehívta a berlini Sieges-AUéet. Ez utóbbi hadjáratnak ke­vésbé poétikus hatása, hogy az idegen vándor öt fillért fizet negyven szál gyu­fáért és harmincat egy rosszul égő sziva­rért. Az ötezer milliomos hadisarc okozta ezt a veszedelmes monopóliumot. Van pedig itt más módja is a pénz­költésnek : a variété-k és vaudevill-ek gazdag műsorral szórakoztatják az ide­gent. A „Folter“ és az „Alhambra“ sceni- rozásának fénye keleti mesébe való. Nincs a világnak az az operaháza, mely őket ebben utólérné. Meglepő e mulatókban az angolul beszélő szereplők nagy száma; úgy lát­szik, Amerika tengerin és gépeken kívül artistákat is exportál ide; a mozgó fény­képek mind amerikaiak. A „Folies Bergére“ variélé-szinház téli kertje mesés fénynyel öltözött gració- zus cocotte-okkal teli; köztük nem egy, ki maga tervezett toilette-jeivel utat mu­tat Páris és a világ divatjának; sok köz­tük a japán, mulatt és mestic szépség. A színházaknak, mint mindennek itt, áprilisban kezdődik az idénye. Ekkor jön haza az előkelő Páris Nice-böl, Cannes- ból és Alger-böl, ekkor indulnak a ló- versenyek és ekkor legszebb a parkok­ban gazdag Páris. A divat tanulmányozására most az Operaház a legalkalmasabb. A „Sigurd“ nagy opera előadásain elbámultam a toil- lette-k mesés szabásán és Ízlésén! Nagyobb fényt láttam kifejteni hasonló alkalommal Hőth Fiilöp kárlsbádi czipbraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pa.nnnnia legolcsóbb bevásárlási forrást. - Szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnasvoLb c/.ipőraktára, FICÍYELMEZTETÉSU1 Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alól is beszerezhetők

Next

/
Thumbnails
Contents